Felfedezték a legtávolabbi ismert galaxist

Új rekordot ért el egy nemzetközi csillagász csoport, akik felfedezték az univerzum legtávolabbi ismert galaxisát.

A hozzávetőleg 13 milliárd fényévnyire elhelyezkedő objektum 750 millió évvel az ősrobbanás után látható, amikor a világegyetem jelenlegi korának alig 5 százalékát élte meg. Az ősi galaxis azonosításához egyesíteni kellett a NASA/ESA Hubble Űrteleszkópot és a CARA W. M. Keck távcsöveinek erejét. A csillagvizsgálók emellett jelentős támogatást kaptak egy természetes "kozmikus gravitációs lencsétől" az űrből, ami tovább erősítette a távoli objektum fényességét.

Az újonnan felfedezett galaxis valószínűleg egy fiatal példány, ami az úgynevezett "sötét korszak" végén ragyog. Ez volt az az időszaknak a kozmikus történelemben, amikor az első galaxisok és kvazárok a homályos, molekuláris hidrogénből a ma is látható áttetsző, ionizált univerzummá alakultak át. Az új galaxist a szomszédos Abell 2218 galaxis klaszter hosszú expozíciójával sikerült észlelni, amiről a Hubble kutatókamerája készített felvételt. A klaszter annyira tömör, hogy a távoli objektumok rajta áthaladó fénye valójában meghajlik és felerősödik, valahogy úgy, ahogy a nagyító meghajlítja és felerősíti a mögött látható objektum képét. Ezek a természetes gravitációs "távcsövek" teszik lehetővé a csillagászoknak, hogy rendkívül távoli és halvány objektumokat is lássanak, melyek másként észlelhetetlenek lennének. A rendkívül halvány galaxis olyan távol van, hogy látható fénye átnyúlik az infravörös tartományba, ezért megfigyelése különösen bonyolult.


A Hubble által a galaxisról készített felvétel. Távolsága miatt az infravörös és látható tartományba eső fény két helyen - a kör és az ellipszis - látható
"Miközben távoli galaxisok után kutattunk az Abell 2218 nagyítását kihasználva, felfedeztünk egy feltűnően hasonló képpárt, melyek elrendezése és színe egy nagyon távoli objektumra utalt" - mondta Jean-Paul Kneib csillagász, a felfedezésről készült publikáció szerzője. A Hubble felvételeinek elemzése kimutatta hogy az objektum 6,6 és 7,1 vörös eltolódás között fekszik, egészen közel a 7-hez, ami a legtávolabbi jelenleg ismert forrássá teszi. A vörös eltolódás a fény hullámhosszainak eltolódását méri a hosszabb hullámhosszok felé. Minél nagyobb az eltolódás a spektrum vörös területi felé, annál távolabbi az objektum.

"A felfedezett galaxis nagyon halvány, távolságának ellenőrzése hihetetlen kihívást jelentett" - mondta Dr. Kneib. "A klaszter 25-szörös nagyítása nélkül a jelenlegi távcsöveinkkel ezt a korai objektumot egyszerűen nem lehetett volna azonosítani vagy tanulmányozni. Még a kozmikus lencse segítségével is csak úgy sikerült, hogy a csillagvizsgálóink képességeik maximumát hozták." A csillagászok felbuzdulva a sikeren további kutatásokat terveznek az égen található más kozmikus lencsék alkalmazásával. A csillagászok becslése szerint bár az objektum nagyon kicsi, csupán 2000 fényév átmérőjű, kifejezetten tevékeny a csillagformálásban.


A gravitációs lencsék a lencse alakjától függően torzuló képet mutatnak: gömblencse esetén gyűrű, lapos esetén kereszt, galaxis esetén banánforma
"Őseink első bizonyítékát keressük a teljes univerzum evolúciós fáján" - mondta Dr. Frederic Chaffee, a Keck csillagvizsgáló igazgatója, ahol a felfedezést megerősítő 10 méteres teleszkóp-ikerpár található. "A teleszkópok virtuális időgépek lehetővé téve csillagászainknak, hogy visszatekintsenek a kozmosz korai történelmébe és ezek a csodálatos megfigyelések az eddigi legkorábbiak."