Hunter

A vikingeknél is előfordult fogcsonkítás

Mély barázdákat reszeltek fogaikba egyes vikingek, tükrözik négy nagy viking kori temetőben talált leletek. Európában az ilyen jellegű díszítés - ha a fogcsonkítás valóban ezt a célt szolgálta - nem volt jellemző, ezért is furcsa a felfedezés.

A Svéd Nemzeti Örökség Tanácsa egyik tagja, Caroline Arcini 557 férfi, nő és gyermek csontvázát elemezte, melyek az i. sz. 800 és 1050 közötti időszakból származnak. A csontvázak közül 22 férfinál találtak mély, vízszintes vájatokat a felső metszőfogakon, melyek egyértelműen szándékos beavatkozás jeleit viselik magukon, a fogak átformálása pedig avatott kezekre utal - írja az American Journal of Physical Anthropology szaklapban megjelent értekezésében Aricini.

A fogcsonkítás hagyományai Európa kivételével az egész világon megtalálhatók. A területenként különböző jelentőséggel bíró eljárás i. sz. 700 és 1400 között élte virágkorát, amibe a viking kor csúcspontja is beleesik. A vikingek Európában elsőként vették fel ezt a szokást, amit valószínűleg utazásaik során szedtek össze.

Arcini szerint felfedezése azt tükrözi, hogy már abban az időben is kialakulhattak egész nagy távolságokat felölelő kulturális kapcsolatok, a vikingek esetében azonban a fogak reszelésének jelentősége még tisztázatlan. Az ilyen fogúakban annyi a közös, hogy mindannyian férfiak voltak, többségük egész fiatalon hunyt el, illetve fogaik többé-kevésbé ugyanazon a területen, ugyanúgy lett lereszelve. A nyomok mélyen bevágtak a fogzománcba és többnyire kettesével vagy hármasával történtek. Az így nyert fogdíszítés bemutatásához a külvilág számára viselőiknek igen szélesen kellett vigyorogniuk, tette hozzá Arcini, aki úgy véli, hogy ezek a jelek vagy valamilyen dekorációként szolgáltak, vagy a társadalmi, katonai rangot jelölték.

A fiatal korban beállt halál miatt talán a katonai mivoltukról szóló feltételezés lenne a helytálló, a csontvázakon azonban nem nagyon találtak külsérelmi nyomokat. Ugyanakkor olyan feltevések is napvilágot láttak, melyek szerint a fogak reszelésével azt akarták kifejezni, hogy egy különleges csoporthoz tartoznak, de lehetett a fájdalomtűrés próbája is, illetve azt sem tartják kizártnak, hogy rabszolgák voltak, és egyfajta megkülönböztetésként reszelték meg fogaikat.


A vikingek vas- és kőtárgyakat használtak. Egy fogon végzett kísérlet szerint jókora erővel és egy vasráspollyal körülbelül 20 perc alatt lehet olyan nyomokat bevésni, mint amiket a csontvázaknál találtak. Hogy mindez egy élő embernél meddig tarthatott, azt nehéz megbecsülni, és ha maga a reszelés nem is okozott különösebb fájdalmat, a kutatók véleménye szerint meglehetősen kellemetlen lehetett.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • feketeribizli #21
    Szerintem igy ingerelték magukat fel az ifju viking harcosok, s bizonyára nagyon agressziven harcoltak amikor a foguk fájni kezdett az első hideg levegő fuvallatra, ill. amikor a fejük felé penge közelitett éles fájdalom hasitott fogidegeikbe, s hogy miért pusztultal el fiatalon, szerintem, mert kevesett ettek a fájdalom miatt, s valoszinűleg infarktusban haltak meg, nem harc közben.
  • haxoror #20
    "Régi dilemma mi a jobb - a rövid de intenzív élet, vagy a hosszú de unalmas "

    Hosszú és intenzív?
  • Laci73 #19
    Eshronoil: Fogszuvasodás még a természetben élő vadállatoknál is felléphet (az igaz hogy a táplálkozás a főbűnös, de lehet valakinek örökölten hajlama rá - lásd pl. a mi családunkat), így egészen biztos, hogy már az ősemberek is szenvedtek tőle, különösen az élelmezést (ezáltal a fogromlás esélyét) megnövelő mezőgazdaság/állattenyésztés elterjedése után. Az ókorban már ismert jelenség volt: Egyiptomban léteztek külön fogorvosok (ahogy gondolom bódítás vagy leütés után húztak fogat), más keleti népeknél divat volt (a mai napig csillogtatott) aranyfog, sőt sok helyen találtak kezdetleges (állatcsontból faragott) műfogsorokat és pótlásokat (nemcsak a szuvasodás végett, bizony harc közben is hullottak a fogak!) Az ókori Rómában - ezt nem viccből írom - olyan módszert ismertek a fogszuvasodás elkerülésére, amit nem hinnénk a római kultúráról. Julius Ceasar is rendszeresen tehénvizelettel (az ókor-középkor fertőtlenítője!) öblögette fogsorát, illetve gondosan fogpiszkálóval és fogselyem-szerűséggel piszkálták ki a fogaik között maradt morzsákat.
    A történelem legismertebb fogorvosa Nagy Péter orosz cár volt: aki nem vele huzatta ki a fájós fogát a bojárok (orosz nemesek) közül, kegyvesztetté vált.

    Astaroth: Király lettem volna én is :) Régi dilemma mi a jobb - a rövid de intenzív élet, vagy a hosszú de unalmas (lásd Achilleus vagy Nagy Sándor: ők a rövid, de dicső életet választották)
    "Ahol van növényzet, ott van kábítószer is."
    ÍGY IGAZ :)
    Régóta ismert pl. a mák hatása, de még annál is régebbi ismeret a szeszes italok kedvező befolyása.
  • Mike #18
    ha neked a mostani élet vegetálás, akkor az bármilyen korban nem lenne másképpen
  • Astaroth #17
    Kegyetlen volt akkor a királyok élete is. Az pedig kizárt dolog, hogy nem ismertek kábító anyagokat. Ahol van növényzet, ott van kábítószer is.

    És pont az tetszik, hogy le tudott mondani az életéről, és úgy is élt. Nem ők vegetáltak, hanem mi most!
  • MacrosTheBlack #16
    Á, volt ufótechnológiás fogkrémjük. :)
  • Mike at home #15
    nem fvolt fogszuvasodás a középkorban, ókorban? hát persze, hidd csak azt
  • Mike at home #14
    nem lehet, hogy nem élő emberen végezték el?
  • Esrohnoil #13
    Itt többen csodálkoztok h. épek a fogaik. Sztem akkoriban nem is nagyon volt olyan h. fogszuvasodás.
    Azt h. most népbetegség, köszönhetjük elsősorban az étkezési szokásainknak...
  • Laci73 #12
    Astaroth: Ne igyál rá előre. Egy német történész (Szfinx könyvsorozatban magyarul is megjelent) munkájában élvezetesen leírja milyen élet várt volna ott rád a sörözés helyett:

    "Roppant hétköznapi életmódjuk volt...Skandinávia kora középkori élete csak afféle vegetálás hóban, esőben egy kis korpaleves mellett...a kenyér nem a mindennapi alapvető élelmiszer, hanem luxuscikk. Leggyakrabban halat esznek, gabonakását és a fehérjében gazdag lóbabot "a szegény ember húsát". Ha pedig ez sem jut, marad a fakéreg (megőrölték és lepényfélét sütöttek belőle - Laci) és a tengeri alga... aki halat akar enni, annak ki kell mennie érte a haragos, viharos tengerre... és akit a hideg, nyirkos éjszakákon elkap a tuberkulózis vagy a tüdőgyulladás, annak nem sok reménye lehet... e kegyetlen természetben élő emberek életkora harminc év körül mozgott. Tizennegyedik életévét minden második gyermek éli meg..." - Günther K.
    Nesze Neked sörözés.

    Nem is csoda hogy a vikingek - akik egyébként valóban kemény kötésű emberek voltak - gyakran maguk mögött hagyták hazájukat. Nemcsak a rablás motiválta őket, ügyes kereskedők és bátor felfedezők is voltak egyben. A világuk ennek ellenére nem hősies volt (mint azt a '60-as évek hollywoodi kliséi és korábban a náci propaganda keltette) hanem keserű. Ezért is értékelték nagyra a harcban szerzett - azaz korai - halált, és ezért szerették intenzíven élni az életüket - gyorsan eltivornyázták megszerzett javaikat és zsákmányukat, nem gyűjtögető életet éltek. Mellesleg a buzogány az inkább legyen szekerce vagy rövid, kétélű kard - ők ezt a két fegyvert kedvelték.

    Fogvésés: minden tiszteletem a viking harcosoké - van tapasztalatom mit éltek át. Nekem egyszer csiszolták még sráckoromban az egyik fogamat. A jó kis lidokain injekció miatt semmi fájdalmat nem éreztem, de a már akkor is matuzsálem korú, a szovjet preciziós gépgyártás diadalát hirdető köszörű (és a tőle valamivel fiatalabb kriptaszökevény fogorvos) valósággal szétrázta az agyam. Emlékszem, megfogtam a doki kezét, csak tartson már szünetet a vén szadista marha.