Egy kísérlet szerint könnyedén hamisítható a torinói lepel, melybe a mondák szerint a keresztre feszített Jézus testét csavarták, írja a Book and Culture magazin március 4-i száma.

A katolikusok által Krisztus feltámadásának bizonyítékaként tisztelt vászondarabot több tudós is csupán egy nagyszerű középkori hamisítványnak tekinti. A lepel egy férfi képét mutatja, ami egyszerre háromdimenziós és fotónegatív. A vászondarabon a test elmaszatolt körvonalai kitörölhetetlen lenyomatot alkotnak, amit már tudósok egész hada vizsgált. A szkeptikusoknak azonban mindeddig nem sikerült meggyőzően bizonyítaniuk, hogyan lehetett képes egy középkori hamisító egy háromdimenziós fotónegatív elkészítésére.

Nathan Wilson, az idahói New St. Andrews College irodalmi társaságának tagja azt állítja, hogy neki sikerül előállítani a leplen látható képhez hasonlatosat. "Én pontosan annyira képzetlen vagyok egy ilyen rejtélyes műtárgy előállításához, mint egy középkori hamisító, és mégis, akárcsak az az ismeretlen csaló, én is képes vagyok elhelyezni egy képet a vásznon olyan körmönfont eszközök felhasználásával, mint egy üveg és a napfény" - írja Wilson.


A kísérlet kiindulópontjául egy David Beauchamp által tévézés közben gyorsan összedobott, üveglapra készített olajfestmény szolgált
Ahelyett, hogy megpróbált volna rájönni, hogyan lehet besötétíteni egy vásznat vegyi anyagok vagy festék nélkül, Wilson az ellenkezőjével, a világosítással próbálkozott. "Nem a sötétet kell elhelyezni a világoson, hanem pont fordítva. A vászon világosításának egyik legkézenfekvőbb módja, amit a háziasszonyok évszázadok, sőt közel egy évezrede alkalmaznak, kitenni az anyagot a napra" - magyarázta. Scott Minnich mikrobiológus segítségével Wilson az anyagot egy üveglap alá helyezte, amire egy ember arcvonásait festette fel fehér festékkel, majd néhány napra kitette a napra.

Wilson azt tapasztalta, hogy amikor az arc pozitív képét festette az üvegre, majd a napon hagyta, színinverzió következett be, a végeredmény pedig egy fotónegatív lett. "A világos festékcsíkok alatt a vászon sötét maradt, ahol pedig nem volt takarás ott kivilágosodott. A végeredmény ebben a vonatkozásban rendkívül hasonló a torinói lepelhez" - nyilatkozott Wilson a Discovery Newsnak.


Az üveglap alá vásznat helyeztek, majd kitették a napra. A bal oldali kép a 10 napig kitett vászon, jobb oldalon annak negatívja
Mitöbb a felkelő és a lenyugvó nap három dimenzióban véste bele a vonásokat a vászonba - közel 180 fokban világítva meg az üvegre mázolt képet. "Elképesztők a képek. Ez csupán egy módszer, ami nem jelenti azt, hogy az eredeti lepel is így készült, de magyarázatot ad arra, hogyan lehet természetes úton előállítani képeket egy leplen, természetfeletti erők előcitálása nélkül" - mondta Minnich. Wilson szerint módszerével egy középkori hamisító is könnyedén előállíthatta a leplet, nem kellett ismernie a negatív kép fogalmát, csupán egy pozitív képet kellett festenie egy üvegre, valamint a háromdimenziós tulajdonságoknak sem feltétlenül kellett a tudatában lennie, a nap elvégezte ezt a munkát helyette.


Ugyanaz a vászon 15 nap után - a vonalak határozottan erősödnek
Egy tavaly közzétett tanulmány megállapította, hogy az arclenyomat a vászon mindkét oldalán felületes, azaz csak a legkülső rostokon található meg, a szálak közepén nincs nyomuk. Ezt rendkívül nehéz még a mostani technikákkal is elérni, ezért minimális a hamisítás lehetőségének esélye, vélekedett Giulio Fanti professzor. Wilson szerint, ha az anyagot megfordítják a napon, miután már az egyik oldalon létrejött a kép, megalkotható a másik oldalon is a Fanti által megállapított tulajdonságok megtartása mellett. Mindenesetre ezt még későbbi kísérleteiben alaposabban megvizsgálja.


Beauchamp figurája (jobbra) és az eredeti torinói lepel (balra) domborzati képének vizsgálata megtévesztően hasonló, mindkettő háromdimenziós
Wilson ezeken felül úgy véli, hogy Raymond Rogers, a Los Alamos Nemzeti Laboratórium nyugalmazott kémikusának 1978-as vizsgálata is "hiteles". Rogers azt bizonygatja, hogy az 1988-ban elvégzett C14 kormeghatározás a lepel egy újra szőtt részét vizsgálta, nem pedig az eredetit. Véleménye szerint a lepel jóval idősebb, mint azt a radiokarbon tesztek sugallják. Wilson szerint ez sem zárná ki a hamisítás elméletét. "Rendkívül valószínűtlen, hogy a hamisító egy a szövőszékről frissen lekerült anyagot használt volna. Ha én egy potyaleső keresztes lovag lennék, aki szeretné meghamisítani Krisztus temetési leplét, az első dolog, amit tennék, hogy szerzek egy ilyen vásznat. Erre a legjobb és legolcsóbb hely egy régi sírkamra" - magyarázta.