Hunter
Az életet viszik magukkal a marsjárók?
2003-ban az amerikai űrhivatal két marsjárót küldött legközelebbi szomszédunkra, hogy felderítsék a bolygót és az életre utaló geológiai jegyek után kutassanak. A Spirit és az Opportunity azonban úgy tűnik, jócskán túlteljesítette a küldetést, az élet keresése helyett inkább az élet betelepítését vállalták magukra.
Korábban a NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának űreszköz-összeszerelő üzemének mérnökei megerősítették azt a híresztelést, miszerint földi mikrobák potyautasként beférkőztek a marsjárókba. Még a nyáron bacillus safenis baktériumra bukkantak a pasadenai létesítmény egy kamrájában, melyet a marsjáró teszteléséhez használtak és nagyon valószínű, hogy a mikrobákból a fedélzetre is jutott, amikor elindult a küldetés a Mars felé. A feltehetően a tudósok bőréről átvándorolt bacillus safensis rendkívül ellenálló a gamma- és az ultraibolya sugárzással szemben és képes nehézfémek, mint alumínium és titánium ionjaival táplálkozni.
A baktérium jelenlétét a NASA egyik mikrobiológusa, Kasthuri Venkateswaran erősítette meg, akinek tesztjei azt is bebizonyították, hogy a mikrobák képesek mind az utazást, mind a Mars zord éghajlatát túlélni. Hasonló események bekövetkezésére már közel negyven évvel ezelőtt is számítottak, ennek eredményeként az ENSZ létrehozott egy egyezményt, melynek célja más bolygók földi baktériumokkal való beszennyezésének megelőzése volt.
A NASA nem kommentálta hivatalosan az egyezmény esetleges megszegését, a vezetők véleménye szerint rendkívül valószínűtlen, hogy egy földi mikroba túléljen egy Mars-utazást, különös tekintettel a légkörbe való belépésre. Tony Taylor ausztrál mikrobiológus szerint azonban a NASA-nak koránt sincs igaza, szerinte a mikrobák vidáman eltengődnek a Mars talajában, amit a NASA tanulmányai is bizonyítanak.
Az említett tanulmány egy a Holdra lejuttatott kamerán alapul. A kamerát egy Surveyor szonda juttatta el a Holdra, majd közel három év elteltével az Apollo 12 legénysége hozta vissza a Földre. A kamerába beköltözött egy streptococcus kolónia, ami képes volt túl élni 31 hónapot vákuumban, kitéve a Hold szélsőséges környezetének és a káros nap és kozmikus sugárzásnak. Visszatérve a Földre a mikrobák életre keltek és szaporodni kezdtek. Taylor szerint a NASA által Pasadenaban észlelt bacilus törzsnek minimális az esélye, hogy veszélyeztesse a Mars bolygót, mivel az élethez oxigénre van szüksége, viszont minden kitenyészthető mikroba fajra jut négy ki nem tenyészthető, ezért sok minden van, amit még a NASA sem tudhat a potenciális potyautasairól.
Köztük akadhat akár olyan is, ami képes a maga módján kolonizálni a bolygót. Taylor szerint 1:1000 és 1:50 közötti az esély arra, hogy a bolygó beszennyeződött a hiba révén, hozzá téve, hogy ez az arány egy emberi Marsra szállás esetén egy az egyhez lenne. Az emberi expedíciók szükségességéről megoszlóak a vélemények, Taylor mindenesetre értelmetlen vandalizmusnak tartja.
Van akiben felmerül a kérdés, esetleg a NASA előre megfontoltan telepítette a baktériumokat az űreszközökre, hogy általuk beindítsa a halottnak tűnő bolygó terraformálását? Talán egy sötét napra gondoltak, amikor a földlakóknak menekülniük kell egy nukleáris apokalipszis vagy egy végzetes természeti katasztrófa elől? Valószínűleg erről egyáltalán nincs szó, bár Taylor szerint az űrhivatal már a tenyésztés előtt is tudatában volt a mikrobák jelenlétének. Taylor véleménye szerint a NASA és a mögötte álló politikai hatalom azokat a bizonyítékokat szeretné palástolni a földi mikrobákkal, melyek mind ara utalnak, hogy az élet ma is jelen van a Marson.
Ilyen jelek a viszonylag magas metán, formaldehid, hidrogén és ammónia mennyiségek, melyeket az európai Mars Express szépen sorban mind kimutatott. Ezek a gázok mind aktív mikrobaszintű közösségek indikátorai lehetnek. Az természetesen még nem ismert, hogy a szóban forgó gázokat élő organizmusok termelik-e, de közel helyezkednek el ahhoz a területhez, ahol a Viking I szonda 1976-ban leszállt.
Ekkor újra felmerül a kérdés, az ember juttatott el oda üvegházgázokat termelő mikrobákat, vagy a bolygó már rendelkezett egy jól kialakult mikroflórával és a NASA tudta, hova kell küldeni a szondát? Mindenesetre valaminek termelnie kell a metánt, mivel még csak rövid ideje van jelen a Mars légkörében, Taylor szerint pedig legyen az vulkáni vagy baktériumi tevékenység, igen nagy tömegűnek tűnik. Ha rájuk bukkannak egyszer, akkor akár egy, a helyszínen is elvégezhető egyszerű DNS-elemzéssel megállapítható, hogy földi eredetűek-e vagy sem.
Részletes cikkünk a marsjáró felépítéséről
Korábban a NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának űreszköz-összeszerelő üzemének mérnökei megerősítették azt a híresztelést, miszerint földi mikrobák potyautasként beférkőztek a marsjárókba. Még a nyáron bacillus safenis baktériumra bukkantak a pasadenai létesítmény egy kamrájában, melyet a marsjáró teszteléséhez használtak és nagyon valószínű, hogy a mikrobákból a fedélzetre is jutott, amikor elindult a küldetés a Mars felé. A feltehetően a tudósok bőréről átvándorolt bacillus safensis rendkívül ellenálló a gamma- és az ultraibolya sugárzással szemben és képes nehézfémek, mint alumínium és titánium ionjaival táplálkozni.
A baktérium jelenlétét a NASA egyik mikrobiológusa, Kasthuri Venkateswaran erősítette meg, akinek tesztjei azt is bebizonyították, hogy a mikrobák képesek mind az utazást, mind a Mars zord éghajlatát túlélni. Hasonló események bekövetkezésére már közel negyven évvel ezelőtt is számítottak, ennek eredményeként az ENSZ létrehozott egy egyezményt, melynek célja más bolygók földi baktériumokkal való beszennyezésének megelőzése volt.
A NASA nem kommentálta hivatalosan az egyezmény esetleges megszegését, a vezetők véleménye szerint rendkívül valószínűtlen, hogy egy földi mikroba túléljen egy Mars-utazást, különös tekintettel a légkörbe való belépésre. Tony Taylor ausztrál mikrobiológus szerint azonban a NASA-nak koránt sincs igaza, szerinte a mikrobák vidáman eltengődnek a Mars talajában, amit a NASA tanulmányai is bizonyítanak.
Az említett tanulmány egy a Holdra lejuttatott kamerán alapul. A kamerát egy Surveyor szonda juttatta el a Holdra, majd közel három év elteltével az Apollo 12 legénysége hozta vissza a Földre. A kamerába beköltözött egy streptococcus kolónia, ami képes volt túl élni 31 hónapot vákuumban, kitéve a Hold szélsőséges környezetének és a káros nap és kozmikus sugárzásnak. Visszatérve a Földre a mikrobák életre keltek és szaporodni kezdtek. Taylor szerint a NASA által Pasadenaban észlelt bacilus törzsnek minimális az esélye, hogy veszélyeztesse a Mars bolygót, mivel az élethez oxigénre van szüksége, viszont minden kitenyészthető mikroba fajra jut négy ki nem tenyészthető, ezért sok minden van, amit még a NASA sem tudhat a potenciális potyautasairól.
Köztük akadhat akár olyan is, ami képes a maga módján kolonizálni a bolygót. Taylor szerint 1:1000 és 1:50 közötti az esély arra, hogy a bolygó beszennyeződött a hiba révén, hozzá téve, hogy ez az arány egy emberi Marsra szállás esetén egy az egyhez lenne. Az emberi expedíciók szükségességéről megoszlóak a vélemények, Taylor mindenesetre értelmetlen vandalizmusnak tartja.
Van akiben felmerül a kérdés, esetleg a NASA előre megfontoltan telepítette a baktériumokat az űreszközökre, hogy általuk beindítsa a halottnak tűnő bolygó terraformálását? Talán egy sötét napra gondoltak, amikor a földlakóknak menekülniük kell egy nukleáris apokalipszis vagy egy végzetes természeti katasztrófa elől? Valószínűleg erről egyáltalán nincs szó, bár Taylor szerint az űrhivatal már a tenyésztés előtt is tudatában volt a mikrobák jelenlétének. Taylor véleménye szerint a NASA és a mögötte álló politikai hatalom azokat a bizonyítékokat szeretné palástolni a földi mikrobákkal, melyek mind ara utalnak, hogy az élet ma is jelen van a Marson.
Ilyen jelek a viszonylag magas metán, formaldehid, hidrogén és ammónia mennyiségek, melyeket az európai Mars Express szépen sorban mind kimutatott. Ezek a gázok mind aktív mikrobaszintű közösségek indikátorai lehetnek. Az természetesen még nem ismert, hogy a szóban forgó gázokat élő organizmusok termelik-e, de közel helyezkednek el ahhoz a területhez, ahol a Viking I szonda 1976-ban leszállt.
Ekkor újra felmerül a kérdés, az ember juttatott el oda üvegházgázokat termelő mikrobákat, vagy a bolygó már rendelkezett egy jól kialakult mikroflórával és a NASA tudta, hova kell küldeni a szondát? Mindenesetre valaminek termelnie kell a metánt, mivel még csak rövid ideje van jelen a Mars légkörében, Taylor szerint pedig legyen az vulkáni vagy baktériumi tevékenység, igen nagy tömegűnek tűnik. Ha rájuk bukkannak egyszer, akkor akár egy, a helyszínen is elvégezhető egyszerű DNS-elemzéssel megállapítható, hogy földi eredetűek-e vagy sem.
Részletes cikkünk a marsjáró felépítéséről