SG.hu·
Lefotózták a Mars első hullócsillagát
2004. március 7-én a Spirit marsjáró panoráma kamerája egy, a vörös bolygó égboltját átszelő fénycsíkot kapott lencsevégre.
A NASA tudósai most bejelentették, ez volt az első marsi hullócsillag képe. Jelenleg a csillagászok azon dolgoznak, hogy akárcsak a Földön, úgy a Marson is előre tudják jelezni a meteorzáporokat. Bolygónkon a jelenséget rendszerint a Nap által az üstökösökről leolvasztott törmelék a légkörben való elégésének köszönhetjük. Nálunk a legismertebb meteorzáporok a nyári Perszeidák és a téli Leonidák.
Annak ellenére, hogy a Mars atmoszférája a Földéhez képest rendkívül vékony, ott is kialakulnak hasonló égi látványosságok. A tavaly márciusban készült felvételt már néhány nappal a feldolgozást követően közzétették, akkor azonban még nem voltak biztosak abban, hogy valóban egy meteor fényét látják-e, vagy esetleg a hetvenes évekből visszamaradt, még ma is a bolygó körül keringő Viking Orbiter 2-t sikerült elcsípnie a Spirit kamerájának.
A tudósok azóta kielemezték a fényes objektum útját, valamint a számításba jöhető meteorzáporokat, melyek abban az időpontban elérhették a bolygót. Az elemzések eredménye szerint meteorról, elméletileg a Wiesman-Skiff nevű üstökös egy parányi darabjáról van szó, állapította meg a lyoni Centre de Recherche Astronomique kutatócsoportja. A csapat vezetője, Franck Selsis által elkészített tanulmány a Nature magazin június 2-i számában jelent meg.
Bár az eredmény némileg spekulatív, egyetlen más törmelékhalmaz vagy űrhajó pozíciója sem felel meg az adatoknak. A nézőpont miatt minden üstökösből származó meteor az égbolt egy bizonyos pontjáról, radiánsáról érkezik. A Földön a Leonidák például az oroszlán (Leo) csillagképből tűnnek elő, magyarázta Selsis. Éppen ezért vizsgálták meg a fénycsík és a Wiseman-Skiff elméleti radiánsát, ami igen jó egybeesést mutatott. A hullócsillag alacsonyan haladt át a horizonton, a marsjárótól 200-300 kilométeres távolságra.
A kutatók katalogizálják a különböző üstökösök úgynevezett törmelékáramlatait, melyek számos szálból állnak. Minden egyes ilyen szál egy-egy üstökös elhaladást testesít meg. A meteorzápor intenzitása évről évre változik, annak függvényében, hogy az adott évben a bolygó az áramlat melyik részén halad át. Ezekből az adatokból a csillagászok nagyjából meg tudják becsülni az elkövetkező évek meteorzáporainak erősségét. Az előrejelzések szerint 2007. december 20-án rendkívül látványos meteortevékenység fog lezajlani a Marson.
Magát a meteor kifejezést azokra az objektumokra alkalmazzák, amik fényjelenséget hoznak létre egy bolygó légkörében. Amelyik eléri a talajt, azt már meteoritnak nevezzük. Egy ilyenbe botlott bele az év elején az Opportunity, az általa felfedezett kosárlabda méretű kőzet volt az első ismert marsi meteorit.
A NASA tudósai most bejelentették, ez volt az első marsi hullócsillag képe. Jelenleg a csillagászok azon dolgoznak, hogy akárcsak a Földön, úgy a Marson is előre tudják jelezni a meteorzáporokat. Bolygónkon a jelenséget rendszerint a Nap által az üstökösökről leolvasztott törmelék a légkörben való elégésének köszönhetjük. Nálunk a legismertebb meteorzáporok a nyári Perszeidák és a téli Leonidák.
Annak ellenére, hogy a Mars atmoszférája a Földéhez képest rendkívül vékony, ott is kialakulnak hasonló égi látványosságok. A tavaly márciusban készült felvételt már néhány nappal a feldolgozást követően közzétették, akkor azonban még nem voltak biztosak abban, hogy valóban egy meteor fényét látják-e, vagy esetleg a hetvenes évekből visszamaradt, még ma is a bolygó körül keringő Viking Orbiter 2-t sikerült elcsípnie a Spirit kamerájának.
A tudósok azóta kielemezték a fényes objektum útját, valamint a számításba jöhető meteorzáporokat, melyek abban az időpontban elérhették a bolygót. Az elemzések eredménye szerint meteorról, elméletileg a Wiesman-Skiff nevű üstökös egy parányi darabjáról van szó, állapította meg a lyoni Centre de Recherche Astronomique kutatócsoportja. A csapat vezetője, Franck Selsis által elkészített tanulmány a Nature magazin június 2-i számában jelent meg.
Bár az eredmény némileg spekulatív, egyetlen más törmelékhalmaz vagy űrhajó pozíciója sem felel meg az adatoknak. A nézőpont miatt minden üstökösből származó meteor az égbolt egy bizonyos pontjáról, radiánsáról érkezik. A Földön a Leonidák például az oroszlán (Leo) csillagképből tűnnek elő, magyarázta Selsis. Éppen ezért vizsgálták meg a fénycsík és a Wiseman-Skiff elméleti radiánsát, ami igen jó egybeesést mutatott. A hullócsillag alacsonyan haladt át a horizonton, a marsjárótól 200-300 kilométeres távolságra.
A kutatók katalogizálják a különböző üstökösök úgynevezett törmelékáramlatait, melyek számos szálból állnak. Minden egyes ilyen szál egy-egy üstökös elhaladást testesít meg. A meteorzápor intenzitása évről évre változik, annak függvényében, hogy az adott évben a bolygó az áramlat melyik részén halad át. Ezekből az adatokból a csillagászok nagyjából meg tudják becsülni az elkövetkező évek meteorzáporainak erősségét. Az előrejelzések szerint 2007. december 20-án rendkívül látványos meteortevékenység fog lezajlani a Marson.
Magát a meteor kifejezést azokra az objektumokra alkalmazzák, amik fényjelenséget hoznak létre egy bolygó légkörében. Amelyik eléri a talajt, azt már meteoritnak nevezzük. Egy ilyenbe botlott bele az év elején az Opportunity, az általa felfedezett kosárlabda méretű kőzet volt az első ismert marsi meteorit.