Hunter
Magyarázat a Mars jégsapkáinak rejtélyére
Egy régi kérdésre adták meg a választ a NASA tudósai, ami egyben a víz nyomaira is utalhat a Mars egyenlítői területein.
Ha az új elmélet valóban helyt álló, az nagy könnyebbséget jelentene az emberi Mars-kutatás számára. A nagy kérdés a vörös bolygó sarkvidékeivel kapcsolatos. Az északi-sark nem nevezhető szokatlannak, jókora, nagyjából egy Grönland méretű jégsapka borítja, ami elsődlegesen vízjégből áll. A déli-sark azonban már egy elég különös jószág, ahogy azt a Nature-ben publikált tanulmány szerzője Jeffrey Barnes, az Oregon Állami Egyetem légkörtudós professzora mondta. Ott a jégsapka főként szárazjégből, azaz szén-dioxidból áll, ami a Mars légkörének is a fő összetevője. Ez a jégsapka jóval kisebb, északi párjának körülbelül a tizede és a sark egyik oldalán helyezkedik el. A sark másik oldala egy jóval nagyobb területet rejt, az úgynevezett rejtélyes területet, amit csak télen borít jég, albedója, azaz fényvisszaverési tulajdonsága alacsony.
Eddig senki sem tudta megmagyarázni ezt a sajátságos jégeloszlást. A tudósok az új elmélet kidolgozásához a Mars Global Surveyor felvételeit, hőmérsékleti információkat és éghajlati modelleket használtak fel. A különbségre adott válasz elég egyszerűen hangzik, a déli félteke hidegebb és viharosabb, mint az északi.
A déli, szén-dioxidból álló jégsapka mennyisége folyamatosan csökken
A déli-sark állandó jégsapkája a nyugati félgömbön fekszik, ami a marsi telek alkalmával elég viharos és rengeteg, hó formájában lehulló szén-dioxid-részecskét kap, így egy jelentős utánpótlással rendelkező látható jégsapka képződik. A keleti félgömb viszonylag melegebb és alig alakulnak ki rajta viharok. A tudósok szerint itt a hóesés helyett mivel a talaj hideg, viszont a légkör viszonylag meleg, a szén-dioxid a talajon sűrűsödik össze jégtáblát alkotva. Ez a becslések szerint egy méter mély lehet és olyannyira tiszta, hogy látható az alatta húzódó talaj, ezért fekete jégnek nevezik.
A szárazjégnek sokkal alacsonyabb hőmérsékletre, megközelítőleg -125 Celsius-fokra van szüksége, mint az északi-sark vízjegének. A tudósok a hatalmas éghajlatbeli különbségeket a déli féltekén található két hatalmas kráternek tulajdonítják. A két kráter olyan szeleket kelt, ami egy alacsony nyomású területet alakított ki a déli-sark állandó jégsapkája felett, magyarázta a tanulmány társszerzője, Anthony Colaprete, az Ames Kutatóközpont űrtudósa. Akárcsak a Földön az alacsony nyomású időjárási rendszerek a Marson is a hideg, viharos időjáráshoz és a hóhoz köthetők. "A Marson a kráterek fenntartják az alacsony nyomású rendszert, ami uralja és egyhelyben tartja a déli-sark jégsapkáját" - mondta Colaprete.
Az üvegházhatás kialakulása drasztikus klímaváltozást és felmelegedést jelent
Ezzel együtt a mérések tanúsága szerint a szén-dioxid-jégsapka kezd erodálódni, így a bolygón globális éghajlatváltozás következhet be. Barnes szerint a déli-sark jégsapkájának eltűnése hatalmas változásokat hozhat a Mars éghajlatában. A kutatók szerint a bolygó jégsapkái nem lehetnek túl régiek, mivel nem fedezhetők fel rajtuk kráterek. Az elméletek szerint az éghajlat zordra változását a bolygó pályájának és tengelye dőlésszögének megváltozása okozta.
"A tudósok szerint a földi jégkorszakot bolygónk tengely dőlésszögében és pályájában bekövetkezett enyhe változás váltotta ki több tíz-, százezer év lefogása alatt" - mondta Barnes. "A Mars hasonló, ám jóval nagyobb mérvű változásokon ment át. A Föld körülbelül 23 fokkal dől el, míg a Mars jelenleg 25 fokkal. Azonban volt idő, amikor a Mars 60 fokkal is megdőlt, de volt, amikor nullával. Keringési sémája is drámaian megváltozott, aminek óriási kihatása lehetett a hőmérsékletre, az éghajlatra és a jégsapkákra."
Ezekben az ingadozó időszakokban a Mars jégsapkájának pereme valószínűleg elérte az egyenlítő közeli területeket is, illetve volt amikor az állandó sarkvidéki jég teljesen elolvadt. Ha a tudósoknak sikerül többet megtudniuk a jég kialakulásáról és elolvadásáról a bolygón, akkor talán az egyenlítőhöz közel is bukkanhatunk vízkészletekre, ahol jóval könnyebb az űrhajók leszállása, mint a félelmetes sarkvidékeken.
Ha az új elmélet valóban helyt álló, az nagy könnyebbséget jelentene az emberi Mars-kutatás számára. A nagy kérdés a vörös bolygó sarkvidékeivel kapcsolatos. Az északi-sark nem nevezhető szokatlannak, jókora, nagyjából egy Grönland méretű jégsapka borítja, ami elsődlegesen vízjégből áll. A déli-sark azonban már egy elég különös jószág, ahogy azt a Nature-ben publikált tanulmány szerzője Jeffrey Barnes, az Oregon Állami Egyetem légkörtudós professzora mondta. Ott a jégsapka főként szárazjégből, azaz szén-dioxidból áll, ami a Mars légkörének is a fő összetevője. Ez a jégsapka jóval kisebb, északi párjának körülbelül a tizede és a sark egyik oldalán helyezkedik el. A sark másik oldala egy jóval nagyobb területet rejt, az úgynevezett rejtélyes területet, amit csak télen borít jég, albedója, azaz fényvisszaverési tulajdonsága alacsony.
Eddig senki sem tudta megmagyarázni ezt a sajátságos jégeloszlást. A tudósok az új elmélet kidolgozásához a Mars Global Surveyor felvételeit, hőmérsékleti információkat és éghajlati modelleket használtak fel. A különbségre adott válasz elég egyszerűen hangzik, a déli félteke hidegebb és viharosabb, mint az északi.
A déli, szén-dioxidból álló jégsapka mennyisége folyamatosan csökken
A déli-sark állandó jégsapkája a nyugati félgömbön fekszik, ami a marsi telek alkalmával elég viharos és rengeteg, hó formájában lehulló szén-dioxid-részecskét kap, így egy jelentős utánpótlással rendelkező látható jégsapka képződik. A keleti félgömb viszonylag melegebb és alig alakulnak ki rajta viharok. A tudósok szerint itt a hóesés helyett mivel a talaj hideg, viszont a légkör viszonylag meleg, a szén-dioxid a talajon sűrűsödik össze jégtáblát alkotva. Ez a becslések szerint egy méter mély lehet és olyannyira tiszta, hogy látható az alatta húzódó talaj, ezért fekete jégnek nevezik.
A szárazjégnek sokkal alacsonyabb hőmérsékletre, megközelítőleg -125 Celsius-fokra van szüksége, mint az északi-sark vízjegének. A tudósok a hatalmas éghajlatbeli különbségeket a déli féltekén található két hatalmas kráternek tulajdonítják. A két kráter olyan szeleket kelt, ami egy alacsony nyomású területet alakított ki a déli-sark állandó jégsapkája felett, magyarázta a tanulmány társszerzője, Anthony Colaprete, az Ames Kutatóközpont űrtudósa. Akárcsak a Földön az alacsony nyomású időjárási rendszerek a Marson is a hideg, viharos időjáráshoz és a hóhoz köthetők. "A Marson a kráterek fenntartják az alacsony nyomású rendszert, ami uralja és egyhelyben tartja a déli-sark jégsapkáját" - mondta Colaprete.
Az üvegházhatás kialakulása drasztikus klímaváltozást és felmelegedést jelent
Ezzel együtt a mérések tanúsága szerint a szén-dioxid-jégsapka kezd erodálódni, így a bolygón globális éghajlatváltozás következhet be. Barnes szerint a déli-sark jégsapkájának eltűnése hatalmas változásokat hozhat a Mars éghajlatában. A kutatók szerint a bolygó jégsapkái nem lehetnek túl régiek, mivel nem fedezhetők fel rajtuk kráterek. Az elméletek szerint az éghajlat zordra változását a bolygó pályájának és tengelye dőlésszögének megváltozása okozta.
"A tudósok szerint a földi jégkorszakot bolygónk tengely dőlésszögében és pályájában bekövetkezett enyhe változás váltotta ki több tíz-, százezer év lefogása alatt" - mondta Barnes. "A Mars hasonló, ám jóval nagyobb mérvű változásokon ment át. A Föld körülbelül 23 fokkal dől el, míg a Mars jelenleg 25 fokkal. Azonban volt idő, amikor a Mars 60 fokkal is megdőlt, de volt, amikor nullával. Keringési sémája is drámaian megváltozott, aminek óriási kihatása lehetett a hőmérsékletre, az éghajlatra és a jégsapkákra."
Ezekben az ingadozó időszakokban a Mars jégsapkájának pereme valószínűleg elérte az egyenlítő közeli területeket is, illetve volt amikor az állandó sarkvidéki jég teljesen elolvadt. Ha a tudósoknak sikerül többet megtudniuk a jég kialakulásáról és elolvadásáról a bolygón, akkor talán az egyenlítőhöz közel is bukkanhatunk vízkészletekre, ahol jóval könnyebb az űrhajók leszállása, mint a félelmetes sarkvidékeken.
