Hunter

Hamarosan indul az újabb Mars szonda

A Mars legújabb földi követe megtette utazásának első szakaszát, egy repülőgép fedélzetén megérkezett Floridába, augusztusi kilövésének helyszínére.

A NASA Mars Reconnaissance Orbitere (MRO) fontos lépés az űrhivatal számára kitűzött emberi Mars-kutatás előkészítésében. Az űrszonda elsődleges küldetésére 2010-ben kerül sor, célja a bolygó összetételének és szerkezetének minél alaposabb felmérése a légkörtől egészen a felszín alatti rétegekig, jóval részletesebben, mint azt bármelyik korábbi szonda tette. Amellett, hogy helyszíneket keres a jövő leszállóegységei számára, magas adatátviteli sebességű kommunikációs átjátszóként is szolgál majd a felszíni küldetésekhez. Az MRO több olyan rejtélyre is fényt deríthet, mint a 2003 karácsonyakor nyom nélkül eltűnt brit Beagle 2 valamint az 1999-es amerikai Mars Polar Lander leszállóegységek holléte.

Klikk ide! Klikk ide!
A Mars Reconnaissance Orbiter - klikk a képekre a nagyobb változathoz

2004 elején a Marlin Space Science Systems a Mars Global Surveyor kamerájával próbált a brit szonda nyomára bukkanni. Fel is fedeztek egy gyanús sötét foltot a bolygó felszínén, azonban miután egy speciális szoftverrel megnövelték a fotó minőségét, a Malin optikai szakértői megállapították, hogy a folt csupán egy erodálódott meteorkráter némi sötét színű homokkal az alján.


Rich Zurek
Bár az is felvetődött, hogy a szonda el sem jutott a felszínig, Rich Zurek, az MRO projekt tudósa Sherlock Holmesra jellemző eltökéltséggel vetette bele magát a fent említett két egység nyomainak keresésébe. Sokat tapasztalt szakemberként tudja, ha valami nem látszik, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy nincs is ott. "Az MRO-n a lehetséges legnagyobb 'nagyító' utazik a Marsra" - magyarázta a légkör tudós Zurek. "Ha még vannak nyomok, akkor azzal meg is fogjuk találni. Mindannyian tudjuk milyen nehéz a Marsra való eljutás, ezért igazán átéreztük európai kollégáink csalódottságát, amikor elvesztették űrszondájukat, hiszen korábban már mi is átéltük ezt az érzést."

1999-ben a Mars Polar Landernél szintén valami balul sült el leszálláskor, sőt összességében a nemzetközi küldetések kétharmada kudarccal zárult, bár ezt az arányt hajlamosak vagyunk elfelejteni a jelenleg is szolgálatot teljesítő két MER marsjáró, a Spirit és az Opportunity sikereinek fényében.

Az MRO három kamerát fog bevetni a földtani kutatásaihoz, valamint az eltűnt leszállóegységek kereséséhez, melyek közös működése leginkább egy mikroszkóphoz hasonlítható. A szonda naponta tizenkétszer kerüli majd meg a bolygót, ez idő alatt a Mars Color Imager (MARCI) nagy léptékű pillanatfelvételeket készít, melyek olyan nagyobb felszíni jegyeket mutathatnak meg, mint egy vulkán, néhány nagyobb kráter, több kis kráter sorozata, egy-egy kanyon vagy nagyobb síkságok.


Az új szonda kamerája a jelenleginél ötszor nagyobb felbontásra képes

Ezután egy környezeti kamera jobban ráközelít a MARCI felvételein nem tisztán kivehető elemekre, végül pedig a Hi-RISE kamera minden eddiginél részletesebb képet ad a felszínről. A Hi-RISE a szondán elhelyezett legnagyobb teljesítményű kamera. Bolygó körüli pályájáról akár egy asztal méretű objektumról is tiszta képet tud adni, ami Zurek szerint még mindig kevés lehet az egy méter átmérőjű Beagle 2 felfedezéséhez, azonban van egy másik módszer is.

A szonda el van látva egy ásványok azonosítására alkalmas műszerrel, a CRISM-mel. Ha a Beagle becsapódott a felszínbe és ennek hatására viszonylag nagy mennyiségű talajt mozgatott meg, a CRISM észlelni fogja az újonnan felszínre került ásványokat.


Az űreszköz április 30-án érkezett meg a Kennedy Űrközpont Űrsikló Leszálló Létesítményébe egy C-17-es teherszállító repülőgép fedélzetén, ahonnan azonnal átszállították a Lockheed Martin által épített, Denver mellett található "Veszélyes Rakomány Karbantartó Létesítménybe" előkészítés céljából. A kilövés augusztus 10-re van beütemezve, addig az űrszonda számos összeszerelési műveleten és elektronikai tesztelésen esik még át. A májusi tesztek a szonda a NASA Deep Space Networkjének nyomkövető állomásaival való kommunikációs képességét ellenőrzik, júniusban a fő kommunikációs antennára kerül sor, majd a napcellák következnek.

Júliusban töltik fel a Mars körüli pályára álláshoz, valamint a pályakorrekciókhoz szükséges hidrazin üzemanyaggal. Július 26-án helyezik be a kilövéshez használt Atlas V rakétába. A Mars Reconnaissance Orbiter 2006-ban kezdi meg nyomozó munkáját.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Koppernikusz #21
    utolsó képen elakadt a family frostos kocsi?
  • Yeti #20
    Hm nincs teljesen igazad, bár a meglátás jó, ugyanis négyzetesen kell számolni, egy 150 cm es képpontra 25 30cm es fér rá, szóval igazából 25 ször nagyobb felbontásra képes akkor elvileg.
  • TheZsenyka #19
    Valami furcsa bizsergés futott rajtam keresztül (nem erekcióm van), tényleg nem látod, hogy mire utaltam? 150/30=5 nem pedig hat. Csak arra próbálok rájönni, hogy Én értem rosszul, és tényleg hatszor jobb, vagy egyszerűen csak el van írva. Vagy ennyire magától értetődő, hogy hatszor jobb a 30-as mint a 150-es.
  • pilóta #18
    Gondolkozz melyik a jobb: ha 150cm egy pixel vagy ha 30 cm.
    Monjuk az első esetben egy 15 méteres tárgy 10 pixel, a második esetben 50 pixel...
  • TheZsenyka #17
    Elismerem, hogy nem vagyok egy matekzseni, de alulról a második képen 150cm/pixel és 30cm/pixel szerepel. Az előbbi nem ötször jobb mint az utóbbi? Vagy vegyek leckét optikából és matekból?

    Kép alatt a felirat:

    "Az új szonda kamerája a jelenleginél hatszor nagyobb felbontásra képes "
  • Thrawn #16
    Nem ez a probléma, hanem a rendelkezésre álló pénzmennyiség. 300-400 millió dollárt kell beosztani egy ilyen küldetésre. A két Viking szonda milliárdos project volt, akkori árakon. Persze ma sok mindent meg lehet oldani kisebb méretben, tehát olcsóbban is, kivétel az optika. Bár a digitgépes reklámmaszlagok mást sugallnak, de az optikát nem lehet miniatürizálni. Legfeljebb új, könnyebb anyagokkal lehet kísérletezni.
  • Zombye #15
    Nem lehetne több részletből összedobálni őket orbitális pályán, pl az ISS mellett, és akkor nem lenne ilyen méretbeli korlát. Jó, többe kerülne persze.
  • [NST]Cifu #14
    Annál biztos többet, a KH-11 13.5 tonna volt, a KH-12 pedig csaknem 20 tonna, ez utóbbi esetén ebből mintegy 7 tonna üzemanyag, még ha belevesszünk mindent is, a képalkotó rész és a tükörrendszer akkor is több tonnát nyomhat. Igaz persze, hogy cserébe a képek részletessége is pozitívabb, becslések szerint "szúráskor" (ahhoz, hogy jobb minőségű képet készítsen, alacsonyabb pályára áll (olyan 150km körül), majd visszamászik magasabb pályára, hogy a légkör fékező hatása ne jelentsen gondot - ezért kell neki ennyi üzemanyag) készített képeinek felbontása elérheti a 10 centimétert. Azonban hozzá kell azt is tenni, hogy egy KH-12 ára az 1990-es évek közepén cirka 1.5 milliárd $ volt (csak a műhold! a fellövés külön tétel), a Mars-szondák nagyságrendekkel kevesebből...
  • Caro #13
    A halál tudja, mi van a kémműholdakon, de nem hinném, hogy az objektív meg a CCD 60 kg-nál többet nyomna.
  • [NST]Cifu #12
    Annyira vidáman azért nem, miután a napelemeiket egyre vastagabban fedi be a por, egyre kevesebb energiával kell beérniük, ráadásul egyre gyakoribbak a meghibásodások (lásd Opportunity kereke).