Hunter
Ma este landol az amerikai marsjárópáros első tagja
Ha minden jól megy az amerikai MER-A leszállóegység szombat éjszaka lép be a Mars légkörébe 11,5 fokos szögben, körülbelül 128 kilométeres magasságnál, másodpercenkénti 5,4 kilométeres sebességgel.
Az ezt követő négy percben az űrjármű másodpercenkénti 0,43 kilométeres sebességre lassul, ekkor a tervek szerint 8,5 kilométeres magasságban kell lennie a Gusev kráter felett. A NASA szinte ugyanazt a rendszert használja a leszálláshoz, mint amit már 1997-ben sikeresen alkalmaztak a Mars Pathfinder esetében. Itt lép be egy stabilizáló ernyő, ami tovább fékezi a gépet. Húsz másodperccel később a leszállóegység hőpajzsa leválik és további 10 másodperc múlva egy 20 méter hosszú kábelen a marsjáró gyorsan leereszkedik a felső légburok alá, ahol az ejtőernyő rögzül.
Nyolc másodperccel a földet érés előtt a magasságmérő radar adatai alapján hatalmas légzsákok fújódnak fel, védőburkot képezve a marsjáró körül. Ezután bekapcsolnak a fékező rakéták, valamint a marsjáró elszakítja magát a tartókábeltől, és az egység az utolsó 15 métert szabadesésben teszi meg a felszínig. Az esés utáni első pattanása várhatóan 20 méter magasságba repíti vissza a begubózott gépet, majd még jó néhány percen keresztül pattog, mire elfoglalja helyét valahol a 110 kilométerszer 15 kilométeresre kalkulált leszállási övezetben. Ezután a légzsákok leeresztenek, a leszállóegység pedig kinyitja védő paneljeit.
"A Pathfinder és a Mars Polar Lander ereszkedésével ellentétben folyamatosan rendelkezésünkre áll a telemetria a felszínig vezető úton" - mondta a projekt vezetője Peter Theisinger. "A kábel elvágásáig mindenképpen tudni fogjuk, hogy rendben zajlanak-e az események. A leszállóegység földet érés utáni elhelyezkedésétől, és attól függően, hogy a két antennájából legalább az egyik "látja" a Földet megkapjuk a jelet amint az egység stabilizálta helyzetét."
Peter Theisinger, a NASA Mars Exploration Rover küldetésének vezetője
Ha az antennáknak nincs közvetlen rálátásuk a Földre, a mérnököknek meg kell várniuk a Mars Odyssey első átrepülését, ami a leszállás után két órával esedékes. "Egyértelműen az egyik dolog, ami miatt aggódunk maga a terep, nehogy olyasvalaminek csapódjon, ami károsodást okozhat, mivel ezt nem tudjuk befolyásolni" - magyarázta Theisinger. "Ha egy pillantást vetünk a nagy Pathfinder tájképre, a felvételen jól kivehetők olyan helyek, amit nem élne túl a szonda, ha oda csapódna be."
A MER-A, avagy a Spirit marsjáró nem veti le azonnal a támasztó paneljeit. Elősődleges feladata saját leszállóhelyének feltérképezése. Végül 4-5 nap kalibráció és ellenőrzés után megkapja az utasításokat, hogy kibonthassa kerekeit és valóban marsjáróvá alakulhasson. "A tudományos küldetés nem kezdődhet meg, míg ez az esemény be nem következik" - mondta Theisinger.
A MER-B, más néven Opportunity január 25-én éri el a bolygót és ugyanezt a manőversorozatot hajtja végre a Meridiani fennsík felett. A tervek szerint mindkét marsjáró legalább 90 napig működésben marad és mindent összevéve több mint egy kilométert barangolnak be. Mindkét egység el van látva egy nagyfelbontású, nagy látószögű kamerával, melyekkel háromszor élesebb felvételeket készíthetnek, mint anno a Mars Pathfinder. Egy kisegítő infravörös kamera segít az ásványok azonosításában a marsjáró közvetlen környezetében, melyek a feltevések szerint vízzel történt kölcsönhatás során alakulhattak ki.
Mindkét marsjáró fel van szerelve egy robotkarral, mely három műszert, két spektrométert és egy mikroszkopikus kamerát tartalmaz a közeli vizsgálódásokhoz. Ezen felül a karok rendelkeznek egy kőzetfúró eszközzel, amivel betekintést nyerhet a kiválasztott kőzet belső szerkezetébe és összetételébe. A marsjárók két pont közötti mozgását fedélzeti számítógépeik irányítják a földi irányítás beavatkozása nélkül, így automatikusan kerülgeti a sziklákat, illetve a 25 centiméternél magasabb kiálló akadályokat.
"A Mars mindig képes a meglepetésre" - mondta Hubbard. "A leszálló rendszert úgy alakítottuk ki, hogy az képes legyen a potenciálisan felmerülő problémák egész sorához alkalmazkodni, így mi mindent megtettünk, hogy a Mars felszínére biztonságban eljusson. Ezután a siker már csak attól függ, hogy a Mars tartogat-e olyan meglepetéseket, amivel senki sem számolt."
Videók (mentés jobbklikk és "Cél mentése más néven", illetve "Save target as..."):
A tesztelés (MPEG, 6 MB)
Az indítás (MPEG, 7 MB)
Navigáció (MPEG, 8 MB)
A teljes küldetés bemutatása (QuickTime, 18 MB)
Landolás (QuickTime, 4 MB)
A Mars felfedezése (QuickTime, 10 MB)
A veszélyek ismertetése, azaz a "Terror hat perce" (MPEG, 17 MB)
Az ezt követő négy percben az űrjármű másodpercenkénti 0,43 kilométeres sebességre lassul, ekkor a tervek szerint 8,5 kilométeres magasságban kell lennie a Gusev kráter felett. A NASA szinte ugyanazt a rendszert használja a leszálláshoz, mint amit már 1997-ben sikeresen alkalmaztak a Mars Pathfinder esetében. Itt lép be egy stabilizáló ernyő, ami tovább fékezi a gépet. Húsz másodperccel később a leszállóegység hőpajzsa leválik és további 10 másodperc múlva egy 20 méter hosszú kábelen a marsjáró gyorsan leereszkedik a felső légburok alá, ahol az ejtőernyő rögzül.
Nyolc másodperccel a földet érés előtt a magasságmérő radar adatai alapján hatalmas légzsákok fújódnak fel, védőburkot képezve a marsjáró körül. Ezután bekapcsolnak a fékező rakéták, valamint a marsjáró elszakítja magát a tartókábeltől, és az egység az utolsó 15 métert szabadesésben teszi meg a felszínig. Az esés utáni első pattanása várhatóan 20 méter magasságba repíti vissza a begubózott gépet, majd még jó néhány percen keresztül pattog, mire elfoglalja helyét valahol a 110 kilométerszer 15 kilométeresre kalkulált leszállási övezetben. Ezután a légzsákok leeresztenek, a leszállóegység pedig kinyitja védő paneljeit.
"A Pathfinder és a Mars Polar Lander ereszkedésével ellentétben folyamatosan rendelkezésünkre áll a telemetria a felszínig vezető úton" - mondta a projekt vezetője Peter Theisinger. "A kábel elvágásáig mindenképpen tudni fogjuk, hogy rendben zajlanak-e az események. A leszállóegység földet érés utáni elhelyezkedésétől, és attól függően, hogy a két antennájából legalább az egyik "látja" a Földet megkapjuk a jelet amint az egység stabilizálta helyzetét."
Peter Theisinger, a NASA Mars Exploration Rover küldetésének vezetője
Ha az antennáknak nincs közvetlen rálátásuk a Földre, a mérnököknek meg kell várniuk a Mars Odyssey első átrepülését, ami a leszállás után két órával esedékes. "Egyértelműen az egyik dolog, ami miatt aggódunk maga a terep, nehogy olyasvalaminek csapódjon, ami károsodást okozhat, mivel ezt nem tudjuk befolyásolni" - magyarázta Theisinger. "Ha egy pillantást vetünk a nagy Pathfinder tájképre, a felvételen jól kivehetők olyan helyek, amit nem élne túl a szonda, ha oda csapódna be."
A MER-A, avagy a Spirit marsjáró nem veti le azonnal a támasztó paneljeit. Elősődleges feladata saját leszállóhelyének feltérképezése. Végül 4-5 nap kalibráció és ellenőrzés után megkapja az utasításokat, hogy kibonthassa kerekeit és valóban marsjáróvá alakulhasson. "A tudományos küldetés nem kezdődhet meg, míg ez az esemény be nem következik" - mondta Theisinger.
A MER-B, más néven Opportunity január 25-én éri el a bolygót és ugyanezt a manőversorozatot hajtja végre a Meridiani fennsík felett. A tervek szerint mindkét marsjáró legalább 90 napig működésben marad és mindent összevéve több mint egy kilométert barangolnak be. Mindkét egység el van látva egy nagyfelbontású, nagy látószögű kamerával, melyekkel háromszor élesebb felvételeket készíthetnek, mint anno a Mars Pathfinder. Egy kisegítő infravörös kamera segít az ásványok azonosításában a marsjáró közvetlen környezetében, melyek a feltevések szerint vízzel történt kölcsönhatás során alakulhattak ki.
Mindkét marsjáró fel van szerelve egy robotkarral, mely három műszert, két spektrométert és egy mikroszkopikus kamerát tartalmaz a közeli vizsgálódásokhoz. Ezen felül a karok rendelkeznek egy kőzetfúró eszközzel, amivel betekintést nyerhet a kiválasztott kőzet belső szerkezetébe és összetételébe. A marsjárók két pont közötti mozgását fedélzeti számítógépeik irányítják a földi irányítás beavatkozása nélkül, így automatikusan kerülgeti a sziklákat, illetve a 25 centiméternél magasabb kiálló akadályokat.
"A Mars mindig képes a meglepetésre" - mondta Hubbard. "A leszálló rendszert úgy alakítottuk ki, hogy az képes legyen a potenciálisan felmerülő problémák egész sorához alkalmazkodni, így mi mindent megtettünk, hogy a Mars felszínére biztonságban eljusson. Ezután a siker már csak attól függ, hogy a Mars tartogat-e olyan meglepetéseket, amivel senki sem számolt."
Videók (mentés jobbklikk és "Cél mentése más néven", illetve "Save target as..."):
