Hunter
A sivatagi tesztek csökkentik a marsbeli élet esélyeit
A Föld legszárazabb és legélettelenebb sivatagában végzett kísérletek arra utalnak, hogy az 1976-os marsbeli élet után kutató Viking űrszonda kétértelmű kísérleti eredményeit nem biológiai aktivitás, hanem kémiai reakció magyarázza.
Amikor a Viking kísérleteket megismételték a chile-i Atacama-sivatag szívében található terméketlen talajon, nagyon hasonló eredményeket kaptak a kutatók, nyilatkozott Dr. Rafael Navarro-Gonzáles a nemzetközi csapat vezetője a Science magazinnak. "Azért választottuk ezt a sivatagot, mert ez nagyon hasonlít a marsi környezethez" - magyarázta Navarro-Gonzáles az ABC Science Online-nak. "Az Atacama-sivatag feltehetően 10-15 millió éves, a világ legősibb sivataga."
A sivatag elképesztően száraz magja, ami átmérőjét tekintve 50 kilométer és szinte soha nem éri csapadék, nem ad esélyt az életnek, mondta Navarro-Gonzáles. Még a széllel érkező baktériumok sem élik túl ezt a közeget.
Az elkövetkező Mars űrexpedíciók előtt a tudósok elhatározták, hogy lemásolják az első Viking leszállóegység által szállított robotlaboratórium 1976-ban elvégzett híres kísérletét. A szonda egy maréknyi marsbeli talajmintát ásott elő és elemezte azt az élet jelei után kutatva. Ami az eredményt, illetve annak értelmezését illeti, az a mai napig megosztja a tudósokat. A kisebbség, beleértve egy kiemelkedő Viking kutatót, Dr. Gilbert Levint a mai napig is állítja, hogy legalább az egyik kísérlet bizonyítékot talált az életre. Abban a kísérletben, amikor egy tápanyag-levest adtak a talajmintákhoz reakció jött létre, melyből arra következtettek, hogy ezért élő mikrobák a felelősek.
A Mars felszíne a Viking felvételein - hasonló az Atacama sivataghoz
Navarro-Gonzáles csapata azonban azt hangoztatja, hogy a tápanyag szétvált biológiai és nem biológiai egyedekre, attól függően, hogy az őket alkotó vegyületek atomi szerkezetüket tekintve "bal vagy jobbkezesek". Számos molekula képes tükörképként létezni mindkét formában.
"A földi élet a balkezes aminosavakat kedveli, nem a jobbkezeseket" - mondta. "A földi élet a cukrot szereti, ami jobbkezes. Így létrehozhatunk egy levest, amit az élet kedvel, majd elkészíthetünk egy olyan ellenlevest, amit az organizmusok nem esznek meg."
Amikor a tápanyagokat az Atacama viszonylag nedvesebb területeiről származó talajhoz adagolták, akkor az a biológiailag összeegyezhető levest sokkal gyorsabban fogyasztotta, mint az ellenlevest, ami a bakteriális élet jelenlétét fedte fel. Azonban mind a levest, mind ellenpárját azonos sebességgel fogadta be a sivatag száraz magja. "Úgy véljük ez egyértelműen a kémiai reakció bizonysága", mondta Navarro-Gonzáles.
A csapat még mindig nem teljesen érti milyen reakcióról van szó, azonban véleményük szerint a fehérítéshez hasonló kíméletlen oxidációs reakció megy végbe, ami szorosan összefügg a napfénnyel és a csapadék hiányával. A reakció nem csupán megöli az élő dolgokat, de maradványaikat is teljesen szétbontja. Ha hasonló folyamat zajlik a Marson, a felszíni szondáknak nem sok esélyük van bármilyen élet, akárcsak múltbéli felfedezésére a bolygón. Navarro-Gonzáles hozzá tette, hogy a viszonylag mély, két méteres száraz Atacama talaj sem mutatja semmilyen jelét az életnek.
Bár a Viking leszálló egységek nem észleltek szerves összetevőket, és ennélfogva egyértelmű bizonyítékot az életre, amikor Navarro-Gonzáles csapata elemzéseinél egy alacsonyabb hőmérsékletű beállítást alkalmazott, parányi szerves maradványokat fedeztek fel alacsonyabb szinteken, mint amit a Viking kísérletek képesek lettek volna érzékelni. Azonban ha a rejtélyes földi oxidáns a Marson is megtalálható, a Mars szondák következő generációjának mélyebbre kell hatolnia, vagy más felszíni körülményeket kell keresnie, esetleg teljesen más módszerekkel kell kutatnia az élet nyomait.
 Az észak-chilei Atacama sivatag |
A sivatag elképesztően száraz magja, ami átmérőjét tekintve 50 kilométer és szinte soha nem éri csapadék, nem ad esélyt az életnek, mondta Navarro-Gonzáles. Még a széllel érkező baktériumok sem élik túl ezt a közeget.
Az elkövetkező Mars űrexpedíciók előtt a tudósok elhatározták, hogy lemásolják az első Viking leszállóegység által szállított robotlaboratórium 1976-ban elvégzett híres kísérletét. A szonda egy maréknyi marsbeli talajmintát ásott elő és elemezte azt az élet jelei után kutatva. Ami az eredményt, illetve annak értelmezését illeti, az a mai napig megosztja a tudósokat. A kisebbség, beleértve egy kiemelkedő Viking kutatót, Dr. Gilbert Levint a mai napig is állítja, hogy legalább az egyik kísérlet bizonyítékot talált az életre. Abban a kísérletben, amikor egy tápanyag-levest adtak a talajmintákhoz reakció jött létre, melyből arra következtettek, hogy ezért élő mikrobák a felelősek.
A Mars felszíne a Viking felvételein - hasonló az Atacama sivataghoz
Navarro-Gonzáles csapata azonban azt hangoztatja, hogy a tápanyag szétvált biológiai és nem biológiai egyedekre, attól függően, hogy az őket alkotó vegyületek atomi szerkezetüket tekintve "bal vagy jobbkezesek". Számos molekula képes tükörképként létezni mindkét formában.
"A földi élet a balkezes aminosavakat kedveli, nem a jobbkezeseket" - mondta. "A földi élet a cukrot szereti, ami jobbkezes. Így létrehozhatunk egy levest, amit az élet kedvel, majd elkészíthetünk egy olyan ellenlevest, amit az organizmusok nem esznek meg."
Amikor a tápanyagokat az Atacama viszonylag nedvesebb területeiről származó talajhoz adagolták, akkor az a biológiailag összeegyezhető levest sokkal gyorsabban fogyasztotta, mint az ellenlevest, ami a bakteriális élet jelenlétét fedte fel. Azonban mind a levest, mind ellenpárját azonos sebességgel fogadta be a sivatag száraz magja. "Úgy véljük ez egyértelműen a kémiai reakció bizonysága", mondta Navarro-Gonzáles.
A csapat még mindig nem teljesen érti milyen reakcióról van szó, azonban véleményük szerint a fehérítéshez hasonló kíméletlen oxidációs reakció megy végbe, ami szorosan összefügg a napfénnyel és a csapadék hiányával. A reakció nem csupán megöli az élő dolgokat, de maradványaikat is teljesen szétbontja. Ha hasonló folyamat zajlik a Marson, a felszíni szondáknak nem sok esélyük van bármilyen élet, akárcsak múltbéli felfedezésére a bolygón. Navarro-Gonzáles hozzá tette, hogy a viszonylag mély, két méteres száraz Atacama talaj sem mutatja semmilyen jelét az életnek.
Bár a Viking leszálló egységek nem észleltek szerves összetevőket, és ennélfogva egyértelmű bizonyítékot az életre, amikor Navarro-Gonzáles csapata elemzéseinél egy alacsonyabb hőmérsékletű beállítást alkalmazott, parányi szerves maradványokat fedeztek fel alacsonyabb szinteken, mint amit a Viking kísérletek képesek lettek volna érzékelni. Azonban ha a rejtélyes földi oxidáns a Marson is megtalálható, a Mars szondák következő generációjának mélyebbre kell hatolnia, vagy más felszíni körülményeket kell keresnie, esetleg teljesen más módszerekkel kell kutatnia az élet nyomait.