Kínai hiperszonikus rakéta lepte meg a világot

A teszt nem volt teljes siker, viszont ez még így is alaposan meglepte a szakértőket.

A hiperszonikus fegyverek gyors fejlesztése zajlik a világban, az ehhez szükséges anyagi és egyéb feltételekkel rendelkező nagyhatalmak versenyéről beszélhetünk, ahogy arról legutóbb mi is írtunk. Most a kínai fél okozott komoly meglepetést, miután kiderült, hogy már korábban tesztelték saját megoldásukat.

A Financial Times számolt be arról az eredetileg még augusztusban lezajlott kínai tesztről, amelynek során a saját fejlesztésű fegyvert (rakétát) vetették be. Az amerikai lap öt különböző, a területre fókuszáló szakértőre hivatkozik, természetesen ezúttal is név nélkül, ők pedig egybehangzóan állítják, hogy az augusztusi kísérlet, annak megvalósulása, alaposan meglepte őket, mivel eddig nem tartották valószínűnek, hogy az ázsiai óriás rendelkezik az ehhez szükséges technológiai háttérrel. Mindez azt jelenti, hogy nem maga a teszt, vagyis a próbatétel lepte meg őket, hanem a technológiai ugrás, ami elengedhetetlen volt annak megkezdéséhez és lebonyolításához.

A beszámolók alapján a kínai megoldás alacsony orbitális pályán repült, ahová az ehhez szükséges rakéta juttatta el, ennek során a hiperszonikus fejlesztés megkerülte a Földet, majd pedig megkezdte a célpont megközelítését. A találat egyáltalán nem volt pontos, a kijelölt területet ugyanis nagyjából 40 kilométerrel tévesztették el, viszont ez már önmagában elengedő ahhoz, hogy a tengerentúlon megkongassák a vészharangot. Biztosak lehetünk abban, hogy a nyugati hírszerzők és elhárítók szintén igyekeznek megszerezni minden fontosabb részletet, erről pedig nyilván nem fognak minket részletesen tájékoztatni.

A teszt kapcsán megjegyzik, hogy Kína már 2019-ben felvonultatta a DF-17 típusú hiperszonikus rakétákat, nemrég pedig az oroszok mellett Észak-Korea is hasonló erőfeszítéseket tett, meglátjuk, milyen válaszlépéseket hoz majd mindez a nyugati féltekén. Az első kísérletet azonban már 2014-ben lefolytatták, amelyet két évvel később követett az orosz fél hasonló lépése. A hiperszonikus rakéták viszonylag alacsony magasságon repülnek, és óránként nagyjából 6200 kilométert képesek megtenni, ami a hangsebesség ötszöröse. Az elfogásuk éppen ezért új feladat elé állítja a légvédelmi rendszerek fejlesztőit.

A kínai külügyminisztérium tagadja, hogy hadászati rakétáról lett volna szó, Csao Li-csien kínai külügyi szóvivő elmondta: a londoni lap által említett kísérlet valójában egy űrhajó újrahasználhatóságát biztosító technológia rutinszerű tesztelése volt. A teszt kulcsfontosságú az űrhajóhasználatból fakadó költségek csökkentése szempontjából, amivel az űr békés célú használatához kívánnak kényelmes és költségkímélő módot biztosítani.

Eddig az Egyesült Államokról és Oroszországról lehetett tudni, hogy hadászati célú hiperszonikus rakétát fejlesztenek. Az észak-koreai állami hírügynökség pedig szeptember utolsó napjaiban számolt be arról, hogy Phenjan is saját fejlesztésű hiperszonikus rakétát tesztelt.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • fonak #10
    A radarok talán nem, de a műhodak infraérzékelőin világítanak, mint a karácsonyfaizzók szenteste.
  • 1519 #9
    A probléma elvileg ott kezdődik, hogy az hipersznikus rakétét még a radarok is nehezen veszik észre:
    "And it's so fast that the air pressure in front of the weapon forms a plasma cloud as it moves, absorbing radio waves and making it practically invisible to active radar systems."
  • t_robert #8
    Azok rakétahajtóműves repülök voltak. Melyek elérték az hiperszonikus sebességet.
    Ezek a hiperszonikus rakéták vegyes hajtóművel repülnek. Elindul normál rakéta hajtóművel. De nem megy olyan magasra, mint egy ballisztikus rakéta. némileg lejjebb süllyed 60-80 km magasba ahol azért már baromi ritka a légkör de hiperszonikus sebesség mellet be tud áramolni annyi levegő, amiben elég oxigén van a működés fenntartásához. Így csak üzemanyagot fogyaszt a torlósugaras hajtómű, mert az oxigént kívülről kapja. Csak az első szakasz rakéta hajtóművéhez kell a rakéta hajtóanyag mellé oxigént vinni. A torlósugaras hajtóműhöz legalább 4-5-szörös hangsebességgel kell repülni alapból, hogy elég legyen a ritka légkörben a beáramló oxigén. Egészen más élmény egy 20 km/h-val haladó autóból kidugni a fejet és egészen más egy 150 Km/h-val haladó kocsiból... :) Abban a magaságban, ami már elég ritka ahhoz, hogy el lehessen érni, a torlóhajtóműhőz szüksége kb 5000-6000 km/h-val kell már haladni. Vélhetően több fokozatú rakéta. Mikor meg van a kellő magasság és sebesség el is dobják a már felesleges rakéta hajtóművet. Minnek cipelni már ha felesleges. Aztán a cél közelében lejjebb süllyed és ott már elkezd csökkenti a sebessége, Hiszen pár km magasan nem lehet 5-9-szeres hangsebességgel repülni a sűrűbb légkörben. Így vélhetően nem hiperszonikus sebességgel csapódik be a célba.
    Ahogy az űreszközök is nagyjából 25-szörös hangsebesség körül kezdenek belemerülni a légkörbe úgy 160-170 m magasan és mire leérnek pár kilométer magasba gyakorlatilag hangsebesség alá fékeződnek.
    Szóval azért ez más, mint a korai rakétahajtóműves hiperszonikus eszközök.
  • t_robert #7
    Ezek persze nem interkontinentális rakéták. Azok kilövés után felmennek akár 1500-2500 km-es magasba egy parabola pályán. Ezeket mikor kilövik úgy 100-150 Km-es magasba repülnek fel. majd onnan lejjebb süllyedve vélhetően a rakéta hajtómű helyet valami torlósugaras hajtóművel repülnek. És azzal tartják a 5-szörös hangsebesség feletti tempót. A torlósugaras hajtómű előnye, hogy szemben a rakéta hajtóművel nem kell magával vinni az üzemanyag mellett az oxidáló anyagot is.
    Nagyjából a 50-70 km-es magasságon. Majd a cél fele közeledve csökken a magasság és a sebesség. Sűrű légkörben nem lehet hiperszonikus sebességgel repülni. A nagy hatótáv és sebesség és a vegyes rakéta és torlósugaras hajtómű miatt viszonylag böszme nagy rakétákról van szó. Ami megkönnyíti az észlelését a radarokon. Az egyetlen előnye hogy pár perccel előbb éri el a célt, mint a hagyományos ballisztikus rakéta. vagyis kevesebb idő marad az elhárításra. Persze egy fejlett ország, mely rendelkezik megfelelő közepes vagy nagy magasságú légvédelmi rakétával képes eltalálni szemből egy közeledő 5-8-szoros hangsebességgel közeledő rakétát egy 3-szoros hangsebességgel repülő légvédelmi rakétával is. Vannak olyan rakéták, melyek nem is felrobbantják, hanem leütközik a célpontot. (egy élesített nukleáris) rakétát nem annyira jó ötlet felrobbantani hátha beindul az egész a robbanástól. Vagyis ma már olyan fejlett az elektronika és a programok, hogy az egymáshoz képest többszörös hangsebességgel haladó rakétákat ütköztetik. Vagy ott az izraeli védelmi rendszere a Vaskupola, mely beméri és eltalálja 97-98%-os valószínűséggel a 10 centi vastag és 1,5 méter hosszú vascsőből álló barkács rakétákat is. (bár az kis hatósugarú rakéta rendszer) Szóval egy 10-15 méteres több tonnás rakétát még könnyebb bemérni és eltrafálni. Hiába repül gyorsabban, mint a szokásos rakéták. Persze, ha utána kéne lőni nem szemből, akkor már gondok vannak, ha a légvédelmi rakéta nem éri utol a célt. :)
  • llax #6
    Nem feltétlenül kell orbitálisnak lennie. Indulhat ballisztikus pályán is, ha van egy újragyújtható utolsó fokozat, némi üzemanyag tartalékkal, akkor jelentős mértékben módosítható a a röppálya (minél korábban avatkoznak be, annál nagyobb mértékben).
    Egy akár 30-40 perces útra induló ICBM esetén az első 2-3 percben eldől, mi lesz a célpont. Ha elég korán és pontosan sikerült radarral észlelni, akkor az elhárítóknak jelentősebb idő marad a felkészülésre.
    Ha van mód később is hajtómű indításra (akár többször is, akár csak pillanatokra is), akkor az ellenség (akár túl) későn tudja meg, hová várhatja az érkezését. Hiába mérik be a kezdeti röppályát, abból max azt tudják, melyik kontinens (vagy annak melyik fele) felé tart. Ilyet az eddigi elhárító rendszerekkel kivédeni majdnem lehetetlen.
  • kvp #5
    "A leírás alapján nekem interkontinentális rakétának tünik amik 30 éve léteznek, MX és társaik."

    Igen, csak nem ballisztikus, hanem orbitalis. Tehat eloszor palyara all, aztan jopar kor utan oda ter vissza ahova akarjak. Ezt azert az amerikai es orosz rendszerek tudtak mar jo 60 eve, de a kinaiak eseten ujdonsag, hiszen meg a nagyobb hordozoraketaik felso fokozatanak visszateresi palyajat sem tudjak egyelore iranyitani. (a 40 kilometeres korzet az kb. a sojuz talalati pontossaga, ha eppen jo napja van, szoval 60 evvel ezelotti szint)
  • lipovics #4
    40 km-es téved atom- vagy hidrogénbomba esetén azért nem olyan nagy probléma.
    Az ellencsapást egy direkt találat sem tudna megakadályozni.
  • caprine #3
    A leírás alapján nekem interkontinentális rakétának tünik amik 30 éve léteznek, MX és társaik.

    Kína és usa annyira egyben van gazdaságilag, hogy hülyék lennének megtámadni egymást. Ez csak egy jó drága fas.... méregetés.
  • Sequoyah #2
    Inkabb csak aggaszto hogy Kina ezt most prioritaskent kezeli.
    Az eddigi terjeszkedesuk elsosorban gazdasagi volt, az pedig onmagaban nem veszelyeztette a vilagbeket.
    Jobb szeretem amikor fuzios eromuvuk sikereivel villognak.
  • kvp #1
    Azert az oroszok ezt a kepesseget mar 1959-ben osszehoztak az R7-es sorozattal, szoval a technologia egyaltalan nem ujdonsag. Raadasul magancegkent a spacex is kepes ugyanerre, csak sokkal, de sokkal pontosabb leszallassal.

    A korabeli amerikai rendszer, 1957-bol:
    https://en.wikipedia.org/wiki/Boeing_X-20_Dyna-Soar
    es a jelenleg rendszeresitett megoldas:
    https://en.wikipedia.org/wiki/Boeing_X-37

    Ezek utan miert meglepo, hogy Kina kepes a 60 evvel ezelotti szovjet es amerikai szint eleresere?