Balázs Richárd
Az atlanti-áramlatok lassulása okozza a hóviharokat
Az Egyesült Államok keleti partvidékét megbénító rekordmennyiségű hó részben a hőt észak, Grönland és Európa felé szállító Atlanti-óceáni áramlatok lassulásának köszönhető.
A hóviharok - mint a mostani Jónás - akkor alakulnak ki, amikor a Kanada felől érkező hideg levegő összeütközik a trópusi égövek felől felfelé áramló nedves levegővel. Mivel a keleti parti vizek sokkal melegebbek az évszakhoz képest megszokottnál, a szárazföldi szelek a szokottnál több nedvességet szállítanak, ezért volt ilyen magas a csapadék, esetünkben a hó mennyisége, több helyen csúcsokat döntve. A New York-i JFK repülőtéren január 23-án 77 centiméter havat mértek, ez volt az egyetlen nap alatt valaha mért legnagyobb hómennyiség New Yorkban.
Közel 30 halálesetet írtak eddig a vihar számlájára a hó miatt bekövetkezett autóbalesetektől kezdve a hólapátolás közben elszenvedett infarktusokig. Jonas némileg lecsillapodva a brit szigetek felé tart, ahol valószínűleg áradásokat fog okozni. A jelenség kiváltó okára, a szokatlan melegre a legkézenfekvőbb magyarázat a globális felmelegedés; a számítógépes modellek is azt mutatják, hogy a Jonas vihar az éghajlatváltozás szülötte. Mindehhez az El Nino is hozzájárulhatott, melynek hatására tavaly több globális hőmérsékleti csúcs is megdőlt, de emellett akadhatnak egyéb tényezők is.
A keleti parti vizek melegedése gyorsabb annál, ami a globális hőmérséklet miatt indokolt lenne - hívta fel a figyelmet vasárnapi blogbejegyzésében Stefan Rahmstorf, a Potsdami Egyetem munkatársa. Északabbra, Grönland és Izland déli vízfelületei azonban a megszokottnál hidegebbek. Pontosan erre a sémára lehetett számítani az észak-atlanti áramlat cirkulációjának lelassulásával. Mivel az áramlatok nem szállítják el a hőt észak felé, ezért több marad a keleti partnál.
Az áramlat elmúlt évtizedben lezajlott lassulása tény, ezt közvetlen mérések is alátámasztják. Nem világos azonban az, hogy ez a lassulás mennyivel járul hozzá a keleti part szokatlan melegedéséhez - tette hozzá Leon Hermanson, a brit Meteorológiai Hivatal szakértője, aki az Atlanti-óceán időjárásra gyakorolt befolyását tanulmányozza. Egy másik fontos kérdés, hogy a megfigyelt lassulás egy, a globális felmelegedés által vezérelt, folyamatban levő trend része, vagy csupán természetes változás? Egyes tanulmányok, köztük Rahmstorfé is arra utal, hogy mindez egy hosszú távú trend része, amit a globális felmelegedés okoz. Összességében azonban csak egy évtizednyi közvetlen mérés áll rendelkezésre, ami túl kevés, hogy biztosan következtetéseket vonjanak le, figyelmeztet Hermanson.
A vita azonban leginkább az időzítésről folyik, a kutatók ugyanis egyetértenek abban, hogy az éghajlatváltozás végül az atlanti cirkuláció lassulásához fog vezetni. A cirkulációt az Északi-sark közelében lesüllyedő hideg, sós víz hajtja. Minél több friss víz áramlik az óceánba Grönland olvadó jegéből, annál jobban felhígul a tengervíz, veszít a sűrűségéből, ezáltal csökken a vízsüllyedés. Minél gyorsabban olvad Grönland, annál valószínűbb a cirkuláció lassulása, vagy akár megállása.
Amennyiben Rahmstorfnak igaza van a hosszú távú, felmelegedéshez köthető lassulással kapcsolatban, Észak-Amerika és Európa egyre nagyobb mértékben számíthat szokatlan időjárási jelenségekre - például hatalmas hóviharokra - az elkövetkező években. Az USA keleti partvidéke nagyon gyors tengerszint emelkedést is kénytelen lesz átélni, ami a Jónás tombolása alatt tapasztalt mértékű áradásokat fog eredményezni. A legrosszabb esetet leíró forgatókönyv szerint a cirkuláció hirtelen áll le - ez számos modellezés szerint valós lehetőség, a kutatók szerint azonban erre inkább az évszázad vége felé kerülhet sor.
A hóviharok - mint a mostani Jónás - akkor alakulnak ki, amikor a Kanada felől érkező hideg levegő összeütközik a trópusi égövek felől felfelé áramló nedves levegővel. Mivel a keleti parti vizek sokkal melegebbek az évszakhoz képest megszokottnál, a szárazföldi szelek a szokottnál több nedvességet szállítanak, ezért volt ilyen magas a csapadék, esetünkben a hó mennyisége, több helyen csúcsokat döntve. A New York-i JFK repülőtéren január 23-án 77 centiméter havat mértek, ez volt az egyetlen nap alatt valaha mért legnagyobb hómennyiség New Yorkban.
Közel 30 halálesetet írtak eddig a vihar számlájára a hó miatt bekövetkezett autóbalesetektől kezdve a hólapátolás közben elszenvedett infarktusokig. Jonas némileg lecsillapodva a brit szigetek felé tart, ahol valószínűleg áradásokat fog okozni. A jelenség kiváltó okára, a szokatlan melegre a legkézenfekvőbb magyarázat a globális felmelegedés; a számítógépes modellek is azt mutatják, hogy a Jonas vihar az éghajlatváltozás szülötte. Mindehhez az El Nino is hozzájárulhatott, melynek hatására tavaly több globális hőmérsékleti csúcs is megdőlt, de emellett akadhatnak egyéb tényezők is.
A keleti parti vizek melegedése gyorsabb annál, ami a globális hőmérséklet miatt indokolt lenne - hívta fel a figyelmet vasárnapi blogbejegyzésében Stefan Rahmstorf, a Potsdami Egyetem munkatársa. Északabbra, Grönland és Izland déli vízfelületei azonban a megszokottnál hidegebbek. Pontosan erre a sémára lehetett számítani az észak-atlanti áramlat cirkulációjának lelassulásával. Mivel az áramlatok nem szállítják el a hőt észak felé, ezért több marad a keleti partnál.
Az áramlat elmúlt évtizedben lezajlott lassulása tény, ezt közvetlen mérések is alátámasztják. Nem világos azonban az, hogy ez a lassulás mennyivel járul hozzá a keleti part szokatlan melegedéséhez - tette hozzá Leon Hermanson, a brit Meteorológiai Hivatal szakértője, aki az Atlanti-óceán időjárásra gyakorolt befolyását tanulmányozza. Egy másik fontos kérdés, hogy a megfigyelt lassulás egy, a globális felmelegedés által vezérelt, folyamatban levő trend része, vagy csupán természetes változás? Egyes tanulmányok, köztük Rahmstorfé is arra utal, hogy mindez egy hosszú távú trend része, amit a globális felmelegedés okoz. Összességében azonban csak egy évtizednyi közvetlen mérés áll rendelkezésre, ami túl kevés, hogy biztosan következtetéseket vonjanak le, figyelmeztet Hermanson.
A vita azonban leginkább az időzítésről folyik, a kutatók ugyanis egyetértenek abban, hogy az éghajlatváltozás végül az atlanti cirkuláció lassulásához fog vezetni. A cirkulációt az Északi-sark közelében lesüllyedő hideg, sós víz hajtja. Minél több friss víz áramlik az óceánba Grönland olvadó jegéből, annál jobban felhígul a tengervíz, veszít a sűrűségéből, ezáltal csökken a vízsüllyedés. Minél gyorsabban olvad Grönland, annál valószínűbb a cirkuláció lassulása, vagy akár megállása.
Amennyiben Rahmstorfnak igaza van a hosszú távú, felmelegedéshez köthető lassulással kapcsolatban, Észak-Amerika és Európa egyre nagyobb mértékben számíthat szokatlan időjárási jelenségekre - például hatalmas hóviharokra - az elkövetkező években. Az USA keleti partvidéke nagyon gyors tengerszint emelkedést is kénytelen lesz átélni, ami a Jónás tombolása alatt tapasztalt mértékű áradásokat fog eredményezni. A legrosszabb esetet leíró forgatókönyv szerint a cirkuláció hirtelen áll le - ez számos modellezés szerint valós lehetőség, a kutatók szerint azonban erre inkább az évszázad vége felé kerülhet sor.