SG.hu·
2048-ra összeomolhat a halgazdálkodás
Unokáink már nem igazán fogják tudni mi az a sushi, de még a talponállókban kapható hekk hal is ritka csemege lehet, figyelmeztet egy tanulmány, mely szerint 2048-ra összeomlik a világ tengeri hal kereskedelme, ha minden a jelenlegi kerékvágásban halad tovább.
Boris Worm, a kanadai Dalhousie Egyetem biológia tanszékének tengerbiológus professzora és munkatársai a legutóbbi 50 év globális halászati adatainak elemzéséből jutott a fenti következtetésre. A kutatók az adathalmaz segítségével lemodellezték a világ tengereiben élő halállomány jövőjét, melyek nem sok jót tükröztek vissza. Az elmúlt 200 évben meredek zuhanás tapasztalható a partvidéki vizek biológiai sokszínűségében, melyhez szorosan hozzájárul a vízminőség romlása és az algák már károsnak tekinthető szaporodása. Az 50 évvel ezelőtti nagy halászati régiók közel egyharmada ma már nem aktív, a tendencia pedig csak egyre gyorsabb csökkenést mutat a halállományban.
A nagyobb hajók, nagyobb hálók és a halak felderítését elősegítő új technikák ellenére 1994 és 2003 között a várt növekedéssel szemben 13%-kal visszaesett a kifogott halmennyiség, ami jól példázza az állományok zsugorodását. A csökkenés összességében nem csak a halakra, az összes tengerből nyerhető élelemre érvényes. A nagy tengeri ökorendszerek adatainak elemzései kimutatták, hogy a tengerből nyerhető élelem az 1950-es mennyiséghez képest 2003-ra 29%-kal zuhant, a maradék pedig 2048-ra tűnhet el a vizekből.
Worm elemzései azt is kimutatták, hogy az utóbbi években beindult megőrzési erőfeszítések nem tűnnek hiábavalónak és több területen is sikerült visszafordítani a csökkenő tendenciát, ez azonban még kevés az üdvösséghez. Az új halgazdálkodási szemléletet világszerte el kellene terjeszteni, hogy ne következzen be a 2048-ra előrejelzett összeomlás. Worm mindenesetre hisz abban, hogy az elkövetkező évtizedekben pozitív irányt vesz ez a terület.
Véleménye szerint az iparág csődjének elkerülése érdekében első lépésként a nagy lehalászásokra kevésbé érzékeny fajokra kell összpontosítani, azaz inkább a heringeket és a makrélákat kellene halászni. Emellett hosszabb távon számos más tényezőnek is fontos szerepe van, ilyen az élőhelyek visszaállítása, a környezetszennyezés csökkentése és az éghajlatváltozás lelassítása, melyek érdekében mind tehetne az emberiség.
A fentiek segítségével visszaállítható lenne a tengeri ökorendszerek biodiverzitása és egyben védettebbé, ellenállóbbá is válnának a külső behatásokkal szemben.
Boris Worm, a kanadai Dalhousie Egyetem biológia tanszékének tengerbiológus professzora és munkatársai a legutóbbi 50 év globális halászati adatainak elemzéséből jutott a fenti következtetésre. A kutatók az adathalmaz segítségével lemodellezték a világ tengereiben élő halállomány jövőjét, melyek nem sok jót tükröztek vissza. Az elmúlt 200 évben meredek zuhanás tapasztalható a partvidéki vizek biológiai sokszínűségében, melyhez szorosan hozzájárul a vízminőség romlása és az algák már károsnak tekinthető szaporodása. Az 50 évvel ezelőtti nagy halászati régiók közel egyharmada ma már nem aktív, a tendencia pedig csak egyre gyorsabb csökkenést mutat a halállományban.
A nagyobb hajók, nagyobb hálók és a halak felderítését elősegítő új technikák ellenére 1994 és 2003 között a várt növekedéssel szemben 13%-kal visszaesett a kifogott halmennyiség, ami jól példázza az állományok zsugorodását. A csökkenés összességében nem csak a halakra, az összes tengerből nyerhető élelemre érvényes. A nagy tengeri ökorendszerek adatainak elemzései kimutatták, hogy a tengerből nyerhető élelem az 1950-es mennyiséghez képest 2003-ra 29%-kal zuhant, a maradék pedig 2048-ra tűnhet el a vizekből.
Worm elemzései azt is kimutatták, hogy az utóbbi években beindult megőrzési erőfeszítések nem tűnnek hiábavalónak és több területen is sikerült visszafordítani a csökkenő tendenciát, ez azonban még kevés az üdvösséghez. Az új halgazdálkodási szemléletet világszerte el kellene terjeszteni, hogy ne következzen be a 2048-ra előrejelzett összeomlás. Worm mindenesetre hisz abban, hogy az elkövetkező évtizedekben pozitív irányt vesz ez a terület.
Véleménye szerint az iparág csődjének elkerülése érdekében első lépésként a nagy lehalászásokra kevésbé érzékeny fajokra kell összpontosítani, azaz inkább a heringeket és a makrélákat kellene halászni. Emellett hosszabb távon számos más tényezőnek is fontos szerepe van, ilyen az élőhelyek visszaállítása, a környezetszennyezés csökkentése és az éghajlatváltozás lelassítása, melyek érdekében mind tehetne az emberiség.A fentiek segítségével visszaállítható lenne a tengeri ökorendszerek biodiverzitása és egyben védettebbé, ellenállóbbá is válnának a külső behatásokkal szemben.