Balázs Richárd
Decemberben bizonyíthat először az Orion
A NASA készen áll annak az űrjárműnek az első próbaútjára, ami a jövőben eljuttathatja az embereket a mélyűr-expedíciókra, a Marsra, vagy egy aszteroidára.
A tervek szerint december 4-én startol el az Orion űrkapszula, hogy kiléphessen a világűrbe, majd visszatérve a légkörbe, a Csendes-óceánban landoljon. A cél a rendszerek, köztük a hatalmas hőpajzs és az ejtőernyők működésének tesztelése.
Az EFT-1 jelű repülést az United Launch Alliance Delta IV Heavy rakétájának tetején kezdi meg a floridai Kennedy Űrközpontból. A repülés alatt a kapszula kétszer kerüli meg a Földet, 5793 kilométerre távolodva el bolygónktól. Összehasonlításként a Nemzetközi Űrállomás 400 kilométeres magasságban kering. "Ez az első lépésünk a Marsra vezető úton" - mondta a NASA űrkutatási rendszerei fejlesztéséért felelős igazgatója, William Hill.
Bár az Orionon dolgozó mérnökök munkáját nem érinti az elmúlt hét Antares és SpaceShipTwo szerencsétlensége, az esetek újra rávilágítottak az űrrepülés kockázataira. "Eddig is tudtuk, hogy az űr kemény dolog" - mondta Mark Geyer, az Orion-program vezetője. "Tudjuk, hogy ez kihívásokat jelent, az EFT-1 lényege ezeknek a dolgoknak a tesztelése, hogy megtudjuk, milyen kihívásokkal kell szembenéznünk, minimalizálandó a kockázatot az emberi repülések előtt. Az események csupán emlékeztetnek azokra a veszélyekre, amikkel eddig is tisztában voltunk, ez azonban nem befolyásolja terveinket"
A kilövés után az űrjármű megszabadul kilövés-megszakító rendszerétől, majd az első pályán megtett kör után begyújtja rakétahajtóművét és több ezer kilométerre távolodik a Földtől. A NASA a 4,5 órás repülés során az űrhajó főrendszereit figyeli. "Elhelyezünk például sugárzási szenzorokat a fedélzeten, így gyakorlatilag a jármű különböző részeit mérjük, hogyan alakul a belső közeg" - magyarázta Geyer. "1200 szenzorral láttuk el az Oriont, melyek mérik a becsapódási terhelést le- és felszálláskor. Akusztikai adatokat is kapunk a gép belsejéből és külsejéről, az adatok többsége magáról a kapszuláról árulkodik majd, de általuk megismerjük azt a környezetet is, amiben majdan a legénység helyezkedik el"
Az Orion hőpajzsának, ami az eddigi legnagyobb, 2200 Celsius fokot is ki kell bírnia, ugyancsak érdekes lesz, hogyan viselkedik a fedélzeti számítógépes rendszer a sugárzásban, vagyis a decemberi repülés sokat elárulhat a NASA szakembereinek a kényes műszerarzenál ellenálló képességéről. Mindezeken túl az Orion folyamatosan sugároz majd képeket repüléséről. "A rakétán is elhelyezünk kamerákat, amik felfelé fognak nézni, hogy lássuk az elvállási eseményeket. A kapszula ablakaiban is helyet kapnak kamerák" - tette hozzá Geyer.
Az Orion óceáni landolása után a NASA reményei szerint újra tudják majd használni a kapszulát a következő próbarepülésre, ami a kilövés-megszakító rendszert fogja tesztelni, melynek lényege, hogy a rakéta esetleges meghibásodása esetén minél távolabb juttassa a legénységet a hiba forrásától.
A tervek szerint december 4-én startol el az Orion űrkapszula, hogy kiléphessen a világűrbe, majd visszatérve a légkörbe, a Csendes-óceánban landoljon. A cél a rendszerek, köztük a hatalmas hőpajzs és az ejtőernyők működésének tesztelése.
Az EFT-1 jelű repülést az United Launch Alliance Delta IV Heavy rakétájának tetején kezdi meg a floridai Kennedy Űrközpontból. A repülés alatt a kapszula kétszer kerüli meg a Földet, 5793 kilométerre távolodva el bolygónktól. Összehasonlításként a Nemzetközi Űrállomás 400 kilométeres magasságban kering. "Ez az első lépésünk a Marsra vezető úton" - mondta a NASA űrkutatási rendszerei fejlesztéséért felelős igazgatója, William Hill.
Bár az Orionon dolgozó mérnökök munkáját nem érinti az elmúlt hét Antares és SpaceShipTwo szerencsétlensége, az esetek újra rávilágítottak az űrrepülés kockázataira. "Eddig is tudtuk, hogy az űr kemény dolog" - mondta Mark Geyer, az Orion-program vezetője. "Tudjuk, hogy ez kihívásokat jelent, az EFT-1 lényege ezeknek a dolgoknak a tesztelése, hogy megtudjuk, milyen kihívásokkal kell szembenéznünk, minimalizálandó a kockázatot az emberi repülések előtt. Az események csupán emlékeztetnek azokra a veszélyekre, amikkel eddig is tisztában voltunk, ez azonban nem befolyásolja terveinket"
A kilövés után az űrjármű megszabadul kilövés-megszakító rendszerétől, majd az első pályán megtett kör után begyújtja rakétahajtóművét és több ezer kilométerre távolodik a Földtől. A NASA a 4,5 órás repülés során az űrhajó főrendszereit figyeli. "Elhelyezünk például sugárzási szenzorokat a fedélzeten, így gyakorlatilag a jármű különböző részeit mérjük, hogyan alakul a belső közeg" - magyarázta Geyer. "1200 szenzorral láttuk el az Oriont, melyek mérik a becsapódási terhelést le- és felszálláskor. Akusztikai adatokat is kapunk a gép belsejéből és külsejéről, az adatok többsége magáról a kapszuláról árulkodik majd, de általuk megismerjük azt a környezetet is, amiben majdan a legénység helyezkedik el"
Az Orion hőpajzsának, ami az eddigi legnagyobb, 2200 Celsius fokot is ki kell bírnia, ugyancsak érdekes lesz, hogyan viselkedik a fedélzeti számítógépes rendszer a sugárzásban, vagyis a decemberi repülés sokat elárulhat a NASA szakembereinek a kényes műszerarzenál ellenálló képességéről. Mindezeken túl az Orion folyamatosan sugároz majd képeket repüléséről. "A rakétán is elhelyezünk kamerákat, amik felfelé fognak nézni, hogy lássuk az elvállási eseményeket. A kapszula ablakaiban is helyet kapnak kamerák" - tette hozzá Geyer.
Az Orion óceáni landolása után a NASA reményei szerint újra tudják majd használni a kapszulát a következő próbarepülésre, ami a kilövés-megszakító rendszert fogja tesztelni, melynek lényege, hogy a rakéta esetleges meghibásodása esetén minél távolabb juttassa a legénységet a hiba forrásától.