A Frankfurti Könyvvásár előtt számos cég nagy termékoffenzívát indított és sorra dobták piacra az elektronikus könyv-olvasóikat. Egyelőre úgy tűnik, hiába.
Bármennyire is megnőtt az érdeklődés az e-kiadványok iránt, jelenleg még csak kevesen vásárolnak ilyen digitális műveket, illetve az azokhoz szükséges olvasókat. Jelenleg a könyvpiacon a digitális termékek még csak nagyon kis szerepet játszanak. Az emberek talán kicsit idegenkednek attól, hogy egy regényt egy kijelző előtt olvassanak el. Klaus Driever, az augsburgi Weltbild Kiadó ügyvezetője úgy vélte, hogy leghamarabb 3 éven belül érhet el komoly szintet az e-könyvek eladásából származó forgalom. Driever véleményét osztja számos piaci szereplő is. -
"Az eddigi eladásaink jól átláthatók és a következő években is a forgalom egy számjegyű lesz" - közölte például Johannes Hauenstein, a Ravensburger Kiadó ügyvezetője. A Ravensburgernél 1500 műből csupán 15 elektronikus. A helyzet világszerte hasonló. Az Egyesült Államokban a könyvpiacnak csak a 2 százalékát teszik ki az elektronikus kiadványok. Ennek ellenére a kiadók és a kereskedők kitartanak a digitalizálás mellett. Ennek két oka van. Egyrészt félnek attól, hogy lemaradnak a versenyben, másrészt a jövő a különböző előrejelzések szerint egyértelműen az e-könyveké.
Van még egy harmadik ok is: a kiadók rengeteg pénzt takaríthatnak meg azáltal, hogy a digitális váltással gyakorlatilag megszűnnek a nyomtatási és a raktározási költségek.
Ronald Schild, az MVB marketing és kiadói szolgálat ügyvezetője elmondta, hogy a felhasználók kivárnak. A kiadóknak éppen ezért először fel kell kelteniük az olvasók érdeklődését az új tartalmak iránt. Ezt számos módon, többek között különleges akciókkal érhetik el. A legnagyobb német online könyves platform, a Libreka például csütörtökön ingyen elérhetővé teszi Herta Müller irodalmi Nobel-díjas szerző egyik könyvének digitális változatát.
Az e-könyvek mellett szól a tartósság, hiszen a tartalmak bármeddig elérhetőek. Emellett fontos érv a tárolókapacitás, a bővíthetőség és a betűméret növelésének lehetősége. Utóbbi különösen az idősebb vagy a rosszul látó olvasók számára teheti vonzóvá az e-kiadványokat.
"néhány év múlva a lopások miatt nem lesznek új, minõségi könyvek"
Épp a minõségi könyvek olvasóira a legkevésbé jellemzõ a másolás és letöltés. De azt is mondhatom, mert igaz, hogy lényegesen több zenei CD-t és DVD-t vásárolok azóta, amióta nagyobb mennyiségben le is töltök ilyeneket - komolyzenei és jazz CD-krõl és opera DVD-krõl beszélek, nem kommersz szarokról. Ez a szcenárió a könyveknél sem zárható ki.
"22-es hozzászólásodra mit kellett volna reagálnom?"
Ha nincs mondanivalód, akkor semmit, ahogyan tetted is. De azért lásd még kicsit lejjebb.
"Többször utaltam arra, hogy számomra soha nem fogja ugyanazt az élményt nyújtani az e-könyv a hagyományoshoz képest."
Ez az állapot az idõsebb generációk kihalásával fokozatosan meg fog szûnni. Talán túl profán dolog Max Planckot idéznem, ám találó: "Eine neue wissenschaftliche Wahrheit pflegt sich nicht in der Weise durchzusetzen, daß ihre Gegner überzeugt werden und sich als belehrt erklären, sondern vielmehr dadurch, daß ihre Gegner allmählich aussterben und daß die heranwachsende Generation von vornherein mit der Wahrheit vertraut geworden ist."
Többször utaltam arra, hogy számomra a könyv tartalma elsõdleges, a megjelenési formáját alárendelem a tartósságnak és a praktikumnak. Ezzel nem vagyok egyedül, talán neked is ismerõs a következõ idézet: "Egy-egy papírkönyv 1000 példányából ötven év elteltével átlagosan 75 marad fenn. Élettartamukat illetõen ugyan az elektronikus könyvek sem állnak jobban, korlátlan másolhatóságuk és konvertálhatóságuk azonban biztosítja számukra az öröklétet az emberiség közös kultúrkincsében - már ameddig egyáltalán létezik kultúra."
Bizonyára hozzád hasonlóan sopánkodtak néhányan, amikor az égetett cserepet felváltotta a pergamen. De a régimódiak ugyanígy panaszkodhattak akkor is, amikor Gutenberg feltalálta a könyvnyomtatást, hiszen az õ könyvei mennyivel silányabbak voltak a kódexeknél. Most pedig a megfoghatatlan e-könyv...
"Nekik már a (agyon)tömörített hangzás is megfelel, normál cd-k helyett."
Ahogy a te korosztályodnak megfelelt a magnókazetta vagy -szalag az LP helyett...
"Elég sok könyvemben ez a három tétel eléri a 60-70 oldalt, s bizony sokat nyújtanak számomra."
Kétlem, hogy a már nem jogvédett irodalmi mûveket mind terjedelmes plusz infóval kell kiadni. De most éppen egy olyan témát hozol fel, amire az említett #22-ben írtam egy nem egészen irreális elképzelést - abban a hozzászólásomban, amelyre sajnálatos módon nem tudtál mit válaszolni. Kicsit úgy érzem magam, mint ha egy sükethez próbálnék beszélni. 😞
Sajnos általánosságban is úgy érzem, hogy csak a kifogásaidat hangoztatod az e-könyvekkel szemben, ami messze nem olyan célszerû, mint az elkerülhetetlen technikai váltást elfogadni és új megoldásokon gondolkodni. A sopánkodás nem visz sehová.
"sokkolt, amikor azt írtad, hogy "beszélgethetnénk". Számomra a beszélgetések szemtõl szembe történõ kommunikációs formát takarnak, nem pedig egyfajta pótlékot."
Felõlem nevezheted bármi másnak is. Az eszmét cserélni kifejezést túl hivataloskodónak érzem, az írogatni ige mást jelent (pedig ugyanaz a gyakorító képzõ van benne), a párírás, párírni szavakat pedig csak most alkottam meg és elterjedésük igencsak kétséges. Sajnos itt is a formára koncentrálsz a tartalom helyett. Ugye telefonon sem szoktál beszélgetni?
Nem a kiadókat magasztalom, hanem amiatt aggódom, hogy néhány év múlva a lopások miatt nem lesznek új, minõségi könyvek (cikkek stb.), mert egy bizonyos szintet meghaladva (tetszik, nem tetszik) bizony elvárja a magas színvonalon teljesítõ szerzõ, hogy megfizessék. Persze erre mondhatod, hogy bõven elég a már megírt könyvmennyiség, de azért örülhetünk annak, hogy nem döntöttek így mondjuk száz évvel ezelõtt.
22-es hozzászólásodra mit kellett volna reagálnom?
"Az elektronikus könyv - ellentétben a nyomtatottal - nem fogy el, ez is az e-könyv elõnyét bizonyítja."
Többször utaltam arra, hogy számomra soha nem fogja ugyanazt az élményt nyújtani az e-könyv a hagyományoshoz képest. (Nagyon rossz példát hozok fel, de nem mindenki rohan hetente a bálabontáskor a boltba, inkább két új ruhát vesz csak évente.)
"Ahogy olvasom a nyomtatott könyv szagát, tapintását, súlyát magasztaló hozzászólásokat, ezeknek is lesz piacuk."
Egy darabig, mert a fiataloknak már nem kell. Õk egyre többen lesznek, mi pedig szorulunk kifelé. (Nekik már a (agyon)tömörített hangzás is megfelel, normál cd-k helyett.) Az ár pedig megindul felfelé.
"az elõszó, utószó és lábjegyzetek terjedelme ritkán több a mû terjedelménél"
Elég sok könyvemben ez a három tétel eléri a 60-70 oldalt, s bizony sokat nyújtanak számomra. Sokat pedig akkor tudnak nyújtani számomra, ha minõségiek. A minõséget pedig meg kell fizetni.
"Gyûrûk ura:"
Gondolod foglalkozom egy olyan idiótával, aki még egy könyvet sem képes letölteni, annyira szerencsétlen? Csak az igénytelenségre és tájékozatlanságra szerettem volna utalni.
Zárásként még annyit, hogy sokkolt, amikor azt írtad, hogy "beszélgethetnénk". Számomra a beszélgetések szemtõl szembe történõ kommunikációs formát takarnak, nem pedig egyfajta pótlékot.
...úgy látszik az igénytelenség ragadós,
mert nekem pl már eszembe se jutott, hogy ilyesmit el lehet várni egy kiadótól.
Én inkább olyan rendszerekben szeretek gondolkodni, ami kvázi automatikusan kijavítja a hibákat,
és nem egyes emberek becsületességének vagy becstelenségének van kiszolgáltatva a többi.
Pl. abban a modellben, amit leírtam a nagy számok törvénye alapján lenne mindig valaki aki kijavítja amit kell.
Szerintem az eredmény szempontjából ez jobb, mint a jelenlegi.
Az emberek erkölcsi viselkedését/megítélését tök jó lenne nem belekeverni a társadalmi és/vagy kulturális funkciók ellátásába.
De sajnos itt még nem tartunk, pedig csak szervezettség kérdése lenne.
Na ezt nem folytatom inkább, mert nagyon eltértem az általános felé a könyvektõl.
"A köteles példányok elküldését a kiadók többsége nem tartja be."
Érdekes, mi szigorúan betartjuk.
Ha a kiadók által elkövetett törvénysértést ennyivel letudod, akkor nem értem, mit háborogsz a könyvek "illegális" letöltésén. A kiadók a törvénysértéssel megkárosítják a társadalmat, amelynek a letöltõk is tagjai, míg a letöltõk megkárosítják a kiadókat. Adok-kapok, tiszta sor, senkinek nincs erkölcsi alapja panaszkodni.
Egyebekben meg sajnálom, hogy a #22-ben neked írt mondandómhoz mindösszesen ennyi hozzáfûznivalód volt, ez édeskevés egy valamelyest is hasznos beszélgetéshez. A hozzászólásaid láthatóan csak a kiadók kritikátlan megasztalásából és a vásárlók kritikátlan ledorongolásából állnak, ez az egyoldalúság eléggé kontraproduktív.
"Ahogy egy ismerõsöm szokta mondani: "Sajnos Rakovszky Zsuzsa nem tudja az összes könyvet lefordítani." De Andor Mihály színvonalát sem sok ember tudja megközelíteni."
Ez megint csak szerecsenmosdatás. Ha a többi kötetet rendesen le lehetett fordíttatni, akkor az elsõt is lehetett volna, akár utólag, újra. A kiadó gyatra minõségû terméket adott el teljes áron és a vevõt nem figyelmeztette a csökkent minõségre - holott erre a kereskedelmi törvény is kötelez. Ezzel a kiadó megkárosította a vevõit, akkor meg minek ugrál, ha a vevõk is megkárosítják õt. Adok-kapok, tiszta sor, senkinek nincs erkölcsi alapja panaszkodni.
A köteles példányok elküldését a kiadók többsége nem tartja be.
"A kiadó akkor lett volna becsületes, ha a pocsékul fordított elsõ kötetet rendesen lefordíttatja és ingyenesen kicseréli a rossz fordítással már eladott példányokat."
Ahogy egy ismerõsöm szokta mondani: "Sajnos Rakovszky Zsuzsa nem tudja az összes könyvet lefordítani." De Andor Mihály színvonalát sem sok ember tudja megközelíteni.
"A kiadó becsületére legyen mondva, hogy valószínûleg ki is hajították az illetõt, mivel a többi kötet fordítását már másra bízták."
A kiadó akkor lett volna becsületes, ha a pocsékul fordított elsõ kötetet rendesen lefordíttatja és ingyenesen kicseréli a rossz fordítással már eladott példányokat. Ha már megspórolta a lektorálás díját, mert ha áldoz rá - amint ez alapkövetelmény lenne a szakmában -, akkor nem a kinyomtatás után derült volna ki, hogy ocsmány a fordítás.
Erre megoldás lehetne, ha írószövetségek saját oldalt hoznának létre, ahol a tagjaik mûveit kilinkelik (letöltés vagy akár az illetõ saját oldala).
Különbözõ gyûjtemények létrehozásával ( néhány már létezik is , pl. esnips vagy scribd ) meg lehet oldani a széles körû terjesztést.
És akkor utópiaként a jövõben nem könyvesboltok oldalán böngésznének az emberek, hanem gyûjteményes oldalakon, ahol bárki kedvére letöltheti ( vagy a szerzõ igénye szerint megveheti) az adott könyvet.
Persze egy ilyen oldalnak az üzemeltetése nem olcsó, de lehet minimalizálni a költségeket és a könyveknél nem a dizájn a lényeg, hanem a tartalom, mármint nem a könyveké,
hanem az elérhetõvé tevõ oldalé,
így egy tök egyszerû és kényelmesen átlátható arculattal rengeteget lehet spórolni, valamin ott van a szponzorálás lehetõsége, amely jó néhány ingyenes tartalmat szolgáltató oldal esetében már mûködik.
A másik probléma a nyomtatott könyveknél is jelen van.
Éppen a digitális könyv-tár jelentene hatékony megoldást erre,
mert a creativ commons lehetõséget ad a korrektúrázásra.
Fõként az idegen nyelvû könyveknél lehetne megspórolni a fordítási költséget, ha ún. hobbifordítók (meglepõ, de vannak, akik ilyet hajlandóak ingyen a szabadidejükben végezni ) vetnék rá magukat egy-egy könyvre,
amit aztán a CC licensz alapján ki lehetne javítani.
Szergej Ljukanyenko Õrség sorozatának elsõ kötete esett pl. nemrég áldozatul egy pongyola fordítónak, a második kötettõl már olyasvalaki fordította, aki ért is oroszul ÉS magyarul is.
A kiadó becsületére legyen mondva, hogy valószínûleg ki is hajították az illetõt, mivel a többi kötet fordítását már másra bízták.
Na ennél pl. milyen jó lett volna, ha már az elsõ kötetet is nem sokkal a megjelenése után átszerkesztették volna.
Egy ismerõsöm az egész sorozatot az elsõ kötet borzalmas fordítása miatt nem olvassa el.
Így a könyveknél sem csupán az eredeti szerzõ szerepelne, hanem plusz egy verziószám, amibõl kiolvasható, hogy melyik fordítást ( ha esetleg többen is feldolgozzák, mint pl Douglas Adams Galaxis sorozatát is több fordításban adták ki - milyen jó lenne, ha egy digitális könyvtárban vagy gyûjteményben mind a két verzió elérhetõ lenne),
melyik korrektúrázott változatot találtam meg.
Mennyivel hatékonyabban mûködhetne, talán a fordítási (stb) munkák haveri alapon történõ kiosztásû gyakorlata is eltûnne.
Pl. a kalózfilmek esetében, ahol amit leírtam , elég hatékony a feliratkészítésben, ugyanis sokszor jobb fordításokat lehet találni,
mint a hivatalos....
Komoly könyv alatt azt értem, hogy nem csak a barátainak akarja odaadni, hanem szélesebb közönségnek szánja.
Nem csak egy szakembertõl lenne elvárható, hogy ismerje a magyar nyelvet, legyen szakmai ismerete (szakkönyv esetén).
Mégis szükség van a szerzõi kéziraton további munkára. Hidd el, naponta látom. Lehet nekiállni egy személyes szerkesztõségként kiadni valamit. Aztán ezekbõl lesz az, amikor az ember szíve szerint a sarokba hajítaná, vagy visszavinné a boltba a könyvet. Nem azért, mert nem tetszik, hanem mert annyira bosszankodik olvasás közben a hibákon. Jobb esettben nem tudja mi, csak zavarja valami.
Persze lehet csak úgy irkálni is mindenfélét. Kiváló erre például egy blog. 😊
Szerintem egy szakembertõl, aki ír,
elvárható a magyar nyelv ismerete, ha idegen nyelven, fordított források alapján ír, akkor pedig a megfelelõ szakmai háttéismerete, hogy ezek ,amiket felsoroltál ne jelentsenek gondot.
Ha meg nem ért hozzá, ami elég kiábrándító, akkor fizessen érte,
és akkor is ,ha idõt akar megtakarítani a korrektúrázáson.
Egyébként lehet olvasó tesztelõket alkalmazni,
vannak, akik ingyen is vállalják.
Ha a komoly könyv alatt azt érted, hogy az illetõ pénzt akar keresni vele, akkor igazad van.
Bár az online adományozás itt is változtathat a dolgon.
Idõ kérdése, majd meglátjuk , mi sül ki a jelenlegi tendenciákból.
"Nos, ha komoly könyvet akarsz akkor kénytelen vagy kiadót keresni hozzá. Vagy magad megszervezni és fizetni a nyelvi (netán szakmai) lektort, szerkesztõt, mûszaki szerkesztõt stb.
Persze ezek egy részét megoldhatod magad is, ha értesz hozzá annyira."
