MTI
Az embereknek nem kell az RFID
Az RFID-technika segítségével egy minichip tetszés szerinti adatokat képes továbbítani egy vevőkészülékhez, de egy német vizsgálat szerint az emberek nem vevők arra, hogy rádiózzanak róluk.
A rádiófrekvenciás azonosítókat (RFID) már sok helyen használják, de egy kutatás kimutatta: az emberek túlnyomó többsége nem kér belőlük. Az RFID eljárásnak korábban igen szép jövőt jósoltak, hiszen a dolog roppant kényelmes: a szupermarketben a vásárlói kártyát rádión azonosítják, és ahogy körbesétál a vevő, testre szabott reklámok villannak fel, csak ott, csak akkor, csak neki...
Amikor hazaér, háztartási gépei ugyancsak a rádióhullámok segítségével ismerik fel, mit vásárolt. A cipőboltban vagy a butikban szinte nem kell várakozni, hiszen az eladó a pultnál lévő képernyőn láthatja, hogy van-e raktáron a kívánt méretű áruból? Maga az RFID technika, amely minden megfelelő chippel ellátott árut képes azonosítani, már jól működik.
Sarah Spiekermann, a Humboldt kutatója a berliniekhez fordult azzal a kérdéssel, hogy akarják-e egyáltalán a rádióchipeket. A Bayerischer Runfunk bajor közszolgálati tévé honlapján közölt beszámoló szerint a szociológus kérdésére a vásárlók gyakorlatilag szinte kivétel nélkül a "gyilkos változat" mellett döntöttek, vagyis azt szeretnék, ha a chipeket a fizetés után a kasszánál megsemmisítenék. A másik két változat szerint a chipek tovább élhettek volna, a vásárlók otthonában. Technikailag az is lehetséges, hogy a vevő a chipet ki vagy bekapcsolja, amikor éppen akarja. Kikapcsolja a kasszánál, majd bekapcsolja otthon, hogy az intelligens hűtő felismerhesse a vásárolt árut.
Az emberek azonban jobban aggódnak az újabb figyelő tárgyak miatt, mint hogy beengedjék otthonukba a rádiózó chipet. Ez viszont az okos hűtők halálát is jelentheti, hiszen minek a mindent felismerni képes frigó, ha nincs olyan áru, amit felismerhetne... Ez azonban Sarah Spiekermann szerint nem zavarja a háziasszonyokat, hiszen csak nem engedik befolyásuk egy részét egy hűtőszekrénynek?
A rádiófrekvenciás azonosítókat (RFID) már sok helyen használják, de egy kutatás kimutatta: az emberek túlnyomó többsége nem kér belőlük. Az RFID eljárásnak korábban igen szép jövőt jósoltak, hiszen a dolog roppant kényelmes: a szupermarketben a vásárlói kártyát rádión azonosítják, és ahogy körbesétál a vevő, testre szabott reklámok villannak fel, csak ott, csak akkor, csak neki...
Amikor hazaér, háztartási gépei ugyancsak a rádióhullámok segítségével ismerik fel, mit vásárolt. A cipőboltban vagy a butikban szinte nem kell várakozni, hiszen az eladó a pultnál lévő képernyőn láthatja, hogy van-e raktáron a kívánt méretű áruból? Maga az RFID technika, amely minden megfelelő chippel ellátott árut képes azonosítani, már jól működik.
Sarah Spiekermann, a Humboldt kutatója a berliniekhez fordult azzal a kérdéssel, hogy akarják-e egyáltalán a rádióchipeket. A Bayerischer Runfunk bajor közszolgálati tévé honlapján közölt beszámoló szerint a szociológus kérdésére a vásárlók gyakorlatilag szinte kivétel nélkül a "gyilkos változat" mellett döntöttek, vagyis azt szeretnék, ha a chipeket a fizetés után a kasszánál megsemmisítenék. A másik két változat szerint a chipek tovább élhettek volna, a vásárlók otthonában. Technikailag az is lehetséges, hogy a vevő a chipet ki vagy bekapcsolja, amikor éppen akarja. Kikapcsolja a kasszánál, majd bekapcsolja otthon, hogy az intelligens hűtő felismerhesse a vásárolt árut.
Az emberek azonban jobban aggódnak az újabb figyelő tárgyak miatt, mint hogy beengedjék otthonukba a rádiózó chipet. Ez viszont az okos hűtők halálát is jelentheti, hiszen minek a mindent felismerni képes frigó, ha nincs olyan áru, amit felismerhetne... Ez azonban Sarah Spiekermann szerint nem zavarja a háziasszonyokat, hiszen csak nem engedik befolyásuk egy részét egy hűtőszekrénynek?