Morden23#45
Ami ebben az esetben az érdekes, hogy ha egy cég NEM reklámozza a termékét, az két dolgot jelent.
1. Nincsen rá pénze
2. Nincsen rá szüksége
Az olcsó termék, amit nem reklámoznak, az nem azért olcsó, mert nem terhelik meg a marketingköltséggel, hanem azért, mert az adott produktum nem azt a piaci szegmentumot fedi le, amit a drágább, jobban propagált változat.
Egyszerű asszociációs játék: miért reklámozzák az 'X' mosóport, és miért NEM reklámozzák a tesco-gazdaságos mosóport? Na ez az, ami tényleg azért van, amit te is leírsz: az emberek nézik az árat. Ellenben a legtöbb esetben nem a termékkategóriák árait nézed (azaz nem végignézed az 50 mosóport, és aazt választod, amelyik a legolcsóbb), hanem egy adott termék árát (amit használsz, amit ismersz, amit láttál a reklámban, amit mondott az ismerősöd stb.), és ahhoz viszonyítasz.
A nem reklámozott termékeket/szolgáltatásokat áruló cégek többségének egyszerűen nincsen pénze reklámozni. Egy erős marketing-kampány ellenben feltételezi, hogy az adott cég nem áll rosszul anyagilag. Ez akkor lehetséges, ha jó pénze származik a termékéből, magyarán "dől a lé", és van pénz reklámfilmre, promózenére, jópofa tollra és színes öngyújtóra. Ez azt jelenti, hogy kialakult, megbízható vásárlóközönsége van, amelyből befolyik az említett tőke.
Ha van egy kialakult, fix vásárlóközönséged, akkor variálhatsz az árral. Egy jobban reklámozott termék nem a reklám miatt lesz drágább, hanem azért, mert az adott cég megengedheti magának a szabad árképzést - és a magasköltségű reklámozást is.
"Az egyes termékek ára között nem az tesz különbséget, hogy van-e rajta marketingköltség, vagy nincs."
Így van. Ezt mondtam.
"NÉZIK az árakat, és megveszik a legolcsóbbat (általában)."
Ez a mondatod az első vesszőig igaz - a második része egy erőltetett és nem valós általánosítás. Ha ez lenne a "végső igazság", akkor minden háztartásban csak TESCO-gazdaságos áru lenne.
A fogyasztó ár/érték arányok szerint dönt (most egy normális, átlagos emberi intelligenciával megáldott embert veszünk alapul), ami azt jelenti, hogy - ahogyan a közgazdás mondja - Pareto-hatékonyságra törekszik. Nem a legolcsóbbat szeretné, és nem is a "legolcsóbbak közül a legjobbat", hanem AZ ELÉRHETŐ LEGJOBBAT A LEHETŐ LEGOLCSÓBBAN.