Hunter
Hogyan töltsünk menetközben egy elektromos versenyautót?
Hogyan nyerhetünk ki egy elektromos autóból több energiát, mint amit az akkumulátoraiban tárolni képes? A válasz egyszerű, alakítsuk át a karosszériát, hogy akkuként viselkedjen, préseljünk ki energiát a felfüggesztés minden egyes mozdulatából, sőt akár még az alattunk kanyargó aszfaltcsíkból is.
Ezeket a lehetőségeket vizsgálja egy óránként 320 kilométeres sebesség elérésére képes elektromos versenyautón dolgozó brit konzorcium. Céljuk a számtalan új elektronikus jármű technológia tökéletesítése, és egy autóban való optimális egyesítése.
A Drayson Racing Technologies és a versenygépeiről ismert Lola Cars vezetésével a tíz céget, köztük az űrrepülésben jól ismert BAE Systemst és a 3G mobiltelefonok úttörőjét, a kaliforniai Qualcomm-ot felsorakoztató konzorcium az elektromos járművek egy feltöltéssel megtehető távolságán szeretnének javítani, ami ma általában 160 kilométerben, vagyis 100 mérföldben maximalizálódik. "Ne az alapján ítéljék meg az elektromos autókat, amit jelenleg az utcákon látnak" - mondta a konzorcium vezetője, Paul Drayson.
A távolság növelésének első lépcsőfokát a segédfeladatok, például a jármű világításának a fő akkumulátoroktól való függetlenítésében látják. Itt lép be a BAE Systems féltve őrzött "strukturális akkumulátor" technológiája, ami lehetővé teszi a szénszálas kocsiszekrény egyes részeinek a különböző alrendszerek energiával való ellátását. "Ezt a szénszál méhsejt szerkezetének egy elektrolit oldattal való feltöltésével érjük el, ami energiatároló kapacitást ad a karosszériának" - magyarázta Julian Sole, a Lola Cars főtervezője, hozzátéve, hogy a strukturális akkut az autó hátuljába építik, azonban semmi sem korlátozza, hogy melyik karosszéria elemet alakítsák át. "Előnyük, hogy bármilyen alakot felvehetnek"
A következő energia trükk a brit Multimatic-tól érkezik, ami az autó felfüggesztésének fel-le mozgását kiaknázva menetközben generál elektromosságot. Ez egy kondenzátort tölt fel, aminek a kisütése felhasználható az autó hajtásához, vagy a mozgó aerodinamikai felületek energiaellátására. Eközben a Quallcom londoni Halo Inductive Power Transfer részlege egy újabb komoly akadály leküzdésén, a fő akkumulátor menet közbeni töltésén dolgozik.
A Halo kifejlesztett egy lábtörlő méretű, réztekercsekkel ellátott szerkezetet, melyet az autón és az úton is elhelyeznének. A rendszer vezeték nélkül, pusztán elektromágneses indukcióval vinne át energiát a járművekbe. A Halo szóvivője szerint a rendszer hatékonysága 92 százalékos, az elektromágneses blokkokat elsőként egy zárt közegben, egy versenypályán próbálnák ki, így a versenyautók a futamok alatt is folyamatosan képesek lennének tölteni magukat. Ez az innovatív töltési technológia azonban nem korlátozódna le az autóversenyzés világára. "Az elektromos versenyzésben bemutatkozó újgenerációs technológia le fogja nyűgözni az embereket, amint az utcai autókban is megjelenik" - ígéri Drayson.
Ezeket a lehetőségeket vizsgálja egy óránként 320 kilométeres sebesség elérésére képes elektromos versenyautón dolgozó brit konzorcium. Céljuk a számtalan új elektronikus jármű technológia tökéletesítése, és egy autóban való optimális egyesítése.
A Drayson Racing Technologies és a versenygépeiről ismert Lola Cars vezetésével a tíz céget, köztük az űrrepülésben jól ismert BAE Systemst és a 3G mobiltelefonok úttörőjét, a kaliforniai Qualcomm-ot felsorakoztató konzorcium az elektromos járművek egy feltöltéssel megtehető távolságán szeretnének javítani, ami ma általában 160 kilométerben, vagyis 100 mérföldben maximalizálódik. "Ne az alapján ítéljék meg az elektromos autókat, amit jelenleg az utcákon látnak" - mondta a konzorcium vezetője, Paul Drayson.
A távolság növelésének első lépcsőfokát a segédfeladatok, például a jármű világításának a fő akkumulátoroktól való függetlenítésében látják. Itt lép be a BAE Systems féltve őrzött "strukturális akkumulátor" technológiája, ami lehetővé teszi a szénszálas kocsiszekrény egyes részeinek a különböző alrendszerek energiával való ellátását. "Ezt a szénszál méhsejt szerkezetének egy elektrolit oldattal való feltöltésével érjük el, ami energiatároló kapacitást ad a karosszériának" - magyarázta Julian Sole, a Lola Cars főtervezője, hozzátéve, hogy a strukturális akkut az autó hátuljába építik, azonban semmi sem korlátozza, hogy melyik karosszéria elemet alakítsák át. "Előnyük, hogy bármilyen alakot felvehetnek"
A következő energia trükk a brit Multimatic-tól érkezik, ami az autó felfüggesztésének fel-le mozgását kiaknázva menetközben generál elektromosságot. Ez egy kondenzátort tölt fel, aminek a kisütése felhasználható az autó hajtásához, vagy a mozgó aerodinamikai felületek energiaellátására. Eközben a Quallcom londoni Halo Inductive Power Transfer részlege egy újabb komoly akadály leküzdésén, a fő akkumulátor menet közbeni töltésén dolgozik.
A Halo kifejlesztett egy lábtörlő méretű, réztekercsekkel ellátott szerkezetet, melyet az autón és az úton is elhelyeznének. A rendszer vezeték nélkül, pusztán elektromágneses indukcióval vinne át energiát a járművekbe. A Halo szóvivője szerint a rendszer hatékonysága 92 százalékos, az elektromágneses blokkokat elsőként egy zárt közegben, egy versenypályán próbálnák ki, így a versenyautók a futamok alatt is folyamatosan képesek lennének tölteni magukat. Ez az innovatív töltési technológia azonban nem korlátozódna le az autóversenyzés világára. "Az elektromos versenyzésben bemutatkozó újgenerációs technológia le fogja nyűgözni az embereket, amint az utcai autókban is megjelenik" - ígéri Drayson.