MTI

Mesterséges intelligencia a mindennapokban

Az IBM szuperszámítógépe győzedelmeskedett két hús-vér vetélytársa ellen az Egyesült Államok legnépszerűbb vetélkedőjében, mindez pedig a mesterséges intelligencia tudományágának egészét is a reflektorfénybe állítja.

Szenzációszámba menő hír járta be nemrégiben a világsajtót: az IBM - a cég egyik alapítójának tiszteletére - Watson névre keresztelt szuperszámítógépe a belé táplált mesterséges intelligencia révén győzedelmeskedett két, nem akármilyen képességű hús-vér vetélytársa ellen az Egyesült Államok legnépszerűbb vetélkedőjében. A lexikális ismeretek terén egyértelműen kidomborodott az egyszerre 2208 processzort működtető szuperszámítógép fölénye, még ha a vetélkedőt figyelemmel követők felemlegetik, hogy olykor a szavak másodlagos jelentésével nem tud megbirkózni, humora meg aztán végképp nincs. A szakemberek ugyanakkor valódi áttörésnek tekintik a gép teljesítményét: képes megérteni az emberek beszélgetését, így a kérdésekre a legvalószínűbb válaszokat adja. Mindez pedig a mesterséges intelligencia tudományágának egészét is a reflektorfénybe állítja.


Hogy mi a mesterséges intelligencia? Erre a kérdésre vélhetően a Wikipédia adja a legtömörebb definíciót: "Bár a mesterséges intelligencia a tudományos-fantasztikus irodalom terméke, jelenleg a számítógép-tudomány jelentős ágát képviseli, amely intelligens viselkedéssel, tanulással és a gépek adaptációjával foglalkozik. Így például szabályozással, tervezéssel és ütemezéssel, diagnosztikai és fogyasztói kérdésekre adott válaszadás képességével, kézírás-, beszéd- és arcfelismeréssel. Egy olyan tudományággá vált, amely a valós életbeli problémákra próbál válaszokat adni."

Azt, hogy a beszéd felismerését egyre magasabb színvonalon sikerül megvalósítani - erre léteznek biztató magyarországi kísérletek is -, jól mutatja a Watson sikere, de produkciója "természetesen" csak angol nyelvre vonatkozik. Joggal merül fel a kérdés, kiegészülhet-e mindez egy "röptében" bármely nyelvről bármely nyelvre fordító képességgel. Elméletileg természetesen igen, az ezt célzó fejlesztések eredményeit pedig ki-ki otthoni számítógépén is vizsgáztathatja. A Google Translate-tel már sokan találkoztak, talán kevésbé ismeretes ugyanakkor, hogy hasonló webes szolgáltatással egy magyar fejlesztőműhely, a Morphologic szakemberei is büszkélkedhetnek (a szolgáltatás a www.webforditas.hu webhelyen érhető el).

Egy - szándékosan választott - példamondat angolul így hangzik: "Inside the car, positioned next to the rear-view mirror, is a high-resolution video camera to detect street lights and moving obstacles like pedestrians and bicyclists." A Google Translate fordítása így szól: "Az autóban, elhelyezni mellett a visszapillantó tükröt, egy nagy felbontású videó kamera észleli utcai fények és mozgó akadályok, mint a gyalogosok és kerékpárosok." És a Morphologic-féle: "Az autóban, amit elhelyeztek a visszapillantó tükör mellett, van egy nagyfelbontású videókamera hogy mint gyalogosok és bicyclistsek észleljen utcai világításokat és megható akadályokat."

Mint látható, mindkét fordítóprogram a ragozási anomáliáktól eltekintve a mondatszerkesztés ugyanazon pontjánál mondott leginkább csődöt: az egyik az autó mellé helyezi a visszapillantó tükröt, a másik a visszapillantó tükör mellé az autót… Egyik sem ismeri fel, hogy a mondatban ott lapul az, amire mindezt vonatkoztatni kellene: egy nagy felbontású videokamera. Van tehát mit csiszolni még mindkét fordítórendszeren, viszont kétségtelen, hogy a használók visszajelzéseire építve folyamatosan "tanulnak", és válnak egyre használhatóbbakká.

A mondatban szereplő kamera pedig át is vezet a mesterséges intelligenciának egy, a Watsonéhoz hasonlóan komplex, bár egészen más természetű alkalmazási területére. Miközben már a legtöbb szériaautóban megtalálható egy vagy több intelligens egység (ABS, EBD és további hárombetűsök), az emberi közreműködés nélkül forgalomban részt vevő közúti jármű sokáig a science-fiction kategóriájába tartozott.

Bár a bevált jóslatai révén is ismert Ray Kurzweil, a mesterséges intelligencia neves kutatója az első ilyen járművek megjelenését a 2000-es évek elejére prognosztizálta, az érdemi kísérletek csak 2007 táján kezdődtek el. Viszont a The New York Times újságírójának a közelmúltban alkalma nyílt "élesben" is megtapasztalni a Google (!) fejlesztőinek társaságában az intelligens autó működését. Ráadásul abban a szerencsés helyzetben volt, hogy összehasonlíthatta mostani utazását egy hat évvel ezelőttivel. Az önjáró gépkocsi akkori túrája egy kavicsos földúton ért véget, amelyre mintegy negyven kilométer/órás sebességgel kanyarodott rá - a vezetőülésben helyet foglaló mérnöknek nem volt ideje visszavenni az irányítást az automatizmustól, hiába díszelgett előtte egy erre a célra szolgáló nagy piros gomb…

Arról viszont, hogy mekkora utat tettek meg a fejlesztők hat év alatt, mindennél többet elmond, hogy a mostani "vezető" hevesen gesztikulálva magyarázott utasainak, miközben hozzá sem ért a kormányhoz az egyik legforgalmasabb kaliforniai autópályán haladva. A preparált - radarral, videóval, mozgásérzékelőkkel, GPS-szel felszerelt - Toyota Prius mintegy 110 kilométer/órás sebességgel igazodott a lüktető forgalomhoz az autópályán.


Az utasok az anyósülés előtt elhelyezett 22 collos, háromdimenziós monitoron mintegy kívülről követhették végig a bejárt útvonalat: aprólékos részletességgel tűntek fel a képernyőn az útfestések, a közlekedési lámpák, miközben egy zöld sáv jelezte a megtervezett útvonalat és egy sárga kocka szimbolizálta a mögöttük haladó járművet. Sávváltáskor egy gépi hang tájékoztatta az utasokat, és ők - a monitornak köszönhetően - megnyugodva vehették tudomásul, hogy hetvenméteres körzetben egyetlen potenciális akadályt jelentő objektum sem található az autó közelében.

Sokat elárul az intelligens járművek fejlesztésének jelenlegi állapotáról a próbautat megelőző módszeres kísérletsorozat. A négy radarral (három elöl, egy hátul) és nagy érzékenységű kamerával ellátott (lásd fentebb a próbafordításban szereplő mondatot) járműnek a biztonságos haladás érdekében fel kellett töltenie alapadatokkal egy SLAM-nek (simultaneous localization and mapping - egyidejű helymeghatározás és térképkészítés) nevezett intelligens rendszert. Ehhez a megtervezett úton először vezető irányításával haladt végig az autó, megjegyezve szinte a legapróbb porszemet is. Az információkat a Google mérnökei rögzítették az intelligens szoftverben, és a következő - önálló - próbaúton a jármű már képes volt észlelni valamennyi eltérést, és ennek megfelelően frissíteni is a térképet. Maguk a mérnökök lepődtek meg a legjobban, mi minden változott az úton az első adatfelvételt követően.

A próbaút során volt ugyanakkor egy olyan forgalmi szituáció, amelyik a mesterséges intelligencia iránt szkeptikusak táborát is meggyőzhette arról, hogy kézzel fogható közelségbe került a vezető nélkül közlekedő közúti járművek akár tömeges elterjedése is. A Prius egy stoptábla előtt várakozott türelmesen, hogy majd jobbra kanyarodjon. Ekkor egy autó közeledett balról, és a Prius pár centit előre gurulva még inkább áthúzódott a legszélső jobb oldali sávba, mivel "tudta", hogy így a másik autó - akármilyen közel kerüljön is hozzá - biztosan képes lesz elhaladni mellette egy másik sávban.

Természetesen maradt még tökéletesítenivaló. Az egyik ilyen, megoldandó probléma például a rendőri kézjelzések integrálása a rendszerbe, vagyis különbséget kell tudni tenni egy hadonászó gyalogos és egy, a mozdulataival a forgalomban haladó számára utasításokat közlő ember között. Mindenesetre a The New York Times riporterének próbaútján az a piros pánikgomb, amelynek használatával az ember vészhelyzet esetén visszaveheti az irányítást a gépi intelligenciától, érintetlen maradt.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Merces #54
    ..nah már megint itt tartunk, fel kell fogni hogy ami ugy néz ki mint egy kacsa, ugy csinál mint egy kacsa, az bizony kacsa akármi van is mögötte.........
    Megint más tészta hogy sokan attól tartják különlegesnek magukat hogy emberek.......le kellene szállni kicsit a magas lórol......
  • Amergin #53
    Ha minden kiszámítható, lehet lottóznod kéne
    Vagy a gépnek kéne lottózni. Vagy Istennek?
  • Rotyoka #52
    A gépnek mennyibe tart megadni random választási lehetőséget?
    És hoppá máris nem tudod semennyire se behatárolni, hogy mit fog választani míg az embernél 80-90%-ban meg lehet mondani
  • duke #51
    "De pontosan arról van szó, hogy az ember irracionális, szeszélyes, és kiszámíthatatlan, egy beprogramozott géppel ellentétben."

    Szerintem az emberi erzelmek is kiszamithatok, mert azok is mind valaminek a kovetkezmenyei. Nagyon bonyolultak, komplekszek, de logikusak.
    Pl egy kalapacsos sorozatgyilkos viselkedese elso ranezesre, teljesen ertelmetlen, kiszamithatatlanak tunik, mert nem ismerjuk az osszes korulmenyt. De ha annak az embernek az egesz eletet vizsgalnank, a szuletese pilanatatol, akkor mindjart ertenenk, es logikusnak talalnank, hogy mit miert tett. Szoval szerintem az erzelmek is logikusak, csak tul bonyolultak, hogy modelezuk oket.
  • buklee #50
    Mindenféle idiótaságokról beszélsz sci-fi regényekből vett butaságokat képzelgéseket hordasz össze, mikor itt van egy a cikkben leírt érdemben használható mesterséges intelligencia.
    Közben ilyeneket írsz: "Az a baj, hogy állandóan a MI-t kutatják, és bár még csak nem is kapiskálják, mégis fűre-fára ráfogják hogy intelligens" ezzel szidva, lenézve az összes mérnököt informatikust és még kitudja kiket akik ezen a projekten dolgoztak amellett, hogy nyilván még a gépen a legalja munkát végző munkásnak is több ismerete van a mesterséges intelligenciáról mint neked fotel tudósnak.
    De bocs most olvasom csak te olvastál Asimov regényt akkor teljes mértékben igazad van francba a doktorival meg a diplomával fantááziáljunk.
  • B0nFire #49
    "Elég érdekes elképzeléseid vannak a mesterséges intelligenciáról."

    No, miért is? Én már jó hosszasan kifejtettem, hogy én hogy gondolom, szívesen elolvasom a te véleményedet a dologról – már ha van neked olyanod. Rajta, ne kímélj minket!
  • Alfa Of NS #48
    "Az emberi neuronhálózat hibrid, analog/digitális rendszer. Gyakorlatilag egy un káosz elven alapuló számítógép. "

  • buklee #47
    Elég érdekes elképzeléseid vannak a mesterséges intelligenciáról. Próbálj meg kicsit visszatérni a földre.
  • B0nFire #46
    Minden héten 5 sci-fi sorozatot? Én még egyről sem tudok, hogy létezne. Bocs, de a Star Trek-féle marhaságok nem tartoznak bele a sci-fi kategóriájába. Vagy csak éppen annyira, mint a Magyar Népmesék.

    Aki a témáról sok sci-fit olvasott, az valószínűleg sokkal több buktatóját észreveszi a témának, függetlenül attól, hogy az írónak "igaza van-e", vagy nincs. (Mivel sci-firől, vagyis nem létező dolgokról írnak, az igazság megítélése nem lehetséges.)

    Viszont itt egyáltalán nem az Asimov-féle robotokkal lenne a baj. Az Asimov-robotok közönséges szolgák, akiknek annyi a feladatuk, hogy az ember számára kényelmesebbé tegyék a világot, és biztonságot nyújtsanak neki. Ha a robotikakutatás e felé tart, akkor nincs is semmi baj. (Bár Asimov bemutatta, hogy egy-egy találékony ember a kizárólag logikusan gondolkodó robotot logikai csapdákkal, hogy tud mégis kijátszani a "három törvény" ellenére is, és akár gyilkosság elkövetésére is felhasználni közvetve.) Tehát még ez sem 100%-os megoldás, mindenesetre nagyon kényelmes.

    A mesterséges intelligencia teljesen más tészta. Az egy kazal problémát hordoz magában. Ugyanis az intelligenciának vannak különböző fokozatai, és a legprimitívebb az agresszió, az ellenállás és a másik legyőzése. Az érvek tárgyalóasztalok mellett való békés ütköztetése már csak egy igen fejlett intelligencia sajátossága, ami szintre csak fokozatosan lehet eljutni, és ami szintre még az emberek sem jutottal el. Persze, leülünk az ellenféllel tárgyalni, de az eltérő álláspontok a lehető legritkább esetben közelítenek egymáshoz. A végén az győz, aki az akaratát valamilyen módon az ellenfelére tudja kényszeríteni. Vagy megzsarolja (embargó, segélyek befagyasztása, gazdasági szankciók), vagy megfenyegeti (háború, megtorlás, tisztogatás). És ezeket az evolúciós lépcsőket nem lehet átugrani. Sokkal valószínűbb, hogy az első valódi mesterséges intelligencia nem lesz hajlandó önként és érdek nélkül nekünk dolgozni, mert miért is tenné? Majd az együttműködésért cserébe kér ezt, meg azt, mert valamit valamiért. Az ember sem ingyen dolgozik a másiknak, hanem pénzért. Ki tudja, hogy egy komputer számára mi bír majd olyan értékkel, amivel ő nem rendelkezik, de szeretne, míg mi megadhatjuk neki. Lehet, hogy olyan dologra vágyik majd, amit mi nem adhatunk meg neki. Akkor meg minek törődjön az emberek nyűgjeivel?

    Az a baj, hogy állandóan a MI-t kutatják, és bár még csak nem is kapiskálják, mégis fűre-fára ráfogják hogy intelligens. A telefontól kezdve a mosógépig. Ez a gép nem intelligens. Asimov képzeletbeli robotjai sem voltak azok. De el kéne dönteni, hogy mit szeretnénk előállítani, mert nagyon úgy néz ki, hogy a két dolog (robot vagy intelligencia) jelentősen eltér egymástól, és ugyanarra a célra nem használható mindkettő.
  • NEXUS6 #45
    Ez így eben a formában nem igaz.

    Az emberi neuronhálózat hibrid, analog/digitális rendszer. Gyakorlatilag egy un káosz elven alapuló számítógép. Csak mivel tisztán ilyen elveken alapuló gépet még nem építettünk, nem tudjuk még azt sem, hogy ebben az esetben mi értelmezhető a legkisebb működőképes egységnek, milyen ebben egy alapszintű progi.

    A káoszrendszerek tulajdonsága a kiszámíthatatlanság, a kisebb eltérésekre adott jelentősen más válasz, az, hogy tényleg nem adnak hasonló válaszokat hasonló kérdésekre.

    Nem adatbázis van, hanem egy komplex rendszer, nem (csak) 0-k és 1-ek vannak, hanem folyamatos analog értékek is.
    A digitális rendszer lényege a adatok közel 100%-os reprodukálhatósága, ennek a rendszernek pedig az evolutív módon kiválasztott viszonylag optimális reakció. Bármi megteszi ami a határokon belül van, miközben a háttér teljesen más is lehet!