Berta Sándor
Közlekedési szimulátort fejlesztett ki a Fujitsu
A Fujitsu munkatársai egy olyan rendszert hoztak létre, amely valós időben képes egyszerre több tízezer autót egy úthálózaton feltüntetni és a jellemzőiket figyelembe venni.
A japán kutatócég az új szimulátorral elsősorban azokat a helyzeteket modellezi le, amikor több ezer vagy tízezer gépjármű rója az utakat egy adott településen vagy kerületben. A volán mögé beülő autósok így átélhetik azt, hogy mennyire fárasztó előrejutni a lépésenként araszoló többi gépkocsi között, milyen nehéz megfelelő döntéseket hozni és összpontosítani a figyelmüket. A cél annak elősegítése, hogy az emberek a valódi helyzetekben már jó döntéseket hozzanak, tudják miként tarthatók be optimálisan a követési távolságok és az ajánlott sebességek, továbbá, hogy milyen közlekedési stratégia követésével csökkenthető le a széndioxid-kibocsátás.
A navigációs rendszerek adatain alapuló információs szolgáltatások, az elektronikus dugó-előrejelző megoldások és a közlekedési lámpaváltásokra figyelmeztető hálózatok használata egyaránt javíthat a közlekedési helyzeten, egyúttal hozzájárulhat a széndioxid-kibocsátás csökkentéséhez. A tesztekben részt vevő személyek virtuálisan átélhetik a legváratlanabb és egyúttal a legjellemzőbb közlekedési helyzeteket, de emellett megtanulnak reagálni az előttük felbukkanó akadályok elkerülésére is.
A teljes utcahálózatot kisebb régiókra osztják. A vezetők, a járművek és ezáltal a teljes közlekedés jellemzőinek kiszámítása egymással párhuzamosan történik. A szimulátor többek között figyelembe veszi, hogy milyen szituációt teremt, ha több autó tart egyik régióból a másikba, vagy ha a gépkocsik egymással kapcsolatba lépnek. A vezetőknek különböző döntéseket kell hozniuk, például meg kell határozniuk az útvonalat és reagálniuk kell a közlekedési lámpák jelzéseire.
A kutatók az egyik feladat során Tokió egy részét modellezték le. A rendszer sebességajánlásokat fogalmazott meg az autósok felé, például, hogy mikor gyorsítsanak vagy lassítsanak. A fő szempont az volt, hogy a járművek viszonylag egyenletes tempóban haladjanak és ezáltal kevesebbet kelljen fékezniük, illetve gyorsítaniuk. Mindez a fogyasztás és a széndioxid-kibocsátás csökkenését eredményezte. A szakemberek megállapították: egy ilyen megoldás hatékonysága nagyban függ attól, hogy milyen módon és mennyire előre kapja meg a sofőr a javaslatokat. A távlati célok szerint a szimulátort a valós idejű közlekedési adatokon és a telematikai technológiákon alapuló rendszeren tökéletesítéséhez használják majd.
A japán kutatócég az új szimulátorral elsősorban azokat a helyzeteket modellezi le, amikor több ezer vagy tízezer gépjármű rója az utakat egy adott településen vagy kerületben. A volán mögé beülő autósok így átélhetik azt, hogy mennyire fárasztó előrejutni a lépésenként araszoló többi gépkocsi között, milyen nehéz megfelelő döntéseket hozni és összpontosítani a figyelmüket. A cél annak elősegítése, hogy az emberek a valódi helyzetekben már jó döntéseket hozzanak, tudják miként tarthatók be optimálisan a követési távolságok és az ajánlott sebességek, továbbá, hogy milyen közlekedési stratégia követésével csökkenthető le a széndioxid-kibocsátás.
A navigációs rendszerek adatain alapuló információs szolgáltatások, az elektronikus dugó-előrejelző megoldások és a közlekedési lámpaváltásokra figyelmeztető hálózatok használata egyaránt javíthat a közlekedési helyzeten, egyúttal hozzájárulhat a széndioxid-kibocsátás csökkentéséhez. A tesztekben részt vevő személyek virtuálisan átélhetik a legváratlanabb és egyúttal a legjellemzőbb közlekedési helyzeteket, de emellett megtanulnak reagálni az előttük felbukkanó akadályok elkerülésére is.
A teljes utcahálózatot kisebb régiókra osztják. A vezetők, a járművek és ezáltal a teljes közlekedés jellemzőinek kiszámítása egymással párhuzamosan történik. A szimulátor többek között figyelembe veszi, hogy milyen szituációt teremt, ha több autó tart egyik régióból a másikba, vagy ha a gépkocsik egymással kapcsolatba lépnek. A vezetőknek különböző döntéseket kell hozniuk, például meg kell határozniuk az útvonalat és reagálniuk kell a közlekedési lámpák jelzéseire.
A kutatók az egyik feladat során Tokió egy részét modellezték le. A rendszer sebességajánlásokat fogalmazott meg az autósok felé, például, hogy mikor gyorsítsanak vagy lassítsanak. A fő szempont az volt, hogy a járművek viszonylag egyenletes tempóban haladjanak és ezáltal kevesebbet kelljen fékezniük, illetve gyorsítaniuk. Mindez a fogyasztás és a széndioxid-kibocsátás csökkenését eredményezte. A szakemberek megállapították: egy ilyen megoldás hatékonysága nagyban függ attól, hogy milyen módon és mennyire előre kapja meg a sofőr a javaslatokat. A távlati célok szerint a szimulátort a valós idejű közlekedési adatokon és a telematikai technológiákon alapuló rendszeren tökéletesítéséhez használják majd.
