Jevgenyij Morozov fehérorosz kutató szerint az emberek hajlamosak túlbecsülni az internet erejét és a különböző folyamatokra gyakorolt befolyását. Nagyon fontos a Facebook és a Twitter, de azért sokkal hatékonyabb, ha a hadsereg átáll a felkelők oldalára.

Morozov tudósként, íróként és bloggerként, valamint a Stanford Egyetem Demokrácia Központjának kutatójaként régóta foglalkozik az internettel és annak a társadalomra gyakorolt hatásával. A Foreign Affairs nevű magazin munkatársaként is dolgozó szakember éveken át volt a Soros György által támogatott Nyílt Társadalom Intézet (Open Society Institute) tanácsadója. Fő kutatási területe az volt, hogy vajon miként lehet az internet segítségével elindítani a demokratizálódási folyamatokat a tekintélyelvű rezsimekben.

"Úgy gondolom, hogy a tunéziai tüntetések akkor is bekövetkeztek volna, ha a Twitter, a Facebook és más közösségi portálok nem lettek volna elérhetők. Azt ugyanakkor nehéz megmondani, hogy ezek a folyamatok ugyanennyire erősek lettek volna-e vagy sem. A médiák mindenesetre fontos szerepet játszottak az eseményekben és különösen abban, hogy külföldön is felfigyeltek a történtekre. A Facebookon lévő forrásokat felhasználta számtalan tekintélyes lap."

"Ha megnézzük a tunéziai eseményekre adott reakciókat, akkor láthatjuk, hogy sokan túlértékelték a közösségi médiákban rejlő lehetőségeket. Ez különösen igaz az amerikai sajtóorgánumokra, amelyek Wikileaks-, Twitter- és Facebook-forradalomnak nevezték a történteket. De minden ilyen elnevezés súlyosan túlbecsüli az internet befolyását. Sok mindent lehet tanulni a tunéziai esetekből, például abból, hogy miként mobilizáltak az embereket. Emellett azt is megtanulhatjuk, hogy mi nyugatiak ilyenkor mindig az internettől várjuk a magyarázatot és nem politikai vagy szociális indokokat keresünk" - nyilatkozta Jevgenyij Morozov.

A blogger elmondta: a tunéziai kormány megpróbálta cenzúrázni és ellenőrzése alá vonni az internetet. Ennek elérésére többek között hackertámadásokat indított a tüntetők és a bloggerek elektronikus postafiókjaihoz tartozó hozzáférési adatok megszerzéséért. Ezenkívül számos oldal esetében blokkolták az eléréseket és ezzel csak Ben Ali elnök távozása előtt néhány nappal hagytak föl. A tunéziai kormány volt Irán és Kína után a világ egyik legravaszabb internetcenzora. Amennyiben a régi kabinet még hatalmon lenne, akkor minden bizonnyal már javában zajlana a tüntetők azonosítása, mobil- és közösségi adataik lekérdezése. A helyi titkosrendőrség pedig megkezdené a demonstrációkon résztvevő személyek aktáinak az összeállítását. Morozov szerint minden forradalom esetében igaz: ha elbukik, akkor az azt követő megtorlások kemények lesznek.

"A tunéziai eseményekre viszonylag későn figyelt fel a világ. 2009-ben még viszonylag új dolgoknak számítottak a közösségi médiák, ez napjainkra egy kissé megkopott. De természetesen mindehhez hozzájárult az is, hogy Tunéziának nincsen atomfegyvere és alig van olaja, így senkit sem érdekel annyira, mint mondjuk 2009-ben Irán" - utalt Morozov az iráni elnökválasztást követő tiltakozáshullámra, ami miatt a helyi hatóságok az újabb szervezkedések megakadályozására blokkolták az internethozzáféréseket és eljárásokat indítottak több honlap ellen. Ezenkívül a nyugati országok újságírói és televíziós tudósítói három napos munkatilalmat kaptak.

"Engem elsősorban az érdekel, hogy mit tesznek a nyugati hatalmak az egyes országokban zajló demokratizálódási folyamatok támogatására. Miként lehet olyan a politika, amely több jót tesz, mint amennyi kárt okoz? Egyszerűen úgy hiszem, hogy az az intellektuális paradigma, miszerint az internet segítségével támogatható a demokrácia, elavult. Ennek az az oka, hogy téves információkból indul ki. Ezek egyike, hogy a diktátorok nem képesek ellenőrizni az internetet, míg a másik, hogy a közösségi médiák csak pozitívak lehetnek a kiberdisszidensek számára."

"Szintén tévedés, hogy az emberek ezekben az államokban csak arra használják a világhálót, hogy a politikai eseményekről tájékozódjanak, s nem arra, hogy kikapcsolódjanak. Új könyvemben megpróbálok néhány követelményt lefektetni, amiket felhasználhatnánk egy új paradigma kialakítására. A technológiai perspektívára való fókuszálás helyett arra kellene összpontosítanunk, hogy ne veszítsük el a felelősségérzetünket. Utóbbiba beletartozik az is, hogy felügyelet alá kell vonni azokat a vállalatokat, amelyek az elnyomó rezsimeknek internetellenőrzési és a cenzúrát lehetővé tévő technológiákat szállítanak. Emellett meg kell vizsgálnunk, hogy saját külpolitikánk mennyire akadályoz meg bennünket abban, hogy elősegítsük az internetszabadságot. Realistáknak kell lennünk és figyelnünk arra, hogy ne okozzunk károkat. Ennek kellene a legfontosabb elvnek lennie, ha valóban előre akarjuk mozdítani az internet szabadságának ügyét" - közölte a fehérorosz író.

Morozov leszögezte: hiba ezeket az eseményeket Twitter- vagy éppen Facebook-forradalomnak nevezni. Minél gyakrabban használják ugyanis - elsősorban az amerikai - médiák ezeket a kifejezéseket, annál valószínűbb és félőbb, hogy az arab diktátorok a közeljövőben még inkább az ellenőrzésük akarják majd vonni a világhálót. De ide tartozik az is, hogy az Egyesült Államok a Wikileaks bírálatával elveszítette azt a lehetőséget és azt a morális fölényét, hogy a jövőben Kínát vagy más országokat bíráljon az emberi jogok vagy az internethozzáférések korlátozása miatt.

Végül, de egyáltalán nem utolsósorban Morozov kiemelte: be kellene fejezni azt a gyakorlatot, hogy egyes országokban az állam képviselője felhív egy internetszolgáltatót és egy neki nem tetsző tartalom eltávolítását követeli. ha egy anyag illegális, akkor megvan a módja az eltávolításának: bírósághoz kell fordulni, amelyik majd dönt az ügyben.

A fehérorosz szakember tavaly szeptemberben részt vett az Internet, szabadon 2010 című nemzetközi konferencián, amit a budapesti Közép-európai Egyetemen (CEU) tartottak. A kutató arra hívta fel a figyelmet, hogy az internet autonóm erő, ugyanakkor egyértelműen hatalmi eszköz. Szerinte az olyan vezető internetes cégek, mint a Google vagy a Facebook egyre inkább politikai eszköznek tekinthetők, mivel a kormányok a demokratizálódást elősegítő szférába sorolják őket. Azzal érvelt: tisztázatlan, hogy például a nacionalizmus vagy a vallás hogyan befolyásolja egy társadalom demokratizálódását, és az sem ismert, hogyan hat a világháló a nacionalizmusra és a vallásra, így nehéz megítélni az internet hatását a demokratizálódásra. Kijelentette: nincs például meggyőződve arról, hogy az internet a közeljövőben Kínában elő fogja segíteni egy nyugati típusú demokrácia megjelenését.