Berta Sándor
Próbavásárlásokal az erőszakos játékok ellen
A bajor család- és ifjúságügyi szaktárca vezetője új módszerekkel szeretné elérni, hogy a brutális számítógépes programok lekerüljenek a boltok polcairól.
"A mostani médiakorszakban a fiatalok védelmének a legmagasabb prioritású feladatunknak kell lennie. Ehhez azonban hatékony ifjúságvédelemre van szükség. Különösen a fiatal fiúk töltenek el túl sok időt értelmetlen és rossz számítógépes és videojátékokkal. Pont a fenyegető függőségveszély miatt kell közbeavatkoznia a politikának, a gazdasági szereplőnek és a társadalomnak" - jelentette ki a bajor kormány ülése után Christine Haderthauer családügyi és ifjúságügyi miniszter.
A kabinet egy több pontos programtervezetet fogadott el. Az első pont a szadistának minősített, illetve erőszakot népszerűsítő programokkal szembeni fellépés erősítése. Az államnak és a társadalomnak közösen kell fellépniük ezekkel a szoftverekkel és a fejlesztőkkel szemben. A második pont a meglévő szabályok betartása és betartatása. Új megoldásként azonban bekerült a próbavásárlások végzése, hogy ellenőrizzék: a fiatalokhoz még véletlenül sem jutnak el a nem nekik szánt játékok. Vagyis egy 18 éveseknek szóló programot nem vehet meg egy 14 éves. Az még kérdéses, hogy a szabályt megszegő kereskedőket milyen büntetéssel sújtanák.
Haderthauer leszögezte, hogy a winnendeni ámokfutó - a hatályos törvények szerint - meg sem vásárolhatta volna a számítógépén talált programokat. Ilyesmi többé nem történhet meg. A harmadik pont, hogy változtatnak azon a szabályon, miszerint a korábban bevizsgált és korhatáros jelöléssel ellátott alkalmazásokat már nem lehet betiltani, illetve újraminősíteni. Emellett meghosszabbítanák azt a jelenleg 10 napos vétóidőszakot is, amíg a tartományi hatóságok megakadályozhatják a játékok piacra kerülését.
A negyedik pont a szülők felelősségéről szól. Elterntalk néven új, évente 620 000 euróval támogatott programot indítanak, amelynek célja, hogy a családok felnőtt tagjait felvilágosítsák a játékokról. A korábbi hasonló projektek viszonylag sikeresek voltak, hiszen 2007-ben ilyen a szülők, a gyerekek és a szakemberek bevonásával rendezett 842 találkozón 4500 felnőtt jelent meg. Ennél azonban Haderthauer szerint több kell, minden városban és nagyobb településen kell szervezni ilyen fórumokat. A legfontosabb cél azonban, hogy ne csak tiltások legyenek, hanem felvilágosító akciók is, mert csak így érhető el siker.
A winnendeni ámokfutás után Bajorországban azonnal felmerült az erőszakos számítógépes és videojátékok betiltása. Ugyanakkor az Európai Tanács egyik tagja, Walter Hollstein nem értett egyet a játékokat fekete bárányként beállító megállításokkal, szerinte sok egyéb tényező is közrejátszik a vérengzésekben. Johannes Fromme médiakutató úgy véli, túlzottan gyakran teszik felelőssé a programokat a valódi erőszakos cselekményekben játszott szerepükért.
"Jól látható, hogy a párbeszéd egy ismert minta alapján zajlik, de nem működik. Pontosan lehet tudni, hogy mi fog történni. Annak valószínűsége, hogy egy 17 éves fiú számítógépén megtalálható a CounterStrike vagy más hasonló játék, elég nagy. Bizonyos szempontból ez normális dolog is" - hangsúlyozta a Magdeburgi Egyetem neveléstudományos médiakutatási professzora. Fromme hozzátette: a szakemberek többségét az érdekli, hogy miért játszanak ilyen játékokkal a fiatalok és nem az, hogy mit csinálnak ezek a programok a tinédzserekkel.
"A számítógépes játékok varázsa pont az interaktivitással van összefüggésben, ez egy új dolog és teljesen más tapasztalatok tesz lehetővé, mint a filmek esetében. A fiatalok olyan valakinek a bőrébe bújhatnak, aki elérhet valamit, ez pedig gyakran hiányzik a valódi életükből. Pont azoknak alkalmas ez a terep, akik egyébként nem tűnnek fel, visszahúzódóak, önbizalomhiányban szenvednek, nem mernek belevágni semmibe. Ebben a környezetben viszont - és ez elsőre mindenképpen pozitív - azt érzékelik, hogy hatással lehetnek a történésekre. S miért ne lehetnének a fontos barátaik az interneten?" - kérdezte a kutató.
Fromme ugyanakkor teljesen elutasította Christian Pfeiffer professzornak, az Alsó-szászországi Kriminiológiai Központ (KFN) vezetőjének és Klaus Wenzelnek, a Bajor Tanárok és Tanárnők Szövetségének (BLLV) elnökének javaslatát, miszerint a számítógépeket, a játékkonzolokat és a televíziókat teljesen száműzni kellene a gyerekszobákból.
"Ezt nem tartanám jó ötletnek, hiszen a számítógép egyben egy multimédiás eszköz is, amit annyi mindenre lehet használni, például filmeket nézésére, rádióműsorok hallgatására, telefonálásra vagy éppen könyvek olvasására. Ezzel párhuzamosan azonban a fiataloknak meg kell tanulniuk kezelniük a számítógépet és az abban rejlő veszélyeket, ugyanúgy, ahogy meg kell tanulniuk biztonságosan közlekedni is vagy hogy miként közeledjenek a másik nemhez" - közölte a médiakutató.
A német szakemberhez hasonló álláspontot képvisel Christopher J. Ferguson viselkedéspszichológus és kriminológus, a Texas A&M Nemzetközi Egyetem munkatársa, aki januárban leszögezte: eddig egyetlen tanulmányban vagy más tudományos anyagban sem sikerült kimutatni az összefüggéseket a véres programok és az iskolai lövöldözések között. Sőt, Ferguson rámutatott, hogy a titkosszolgálatok által készített egyik dokumentum pont azt emelte ki, miszerint az elkövetők az átlagosnál kevésbé érdeklődnek a véres filmek és játékok iránt.
"A mostani médiakorszakban a fiatalok védelmének a legmagasabb prioritású feladatunknak kell lennie. Ehhez azonban hatékony ifjúságvédelemre van szükség. Különösen a fiatal fiúk töltenek el túl sok időt értelmetlen és rossz számítógépes és videojátékokkal. Pont a fenyegető függőségveszély miatt kell közbeavatkoznia a politikának, a gazdasági szereplőnek és a társadalomnak" - jelentette ki a bajor kormány ülése után Christine Haderthauer családügyi és ifjúságügyi miniszter.
A kabinet egy több pontos programtervezetet fogadott el. Az első pont a szadistának minősített, illetve erőszakot népszerűsítő programokkal szembeni fellépés erősítése. Az államnak és a társadalomnak közösen kell fellépniük ezekkel a szoftverekkel és a fejlesztőkkel szemben. A második pont a meglévő szabályok betartása és betartatása. Új megoldásként azonban bekerült a próbavásárlások végzése, hogy ellenőrizzék: a fiatalokhoz még véletlenül sem jutnak el a nem nekik szánt játékok. Vagyis egy 18 éveseknek szóló programot nem vehet meg egy 14 éves. Az még kérdéses, hogy a szabályt megszegő kereskedőket milyen büntetéssel sújtanák.Haderthauer leszögezte, hogy a winnendeni ámokfutó - a hatályos törvények szerint - meg sem vásárolhatta volna a számítógépén talált programokat. Ilyesmi többé nem történhet meg. A harmadik pont, hogy változtatnak azon a szabályon, miszerint a korábban bevizsgált és korhatáros jelöléssel ellátott alkalmazásokat már nem lehet betiltani, illetve újraminősíteni. Emellett meghosszabbítanák azt a jelenleg 10 napos vétóidőszakot is, amíg a tartományi hatóságok megakadályozhatják a játékok piacra kerülését.
A negyedik pont a szülők felelősségéről szól. Elterntalk néven új, évente 620 000 euróval támogatott programot indítanak, amelynek célja, hogy a családok felnőtt tagjait felvilágosítsák a játékokról. A korábbi hasonló projektek viszonylag sikeresek voltak, hiszen 2007-ben ilyen a szülők, a gyerekek és a szakemberek bevonásával rendezett 842 találkozón 4500 felnőtt jelent meg. Ennél azonban Haderthauer szerint több kell, minden városban és nagyobb településen kell szervezni ilyen fórumokat. A legfontosabb cél azonban, hogy ne csak tiltások legyenek, hanem felvilágosító akciók is, mert csak így érhető el siker.
A winnendeni ámokfutás után Bajorországban azonnal felmerült az erőszakos számítógépes és videojátékok betiltása. Ugyanakkor az Európai Tanács egyik tagja, Walter Hollstein nem értett egyet a játékokat fekete bárányként beállító megállításokkal, szerinte sok egyéb tényező is közrejátszik a vérengzésekben. Johannes Fromme médiakutató úgy véli, túlzottan gyakran teszik felelőssé a programokat a valódi erőszakos cselekményekben játszott szerepükért.
"Jól látható, hogy a párbeszéd egy ismert minta alapján zajlik, de nem működik. Pontosan lehet tudni, hogy mi fog történni. Annak valószínűsége, hogy egy 17 éves fiú számítógépén megtalálható a CounterStrike vagy más hasonló játék, elég nagy. Bizonyos szempontból ez normális dolog is" - hangsúlyozta a Magdeburgi Egyetem neveléstudományos médiakutatási professzora. Fromme hozzátette: a szakemberek többségét az érdekli, hogy miért játszanak ilyen játékokkal a fiatalok és nem az, hogy mit csinálnak ezek a programok a tinédzserekkel.
"A számítógépes játékok varázsa pont az interaktivitással van összefüggésben, ez egy új dolog és teljesen más tapasztalatok tesz lehetővé, mint a filmek esetében. A fiatalok olyan valakinek a bőrébe bújhatnak, aki elérhet valamit, ez pedig gyakran hiányzik a valódi életükből. Pont azoknak alkalmas ez a terep, akik egyébként nem tűnnek fel, visszahúzódóak, önbizalomhiányban szenvednek, nem mernek belevágni semmibe. Ebben a környezetben viszont - és ez elsőre mindenképpen pozitív - azt érzékelik, hogy hatással lehetnek a történésekre. S miért ne lehetnének a fontos barátaik az interneten?" - kérdezte a kutató.
Fromme ugyanakkor teljesen elutasította Christian Pfeiffer professzornak, az Alsó-szászországi Kriminiológiai Központ (KFN) vezetőjének és Klaus Wenzelnek, a Bajor Tanárok és Tanárnők Szövetségének (BLLV) elnökének javaslatát, miszerint a számítógépeket, a játékkonzolokat és a televíziókat teljesen száműzni kellene a gyerekszobákból.
"Ezt nem tartanám jó ötletnek, hiszen a számítógép egyben egy multimédiás eszköz is, amit annyi mindenre lehet használni, például filmeket nézésére, rádióműsorok hallgatására, telefonálásra vagy éppen könyvek olvasására. Ezzel párhuzamosan azonban a fiataloknak meg kell tanulniuk kezelniük a számítógépet és az abban rejlő veszélyeket, ugyanúgy, ahogy meg kell tanulniuk biztonságosan közlekedni is vagy hogy miként közeledjenek a másik nemhez" - közölte a médiakutató.
A német szakemberhez hasonló álláspontot képvisel Christopher J. Ferguson viselkedéspszichológus és kriminológus, a Texas A&M Nemzetközi Egyetem munkatársa, aki januárban leszögezte: eddig egyetlen tanulmányban vagy más tudományos anyagban sem sikerült kimutatni az összefüggéseket a véres programok és az iskolai lövöldözések között. Sőt, Ferguson rámutatott, hogy a titkosszolgálatok által készített egyik dokumentum pont azt emelte ki, miszerint az elkövetők az átlagosnál kevésbé érdeklődnek a véres filmek és játékok iránt.
