Informatika és tudomány

Hunter

Egyre emberibben társalognak a robotok

Az elmúlt hétvégén a 18. Loebner Mesterséges Intelligencia Díj keretében egy kísérlet zajlott az angliai Berkshire-ben, hogy kiderítsék mennyire alkalmasak a robotok az intelligens gondolkodásra.

A Reading Egyetem tudósai öt gépet teszteltek, vajon el tudják-e emberként adni magukat hús-vér embereknek a velük folytatott szöveges társalgás során. A tesztet a világhírű brit matematikus, Alan Turing szerkesztette meg 1950-ben, aki szerint ha egy gép társalgása megkülönböztethetetlen egy emberétől, akkor az már "gondolkodik". Eddig még egyetlen robotnak sem sikerült átjutnia a Turing-teszten, vasárnap azonban egyikük, név szerint Elbot nagyon közel került a teszt által meghúzott határvonalhoz, mindössze 5 százalékkal maradt el tőle. A teszt teljesítéséhez a robotnak emberi beszélgető partnereinek a 30 százalékát kell megtévesztenie. Elbot három zsűritagot fűzött be a tizenkettőből.


Elbot megtestesülése
a www.elbot.com-on
A mostani kísérletsorozat döntőjében öt mesterséges társalgási egység (MTE) mérette meg magát öt perces kötetlen beszélgetések sorozatából álló tesztekkel. A kísérletben részt­vevő emberi döntő­bírák egyidejűleg tár­sa­log­tak egy géppel és egy emberrel termi­náljuk osztott képernyőjén. Az öt perc letelte után meg kellett mondaniuk melyik fél volt a gép és melyik az ember. A bíráknak - mint később elmondták - nem volt könnyű dolguk, a gépek ugyanis nagyon jól reagáltak a humoros megjegyzésekre, illetve maguk is sokszor csempésztek humort a társalgálba, sőt a győztes Elbot időnként némi provokatív élt is vitt válaszaiba.

"A tesztek során az MTE-k mindegyikének sikerült legalább egy embert megtéveszteniük" - nyilatkozott az egyetem szóvivője. A megmérettetésre a világ legjobb MI-jeit nevezték, számszerint tizenhármat, melyekből végül hat jutott el a vasárnapi döntőig, az Alice nevű programot azonban nem sikerült időben felkészíteni a tesztre, így csak öt MI vágott neki a feladatnak.

"A mai eredmények valójában sokkal többről szólnak, mint egy gép egyenes úton való kieséséről vagy továbbjutásáról" - összegzett Kevin Warwick professzor a teszt szervezője. "Azokban az esetekben, ahol az emberi fél a gépet helyesen gépként azonosította, a beszélgetési képességek minden gépnél 80-90 százalék között mozogtak. Ez bizonyítja milyen közel jutottak a gépek ahhoz a mérföldkőhöz, ahol már úgy képesek kommunikálni, hogy az számunkra természetesnek tűnik. Az a nap, amikor végleg eljutnak ehhez a ponthoz, egy új időszámítás kezdetét fogja jelezni az ember és a gép közötti kapcsolatban, közelebb hozva az időt, amikor a robotok aktív szerephez jutnak mindennapi életünkben."

Az idei győztes, a Fred Roberts által kifejlesztett Elbot bár a teszten kudarcot vallott, ennek ellenére készítője 3000 dollárral térhetett haza. A döntőben szerepelt a Pennsylvania államban dolgozó Vladimir Veselov által programozott Eugene Goostman, Peter Cole és Benji Adams Jerome testvér névre keresztelt MTE-je, Rollo Carpenter Jabberwacky-ja, amely vicces hangvételével próbálta emberivé varázsolni magát, Richard Wallace Alice-e és végül, de koránt sem utolsó sorban a tavalyi győztes Robert Medeksza, aki az Ultra Hal nevű chatbottal nevezett. Medeksza mellett Rollo Carpenter és Richard Wallace is elnyerte már a díjat, előbbi két alkalommal, utóbbi háromszor.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • physis #116
    A platonizmushoz kötődő néprajzi kérdésekre visszatérve: az eszkimó nyelvekben megjelenő térszemlélet is különös. (Nem állítom, hogy ebből le lehetne vonni azt a következtetést, hogy magunknak az eszkimóknak is más lenne a térszemlélete.)

    Nyelvtani eszközök

    Szokatlanul sok mutató névmás van. Az általam ismert nyelvekben kettő, legfeljebb három van: ez, az amaz (néha megkülönböztetik a "te" és az "ő" irányát is az "én", a beszélő személy irányától vagy környezetétől.)

    Ezzel szemben több szibériai eszkimó nyelv is számos mutató névmást sorkoztat fel, például:

    tana: ez itt, kéznél
    igna: az ott, valamivel messzebb, a beszélővel szemben
    syamna: az ott, a tengerhez közel, a déli oldalon
    amna: az ott, a látóhatáron túl
    agna: az, ami éppen elhalad itt melletünk
    pikna: az ott a beszélő fölött, emelkedőben
    ukna: az a közeledő dolog
    kagna: az ott kinn

    Lexikai eszközök

    Nemcsak nyelvtani eszközökkel lehet gyorsan valaminek az irányát kfejezni, hanem a szókészlet, az egyes szavak is elősegítik ezt. Nézzük csak, milyen szavak vannak a "rozmár" kifejezéséere a Szibériában élő csaplini eszkimók nyelvében:

    ajvük: rozmár
    putukak (,,hurkolt''): lehajtott fejével a vízben lebegő rozmár
    ilgahtuk: vízben alvo rozmár, csak az orra látszik
    akülugrak (,,csendes vendég''): céltalanul úszkáló rozmár
    argugak (,,áramlat ellen úszó''): nyugat felé úszó rozmár
    kavrük: észak fel úszó rozmár
    manilguk (,,közeledő''): a part felé úszó rozmárcsapat
    uhszilgak: rozmárvacok
    nunavak: jégtáblán lévő rozmár (vagy más vad)
    unkuvak: egyéves rozmár
    unkuvagahpak: kis agyarú fiatal rozmár
    mikszagak: fiatal rozmár
    angüjügak (,,nagy''): falánk, felnőtt, egyedül élő rozmár


    Menovscsikov nyelvész véleménye szerint
    Az eszkimók gyakorlati tudása különleges szókészletet is magába foglalt a vadászatra és más termelő munkákra vonatkozóan. A tengeri nagyvadakra történő vadászat során szükség van olyan jelzésekre, amelyek pontosak minden szempontból és észszerűen használhatóak gyors tájékozódásra és a lándzsával/szigonnyal való célzásra. Az eszkimók több mint tizenöt különböző kefejezést használtak a romzmárra, az állat vízben való elhelyezkedésétől. korától és úszási irányától függően. Ezek a kifejezések nemcsak megnevezték az állatot, hanem a megfelelő irányba is fordították a vadász figyelmét.
  • physis #115
    Kedves Epikurosz,

    Köszönöm a választ. Az Általad javasolt elvet a reformáció bibliai hermeneutikusai is javasolták a Bilia homályos vagy kétértelmű helyei jelentésének tisztázására (a párhuzamos változatok összevetése mellett): a korabeli nyelv pontos ismerete. Nekem is meg kellene szereznem az eredeti (feltehetőleg eszkimó nyelvű) szöveget. Addig is, leírom azt a német nyelvű szövegrészt, ami megvan nekem:

    ,,Als die Erde fruchtbar und lebendig geworden war, schuf der Rabe die Menschen. Manche erzählen, daß er sie aus Lehm formte, genauso, wie er oben im Himmel eine Gestalt nach seinem Ebenbild schuf. Aber andere behaupten, daß die Menchen ihre Entstehung einem Zufallverdanken, der noch wunderbarer ist, als wenn sie wirklich mit Absicht und Vorsatz geschaffen worden wären.

    Vater Rabe wanderte umher und pflanzte Kräuter und Blumen. Da entdeckte er plötzlich eine paaar Schotengewächse, die er noch nie gesehen hatte. Er tritt näher an sie heran, um sie ordentlich anzugucken, Und da springt mit einem Male eine Schote auf, und eraus springt ein Mensch, wohlgeformt ung ganz erwachsen.

    ...

    Da lachte Vater Rabe herzlich und sagte: »Ai, ai, ai! Du bist ein lustiges Geschöpf. Deinesgleichen habe ich nie gesehen!« Und der Rabe lachte und sagte weiter: »Ich habe ja selbst diese Erbsengewächse gepflanzt, ahnte aber nie, daß so etwas herauskommen würde!...«    ''


    A forrásmegjelölés szerint a mesét Knud Rasmussen jegyezte le ez 5. Thule-expedíció során, 1921-1924 között a Noatak-folyónál. Az adatközlő egy ,,Apákak'' nevű eszkimó volt. (Knud Rasmussen: Festens Gave. Eskimoiske Laskaaventyr. Andet oplag. Københaven 1929.) Newm tudom, hogy az erdeti eszkimó szöveg elérhető-e, vagy hogy egyáltalán valamelyik eszkimó nyelven lett-e lejegyezve erdetileg is. A Noatak-folyó miatt valószínű, hogy valmelyik Inupiaq dialektusról van szó. (Ebből szinte semmit sem értenék, mert én két egészen más eszkimó nyelvvel foglalkoztam.)

    Azt nem tudom, hogy mennyire csavartak a szövegen a fordítók. Maga Knud Rasmussen nagyon jól tudott valamelyik eszkimó nyelven, eszkimó gyerekekkel együtt nőtt fel, és maga is részben eszkimó származású volt. Ugyanakkor Jean Gabus pozitv érzelmi elfogultsággal ,,vádolja'' Rasmussent, amit szerinte néha figyelembe kell venni.

    A szövegösszefüggés szerint itt arról van szó, hogy a teremtő nem ismer rá saját teremtése következményeire. Ez a motívum más mitológiában is előfordul (Gluszkabi-mítosz). Nekem erről az az analógia jut eszembe, hogy maguk a tudósok is járnak így: felfedeznek valamit, és aztán az, ami az elmélet mélyén kibontakozik belőle, már őket magkat is meglepi, noha az alapszabélyokat ők maguk írták fel.
  • Epikurosz #114
    Ugyan a reggeli kávé előtt vagyok még, de nem tudom megállni, hogy el ne filozofálgassak még ezen a marxizmuson. Persze megint csak mogyoróhéjban.
    Nem dőreség ezzel foglalkozni, ugyanis bármiféle tudományos fejlődés társadalmi környezetben valósul meg, tehát sokat számít az ideológia.

    A marxizmus azt vallotta, hogy az ősközösség felbomlásával megjelentek a társadalmi osztályok, és ezzel együtt a kizsákmányolás (a termelőeszközök egy maroknyi uralkodó csoport kezébe kerültek), amely kiváltotta az osztályharcot. A termelőeszközök fejlődtek, a társadalmi rendszer változott a rabszolgatartó társadalomtól a feudalizmuson át a kapitalizmusig, de a kizsákmányolás, és ezzel együtt az osztályharc maradt. Marxék szerint - lényegében a nagy francia forradalom tanulságait levonva - a kizsákmányoltak társadalmi öntudatának fejlődésével az osztályharc minőségileg új szakaszba kerül, és eljön a forradalom, amely felforgatja a társadalmi rendszert és újra elosztja a termelőeszközöket, ezáltal megszünteti a kizsákmányolást. A marxi ideológia alapján álló kommunista mozgalom a francia forradalmárokat másolta abban is, hogy a jakobinus szervezkedés mintájára létrehozta az élcsapat szereppel bíró pártot (arra hivatkozva, hogy a többség öntudata még nem elég fejlett), és átvette a jakobinusoktól a terror módszereit is, épp csak proletárdiktatúra névvel illette. Ezzel aztán meg is ásta saját sírját, pont úgy, mint a jakobinusok. A történet a kommunizmus esetében megismétlődött, bár nem pár év alatt jött el az igazság pillanata, hanem 80-40 év alatt. A komcsik bukásával, amely persze nem járt az álkomcsik és fiaik, leányaik privilégiumainak elvesztésével, a fonalat a kapitalizmustól kellett felvenni, és tovább gombolyítani, és az időközben továbbra is eldöcögő nyugati kapitalizmus, és az általa megvalósított magasabb életszínvonal azt a téves benyomást alakította ki, hogy a kapitalizmussal nincs semmi baj, pedig rengeteg baj van vele. A kapitalizmus ugyanis rendelkezik mindazzal a rákfenével, amelyet Marxék diagnosztizáltak, sőt ma már többel is. Az, hogy kizsákmányolja az elnyomott társadalmi osztályokat tény, mint ahogy tény a természet, a Föld esztelen kizsákmányolása is. A proletárokat jól felszerelt és szervezett erőszakszervezetekkel és médiahazugságokkal féken lehet tartani, a Föld bolygó már keményebb dió, kapja is tőle a kapitalizmus a pofánveréseket és seggberúgásokat rendesen. Szóval, itt is közeledik az igazság pillanata, de erről majd a következő részben fogunk diskurálni.

    Kara kánként folytatom tanításom.
  • Epikurosz #113
    Helló!

    Marxot csak azért hoztam szóba, mert a Hegeltől kölcsönvett és a társadalom fejlődésére alkalmazott dialektikája (csak apró dióhéjban: fejlődés az egyszerűtől a bonyolultig; az ellentétek, mint a fejlődés motorja - melyeket aztán a kommunista pártok eltorzítottak, sajnos) segít távlatokban szemlélni az általad említett primitív közösségeket is, és nem esünk az utópiák iránti vágyakozás hibájába.

    Az egyik idézetben írod: „valójában az ember egy véletlen során keletkezett, ami még csodálatosabb, mintha szándékkal lett volna megteremtve”. Ez azért eléggé meglepő, és őszintén szólva fordítói szorgalomra gyanakszom, ti. a véletlen fogalma nem hiszem, hogy ilyen tiszta, kifinomult formában jelen lenne ezeknél a népeknél. Igazából, nyelvújítás előtti szavunkat kellene használni, de ki emlékszik már rá?
    Amúgy, ha valamikor eszedbe jut más népek középkori szerzőit magyarra fordítani, előtte feltétlen tanulmányozd a korabeli magyar írásbeliséget - feltéve, hogy van ilyen - ha valamelyest visszaadd az eredeti szöveg ízét és gondolkodásmódját.

    Na, elég a sok okoskodásból, írjak valamit a topik tárgyáról is.


    A mesterséges intelligenciából az emberi társalgás megvalósítása első látásra nem tűnik annyira nehéznek, de ez csak látszólagos, ugyanis semmit nem tudunk az emberi értelemről, csak töredékeket látunk.
    Az első lépés az enciklopedikus és fordító-tolmács szolgáltatások megvalósítása lenne, mert ezek adatbázisfejlesztéssel elérhetők. Olyanra gondolok, hogy felmerül bennem egy kérdés, például érdekel egy téma, és erről interaktívan el tudok beszélgetni egy robottal, amely segíthet a nyelvtanulásban, lefordít nekem egy szöveget, tolmácsol stb. Ezek mind mechanikus feladatok. Ezek a robotok bizonyára unalmasak lennének, még akkor is, ha beléjük építenénk a viccmondás képességét. Mert meg lehet hallgatni egy kabarét CD-ről - és ez lényegében az lenne - de mennyire más az előre ki nem számítható élő emberekkel folytatott vidám terefere.

    Bevallom neked, én nem nagyon szoktam hallgatni zeneszámokat CD-ről, vagy DVD-filmeket sem nagyon szoktam nézni. Úgy érzem ezek régi, holt termékek, sokkal inkább meghallgatok egy élő rádióműsort. Vagy: sokkal szívesebben megnézek egy 4 éve forgatott filmet a tévében, mint egy 2 éves filmet DVD-ről. Vajon miért?
    Azért, mert a tévében bemutatott filmet felkonferálja a bemondó, közben van reklám (ki lehet menni a WC-re), és ha valamilyen váratlan esemény történik, akkor meglehet szakítani a műsort. A DVD-nél nagy a kísértés, hogy előre tekerd a filmet, élő TV-s műsornál ezt nem lehet megtenni.
    Oda akarok kilyukadni, hogy bár mind vágyunk a biztonságra, a kiszámíthatóra, úgy néz ki, hogy biológiánk jó működéséhez hozzátartozik az is, hogy szükségünk van az izgalmakra, a váratlan helyzetekre, a véletlenre.
    Az ember - életében legalább egyszer, de inkább többször - kockáztat. Nem véletlen, hogy nem lehetett betiltani a szerencsejátékokat. Ez pedig ellentmond a józan paraszti észnek is, mert a szerencsejáték során nagyobb a valószínűsége annak, hogy veszítesz, mint annak, hogy nyersz. Hogy is van ez?

    Gondolkodtam régen, hogy milyen módon tudnám életízűvé, nem unalmassá tenni az én robotom. Arra jutottam, mert jobb ötletem nem volt, hogy adott helyzetekben véletlenre bíznám a robot döntéseit, és így nem lehetne előre tudni a reakcióit. Egy ilyen robottól azonban félni is lehetne, tehát a véletlenszerű választás csak adott határokon belül lenne megengedve, akár egy emberi párkapcsolatban. Mert ugye a saját párját, vagy szoros hozzátartozóját - már, ha egészséges emberről van szó - senki sem sodorja veszélybe a véletlen révén.

    Le akartam írni egy érdekes személyes vonatkozást, de végülis töröltem, mert nem szívesen teszem ezt, mert nem szeretem kiadni magam...
    (1 perc gondolkodás után)
    Na, mégis, mert valahol már leírtam ezt.
    Voltak olyan pillanataim, amikor nem tudtam dönteni apró dolgokban. Nem olyan rég jöttem rá a megoldásra: vettem 2 dobókockát. Ott vannak a zsebemben, de érdekes módon nem használom őket, mert nem is vagyok határozatlan. Persze, amúgy is csak apróságokban hagynám őket dönteni: például, mit igyak holnap reggelre, tejeskávét vagy teát?

    Szóval, sok minden beprogramozható egy robotba, még a véletlenszerűség is, ám az érzelmekkel ez sokkal nehezebb, bár, ha mélyen belegondolunk ebbe is, a mi érzelmeink alapjait is valamikor néhány ember, általában szülők, testvérek huzalozták belénk, és azokra építkezünk, akár úgy is, hogy teljesen átalakítjuk őket. Egy robotba is bele lehet szerintem ültetni, pontosabban át lehet neki adni az érzelmekre való képességet, persze kérdés, hogy milyen szinten, hisz az emberek között is - a szentimentalistától a rideg gyilkosig - hatalmas különbségek vannak.
  • physis #112
    Kedves Epikurosz,

    A marxizmusból az ősközösség gondolata fogott meg engem gyerekkoromban, meg persze a végső kommunizmus eszméje. Ugyanezért érdekeltek a vadász-gyűjtögető kultúrák is.

    Viszont most úgy tudom, a vadász-gyűjtögetők kultúráiban individualisztikus elemek is jelen vannak, nemcsak közösségiek. Sőt egyes eszkimó anyagok alapján úgy sejtem, a dogok egyfajta kiegyensúlyozása hatja át a társadalmukat.

    Még meglepőbbnek tűnik, de a társadalmi élet egyes szférái is bizonyos esetekben el vannak választva: az állatok lelkei és egyéb természeti szellemek nem valamiféle mindenható istenek, hogy minden bűnért (lopásért, gyilkolásért) bosszút álljanak, az ő haragjuk csak a rájuk tartozó ügyekben (tabusértés) gerjed föl, ,,magánjogi'' ügyekbe nem szólnak bele.

    Mindebből a szempontból talán jobban emlékeztet engem az egész valamiféle kiegyensúlyozott, szétválasztott szférákra különített modern társadalomra, mint egy totalitárius utópiára. De sajnos távol állok még attól, hogy bármiféle összehasonlító tanulmányokat tehessek hiteles módon.

    Úgy igazából sosem volt egyetlen konkrét pillanat, amikor a végső kommunizmus eszméjétől elfordultam volna, sokkal inkább egyszerűen a dolog lassan feloldódott a vadász-gyűjtögető kultúrák tanulmányozásában, amiről, mint írtam, kiderült, hogy valamivel individualisztikusabbak és pragmatikusabbak, mint ahogy az ,,őskommunizmus'' gondolata sejtetné, bár kétségtelen figyelemreméltó elosztási mechanizmusok is áthatják pl. az eszkimó, hadzapi kultúrákat.

    Ami a marxizmus filozófiáját, antropológiáját illeti, nem valósznű, hogy egyáltalán tudtam volna róla felnőttkoromig. Gyerekként csak maga a kommunizmus-eszme jött le belőle.

    Érdekes, hogy míg a középkorban hatalmas vallásháborúk dúltak kívülálló számára jelentéktelennek tűnő ideológiai különbségekért, addig egyes eszkimó mítoszok meglepően pragmatikusak, őszinték és nyitottak kozmológia ügyekben.
    ,,És akkor megjelent az első asszony. Hogyan? Senki sem tudja.''

    --- vallja be nyíltan tudatlanságát az egyik eszkimó mese, egy másik pedig még alternatív hipotézisek szemléjét is nyújtja:
    ,,Az első embert a holló teremtette meg. De vannak, akik azt mondják, hogy valójában az ember egy véletlen során keletkezett, ami még csodálatosabb, mintha szándékkal lett volna megteremtve''.

    Ennek analógiájára, engem is kevéssé érintenek már sarkosabb ideológiai viták, hiszen mostanra már hozzászoktam, hogy a vadász-gyűjtögetőkre vonatkozó terepmunkák eléggé árnyaltnak és összetettnek mutatják be életüket.

    Magam sosem vettem rész vadász-gyűjtögetők között terepmunkán.
    Kamaszkoromban cigány nyelven tanultam, és terepen is voltam. A kora kilencvenes években meg számos utcagyerekkel volt módom beszélgetni anyanyelvükön. Románul is tanultam valaha, de pár leckénél nem jutottam tovább, úgyhogy mindig is nehézségem volt, ha valaki nem tudott magyarul vagy cigányul. Ma viszont inkább törekszem a szórványosan megmaradt ,,valódi'' vadász-gyűjtögetők megismerésére (a szibériai eszkimókról rengeteg szovjet anyag érhető el a magyar nagykönyvtárakban, a busmanokhoz hasonló életet folytató hadzapik pedig ma is működő közösségeket alkotnak). Jó lenne pár ilyen nyelvet is tanulni, a hadzapi nyelvről is elérhetők anyagok közkönyvtárakban.
  • Epikurosz #111
    A lényeget mond kedves physis, a lényeget.
    Ritkán szoktam ajánlani, de úgy érzem rád Marx megtermékenyítőleg hatna.
  • physis #110
    Javítás: ... a vadász-gyűjtögetők nem annyira egyformák ... (az előző változatban kimaradt a "nem")
  • physis #109
    Jó lenne, ha ismernénk idegen lényeket, hogy a platonizmus vitája a tapasztalattal ütköztethető tudományos kérdéssé válhasson. Addig is, a mai vadász-gyűjtögető népek kultúrája különösen érdekes marad a számomra, annak ellenére is, hogy biológiailag mindenképp, de valószínűleg kulturálisan is hatalmas közös örökségünk van velük. A matematikán túl az is érdekel, hogy hogyan állnak ők hozzá olyan kérdésekhez, amelyeket mi a tudomány révén is közelítünk meg. Persze mindez nem viszi leőre jelentősen a platonizmus-kérdést, de mindenesetre meglepő, hogy mekkora különbségek lehetnek még ,,házon belül'' is.

    A példák előtt előrebiocsátom hogy, a vadász-gyűjtögetők valójában nagyon annyira egyformák, és nem is olyan történelem nélküliek, mintahgy gondolni szoktunk rájuk. Mégis megpróbálok néhány részletet kiemelni.

    Számok

    A számokkal kezdeném, mivel e téma matematikával való kapcsolata viszonylag védhető. Az általam ismert vagdász-gyűjtögetőknek csak pár darab számnevet használnak.

    Az eszkimóknál ötig egyszerű számnevek vannak, de az ennél nagyobb számnevek már (pár kivétellel) már a korábbiakból vannak összetéve, additív (néha szubsztraktív) logika szerint. E megy húszig (e szamnév neve az ember összes kéz és lábujjaira utal) Vannak ugyan még nagyobb számnevek is, akár négyszazig is, de ezek már összetételek összetételei, sőt a vége felé már annyira nehézkesek (szinte külön mondat-bonyolultségú körülírások), hogy az a sejtésem: csak a prémkereskedelem kényszerítette ki a megjelenésüket.

    Elszigeteltebb vadász-gyűjtögető népeknél még szűkebb lehet a számnevek birodalma. Néha csak két-három darab számnév van, és ezekből esetleg ötig-hatig raknak ki "összetett" számneveket.

    Hogyan megy akkor a gyakorlati célú számolás? Elkin szerint az általa tanulmányozott ausztráliai törzseknek nincs rá szüksége: az eszközöket szemmérték, súlyérzék, gyakorlat alapján készítik, a vadászat, gyűjtögetés gyakorlatában pedig megszámláláson alapuló nyilvántartásra nincs szükség, az élőszó elég a nagyságrend felmérésére.

    Érdekes, hogy míg számnévből ilyen kevés van, az viszont előfordul,hogy nyelvtani szám több is van, mint amit mi megszoktunk. Egy kivételével az eszkimó nyelvek ismerik a kettes számot is, Ausztráliában pedig nem ismeretlen a paucalis, a kevés szám külön jelzése sem.

    Tér és idő

    Bár Elkin sok figyelmet szentelt az ausztráliai törzsek tér- és időfogalmának bemutatására, csak kevéssé tudom megítélni, mit érdemes itt megemlíteni a matematika kapcsán. A helyismeret (nyomolvasás képessége, a környék minden zege-zuga-dülőjének ismerete) megdöbbentően kifinomult. A mitológiában a közvetlen környék szinte kozmológiai jelentőségű. A távolibb, kinti világ viszont sokszor meg sem jelenik a mitológiában, és a mindannapok életét sem befolyásolja.

    A naptár igazodik a természet ciklusaihoz: a ,,hónapok'' hossza, elnevezése, sőt száma is vidékről-vidékre változik, sőt valamelyest évről-évre is, mivel többnyire a helyi élővilág életritmusához igazodik (vadászat, gyűjtögetés, esetleg csillagképek is).

    Ismerik, hogy az élővilágban mi minek a ,,jele'' a vadász szemszögéből: amikor ez a csillagkép látható, vagy az a madár füttyül, akkor egyben az az idő is itt van, amikor a földben rejtőzködő ilyen-olyan állat már elég nagyra nőtt ahhoz, hogy érdemes legyen a kiásását megkezdeni. Ilyen módon az élővilág ritmusa mint jelek hálózata jelenik meg.

    Matematika?

    Ezek után kérdésesnek tűnhet, hogy a vadász-gyűjtögetők életéből bármit is is érdemes-e a matematikával kapcsolatba hozni: ami kifinomult (pl a helyismeret), az nyilvánvalóan tapasztalati, ami pedig általánosnak tűnnék (számnevek), az meg látszólag igen primitv.

    Ennek ellenére mégiscsak vannak olyan dolgok, amelyek kapcsán óhatatlanul eszünkbe jut a matematika. Például a rokonsági rendszer. Sok ausztrál törzs igen bonyolult, ún. osztályozó rokonsági rendszert szerint strukturálja a rokonságot. Az antropológusok furcsa, algebrai formalizmussal jegyik fel ezeket.

    Reflexió?

    Ez persze még önmagában nem lenne olyan különleges --- a baktérium is ,,tudja'' a [saját] biokémiáját, de nem képes arra kívülről nézni. Azonban az ausztrál törzsek néha igenis rékényszerülnek, hogy reflektáljanak a saját rendszereikre, és ekkor meglepő teljesítményt tudtak felmutatni. Az egyes törzsek rokonsági rendszere ugyanis nem feltétlenül ugyanolyan. A törzsek közti találkozókon a különböző rokonsági rendszerek összeegyeztetése nem feltétlen triviális feladat, sőt egy esetben Elkin hangsúlyozza az általa megfigyelt törzsi összegyeztetési módszer ötletességét, matematikai érdekességét.

    Tudomány

    Daniel Quinn több helyen felveti, kifejlődhetett-e volna a vadász-gyűőjtögető kultúrákból, azok lényegének megtartásával, fejlett társadalom. Érdekes már maga ez a gondolat is, és érdekes az egyik lehetséges válasz is: Barrow szerint az archaikus korok holizmusa lényegesen más volt, mint a modern tudományok közti összefüggések belátásából fakadó modern holizmus, és szükség volt a kettő között egy tárgyiasító eltávolodásra.
  • Epikurosz #108
    A történet folytatódik
    Kara kánként folytatom tanításom.
  • Epikurosz #107
    Ez akart lenni a kamion dübörgése? Nem hallottam semmit. :-)
További bejegyzések a fórumban...