Tóth Benedek
Polblogok itthon is - jönnek a választások
A politikai blogok külföldön már évek óta a legnépszerűbb blogok között vannak. Minthogy ez a médium itthon csak az utóbbi időkben kezdett rohamosan elterjedni, várható volt, hogy a választások beköszöntével nálunk is nagy népszerűségre tesznek szert.
A politikai tartalmú blogok egyidősek a mai blogokkal. Elsőként a 2001-es amerikai elnökválasztáson figyelt fel rájuk a világ, ám jelentőségük és az emberekre gyakorolt hatásuk még elég alacsony volt. A szeptember 11-i események után azonban egyre jelentősebb figyelem fordult ezekre. Az Egyesült Államokban azóta is a politika az egyik legnépszerűbb blogtéma, a tíz legnépszerűbb blogból három ezzel foglalkozik. Ezek főként elemzéseket közölnek, eseményekről tudósítanak, mint a hagyományos sajtó. 2002 tájára a vállalati blogokhoz hasonlóan kezdtek az állami szférában is megjelenni a blogok, mint információterjesztő és nem utolsósorban propaganda eszközök.
Ennek legközvetlenebb formája kétségtelenül a politikusok saját "kampányblogjai" lettek. A 2004-es amerikai választásokon már mind Kerry, mind Bush vezetett blogot - azaz vezettek volna, ha legtöbbször nem a kampánystábjuk tette volna ezt meg helyettük, ugyanis a bejegyzések stílusukban inkább egyes szám első személyben megírt sajtóközleményekhez hasonlítottak. Az ilyen jellegű blogok a gyakorlatban a vállalati blogok politikai megfelelői: néhány érdekesség, információ és határtalan önreklám jellemzi ezeket.
Ekkora felismerték, hogy a blogoknak nagy szerepük van a véleményformálásban és a politikai blogírókat saját bloggal lehet a legkönnyebben megfogni. Ez azért is volt fontos, mivel ezek politikai jelentősége már nyugodtan összevethető volt a CNN-ével.
A blog személyes jellegét kihasználva nagyon sok politikus indított saját és egyre gyakrabban személyes jellegű blogot is. Azaz a cikkeket már ők írják, ők válaszolnak a megjegyzésekre és ők is vezetik ezeket. Ez a koncepció sikeresnek tekinthető, hiszen az író önmaga beszél, tényleg hozzáértő és mindenki másnál belterjesebb. Hátránya azonban, hogy mint személyes blog nem a legtökéletesebb, hiszen egy politikus sosem lehet teljesen őszinte. Ez náluk egyfajta munkahelyi ártalom, hiszen nem írhatnak le olyat, hogy "már megint azzal az idióta nagykövettel kellett vacsoráznom", mert másnap már adhatnák is be a lemondásukat. Ebben a kategóriában a legszebb példa talán az Európai Bizottság alelnöke, Margot Wallströmnek blogja. Azt azonban mindenképp hozzá kell tennem, hogy az ilyen blogok elég ritkák és felettébb "ingadozó" minőségűek.
A két típus azonban elég sokszor keveredik egymással, ez a leggyakoribb és egyben leghatásosabb is. A kisebb összefoglalókat, a napi szintű bejegyzéseket a stáb publikálja, de ha találnak valami személyesebb véleményt kifejező anyagot azt a politikus teszi közzé. Vagy éppen a politikus - amúgy személyes hangvételű - blogjában lehetnek kifejezetten kampánybejegyzések.
Szintén egyre gyakoribb - elsősorban persze az Egyesült Államokban -, hogy a politikusok ilyen minőségükben hozzászólnak a politikai blogokhoz, sőt sokszor több-kevesebb lelkesedéssel részt is vesznek azok szerkesztésében. Ez hasonló ahhoz, mint amikor a politikus egy újságnak nyilatkozik egy adott témával kapcsolatban. Nem ő szerkeszti a műsort, de mivel egyértelműen érintett, sokakat érdekelhet a véleménye és az ingyenreklám sosem árt ebben a szakmában.
A politikai tartalmú blogok itthon viszonylag újnak számítanak. Ugyan sok személyes vagy közéleti témájú blog foglalkozott korábban is a politikával, de ezek nem tettek szert nagy népszerűségre. Érdekes próbálkozás volt a téma itthoni fellendítésére a Blogter blogszolgáltató politikai "rovata", ahol három blog három "pártállás" szerint vizsgált egy-egy aktuális kérdést. Az ötlet érdekes, ám szerintem eleve halálra ítélt volt.
Itthon az elmúlt néhány héten tört be a blogosdi a politikusok körébe, nem titkoltan a választások miatt. Növekvő jelentőségük ellenére számuk olyan kicsi, hogy egyenként átnézhetnénk ezeket, azonban egyértelműen leszögezhető, hogy mindegyik kampányblog és szinte biztos hogy az urnákkal egy időben le is fognak lezárulni.
A legismertebb politikus vezette blog egyértelműen a Gyurcsány-blog. A miniszterelnök által jegyzett írások hangulata, stílusa kifejezetten személyes - kár hogy nem tudja kihagyni a néha kissé sután megfogalmazott "mondanivalót", mivel ez az amúgy mozgalmas stílusú blogot egyenesen szárazzá teszi. Olyan, mintha egy kifejezetten érdekes énblogba beleszőttek volna néhány tipikus Gyurcsány beszédet, amik miatt mintha tulajdonképpen két ember írná. Ha ezeket kiollóznák akár olvasmányos is lehetne, de ezzel együtt el is vesztené célját, ami elsősorban a fiatal értelmiség (a "hobbi-internetezők" többségének) megnyerése, párthovatartozástól függetlenül. Sőt néha az az érzésem, hogy inkább a másik oldalra húzókat próbálja áttéríteni.
Máshol nem látható bensőséges pillanatok Gyurcsány blogján
Ez amúgy az egyetlen magyar politikus által írt blog, ami egy kampány szerves része, ugyanis a szocialista párt nagyon sokat költött ennek népszerűsítésére. Persze még a több tízmillió forint hatásfoka is eltörpül a híres táncos videóéhoz képest. Ez óriási, politika iránt nem is annyira érdeklődő tömegeket is a lapra vonzott. Nem is véletlenül... Ha valaki még nem látta volna, kötelező darab.
Ugyan nem tipikus, de mindenképpen fontos megemlíteni a Népszava választási portáljának részét képező érdekes politikai blogot. Ezt egyből három politikus írja és hogy még izgalmasabb legyen, három különböző pártból. Simon Gábor, az MSZP, Fodor Gábor az SZDSZ, Csapody Miklós pedig az MDF színeiben írja a bejegyzéseket. A Fidesz úgy látszik nem volt vevő az ötletre, ami nagyon kár, mert egy fura négypárti fórum is létrejöhetett volna. Ez persze már csak azért sem valósult meg, mert mintha mind a négy politikus elnézne egymás mellett, a többiekhez kollegiális hangulatban állnak hozzá, talán túlságosan is. Reméljük ez még változik a választásokig, mert egyelőre kifejezetten unalmas.
Érdemes még megemlíteni Csepeli György blogját ahol az államtitkár (SZDSZ) kitörő lelkesedéssel próbálja magára vonni a figyelmet. Ennek eléréséhez egyenesen sokkolóan szókimondó stílusban írja amúgy elég hevenyészve szerkesztett bejegyzéseit. A próbálkozás tisztelendő, és ha kicsit több időt fordítana rá simán kiugorhatna a "futottak még" mezőnyből. Valószínű azonban, hogy a most írt bejegyzéseit még jó ideig vissza fogja hallani későbbi pályafutása során. Nem úgy Pásztor Tibor (MSZP) "B" listás politikus, akinek viszont pályafutása rövidült meg jelentősen. Nem sikerült eléggé visszafognia magát és megejtett egy "díszzsidót" a másik oldal felé, ahol persze nem restelltek egy kisebb, házi gyártású botránnyal visszavágni, aminek visszalépés lett a vége.
Pásztor Tibor blogjában díszzsidózott, elnézést kért és lemondott
A Fidesz viszont inkább nem kockáztat ilyesmit és teljesen kivonta magát a mostani mániából. Egy jelentősebb fideszes politikus sem blogol annak ellenére, hogy támogatóik - sőt potenciális támogatóik - közül sokan olvasnának ilyesmit. Persze még van idő egy kései indulóra. Sokkal fontosabb kérdés azonban, hogy a választások után mennyire lohad le a lelkesedés, hiszen ekkor nem annyira nyilvánvaló a politikus számára a blogolás előnye. Viszont az olvasók várják a folytatást, annál is inkább, mivel ilyenkor a bejegyzések sokkal kevésbé kampányjellegűek és sokkal inkább gyakorlati kérdésekkel foglalkoznak, ami valljuk be legtöbbünk számára sokkal szimpatikusabb.
Ezzel a témával kapcsolatban megkerülhetetlen még a blogok és a politika közötti viszony fordítva tárgyalása, azaz ezek a blogok ráirányították az emberek figyelmét a blogra, mint műfajra. Olyan emberek is elkezdtek blogokat olvasni, akik eddig nem találkoztak ilyenekkel, sőt nem is tudtak létezéséről. Ez pedig nagyon fontos a magyar blogtársadalom számára, hiszen itthon ennek a médiumnak a jelentőségét még nagyon kevesen ismerik el.
A politikai tartalmú blogok egyidősek a mai blogokkal. Elsőként a 2001-es amerikai elnökválasztáson figyelt fel rájuk a világ, ám jelentőségük és az emberekre gyakorolt hatásuk még elég alacsony volt. A szeptember 11-i események után azonban egyre jelentősebb figyelem fordult ezekre. Az Egyesült Államokban azóta is a politika az egyik legnépszerűbb blogtéma, a tíz legnépszerűbb blogból három ezzel foglalkozik. Ezek főként elemzéseket közölnek, eseményekről tudósítanak, mint a hagyományos sajtó. 2002 tájára a vállalati blogokhoz hasonlóan kezdtek az állami szférában is megjelenni a blogok, mint információterjesztő és nem utolsósorban propaganda eszközök.
Ennek legközvetlenebb formája kétségtelenül a politikusok saját "kampányblogjai" lettek. A 2004-es amerikai választásokon már mind Kerry, mind Bush vezetett blogot - azaz vezettek volna, ha legtöbbször nem a kampánystábjuk tette volna ezt meg helyettük, ugyanis a bejegyzések stílusukban inkább egyes szám első személyben megírt sajtóközleményekhez hasonlítottak. Az ilyen jellegű blogok a gyakorlatban a vállalati blogok politikai megfelelői: néhány érdekesség, információ és határtalan önreklám jellemzi ezeket.
Ekkora felismerték, hogy a blogoknak nagy szerepük van a véleményformálásban és a politikai blogírókat saját bloggal lehet a legkönnyebben megfogni. Ez azért is volt fontos, mivel ezek politikai jelentősége már nyugodtan összevethető volt a CNN-ével.
A blog személyes jellegét kihasználva nagyon sok politikus indított saját és egyre gyakrabban személyes jellegű blogot is. Azaz a cikkeket már ők írják, ők válaszolnak a megjegyzésekre és ők is vezetik ezeket. Ez a koncepció sikeresnek tekinthető, hiszen az író önmaga beszél, tényleg hozzáértő és mindenki másnál belterjesebb. Hátránya azonban, hogy mint személyes blog nem a legtökéletesebb, hiszen egy politikus sosem lehet teljesen őszinte. Ez náluk egyfajta munkahelyi ártalom, hiszen nem írhatnak le olyat, hogy "már megint azzal az idióta nagykövettel kellett vacsoráznom", mert másnap már adhatnák is be a lemondásukat. Ebben a kategóriában a legszebb példa talán az Európai Bizottság alelnöke, Margot Wallströmnek blogja. Azt azonban mindenképp hozzá kell tennem, hogy az ilyen blogok elég ritkák és felettébb "ingadozó" minőségűek.
A két típus azonban elég sokszor keveredik egymással, ez a leggyakoribb és egyben leghatásosabb is. A kisebb összefoglalókat, a napi szintű bejegyzéseket a stáb publikálja, de ha találnak valami személyesebb véleményt kifejező anyagot azt a politikus teszi közzé. Vagy éppen a politikus - amúgy személyes hangvételű - blogjában lehetnek kifejezetten kampánybejegyzések.
Szintén egyre gyakoribb - elsősorban persze az Egyesült Államokban -, hogy a politikusok ilyen minőségükben hozzászólnak a politikai blogokhoz, sőt sokszor több-kevesebb lelkesedéssel részt is vesznek azok szerkesztésében. Ez hasonló ahhoz, mint amikor a politikus egy újságnak nyilatkozik egy adott témával kapcsolatban. Nem ő szerkeszti a műsort, de mivel egyértelműen érintett, sokakat érdekelhet a véleménye és az ingyenreklám sosem árt ebben a szakmában.
A politikai tartalmú blogok itthon viszonylag újnak számítanak. Ugyan sok személyes vagy közéleti témájú blog foglalkozott korábban is a politikával, de ezek nem tettek szert nagy népszerűségre. Érdekes próbálkozás volt a téma itthoni fellendítésére a Blogter blogszolgáltató politikai "rovata", ahol három blog három "pártállás" szerint vizsgált egy-egy aktuális kérdést. Az ötlet érdekes, ám szerintem eleve halálra ítélt volt.
Itthon az elmúlt néhány héten tört be a blogosdi a politikusok körébe, nem titkoltan a választások miatt. Növekvő jelentőségük ellenére számuk olyan kicsi, hogy egyenként átnézhetnénk ezeket, azonban egyértelműen leszögezhető, hogy mindegyik kampányblog és szinte biztos hogy az urnákkal egy időben le is fognak lezárulni.
A legismertebb politikus vezette blog egyértelműen a Gyurcsány-blog. A miniszterelnök által jegyzett írások hangulata, stílusa kifejezetten személyes - kár hogy nem tudja kihagyni a néha kissé sután megfogalmazott "mondanivalót", mivel ez az amúgy mozgalmas stílusú blogot egyenesen szárazzá teszi. Olyan, mintha egy kifejezetten érdekes énblogba beleszőttek volna néhány tipikus Gyurcsány beszédet, amik miatt mintha tulajdonképpen két ember írná. Ha ezeket kiollóznák akár olvasmányos is lehetne, de ezzel együtt el is vesztené célját, ami elsősorban a fiatal értelmiség (a "hobbi-internetezők" többségének) megnyerése, párthovatartozástól függetlenül. Sőt néha az az érzésem, hogy inkább a másik oldalra húzókat próbálja áttéríteni.
Máshol nem látható bensőséges pillanatok Gyurcsány blogján
Ez amúgy az egyetlen magyar politikus által írt blog, ami egy kampány szerves része, ugyanis a szocialista párt nagyon sokat költött ennek népszerűsítésére. Persze még a több tízmillió forint hatásfoka is eltörpül a híres táncos videóéhoz képest. Ez óriási, politika iránt nem is annyira érdeklődő tömegeket is a lapra vonzott. Nem is véletlenül... Ha valaki még nem látta volna, kötelező darab.
Ugyan nem tipikus, de mindenképpen fontos megemlíteni a Népszava választási portáljának részét képező érdekes politikai blogot. Ezt egyből három politikus írja és hogy még izgalmasabb legyen, három különböző pártból. Simon Gábor, az MSZP, Fodor Gábor az SZDSZ, Csapody Miklós pedig az MDF színeiben írja a bejegyzéseket. A Fidesz úgy látszik nem volt vevő az ötletre, ami nagyon kár, mert egy fura négypárti fórum is létrejöhetett volna. Ez persze már csak azért sem valósult meg, mert mintha mind a négy politikus elnézne egymás mellett, a többiekhez kollegiális hangulatban állnak hozzá, talán túlságosan is. Reméljük ez még változik a választásokig, mert egyelőre kifejezetten unalmas.
Érdemes még megemlíteni Csepeli György blogját ahol az államtitkár (SZDSZ) kitörő lelkesedéssel próbálja magára vonni a figyelmet. Ennek eléréséhez egyenesen sokkolóan szókimondó stílusban írja amúgy elég hevenyészve szerkesztett bejegyzéseit. A próbálkozás tisztelendő, és ha kicsit több időt fordítana rá simán kiugorhatna a "futottak még" mezőnyből. Valószínű azonban, hogy a most írt bejegyzéseit még jó ideig vissza fogja hallani későbbi pályafutása során. Nem úgy Pásztor Tibor (MSZP) "B" listás politikus, akinek viszont pályafutása rövidült meg jelentősen. Nem sikerült eléggé visszafognia magát és megejtett egy "díszzsidót" a másik oldal felé, ahol persze nem restelltek egy kisebb, házi gyártású botránnyal visszavágni, aminek visszalépés lett a vége.
Pásztor Tibor blogjában díszzsidózott, elnézést kért és lemondott
A Fidesz viszont inkább nem kockáztat ilyesmit és teljesen kivonta magát a mostani mániából. Egy jelentősebb fideszes politikus sem blogol annak ellenére, hogy támogatóik - sőt potenciális támogatóik - közül sokan olvasnának ilyesmit. Persze még van idő egy kései indulóra. Sokkal fontosabb kérdés azonban, hogy a választások után mennyire lohad le a lelkesedés, hiszen ekkor nem annyira nyilvánvaló a politikus számára a blogolás előnye. Viszont az olvasók várják a folytatást, annál is inkább, mivel ilyenkor a bejegyzések sokkal kevésbé kampányjellegűek és sokkal inkább gyakorlati kérdésekkel foglalkoznak, ami valljuk be legtöbbünk számára sokkal szimpatikusabb.
Ezzel a témával kapcsolatban megkerülhetetlen még a blogok és a politika közötti viszony fordítva tárgyalása, azaz ezek a blogok ráirányították az emberek figyelmét a blogra, mint műfajra. Olyan emberek is elkezdtek blogokat olvasni, akik eddig nem találkoztak ilyenekkel, sőt nem is tudtak létezéséről. Ez pedig nagyon fontos a magyar blogtársadalom számára, hiszen itthon ennek a médiumnak a jelentőségét még nagyon kevesen ismerik el.
