Gyurkity Péter
Visszafordíthatatlan a grönlandi olvadás
A folyamat már akkor sem állna le, ha hirtelen megszűnne a felmelegedés. Grönland olvadó gleccserei az egész bolygót veszélyeztetik, mivel jegük az Atlanti-óceánba, végül a világ többi óceánjába jut, ezzel a vízszintemelkedés legerősebb tényezője: tavaly csupán két hónap alatt 2,2 milliméter emelkedést okozott.
Az északi jégtakaró állapotáról az elmúlt években több alkalommal is írtunk, hiszen itt egyre-másra készültek az újabb tanulmányok és előrejelzések. Tavaly decemberben már megállapították, hogy gyorsabb az olvadás üteme, az északi ózonlyuk bezárulása ellenére pedig ismét rossz híreket kaptunk.
A Nature Communications Earth & Environment oldalán közzétett új anyagban arról írnak a szakemberek, hogy a grönlandi jégmező (amely a világon a második legnagyobb, ennél ugyanis csak az antarktiszi jégtakaró számít méretesebbnek) olvadása az elkövetkező időszakban mindenképpen folytatódni fog, a gyorsulás ténye mellett tehát a folyamat egyben visszafordíthatatlannak is tűnik. "A távérzékelési adatok alapján azt tanulmányoztuk, hogyan változik a jégolvadás és -növekedés. Azt találtuk, hogy az óceánba olvadó és a gleccserekről letörő jég messze meghaladja a jégfelületen felhalmozódó hó tömegét" - mondta el a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő portálnak Michalea King, a kutatás vezetője, az Ohiói Egyetem Byrd Sarkvidék- és Klímakutató Központja munkatársa.
Számukra az teljesen világos, hogy ma az olvadás üteme mintegy 14 százalékkal nagyobb, mint az 1985 és 1999 közötti periódusban, emiatt a régióban évente 500 gigatonnával csökken a jég mennyisége, az előttünk álló 100 évből pedig 99-ben mindenképpen folytatódik majd a csökkenés, ami nem sok jót vetít előre. A folyamat elsősorban a külső gleccserek olvadásán keresztül zajlik, ez pedig fontos figyelmeztető jel számunkra. King és kutatócsoportja megállapította, hogy a nyolcvanas és kilencvenes években a jégolvadás és a hó nagyrészt egyensúlyban volt: a gleccserek általában mintegy 450 gigatonna jeget veszítettek, amit a hó pótolt is. "A jégmező pulzusa, vagyis a jégolvadás-hóesés aránya viszonylag álladó volt egészen addig, amíg az óceánba csúszó jég mennyisége egy rövid, öt-hat éves időszakban hirtelen nagyot nem nőtt" - mondta King.
Az Ohio Állami Egyetem saját közleményében azt emelik ki, hogy az olvadás még akkor sem állna le, ha hirtelen teljesen megszűnne a globális felmelegedés, vagy akár picit hűvösebb klíma váltaná fel a jelenlegi állapotokat. Ennek következtében a jégtakaró kiterjedése mindenképpen fokozatosan szerényebb lesz, bár ezzel kapcsolatban tavaly már azt is leszögezték, hogy a jégtömeg négyszer gyorsabban fogyatkozik, mint 2003 környékén. A jégvesztés 2000 körül indult folyamatos növekedésnek, a gleccserek mintegy 500 gigatonnát vesztenek évente, ugyanakkor a hótömeg nem nő. 2000 előtt minden évben nagyjából egyenlő volt az esélye, hogy a jégmező veszít a tömegéből vagy növekszik. A jelenlegi klíma mellett a jégtömeg százból egy évben növekedhetne csak.
Ezzel egy időben a belső régióból gyorsabban csúszik (araszol) a jég hatalmas tömege a peremvidék felé, ahol már bekövetkezik maga az olvadás, ami pedig az 1985 óta eltelt teljes periódust illeti, a veszteséget 4200 gigatonnára teszik. 1985 óta a nagy gleccserek nagyjából három kilométert húzódtak vissza, sokuk már annyit, hogy mélyen a vízben végződik, vagyis nagyobb felületen érintkezik a melegedő vízzel, így még nehezebben hízhatna vissza eredeti kiterjedésére. Ez azt jelenti, hogy még akkor is, ha az emberiség képes lenne a jelenleg zajló klímaváltozást megfékezni, az óceánba torkolló gleccserek jégolvadása meghaladná a leeső hó mennyiségét és jó ideig tovább zsugorodnának.
Nagyjából az ezredfordulóra teszik az új, magasabb bázisszint megjelenését, amire alapozva meg lehet becsülni az olvadás mértékét. A környéken lehulló hó nem fogja pótolni az elvesztett mennyiséget, így tehát hamarosan egyre nagyobb területek maradnak állandó hó, illetve jég nélkül.
Az északi jégtakaró állapotáról az elmúlt években több alkalommal is írtunk, hiszen itt egyre-másra készültek az újabb tanulmányok és előrejelzések. Tavaly decemberben már megállapították, hogy gyorsabb az olvadás üteme, az északi ózonlyuk bezárulása ellenére pedig ismét rossz híreket kaptunk.
A Nature Communications Earth & Environment oldalán közzétett új anyagban arról írnak a szakemberek, hogy a grönlandi jégmező (amely a világon a második legnagyobb, ennél ugyanis csak az antarktiszi jégtakaró számít méretesebbnek) olvadása az elkövetkező időszakban mindenképpen folytatódni fog, a gyorsulás ténye mellett tehát a folyamat egyben visszafordíthatatlannak is tűnik. "A távérzékelési adatok alapján azt tanulmányoztuk, hogyan változik a jégolvadás és -növekedés. Azt találtuk, hogy az óceánba olvadó és a gleccserekről letörő jég messze meghaladja a jégfelületen felhalmozódó hó tömegét" - mondta el a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő portálnak Michalea King, a kutatás vezetője, az Ohiói Egyetem Byrd Sarkvidék- és Klímakutató Központja munkatársa.
Számukra az teljesen világos, hogy ma az olvadás üteme mintegy 14 százalékkal nagyobb, mint az 1985 és 1999 közötti periódusban, emiatt a régióban évente 500 gigatonnával csökken a jég mennyisége, az előttünk álló 100 évből pedig 99-ben mindenképpen folytatódik majd a csökkenés, ami nem sok jót vetít előre. A folyamat elsősorban a külső gleccserek olvadásán keresztül zajlik, ez pedig fontos figyelmeztető jel számunkra. King és kutatócsoportja megállapította, hogy a nyolcvanas és kilencvenes években a jégolvadás és a hó nagyrészt egyensúlyban volt: a gleccserek általában mintegy 450 gigatonna jeget veszítettek, amit a hó pótolt is. "A jégmező pulzusa, vagyis a jégolvadás-hóesés aránya viszonylag álladó volt egészen addig, amíg az óceánba csúszó jég mennyisége egy rövid, öt-hat éves időszakban hirtelen nagyot nem nőtt" - mondta King.
Az Ohio Állami Egyetem saját közleményében azt emelik ki, hogy az olvadás még akkor sem állna le, ha hirtelen teljesen megszűnne a globális felmelegedés, vagy akár picit hűvösebb klíma váltaná fel a jelenlegi állapotokat. Ennek következtében a jégtakaró kiterjedése mindenképpen fokozatosan szerényebb lesz, bár ezzel kapcsolatban tavaly már azt is leszögezték, hogy a jégtömeg négyszer gyorsabban fogyatkozik, mint 2003 környékén. A jégvesztés 2000 körül indult folyamatos növekedésnek, a gleccserek mintegy 500 gigatonnát vesztenek évente, ugyanakkor a hótömeg nem nő. 2000 előtt minden évben nagyjából egyenlő volt az esélye, hogy a jégmező veszít a tömegéből vagy növekszik. A jelenlegi klíma mellett a jégtömeg százból egy évben növekedhetne csak.
Ezzel egy időben a belső régióból gyorsabban csúszik (araszol) a jég hatalmas tömege a peremvidék felé, ahol már bekövetkezik maga az olvadás, ami pedig az 1985 óta eltelt teljes periódust illeti, a veszteséget 4200 gigatonnára teszik. 1985 óta a nagy gleccserek nagyjából három kilométert húzódtak vissza, sokuk már annyit, hogy mélyen a vízben végződik, vagyis nagyobb felületen érintkezik a melegedő vízzel, így még nehezebben hízhatna vissza eredeti kiterjedésére. Ez azt jelenti, hogy még akkor is, ha az emberiség képes lenne a jelenleg zajló klímaváltozást megfékezni, az óceánba torkolló gleccserek jégolvadása meghaladná a leeső hó mennyiségét és jó ideig tovább zsugorodnának.
Nagyjából az ezredfordulóra teszik az új, magasabb bázisszint megjelenését, amire alapozva meg lehet becsülni az olvadás mértékét. A környéken lehulló hó nem fogja pótolni az elvesztett mennyiséget, így tehát hamarosan egyre nagyobb területek maradnak állandó hó, illetve jég nélkül.