Gyurkity Péter
2100-ig segítenek a fák a klímaváltozás terén
Kutatók szerint nagyjából eddig tarthat majd az enyhítő hatás.
Amerikai és spanyol kutatók fogtak össze, hogy egy közös tanulmány keretében vázolják fel a kiterjedt erdőségek klímaváltozásra gyakorolt hatását, illetve ennek várható megmaradását. Sok múlik majd azon, hogy a fosszilis energia milyen szerepet tölt be életünkben, illetve mennyi erdőséget irtunk ki, a segítő hatás azonban nagyjából az évszázad végéig tarthat ki.
A Stanford Egyetem honlapján közzétett bejelentésben azt emelik ki, hogy a fák eddig is komoly mértékben hozzájárultak a klímaváltozás következményeinek némi enyhítéséhez, hiszen a foszfor és nitrogén mellett komoly mennyiségű szén-dioxidot fogyasztanak el. Kérdéses azonban, hogy ez utóbbi komponens légköri koncentrációjának folyamatos emelkedésével mikor jutunk el arra a pontra, ahol már nem jut elegendő nitrogén és foszfor a megfelelő módon kiegyensúlyozott „étrend” fenntartásához. Itt több eltérő kísérletet is lefolytattak, amelyek során megemelt koncentrációnak tették ki az erre kiszemelt fákat, valamint a gázzal megtöltött kamrákban neveltek eltérő növényeket, majd pedig begyűjtötték a megfigyelt adatokat, hogy további következtetéseket vonjanak le ezekből.
A gépi tanulás, műholdas adatok, a rendelkezésre álló modellek, valamint statisztikai módszerek révén arra az eredményre jutottak, hogy a szén-dioxid koncentrációjának megduplázódásával az évszázad végére nagyjából 12 százalékkal növekedne meg a biomassza, ami egyben magával vonja a még nagyobb mennyiségek elfogyasztását és felhasználását – ez a többlet mennyiség nagyjából 6 évnyi fosszilis kibocsátásnak felel meg, legalábbis a jelenlegi szinten. A fák esetében fontos a talajban lévő mikrobákkal és a gombákkal való együttműködés (együttélés), hiszen ezek szolgáltathatják majd a nagyobb mennyiségű nitrogént és foszfort, ami pedig a hatalmas erdőségeket illeti, itt az Amazon, Indonézia, valamint Kongó marad majd kitüntetett szerepben.
Éppen ezért meg kellene előzni az említett régiókban zajló további gyors kitermelést, ezzel ugyanis komoly tartalékokat veszítünk el, amely az évszázad végére válik majd igazán kedvezőtlen tényezővé.
Amerikai és spanyol kutatók fogtak össze, hogy egy közös tanulmány keretében vázolják fel a kiterjedt erdőségek klímaváltozásra gyakorolt hatását, illetve ennek várható megmaradását. Sok múlik majd azon, hogy a fosszilis energia milyen szerepet tölt be életünkben, illetve mennyi erdőséget irtunk ki, a segítő hatás azonban nagyjából az évszázad végéig tarthat ki.
A Stanford Egyetem honlapján közzétett bejelentésben azt emelik ki, hogy a fák eddig is komoly mértékben hozzájárultak a klímaváltozás következményeinek némi enyhítéséhez, hiszen a foszfor és nitrogén mellett komoly mennyiségű szén-dioxidot fogyasztanak el. Kérdéses azonban, hogy ez utóbbi komponens légköri koncentrációjának folyamatos emelkedésével mikor jutunk el arra a pontra, ahol már nem jut elegendő nitrogén és foszfor a megfelelő módon kiegyensúlyozott „étrend” fenntartásához. Itt több eltérő kísérletet is lefolytattak, amelyek során megemelt koncentrációnak tették ki az erre kiszemelt fákat, valamint a gázzal megtöltött kamrákban neveltek eltérő növényeket, majd pedig begyűjtötték a megfigyelt adatokat, hogy további következtetéseket vonjanak le ezekből.
A gépi tanulás, műholdas adatok, a rendelkezésre álló modellek, valamint statisztikai módszerek révén arra az eredményre jutottak, hogy a szén-dioxid koncentrációjának megduplázódásával az évszázad végére nagyjából 12 százalékkal növekedne meg a biomassza, ami egyben magával vonja a még nagyobb mennyiségek elfogyasztását és felhasználását – ez a többlet mennyiség nagyjából 6 évnyi fosszilis kibocsátásnak felel meg, legalábbis a jelenlegi szinten. A fák esetében fontos a talajban lévő mikrobákkal és a gombákkal való együttműködés (együttélés), hiszen ezek szolgáltathatják majd a nagyobb mennyiségű nitrogént és foszfort, ami pedig a hatalmas erdőségeket illeti, itt az Amazon, Indonézia, valamint Kongó marad majd kitüntetett szerepben.
Éppen ezért meg kellene előzni az említett régiókban zajló további gyors kitermelést, ezzel ugyanis komoly tartalékokat veszítünk el, amely az évszázad végére válik majd igazán kedvezőtlen tényezővé.
