Gyurkity Péter
Ősi élet kerül elő a jég fogságából
Az olvadás arra is felhívja a figyelmet, hogy számos faj a jég alatt élheti túl a katasztrófákat.
A klímaváltozással kapcsolatban legtöbbször a szén-dioxid-koncentráció emelkedéséről, ezzel együtt pedig az északi és a déli jégtakaró fokozatos visszahúzódásáról, a tengerszint várható emelkedéséről olvashatunk. Az ENSZ nemrég arra figyelmeztetett, hogy akár 1 millió faj is eltűnhet a bolygóról, eközben azonban a jégtakaró alól előkerülő példányok arról tanúskodnak, hogy a túlélés kapcsán sem teljesek az ismereteink.
Az elmúlt években számos érdekes lelet került elő az északi jégtakaró alól, ahogy a kutatók újabb és újabb fajokra bukkantak. Itt akadt példa pár száz éves mohára, amely Kanada északi részén kicsit elhalványulva, ám még mindig megújulásra képesen lepte meg a szakembereket, ezt követően azonban bonyolultabb életformák, így például Szibériában az agy és idegrendszer birtokában lévő fonálférgek is bebizonyították, hogy jóval ellenállóbbak, mint azt korábban gondoltuk. Ezen fonálférgek például 41 ezer évet vészeltek át a jég alatt, utoljára a neandervölgyi emberek lába alatt mozogtak a talajon és azon belül, a laboratóriumban azonban feléledtek, minden különösebb gond nélkül, ahogy a rettentő hideg megszűnt körülöttük.
A kutatók egyre inkább meg vannak győződve arról, hogy maga a jégtakaró tulajdonképpen hosszabb távon is a túlélést biztosíthatja, legalábbis azon fajok számára, amelyek alkalmazkodni tudnak a megváltozott körülményekhez – a fent említett moha esetében például a víz szinte teljes kivonását emelhetjük ki, amelynek révén nem képződik jég a mohán belül, így nem károsodik a sejtmembrán – egyes sejtek pedig egyéb szöveteket alkothatnak, hasonlóan ahhoz, ami az emberi embrióban az őssejtek révén végbemegy. A fonálférgek eleve a Föld számos eltérő pontján felbukkannak, itt Dél-Afrikában, egy 3 kilométer mély aknában is találtak már hasonló példányokat, viszont eközben 1 millió éves baktériumokat is megvizsgáltak, amelyek a petri-csészében új életre keltek (a jelek szerint pedig nem sokban különböznek azon példányoktól, amelyeket ma, hasonlóan hideg tájakon találunk).
A kutatók számára egyelőre nem világos, hogy az egyes fajok esetében mi lehet a felső határ. A 41 ezer évet túlélt fonálférgek jelenléte arra utal, hogy ez jóval magasabb lehet, itt viszont további munkára lesz szükség ahhoz, hogy pontosabb képet kapjunk erről.
A klímaváltozással kapcsolatban legtöbbször a szén-dioxid-koncentráció emelkedéséről, ezzel együtt pedig az északi és a déli jégtakaró fokozatos visszahúzódásáról, a tengerszint várható emelkedéséről olvashatunk. Az ENSZ nemrég arra figyelmeztetett, hogy akár 1 millió faj is eltűnhet a bolygóról, eközben azonban a jégtakaró alól előkerülő példányok arról tanúskodnak, hogy a túlélés kapcsán sem teljesek az ismereteink.
Az elmúlt években számos érdekes lelet került elő az északi jégtakaró alól, ahogy a kutatók újabb és újabb fajokra bukkantak. Itt akadt példa pár száz éves mohára, amely Kanada északi részén kicsit elhalványulva, ám még mindig megújulásra képesen lepte meg a szakembereket, ezt követően azonban bonyolultabb életformák, így például Szibériában az agy és idegrendszer birtokában lévő fonálférgek is bebizonyították, hogy jóval ellenállóbbak, mint azt korábban gondoltuk. Ezen fonálférgek például 41 ezer évet vészeltek át a jég alatt, utoljára a neandervölgyi emberek lába alatt mozogtak a talajon és azon belül, a laboratóriumban azonban feléledtek, minden különösebb gond nélkül, ahogy a rettentő hideg megszűnt körülöttük.
A kutatók egyre inkább meg vannak győződve arról, hogy maga a jégtakaró tulajdonképpen hosszabb távon is a túlélést biztosíthatja, legalábbis azon fajok számára, amelyek alkalmazkodni tudnak a megváltozott körülményekhez – a fent említett moha esetében például a víz szinte teljes kivonását emelhetjük ki, amelynek révén nem képződik jég a mohán belül, így nem károsodik a sejtmembrán – egyes sejtek pedig egyéb szöveteket alkothatnak, hasonlóan ahhoz, ami az emberi embrióban az őssejtek révén végbemegy. A fonálférgek eleve a Föld számos eltérő pontján felbukkannak, itt Dél-Afrikában, egy 3 kilométer mély aknában is találtak már hasonló példányokat, viszont eközben 1 millió éves baktériumokat is megvizsgáltak, amelyek a petri-csészében új életre keltek (a jelek szerint pedig nem sokban különböznek azon példányoktól, amelyeket ma, hasonlóan hideg tájakon találunk).
A kutatók számára egyelőre nem világos, hogy az egyes fajok esetében mi lehet a felső határ. A 41 ezer évet túlélt fonálférgek jelenléte arra utal, hogy ez jóval magasabb lehet, itt viszont további munkára lesz szükség ahhoz, hogy pontosabb képet kapjunk erről.