9
-
#9
Afrikai megafaunáról olvastam cikket, és aszerint több millió éve tart ott is a fajok kihalása, miközben az ember vadászó tevékenysége max pár száz ezer vére tehető, kezdetben inkább a kisebb testű állatokra korlátozódott. A nagyobb testű élőlények elejtésére inkább pár 10 000 évtől lehet példa, de kérdés, hogy ez mennyire volt valaha is jellemző. Pl az elég ősi életmódot fojtató busmanok (szanok) is csak apróbb állatokat ejtenek el, igaz ők nem is törzsi, inkább családi nagyságú közösségekben élnek. Szóval a törzsek sem feltétlenül vannak jelen olyan túl régóta, azonban csak egy törzsnek lehet akkora erőforrása, képessége, hogy nagyobb testű álatokat is elejtsen. A törzsnek már vannak kultúrális, identifikációs, jelképi, művészi tárgyai, ami a családi jellegű közösségeknél még hiányoznak. Szóval ezekre utaló leletek is csak pár 10 ezer évesek.
Utoljára szerkesztette: NEXUS6, 2020.09.02. 11:05:21 -
ostoros #8 Az én benyomásom a felsorolt állatok nagy része esetén az, hogy az ember vadászta őket kihalásig. (Kardfogú nem, de az észak amerikai megafauna nagy része azért igen.) -
#7
Abszolút így van, biodiverzitás szempontjából a monokultúrás mezőgazdasági földművelés szinte a sivatagokkal egyenlő. Másrészt tekintve, hogy az eljegesedések időszakában mennyivel nő a jég és homok/kő sivatagok aránya a mai helyzet talán nem olyan rossz, mint az eljegesedéi időszakokban az élővilág szempontjából. Talán. -
defiant9 #6 "Nyilván az ember tevékenysége, vadászat, és környezet/klíma átalakítás erre még rátesz."
Nem kicsit, a biodiverzitás mostani intenzív csökkenése nagyrészt a mi számlánka írható.
Yet nature is in crisis, as we are losing species at a rate 1,000 times greater than at any other time in recorded human history and one million species face extinction
The global assessment report on BIODIVERSITY AND ECOSYSTEM SERVICES
A COVID minden rosszban van valmi jó elv mentén ebből hoz vissza némileg. -
#5
Geológiai értelemben egy kihalási időszak közepén vagyunk. Ami azonban nem most, az ember elterjedésével kezdődött, hanem vagy 5 millió éve, az eljegesedés megjelenésével, egyre intenzívebbé válásával. Az, hogy pár 10 ezer évente alapvetően megváltozik a klíma, hosszabb eljegesedéséses és pár ezer éves melegebb időszakok váltogatják egymást, önmagában olyan nyomást jelentenek, amelyhez azonban az élővilág nehezen, vagy egyáltalán nem tud alkalmazkodni. Amelyik élőlény egy arktikus, tundrás klímában megél az nem fog a mérsékelt égöv alatt. Ezt elsősorban a nagytestű élőlények, megafauna sínyli meg, és az ehhez tartozó fajok száma folyamatosan csökken az utóbbi pár millió évben. Óriáslajhár, kardfogú macskafélék, nagytestű macskafélék, óriászsrvas, mammut, masztodon stb. ezek folyamtosan eltűntek és az utolsó 10 ezer évig bezárólag, végül jóformán csak a kevésbé változékony trópusi klímákon maradtak meg, hasonlók. Nyilván az ember tevékenysége, vadászat, és környezet/klíma átalakítás erre még rátesz. De ahol most tartunk az a nagytestű fajoknak már csak a kegyelemdöfés igazából.
A gond az, hogy új fajok kialakulásához és elterjedéséhez sokkal több idő, viszonylag állandó környezet szükséges, mint ami a változó klíma ciklusideje, kb 90 ezer év. -
Gabbbbbbbbbbbb #4 Szerintem sikerult volna nekik, ha mashogy nem, akkor egy kis gencserevel. https://en.wikipedia.org/wiki/Grizzly–polar_bear_hybrid
Jelenlegi helyzetben eselyuk sincs.
Utoljára szerkesztette: Gabbbbbbbbbbbb, 2020.08.29. 08:57:50 -
_svd_ #3 "A hidegebb időjárás azonban nem csak önmagában kedvezőtlen az élővilág számára,..."
Valószínűleg az evolúcióra gyorsító hatással van. Minden egyes ciklusban fajok tömegesen tűnnek el, hogy helyet adjanak az újaknak.
Azzal, hogy gyorsítjuk a felmelegedést csökkenthetjük az evolúciót, Például a jegesmedvéknek nem marad elég idejük alkalmazkodni. Lehet, hogy nélkülünk sem tudnának, ezért a feltételes mód. -
#2
Lényegét tekintve igaz, amit írsz. Azonban mind a hőmérsékleti szélsőértékek, mind azok hatása és a ciklusok periódus ideje szerint azért pontosításra szorul. https://hu.wikipedia.org/wiki/Glaci%C3%A1lis
Véleményem szerint sokkal jelentősebb puszta hőmérsékleti értékeknél, azok klímára gyakorolt hatása. A levegő hőmérséklete jelentősen befolyásolja a 100%-os telítettséget jelentő vízpára mennyiségét, ez jelenthet alapvető befolyást a klímára és ezáltal az élővilágra. A vízgőz az alapvető üvegházgáz, ami a fenti összefüggés miatt egyfajta magyarázattal bírhat az eljegesedés és enyhébb időszakok jelentette oszcilláció viszonylagos gyakoriságára és szélsőségességére. A hidegebb időjárás azonban nem csak önmagában kedvezőtlen az élővilág számára, hanem pont a fenti hatás miatti cspadékszegényebb klíma miatt is. Az eljegesedés, hidegebb időszakok nem csak a hóvalborított területeken jelentenek gyak életre alkalmatlan térségeket, hanem a közhiedelemmel ellentétben pont ilyenkor terjednek ki a sivatagok is a fentiek miatt. -
t_robert #1 Már miért állna le, ami úgy 20 ezer éve tart. Ugyanis azóta olvadunk ki fokozatosan az utolsó jégkorszakból. az első 6000 évben lassabban olvadtunk, az utolsó 14 ezer évben gyorsabban. az utóbbi pár évtizedben még gyorsabban vélhetően a mi hatásunkra. de ne csináljunk már úgy, mintha egy 20 ezer éve tartó folyamat megállítható lenne...... vagy csak rajtunk múlna.... rajtunk valójában annyi múlik, hogy mondjuk 1000 év alatt olvad el gyakorlatilag szinte a jég vagy 4-5000 év alatt.....
Az elolvadás ténye elkerülhetetlen a sebességén esetleg tudunk lassítani, ha magunkat sikerülne korlátozni. 4-5000 év alatt..... Közeledik a jégkorszakhoz képest átlagosan 10 -fokkal melegebb átlag hőmérséklet. pálmák napfény uszoda... és még 60 méterrel magasabb tengerszint. majd némi trópusi napozás úgy 30-50 ezer év után ismét jöjjön egy 20-25 ezer éves átmeneti kor, mikor tökig befagy minden úgy 150-200 ezer évre. hogy aztán ismét elinduljunk az uszoda és a pálmafák felé.... és ez a folyamat ismétlődik újra és újra. Legalább is ez a folyamat játszódott le 4-5-ször az elmúlt 2 millió évben az antarktiszi fúrt jégminták elemzése alapján. Mélyebbre nem tudtak lefúrni a jégben, mert a kb 2 km vastag jégtakaró ennyi időre ad infót.