Gyurkity Péter
2 millió éves mintánk van a klímáról
Az új adatok révén kétszer távolabbra tekinthetünk vissza a múltba.
A klímaváltozás kapcsán a szakemberek számára is fontos a korábbi periódusok viszonyainak pontosabb felvázolása, hiszen itt többek között a szén-dioxid koncentrációjának szerepe is egyértelműbbé válhat ezáltal. Egy új kutatásól kiderül, hogy ennek az elmúlt 2 millió év során komoly jelentősége volt, nem mellesleg pedig immár kétszer olyan messzire tekinthetünk vissza ezen a téren, mint korábban.
Több amerikai intézmény, így például a Princeton és a Maine Egyetem, kutatói vettek részt a munkában, amelynek során egy 2 millió éves jégmintát, annak különböző rétegeit vizsgálhatták meg részletesen. A kor rendkívül fontos volt számukra, hiszen eddig a legrégebbi antarktiszi minta „mindössze” 800 ezer éves volt, így közel 1 millió évre nyúlhattunk vissza a múltba, hogy kielemezzük a klimatikus viszonyok változását, valamint a szén-dioxid koncentrációjának erre gyakorolt hatását. A most közzétett eredményekkel több, mint megdupláztuk az eddigi rekordot, ebből pedig egyértelművé vált, hogy a szén-dioxid ebben a korábbi periódusban is fontos szerepet játszott.
A szakemberek számára a jégminta apró buborékaiban megrekedt ősi levegő vizsgálata során érdekes megállapítás volt, hogy míg az elmúlt nagyjából 1 millió évben mintegy 100 ezer éves ciklusokkal lehetett felvázolni a lehűlések és felmelegedések egymást követő váltakozását, addig az 1,2 és 2,8 millió évvel ezelőtti időszakban ez jóval gyakoribb volt, a ciklusok ugyanis nagyjából 40 ezer évesre zsugorodtak, a jégkorszakok pedig kevésbé bizonyultak extrémnek. Egyértelművé vált, hogy a szén-dioxid koncentrációja ekkor is szoros összefüggésben volt az antarktiszi hőmérsékletekkel (erre eddig csak közvetett módon, az óceáni és szárazföldi üledékes rétegekből következtethettünk), emellett azonban a metán jelenlétét, annak alakulását is megfigyelték.
A most megvizsgált mintát még a 2015-ben és 2016-ban elvégzett helyszíni munka révén bocsátották a szakemberek rendelkezésre, akkor 200 méteres mélységbe fúrtak le. Ez nagyjából 1-2 hétig tart, és bár korábban még mélyebbre is lehatoltak, a kor azonban ennél jóval kisebb volt – most további hasonló példányokat akarnak beszerezni, szintén az amerikai McMurdo-állomás környékéről.
A klímaváltozás kapcsán a szakemberek számára is fontos a korábbi periódusok viszonyainak pontosabb felvázolása, hiszen itt többek között a szén-dioxid koncentrációjának szerepe is egyértelműbbé válhat ezáltal. Egy új kutatásól kiderül, hogy ennek az elmúlt 2 millió év során komoly jelentősége volt, nem mellesleg pedig immár kétszer olyan messzire tekinthetünk vissza ezen a téren, mint korábban.
Több amerikai intézmény, így például a Princeton és a Maine Egyetem, kutatói vettek részt a munkában, amelynek során egy 2 millió éves jégmintát, annak különböző rétegeit vizsgálhatták meg részletesen. A kor rendkívül fontos volt számukra, hiszen eddig a legrégebbi antarktiszi minta „mindössze” 800 ezer éves volt, így közel 1 millió évre nyúlhattunk vissza a múltba, hogy kielemezzük a klimatikus viszonyok változását, valamint a szén-dioxid koncentrációjának erre gyakorolt hatását. A most közzétett eredményekkel több, mint megdupláztuk az eddigi rekordot, ebből pedig egyértelművé vált, hogy a szén-dioxid ebben a korábbi periódusban is fontos szerepet játszott.
A szakemberek számára a jégminta apró buborékaiban megrekedt ősi levegő vizsgálata során érdekes megállapítás volt, hogy míg az elmúlt nagyjából 1 millió évben mintegy 100 ezer éves ciklusokkal lehetett felvázolni a lehűlések és felmelegedések egymást követő váltakozását, addig az 1,2 és 2,8 millió évvel ezelőtti időszakban ez jóval gyakoribb volt, a ciklusok ugyanis nagyjából 40 ezer évesre zsugorodtak, a jégkorszakok pedig kevésbé bizonyultak extrémnek. Egyértelművé vált, hogy a szén-dioxid koncentrációja ekkor is szoros összefüggésben volt az antarktiszi hőmérsékletekkel (erre eddig csak közvetett módon, az óceáni és szárazföldi üledékes rétegekből következtethettünk), emellett azonban a metán jelenlétét, annak alakulását is megfigyelték.
A most megvizsgált mintát még a 2015-ben és 2016-ban elvégzett helyszíni munka révén bocsátották a szakemberek rendelkezésre, akkor 200 méteres mélységbe fúrtak le. Ez nagyjából 1-2 hétig tart, és bár korábban még mélyebbre is lehatoltak, a kor azonban ennél jóval kisebb volt – most további hasonló példányokat akarnak beszerezni, szintén az amerikai McMurdo-állomás környékéről.