Hunter

Nobel: fókuszban a sötét energia és az immunrendszer

Három kozmológus és három immunológus osztozik az idei fizikai és orvosi-élettani Nobel-díjon. "A megfigyelés megváltoztatta a világegyetemről alkotott képet" - utalt a gyorsuló ütemben történő tágulás felfedezésére Olga Botner fizikus, a Nobel bizottság tagja a stockholmi sajtótájékoztatón. "Ez az alapvető felfedezés a kozmológia egyik mérföldköve"

A gyorsuló tágulást a tér-idő energiájának tulajdonítják, ami megfoghatatlansága miatt a sötét energia nevet kapta. A természetét tekintve mind a mai napig homályba burkolózott sötét energia egy taszító erőt hoz létre, ami ellenszegül a gravitációnak és jelenleg darabokra szaggatja a tér-időt. Az idei fizikai díj fele részben a kaliforniai Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratórium tudósát, Saul Perlmuttert illeti, míg a másik felén Brian Schmidt, a Weston Creeki Ausztrál Nemzeti Egyetem, és Adam Riess, az amerikai Johns Hopkins Egyetem tudósai osztoznak.

Az 1990-es évek végén Perlmutter csapata, valamint a Schmidt és Riess által vezetett csoport egymástól függetlenül tanulmányozta a távoli felrobbanó csillagokat, az Ia típusú szupernóvákat, amikkel megmérték, hogyan változik a világegyetem tágulása az idővel. A tudósok azt várták, hogy az ősrobbanás után évmilliárdokkal a tágulás lelassul, azonban ennek pontosan az ellentétét állapították meg. "Túlságosan őrültnek tűnt, hogy helytálló legyen" - mondta Schmidt a díjátadás utáni sajtótájékoztatón. A megfigyelések azonban nagyon is valósak voltak, a sötét energia jelenlétét azóta számos független mérés igazolta.


A díjazottak: Saul Perlmutter, Brian P. Schmidt és Adam G. Riess

A sajtótájékoztatón felmerült a kérdés, hogy ha a Nobel bizottság egy olyasvalamit díjazott, amit nem teljesen értünk, akkor miért nem vette fontolóra az ugyanilyen rejtélyes és a kozmológiában ugyancsak fontos szerepet játszó sötét anyag díjazását. Vera Rubin már az 1970-es évek elején több olyan megfigyelést végzett a csillagok sebességéről, ami maga után vonta a sötét anyag létezését. "Vera Rubinnal kapcsolatban, igen, ő egyike volt azoknak, akik elvileg felfedezték a sötét anyagot" - mondta Botner. "Azonban nem ő az egyetlen. Ezen felül igen hosszú történelme van ennek a felfedezésnek, amit még meg kell vizsgálnunk. Ez nem olyan egyértelmű, mint a mai díj"

Az orvosi díj az immunrendszer működésének megismerésével kapcsolatos felfedezéseket jutalmazza, amik kikövezték az utat a gyógyszerek új generációi előtt, illetve segítettek megmagyarázni a rák és az autoimmun betegségek kialakulását.

A test első védelmi vonala, a velünk született immunitás működésével kapcsolatos felfedezésért az idei díj felén egyenlő arányban osztozik Bruce Beutler, a kaliforniai Scripss Kutató Intézet és Jules Hoffmann, a franciaországi Molekuláris- és Sejtbiológiai Intézet egykori igazgatója. A díj másik felét Ralph Steinman, a New Yorki Rockefeller Egyetem tudósa nyerte el, aki felfedezte, hogyan fedezik fel a betolakodókat és hogyan tanítják meg az immunrendszert a védekezésre a dendrites sejteknek nevezett fehérvérsejtek, ezt nevezzük adaptív immunrendszernek.

1996-ban a muslicákkal kísérletező Hoffmann felfedezte, hogy a rovarok tehetetlenné válnak a fertőzésekkel szembeni küzdelemben, ha az embriói fejlődésben is kulcsszerepet játszó Toll nevű génjükben mutáció alakul ki. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a Toll által előállított fehérje létfontosságú szerepet tölthet be a betolakodó organizmusok felismerésében és megtámadásában.


Az élettani díjjal elismertek: Bruce A. Beutler, Jules A. Hoffmann és Ralph M. Steinman

Két évvel később Beutler felfedezte a Toll protein egy receptorát a fehérvérsejteken. A receptor, ami maga is egy protein, ugyancsak felismeri a lipopoliszacharidokat (LPS), amiket a baktériumok termelnek. A receptor proteint "Toll-szerű receptornak", röviden TLR-nek nevezte el és megállapította, hogy az nélkülözhetetlen a baktériumok elleni eredményes küzdelemhez. Amikor egy receptor egy LPS-hez kapcsolódik gyulladást gerjeszt, ami megtisztítja a fertőzést. Ha azonban túl sok LPS jut be a testbe akkor akár végzetes gyulladást is előidézhet, amit szeptikus sokknak neveznek. Beutler és Hoffmann felfedezései bebizonyították, hogy a muslicától az emberig minden lény immunvédelme a TLR-től függ.

Steinman 1973-ban fedezte fel a dendrites sejteket, majd kutatásait tovább folytatva kidolgozta hogyan tanítják meg az immunrendszer többi fehérvérsejtjét a fertőző organizmusok felismerésére és megtámadására. Sajnos Steinman a napokban bekövetkezett halála miatt már nem vehette át személyesen a díjat.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • xrt #27
    "A gyorsuló tágulást a tér-idő energiájának tulajdonítják, ami megfoghatatlansága miatt a sötét energia nevet kapta. A természetét tekintve mind a mai napig homályba burkolózott sötét energia..."

    Erről a sötét energiáról mindig az iskolai képletek jutnak eszembe amit hibásan oldottam meg. Milyen jól jött volna akkor egy selytésen alapuló extra érték hogy az egyenlet eredménye az elvárt legyen. Valahogy sosem fogadták el az ilyet a tanárok... :S
    Ez most tényleg komoly hogy Nobel díj jár egy megoldatlan problémára felvázolt elmélet nyilvánossá tétele miatt?
  • sathinel #26
    http://www.physorg.com/

    Itt szétnéztek van ma is rákkutatás. És manapság http://www.youtube.com/watch?v=gfabu3fwrtQ LHC-ben is kutatják.
  • teddybear #25
    Nekem viszont van/volt rákbeteg ismerősöm.

    Az egyik volt barátnőm például abban halt meg. Nagyon megkínlódott vele, mert az emlőrákja áttételessé vált, és háromszor is elküldték kemoterápiára+fél tucat különböző műtét, elképzelheted. Majd öt évig tartott az első tünetektől, amíg végül meghalt szegény.

    A másik esetben az egyik barátomról derült ki, hogy pajzsmirigy-rákja van. Egy kemoterápiával+néhány hónapos kezeléssel megúszta, köszöni szépen jól van, már 4 éve tünetmentes.
  • Molnibalage #24
    A tudományt nem szapulom mindössze úgy érzem hogy a legsúlyosabb betegségek esetében-amik évtizedek óta a legnagyobb mumusok-nem látható komoly előrelépés.

    Szerintem akkor inkább olvasgass, mert ez veretes baromság. Több olyan ráféle van, ami korai felismerés esetén szinte 100%-ban gógyítható. Pl. a pajzsmirigy rák.

    Pláne annak tükrében nem hogy néhány éve rendszeresen beszámoltak mindenféle forradalmi módszerről amik révén már csak karnyújtásnyira van a rák megbízható gyógyítása.

    Ez is baromság. Mert nincs olyan, hogy "rák". N+1 vállfaja, fajtája és előfordulása van. Valamelyik mai napig teljese reménytelen, de több olyan is van, ahol félelmetesen jó aránnyal gyógyulnak az emberek.

    A kemó 20-30 éve tényleg kegyetlen volt. Ma már kevésbé.

    Mondom, OLVASS és ne elhamarkodottan, saját tapasztalatpból írj. Semmi értelme...

    Ehez képest még azóta is csak a szike és a kemó van mint leghatékonyabb megoldás.Sehol nincsenek az emlegetett radikálisan új és biztos módszerek.Persze nem szakterületem a rákkutatás és nem tudom mik a legújabb fejlemények meg a legfrissebb statisztikák,de én ilyen szubjektíven véleményt formáló ember vagyok.
  • Molnibalage #23
    Mondom, nincs rákbeteg ismerősöm. Egy sem. Tehát, ha a személyes tapasztalat számítana, akkor hülye módon mondhatnám, hogy a rák nem létezik, mert én nem láttam olyat...
  • immovable #22
    Egy 1-es hiányzik az évszám elöl ofkorz.
  • immovable #21
    Én csak a béke Nobel-díjról beszélek. Mióta megkapta egy olyan ország elnöke aki semmit nem tett a békéért, sőt az ország amit vezet agresszorként vesz részt több háborúban, azóta ez a díj inkább vicc.
    A tudományos díjak azért szerintem nagy horderejűek, amiknek a napi életben érezhető hatása, eredménye sokszor csak évekkel (évtizedekkel?) kerül az egyszerű ember "kezébe". Pl. "994-ben az Amerikában élő Oláh György kapott kémiai Nobelt a karbokationok kimutatásáért és vizsgálatáért – kutatásai révén új típusú, magas oktánszámú üzemanyagokat, illetve gazdaságos ólommentes benzint lehet előállítani."
  • philcsy #20
    "Pláne annak tükrében nem hogy néhány éve rendszeresen beszámoltak mindenféle forradalmi módszerről amik révén már csak karnyújtásnyira van a rák megbízható gyógyítása."

    Ez a modern információs társadalom rákfenéje, hogy ide illő legyek. A tömegnek vannak igényei, amit a hírforrások megpróbálnak kielégíteni. Ha a tömeg rák gyógymódot kíván akkor azt fog kapni. Dióhéjban valahogy így:
    Először megjelenik valamilyen kutatás eredménye valamilyen nagyon szűk területen, kellően távol a valós problémáktól. Ennek a végén van egy jövőbe tekintő: "milyen úton kell folytatni a kutatásokat" és "mire lehet majd használni" rész. Ez a tudományos publikáció találkozik az információéhes hozzá nem értő tömeggel. Mivel az egész munkából ez utóbbi az ami a legérthetőbb, illetve ez mutatja meg valahol a kutatás jövőbeli hasznát, ez az ami kikerül valamilyen formában a médiákba. Korrekt helyen szigorúan jövő időben és feltételes módban, bulvár körökben jelen időben és kijelentő módban. Mivel az emberek alapvetően bizakodóak és igénylik a reménykeltő híreket, ez utóbbi az ami elterjed és azt a hamis látszatot kelti, hogy már mindjárt kész a megoldás.

    Még a Nature magazin is hajlamos szenzációéhes módon tálalni a dolgokat. Szinte mindig a dolgok pozitív oldalát domborítják ki. Nem hazudnak, sőt szinte minden cikk végén vannak szakértői megjegyzések, amelyek általában a kedélyek lehűtéséről szólnak, de amikor az ember végigolvassa az az érzése támad, hogy ezek csak lényegtelen apróságok.
  • Willenbrock #19
    Mikor meghaltak az ismerősök-rokonok a rákban akkor éppen nem érdekelt a statisztika,annak hiszek amit látok,amiről meggyőződhettem.Az ember általában a személyes tapasztalatai alapján ítél és nekem sajnos ilyen tapasztalataim voltak.Neked bizonyára nagyon szerencsés rákbeteg ismerőseid lehetnek ha túlélték.(vagy csak az én beteg ismerőseim voltak rendkívül pechesek)
    A tudományt nem szapulom mindössze úgy érzem hogy a legsúlyosabb betegségek esetében-amik évtizedek óta a legnagyobb mumusok-nem látható komoly előrelépés.Pláne annak tükrében nem hogy néhány éve rendszeresen beszámoltak mindenféle forradalmi módszerről amik révén már csak karnyújtásnyira van a rák megbízható gyógyítása.Ehez képest még azóta is csak a szike és a kemó van mint leghatékonyabb megoldás.Sehol nincsenek az emlegetett radikálisan új és biztos módszerek.Persze nem szakterületem a rákkutatás és nem tudom mik a legújabb fejlemények meg a legfrissebb statisztikák,de én ilyen szubjektíven véleményt formáló ember vagyok.
  • philcsy #18
    A robbanás eleje a legintenzívebb, utána a folyamatok csak lassulnak, ahogy haladunk az egyensúly felé.