Hunter
Ig Nobel 2010: Bálnatakony és asztmás hullámvasutazás
Egyedi műszaki megoldás a bálnatakony begyűjtéséhez, a szakáll közegészségügyi veszélyei, a hullámvasút hatásai az asztmára, jég ellen zokni, és a káromkodás áldásos hatása. Bizony, az idén sem maradhattunk Ig Nobel díjak nélkül, sőt a nevetséges, ugyanakkor elgondolkoztató kutatások ezúttal pénzdíjat is kaptak.
A nagylelkű szponzorok azt a 10 trillió zimbabwei dollár értékű bankjegyet ajánlottak fel, ami tavaly elnyerte a közgazdasági díjat, és jó esetben egy doboz gyufát vásárolhatnánk belőle. Az idén olyan nagy nevek osztoztak ezen a díjon, mint a Goldman Sachs, az AIG, a Lehman Brothers, a Bear Stearns és a Magnetar, akik a pénzpiacon véghezvitt döbbenetes tevékenységükért és innovatív pénzügyi megoldásaikért kaptak méltó elismerést. A Harvard Egyetem Sanders színházában megtartott ünnepség csúcspontja egy négyrészes operett volt egy fogbaktériumról, aki olyan helyre próbált eljutni, ahol korábban baktérium még nem járt.
Akárcsak az igazi Nobel díj esetében az Ig Nobelnél is előfordul, hogy egy nagyon régen elért eredményt jutalmaznak. Így kapott közegészségügyi díjat egy eredetileg 1967-ben felismert laboratóriumi veszély, amiért a Fort Detrickben székelő Ipari Egészségi és Biztonsági Hivatal munkatársai, Manuel Barbeito, Charles Matthews és Larry Taylor vehették át elismerésüket. "Egyik kórokozókkal dolgozó tudósunk szakállat növesztett" - ismertette kutatásuk előéletét Barbieto, hozzátéve, hogy a kolléga többszöri felszólítás után is megtagadta a borotválkozást, mondván nincs bizonyíték arra, hogy szakálla veszélyforrást jelentene. Barbieto és három vállalkozó szellemű társa 73 napon át növesztette saját szakállát, majd ártalmatlan baktériumokat fújtak terjedelmes arcszőrzetükbe. A művelet után közösen demonstrálták, hogy jóval nehezebb kimosni a kórokozókat egy szakállból, mint a csupasz bőrről.
Mindez azonban még nem volt elég, kísérletük következő lépcsőfokaként egy próbababára álszakállt ragasztottak, majd megszórták patogén baktériumokkal. Végül a szakállas bábút csirkék és tengerimalacok társaságába helyezték, melynek hatására több kísérleti állat megbetegedett. A szakállas kolléga végül meghajolt a tudományos érvek előtt és megborotválkozott.
Eric Adams, az MIT, Scott Socolofsky, a Texas A&M Egytem, valamint Stephen Masutani a Hawaii Egyetem munkatársa számára jóval hamarabb érkezett el a kétes dicsőség pillanata. Egy évtizeddel ezelőtt az Egyesült Államok Ásványkezelő Szolgálatával, továbbá 23 olajcéggel történt együttműködésük keretében a mélytengeri olajszivárgást tanulmányozták. A tanulmány során 60 köbméter különböző olajkeveréket és földgázt engedtek ki 800 méteres mélységben a norvég partok közelében. "Ezután megpróbáltuk nyomon követni, mi a fene történik" - magyarázta Adams. Meglepve tapasztalták, hogy az óceáni áramlatok foglyul ejtik az olajat, amik hatalmas buborékokban tobzódtak 300 méterre a tengerfenék felett.
Náluk talán csak a kémiai díjat megosztva kapó British Petrol csodálkozhatott jobban, az olajcég ugyanis igazolta Adamsék eredményeit, méghozzá eddig soha nem látott méreteken, amiért még sokáig áldhatja nevüket a Mexikói-öböl populációja. A BP külön érdeme, hogy megcáfolt egy régi hiedelmet, miszerint az olaj és a víz nem keveredik.
A BP valószínűleg sokat profitálhatott volna az idei menedzsment díjból, amit az olasz Catania Egyetem kutatói, Alessandro Pluchino, Andrea Rapisarda és Cesare Garofalo vívtak ki maguknak a Peter-elv újraértelmezésével. Az alapelv szerint a hierarchikus szervezetekben dolgozókat addig léptetik elő, amíg el nem érnek egy olyan pozíciót, ahol szakmailag már alkalmatlanná válnak, ennél fogva képtelenek a továbblépésre, vagyis onnantól kezdve azt a posztot töltik be anélkül, hogy hatékonyan el tudnák látni a rájuk rótt feladatokat. A játékelméletet alapul véve az olasz trió kidolgozta a fenti elv egy továbbfejlesztett változatát, így szerintük "a hatékonyság növelésének a legjobb módja vagy egy véletlenszerűen kiválasztott alkalmazott előléptetése, vagy ugyancsak véletlenszerűen a legjobb és legrosszabb tagok előléptetése, legyen az bármilyen szervezet."
A hírnév egészen gyorsan is elérheti az embert, különösen az internet korában, amire a brit Bristol Egyetem kutatója, Gareth Jones az élő példa, akinek "Az orális szex meghosszabbítja a gyümölcsdenevérek közösülésének időtartamát" című epikus műve a PLoS ONE online tudományos portálon jelent meg pontosan egy éve. A kutatáshoz egy kifejezetten korhatáros videofelvétel is társul, azonban a denevér pornó bemutatását - akárcsak a kézi bábokkal történő reprodukálást - mereven elutasította az Ig Nobel bizottság, inkább azonnal átnyújtották a biológiai díjat.
A fizika terén Új-Zéland illetve Dunedin város Otago Egyetemének kutatói arattak. A városban, melynek gyalogútjai rendkívül veszélyessé válnak, ha lejegesednek, a helyi képviselőtestület azzal a javaslattal állt elő, hogy a gyalogosok húzzanak zoknit a cipőjükre a csúszásgátlás érdekében - a módszer idehaza sem ismeretlen. Mivel az elv életképességét semmilyen tudományos kutatás nem támasztotta alá, Lianne Parkin, Sheila Williams és Patricia Priest, az Otago hallgatói gyalogosokat toboroztak a zoknis módszer teszteléséhez egy kellően jeges téli napon.
A kísérleti alanyok valóban jobb úttartásról számoltak be, bár arról is említést tettek a kutatóhölgyeknek, hogy kifejezetten nevetségesnek érzik magukat a cipőjükre húzott zokniban. Többen menetközben el is távolították a csúszásgátló eszközt, "köztük egy fiatalember, aki azonnal elesett, miközben megpróbálta elhagyni a teszt körzetet", írták a szerzők az Új-Zélandi Orvosi Folyóiratban.
A fent leírt eset bizonyára több keresetlen szót is kiváltott a fiatalemberből, ami mint az idei békedíjas kutatásból kiderült, kifejezetten jótékonyan hat a fájdalomérzetünkre. A kutatás a brit Keele Egyetem munkatársaitól származik. Richard Stephens, John Atkins és Andrew Kingston kísérleti alanyainak jeges vízbe kellett mártaniuk a kezüket, miközben a kutatók testfunkcióikat figyelték. A nyomdafestéket nem tűrő szavak használóinál megnövekedett fájdalomtűrést, gyorsuló szívritmust és a fájdalomérzet csökkenését észleltek a nem káromkodókkal szemben. Az eredmények a NeuroReport szaklapban jelentek meg.
Hogy ne csak a brit tudósokat szapuljuk, essen szó az orvosi díjról. Két holland kutató, Simon Rietveld és Ilja van Beest egy vidámparkban fiatal, asztmától szenvedő hölgyeket kérdezett ki arról, milyen tüneteket produkálnak, miközben a hullámvasútra várakoznak, illetve hogyan módosulnak tüneteik miután leszálltak a hullámvasútról. Eredményeik szerint a megkérdezettek sokkal jobban ziháltak a hullámvasút előtt, mint utána, annak ellenére, hogy a mérések szerint tüdőfunkciók valójában romlottak a kaland során. "Nyilvánvaló okokból a hullámvasúton nem értékeltük ki a légzési sémáikat" - írják a kutatók, ami valamilyen szinten némi hiányérzetet hagy az emberben a szokatlan tanulmányt illetően.
A műszaki díjat egy bálnák gyógyítására irányuló kutatás nyerte el. Az angol-amerikai projekt mintavételre irányuló megoldását díjazták, mivel "ennek a nagy, vándorló, víziemlősök esetében egyértelmű logisztikai, jóléti és költségvonzatai vannak" - idézzük a londoni Zoológiai Társaság munkatársait, Karina Acevedo-Whitehouse-t és Agnes Roche-Gosselint, akikhez a kaliforniai Baja Nemzeti Műszaki Intézettől Diane Gendron is csatlakozott. A hölgycsapat igen meglepő, kihívásokkal teli megoldást választott a bálnák váladékainak begyűjtésére. Egy 3 kilogramm súlyú helikoptermodellhez Petri-csészéket és sterilizált műanyag lapokat csatlakoztattak, majd a szerkezettel a bálnák körül keringtek abban a reményben, hogy begyűjthetik a "kilélegzett kondenzátumot", amit nyugodtan nevezhetünk egyszerűen csak takonynak. A csapatnak nem kevesebb mint 22 példánytól sikerült bálnataknyot gyűjteni.
A gombák által tervezett hálózat, ami szinte megegyezik a tokiói vasúthálózattal, sőt bizonyos pontokban még felül is múlja. Ez kifejezetten jó teljesítmény egy agy nélküli lénytől. A végeredmény mellett látható a zimbabwei pénzdíj.
Végül és utolsó sorban tisztelegjünk Tosijuki Nakagi előtt, akit már 2008-ban is díjaztak. A japán kutató idén is megismételte a bravúrt. Két évvel ezelőtt a kognitív tudományok területén értékelték a Szegedi Tudományegyetem docensével közös tanulmányát, amiben bebizonyította, hogy a nyálkagombák képesek megtalálni egy labirintusban az ételhez vezető legrövidebb utat. Idén immár Tóth Ágota nélkül ért el új eredményeket; munkatársaival megfigyelték, hogy a gombák hasonló hatékonysággal és hibatűréssel alakítanak ki hálózatokat, mint a valódi infrastrukturális hálózatokat tervező emberek" - esetükben a tokiói vasúthálózat tervezői, arról nem is szólva, hogy a gombák mindezt ingyen is elvégzik. A japán csapat munkájáért a szállítástervezési díjat vehette át.
A másik nagy visszatérő Elena Bodnar volt, aki tavaly a kétszemélyes gázmaszkká alakítható melltartójával borzolta a kedélyeket, idén azonban nem kapott jelölést, viszont a helyszínen bárki megvásárolhatta díjnyertes találmányát.
A nagylelkű szponzorok azt a 10 trillió zimbabwei dollár értékű bankjegyet ajánlottak fel, ami tavaly elnyerte a közgazdasági díjat, és jó esetben egy doboz gyufát vásárolhatnánk belőle. Az idén olyan nagy nevek osztoztak ezen a díjon, mint a Goldman Sachs, az AIG, a Lehman Brothers, a Bear Stearns és a Magnetar, akik a pénzpiacon véghezvitt döbbenetes tevékenységükért és innovatív pénzügyi megoldásaikért kaptak méltó elismerést. A Harvard Egyetem Sanders színházában megtartott ünnepség csúcspontja egy négyrészes operett volt egy fogbaktériumról, aki olyan helyre próbált eljutni, ahol korábban baktérium még nem járt.
Akárcsak az igazi Nobel díj esetében az Ig Nobelnél is előfordul, hogy egy nagyon régen elért eredményt jutalmaznak. Így kapott közegészségügyi díjat egy eredetileg 1967-ben felismert laboratóriumi veszély, amiért a Fort Detrickben székelő Ipari Egészségi és Biztonsági Hivatal munkatársai, Manuel Barbeito, Charles Matthews és Larry Taylor vehették át elismerésüket. "Egyik kórokozókkal dolgozó tudósunk szakállat növesztett" - ismertette kutatásuk előéletét Barbieto, hozzátéve, hogy a kolléga többszöri felszólítás után is megtagadta a borotválkozást, mondván nincs bizonyíték arra, hogy szakálla veszélyforrást jelentene. Barbieto és három vállalkozó szellemű társa 73 napon át növesztette saját szakállát, majd ártalmatlan baktériumokat fújtak terjedelmes arcszőrzetükbe. A művelet után közösen demonstrálták, hogy jóval nehezebb kimosni a kórokozókat egy szakállból, mint a csupasz bőrről.Mindez azonban még nem volt elég, kísérletük következő lépcsőfokaként egy próbababára álszakállt ragasztottak, majd megszórták patogén baktériumokkal. Végül a szakállas bábút csirkék és tengerimalacok társaságába helyezték, melynek hatására több kísérleti állat megbetegedett. A szakállas kolléga végül meghajolt a tudományos érvek előtt és megborotválkozott.
Eric Adams, az MIT, Scott Socolofsky, a Texas A&M Egytem, valamint Stephen Masutani a Hawaii Egyetem munkatársa számára jóval hamarabb érkezett el a kétes dicsőség pillanata. Egy évtizeddel ezelőtt az Egyesült Államok Ásványkezelő Szolgálatával, továbbá 23 olajcéggel történt együttműködésük keretében a mélytengeri olajszivárgást tanulmányozták. A tanulmány során 60 köbméter különböző olajkeveréket és földgázt engedtek ki 800 méteres mélységben a norvég partok közelében. "Ezután megpróbáltuk nyomon követni, mi a fene történik" - magyarázta Adams. Meglepve tapasztalták, hogy az óceáni áramlatok foglyul ejtik az olajat, amik hatalmas buborékokban tobzódtak 300 méterre a tengerfenék felett.
Náluk talán csak a kémiai díjat megosztva kapó British Petrol csodálkozhatott jobban, az olajcég ugyanis igazolta Adamsék eredményeit, méghozzá eddig soha nem látott méreteken, amiért még sokáig áldhatja nevüket a Mexikói-öböl populációja. A BP külön érdeme, hogy megcáfolt egy régi hiedelmet, miszerint az olaj és a víz nem keveredik.
A BP valószínűleg sokat profitálhatott volna az idei menedzsment díjból, amit az olasz Catania Egyetem kutatói, Alessandro Pluchino, Andrea Rapisarda és Cesare Garofalo vívtak ki maguknak a Peter-elv újraértelmezésével. Az alapelv szerint a hierarchikus szervezetekben dolgozókat addig léptetik elő, amíg el nem érnek egy olyan pozíciót, ahol szakmailag már alkalmatlanná válnak, ennél fogva képtelenek a továbblépésre, vagyis onnantól kezdve azt a posztot töltik be anélkül, hogy hatékonyan el tudnák látni a rájuk rótt feladatokat. A játékelméletet alapul véve az olasz trió kidolgozta a fenti elv egy továbbfejlesztett változatát, így szerintük "a hatékonyság növelésének a legjobb módja vagy egy véletlenszerűen kiválasztott alkalmazott előléptetése, vagy ugyancsak véletlenszerűen a legjobb és legrosszabb tagok előléptetése, legyen az bármilyen szervezet."
A hírnév egészen gyorsan is elérheti az embert, különösen az internet korában, amire a brit Bristol Egyetem kutatója, Gareth Jones az élő példa, akinek "Az orális szex meghosszabbítja a gyümölcsdenevérek közösülésének időtartamát" című epikus műve a PLoS ONE online tudományos portálon jelent meg pontosan egy éve. A kutatáshoz egy kifejezetten korhatáros videofelvétel is társul, azonban a denevér pornó bemutatását - akárcsak a kézi bábokkal történő reprodukálást - mereven elutasította az Ig Nobel bizottság, inkább azonnal átnyújtották a biológiai díjat.A fizika terén Új-Zéland illetve Dunedin város Otago Egyetemének kutatói arattak. A városban, melynek gyalogútjai rendkívül veszélyessé válnak, ha lejegesednek, a helyi képviselőtestület azzal a javaslattal állt elő, hogy a gyalogosok húzzanak zoknit a cipőjükre a csúszásgátlás érdekében - a módszer idehaza sem ismeretlen. Mivel az elv életképességét semmilyen tudományos kutatás nem támasztotta alá, Lianne Parkin, Sheila Williams és Patricia Priest, az Otago hallgatói gyalogosokat toboroztak a zoknis módszer teszteléséhez egy kellően jeges téli napon.
A kísérleti alanyok valóban jobb úttartásról számoltak be, bár arról is említést tettek a kutatóhölgyeknek, hogy kifejezetten nevetségesnek érzik magukat a cipőjükre húzott zokniban. Többen menetközben el is távolították a csúszásgátló eszközt, "köztük egy fiatalember, aki azonnal elesett, miközben megpróbálta elhagyni a teszt körzetet", írták a szerzők az Új-Zélandi Orvosi Folyóiratban.
A fent leírt eset bizonyára több keresetlen szót is kiváltott a fiatalemberből, ami mint az idei békedíjas kutatásból kiderült, kifejezetten jótékonyan hat a fájdalomérzetünkre. A kutatás a brit Keele Egyetem munkatársaitól származik. Richard Stephens, John Atkins és Andrew Kingston kísérleti alanyainak jeges vízbe kellett mártaniuk a kezüket, miközben a kutatók testfunkcióikat figyelték. A nyomdafestéket nem tűrő szavak használóinál megnövekedett fájdalomtűrést, gyorsuló szívritmust és a fájdalomérzet csökkenését észleltek a nem káromkodókkal szemben. Az eredmények a NeuroReport szaklapban jelentek meg.
Hogy ne csak a brit tudósokat szapuljuk, essen szó az orvosi díjról. Két holland kutató, Simon Rietveld és Ilja van Beest egy vidámparkban fiatal, asztmától szenvedő hölgyeket kérdezett ki arról, milyen tüneteket produkálnak, miközben a hullámvasútra várakoznak, illetve hogyan módosulnak tüneteik miután leszálltak a hullámvasútról. Eredményeik szerint a megkérdezettek sokkal jobban ziháltak a hullámvasút előtt, mint utána, annak ellenére, hogy a mérések szerint tüdőfunkciók valójában romlottak a kaland során. "Nyilvánvaló okokból a hullámvasúton nem értékeltük ki a légzési sémáikat" - írják a kutatók, ami valamilyen szinten némi hiányérzetet hagy az emberben a szokatlan tanulmányt illetően.
A műszaki díjat egy bálnák gyógyítására irányuló kutatás nyerte el. Az angol-amerikai projekt mintavételre irányuló megoldását díjazták, mivel "ennek a nagy, vándorló, víziemlősök esetében egyértelmű logisztikai, jóléti és költségvonzatai vannak" - idézzük a londoni Zoológiai Társaság munkatársait, Karina Acevedo-Whitehouse-t és Agnes Roche-Gosselint, akikhez a kaliforniai Baja Nemzeti Műszaki Intézettől Diane Gendron is csatlakozott. A hölgycsapat igen meglepő, kihívásokkal teli megoldást választott a bálnák váladékainak begyűjtésére. Egy 3 kilogramm súlyú helikoptermodellhez Petri-csészéket és sterilizált műanyag lapokat csatlakoztattak, majd a szerkezettel a bálnák körül keringtek abban a reményben, hogy begyűjthetik a "kilélegzett kondenzátumot", amit nyugodtan nevezhetünk egyszerűen csak takonynak. A csapatnak nem kevesebb mint 22 példánytól sikerült bálnataknyot gyűjteni.
A gombák által tervezett hálózat, ami szinte megegyezik a tokiói vasúthálózattal, sőt bizonyos pontokban még felül is múlja. Ez kifejezetten jó teljesítmény egy agy nélküli lénytől. A végeredmény mellett látható a zimbabwei pénzdíj.
Végül és utolsó sorban tisztelegjünk Tosijuki Nakagi előtt, akit már 2008-ban is díjaztak. A japán kutató idén is megismételte a bravúrt. Két évvel ezelőtt a kognitív tudományok területén értékelték a Szegedi Tudományegyetem docensével közös tanulmányát, amiben bebizonyította, hogy a nyálkagombák képesek megtalálni egy labirintusban az ételhez vezető legrövidebb utat. Idén immár Tóth Ágota nélkül ért el új eredményeket; munkatársaival megfigyelték, hogy a gombák hasonló hatékonysággal és hibatűréssel alakítanak ki hálózatokat, mint a valódi infrastrukturális hálózatokat tervező emberek" - esetükben a tokiói vasúthálózat tervezői, arról nem is szólva, hogy a gombák mindezt ingyen is elvégzik. A japán csapat munkájáért a szállítástervezési díjat vehette át.
A másik nagy visszatérő Elena Bodnar volt, aki tavaly a kétszemélyes gázmaszkká alakítható melltartójával borzolta a kedélyeket, idén azonban nem kapott jelölést, viszont a helyszínen bárki megvásárolhatta díjnyertes találmányát.
