Hunter
Nobel-díj a grafén és a lombikbébi atyjainak
Két tudós osztozik az idei fizikai Nobel-díjon, akik egy elképesztő tulajdonságokkal rendelkező anyag alkalmazása előtt nyitották meg az utat, míg az orvosi díjat az in vitro megtermékenyítés kidolgozója kapta.
A fizikai díjon a brit Manchester Egytem tudósai, Andrei Geim és Konstantin Novoselov osztoznak, mindkettőjüket a grafén kutatásában elért eredményeikért díjazták. A grafén a szén egyik formája, szénatomok egy hatszögű kristályrácsba rendezett, sűrűn egymáshoz kötődő rétege. Vastagsága mindössze egy atom, valójában egy kitekert szén-nanocső. Ennek köszönhetően gyakorlatilag átlátszó, az elektromosságot ugyanolyan jól vezeti mint a réz, hővezetésben viszont minden más anyagot felülmúl. A legvékonyabb vezető, ugyanakkore sűrűségének köszönhetően a legkisebb gázatom sem képes áthatolni rajta.
Szokatlan elektronikai, mechanikai és kémiai tulajdonságainak összessége ultragyors tranzisztorokat eredményezhet. A grafénból rendkívül erős, hajlékony és stabil anyagok készíthetők, nagy jövőjük lehet az átlátszó érintőképernyők vagy napelemek gyártásában, sokak szerint egy nap felválthatja a szilíciumot. A kutatópáros elsőként izolálta a ceruzákból jól ismert grafitból a szénrétegeket. A vékony grafitlemezkék leválasztásához egyszerű ragasztószalagot használtak, majd a kapott lemezkéket egy szilícium lapra helyezték és egy mikroszkóp alatt azonosították a vékony grafén rétegeket. Egy 1 milliméter vastag grafitrétegben 3 millió grafén réteg helyezkedik el.
Mindkét tudós Oroszországban született, ott kezdték fizikusi karrierjüket. Az 51 éves Geim professzor holland állampolgár, míg 36 éves kollégája, dr. Novoselov az orosz mellett brit állampolgársággal is rendelkezik. Először Hollandiában dolgoztak együtt, majd átköltöztek Angliába, a grafénről készült úttörő tanulmányokat 2004 októberében a Manchester Egyetem munkatársaiként publikálták. Novoselov az egyik legfiatalabb Nobel díjas; ezt általában több évtizedes tapasztalattal rendelkező tudósok szokták csak kiérdemelni. Egyikük sem számított az elismerésre, Novoselov hihetetlennek tartja a díjazását.
Hétfőn adták át az orvosi díjat, amit ugyancsak egy brit tudós, Robert Edwards vehetett át. Szülész kollégájával, Patrick Steptoe-val 1978. július 25-én jelentették be az első lombikbébi, Louise Brown születését. Azóta 4 millió csecsemő született módszerüknek köszönhetően, ami világszerte rutineljárássá vált. Jelenleg az in vitro, azaz a testen kívüli megtermékenyítés a születések 2-3 százalékát eredményezi.
Edwardsnak és 1988-ban elhunyt kollégájának meg kellett küzdenie az erkölcsiséggel vagdalkozó egyházzal, a világ népessége szaporodásának gátat vetni akaró politikusokkal, és a módszer veszélyes mivoltát hangoztató tudóstársakkal is. A brit Orvosi Kutatási Tanács is elutasította támogatási kérelmüket. A módszer sikerét egy kilétét titokban tartó gazdag donornak köszönhetik. Edwards eredetileg a terméketlenség ellenszerét kutatta, ami az 1950-es években a párok 10 százalékát sújtotta. Az volt a célja, hogy az emberi petesejtet a testen kívül termékenyítse meg, majd vissza juttassa a méhbe. Kutatásai során megismerte a petesejtek érésének folyamatát, mely hormonok idézik elő a folyamatot, illetve a fejlődés mely pontján legvalószínűbb a spermiummal történő megtermékenyítés.
1965-ben először sikerült demonstrálnia egy petesejt in vitro érését, addig a pontig hogy az spermával megtermékenyíthetővé váljon. Azonban ezek a megtermékenyített petesejtek képtelenek voltak a kétsejtes szakaszon túljutni, ami igen messze volt a visszaültetéshez szükséges nyolcsejtes embriótól. Edwards több módszerrel is kísérletezett, azonban mindegyik zsákutcának bizonyult. A 60-as évek végén egyesítette erejét Steptoe-val, aki a laparoszkópos technikájának úttörője volt. A laparoszkópia lehetővé tette érett petesejtek kinyerésére a petefészekből.
1970-re Edwardsnak sikerült nyolcsejtes embriókat kifejleszteni, azonban több mint száz beültetéses kísérletéből egyetlen egy sem járt sikerrel. 1976-ban felismerték, hogy az abortuszok egy peteérést stimuláló hormonkezelés miatt következtek be. Edwards és Steptoe ezért 1970-ben már nem alkalmazta a hormonokat, helyette a menstruációs ciklusra hagyatkoztak a petesejtek érésében; ez a megoldás vezetett Louise Brown születéséhez. A két szakember ezután Cambridge-ben megalapította a Bourn Hall Klinikát és 1986-ig további 1000 lombikbébinek adtak életet.
Peter Main professzor, a londoni Fizikai Intézet oktatási és tudományos igazgatója örömét fejezte ki, hogy a hétfői brit elismerés után kedden is két brit intézetben tevékenykedő tudóst díjazott a Nobel Bizottság. Érdekesség, hogy Geim professzor 10 évvel ezelőtt Sir Michael Berry professzorral Ig Nobel díjban részesült, az élő békák mágneses mezőkkel történő lebegtetéséért.
 Andrei Geim |
Szokatlan elektronikai, mechanikai és kémiai tulajdonságainak összessége ultragyors tranzisztorokat eredményezhet. A grafénból rendkívül erős, hajlékony és stabil anyagok készíthetők, nagy jövőjük lehet az átlátszó érintőképernyők vagy napelemek gyártásában, sokak szerint egy nap felválthatja a szilíciumot. A kutatópáros elsőként izolálta a ceruzákból jól ismert grafitból a szénrétegeket. A vékony grafitlemezkék leválasztásához egyszerű ragasztószalagot használtak, majd a kapott lemezkéket egy szilícium lapra helyezték és egy mikroszkóp alatt azonosították a vékony grafén rétegeket. Egy 1 milliméter vastag grafitrétegben 3 millió grafén réteg helyezkedik el.
 Konstantin Novoselov |
Hétfőn adták át az orvosi díjat, amit ugyancsak egy brit tudós, Robert Edwards vehetett át. Szülész kollégájával, Patrick Steptoe-val 1978. július 25-én jelentették be az első lombikbébi, Louise Brown születését. Azóta 4 millió csecsemő született módszerüknek köszönhetően, ami világszerte rutineljárássá vált. Jelenleg az in vitro, azaz a testen kívüli megtermékenyítés a születések 2-3 százalékát eredményezi.
Edwardsnak és 1988-ban elhunyt kollégájának meg kellett küzdenie az erkölcsiséggel vagdalkozó egyházzal, a világ népessége szaporodásának gátat vetni akaró politikusokkal, és a módszer veszélyes mivoltát hangoztató tudóstársakkal is. A brit Orvosi Kutatási Tanács is elutasította támogatási kérelmüket. A módszer sikerét egy kilétét titokban tartó gazdag donornak köszönhetik. Edwards eredetileg a terméketlenség ellenszerét kutatta, ami az 1950-es években a párok 10 százalékát sújtotta. Az volt a célja, hogy az emberi petesejtet a testen kívül termékenyítse meg, majd vissza juttassa a méhbe. Kutatásai során megismerte a petesejtek érésének folyamatát, mely hormonok idézik elő a folyamatot, illetve a fejlődés mely pontján legvalószínűbb a spermiummal történő megtermékenyítés.
 Robert Edwards |
1970-re Edwardsnak sikerült nyolcsejtes embriókat kifejleszteni, azonban több mint száz beültetéses kísérletéből egyetlen egy sem járt sikerrel. 1976-ban felismerték, hogy az abortuszok egy peteérést stimuláló hormonkezelés miatt következtek be. Edwards és Steptoe ezért 1970-ben már nem alkalmazta a hormonokat, helyette a menstruációs ciklusra hagyatkoztak a petesejtek érésében; ez a megoldás vezetett Louise Brown születéséhez. A két szakember ezután Cambridge-ben megalapította a Bourn Hall Klinikát és 1986-ig további 1000 lombikbébinek adtak életet.
Peter Main professzor, a londoni Fizikai Intézet oktatási és tudományos igazgatója örömét fejezte ki, hogy a hétfői brit elismerés után kedden is két brit intézetben tevékenykedő tudóst díjazott a Nobel Bizottság. Érdekesség, hogy Geim professzor 10 évvel ezelőtt Sir Michael Berry professzorral Ig Nobel díjban részesült, az élő békák mágneses mezőkkel történő lebegtetéséért.
