Gondolta volna valaki, hogy a nevetés is egy tudományos téma? Méghozzá egészen komoly, mely mind a mai napig nem tekinthető lezártnak.

A nevetés egy ősi, alapvető dolog, a kommunikáció első formája. A majmok is nevetnek, de említhetjük a kutyákat vagy a patkányokat is. A csecsemők első kommunikációja a külvilággal a nevetés, a beszéd csak jóval ezután alakul ki. Ezt senki nem tanítja, csak úgy jön és meglepő módon a nevetésnek csupán 10-15 százaléka ered a komikus helyzetekből, állítja Robert Provine egy baltimore-i idegtudós, aki évtizedek óta tanulmányozza a nevetést, vagy ahogy ezt tudományosan nevezik, a pozitív érzelmi reakciót. Összességében elmondható, hogy nevetésünk elsősorban egy szociális visszahatás, semmint egy viccre való reakció. "Ez mindenek előtt egy társadalmi dolog" - nyilatkozott a Discovery-nek Provine. "A nevetéshez egy másik személyre is szükség van"

Kutatásai során Provine, a Maryland Egyetem professzora egészen az alapokig lebontotta a nevetést. "Minden nyelvcsoport 'ha-ha-házik', vagyis alapvetően ugyanúgy nevet, " - taglalta. "Beszéljen mandarinul, franciául vagy angolul, a nevetést mindenki érti. Létezik az agyunkban egy mintagenerátor, ami előállítja ezt a hangot."

Minden egyes "ha" egytizenötöd másodpercig tart, ami a másodperc egyötöd része alatt ismétlődik. A siketek hallás nélkül nevetnek, akik telefonálnak anélkül nevetnek, hogy látnák a másik felet, ami azt jelzi, hogy a nevetés nem egy-egy érzékszervhez kötődik, hanem egy társadalmi interakció, tette hozzá Provine. "Ez egy öröm, az élethez való pozitív viszonyulás" - helyeselt Jaak Panksepp, a szintén Egyesült Államokbeli Bowling Green Egyetem pszichológia professzora. "Mélyen társadalmi."

Emellett - mint a bevezetőben is említettük - koránt sem egy kizárólagos emberi jelenségről beszélünk. A csimpánzok csiklandozzák egymást és akkor is nevetnek, ha egy társuk csak színleli a csiklandozást. "Szerintem ez a legősibb tréfa" - mondta Provine. "Egy tettetett csiklandozás, ez az őshumor."

A csiklandozás érdekes módon a patkányoknál is működik, nevetésre gerjesztve a rágcsálókat. Tanulmányozásukkal Panksepp és más kutatók megvizsgálták, mi megy végbe az agyban a nevetés alatt. Eredményeik meglepőek voltak. A patkányoknál a nevetés egy inzulinszerű vegyületet hozott létre, ami antidepresszánsként és stresszoldóként működött. A kutatók szerint nagy valószínűséggel ugyanez zajlik le az embereknél is, ami egy új kémiai célpontot jelent az orvosoknak az agyban a depresszió és a szorongás elleni szerek fejlesztésénél.

Mindezek ellenére a nevetés önmagában sajnos még nem nevezhető a legjobb orvosságnak. Dr. Margaret Stuber, a UCLA orvosi karának pszichiátria professzora sokáig tanulmányozta a nevetés hatásait a betegein, és bár a nevetés remekül működik mint figyelem elterelő és kedély javító dolog, önmagában mégsem sikerült bizonyítani jótékony hatásait. "Egyetlen tanulmány sem bizonyítja, hogy a nevetésnek közvetlen egészségjavító hatása lenne" - kommentálta Stuber eredményeit Provine, aki úgy véli ez annak tudható be, hogy nagyon nehéz különválasztani a nevetést a pozitív érzésektől, de szerinte ez nem is számít igazán. "Nem elég az a tény, hogy amikor nevetünk jól érezzük magukat?"