Mind a vallás, mind az ateizmus irracionális

Különben is, lenézni valakit mert beteg.....Hát nem egy normális dolog.

És a Napos-Univerzum közepes kommentem azt hiszem néhányan félre értettétek. Csak azt akartam mondani hogy nincs bizonyítékunk egyik lehetõség mellett vagy ellen sem, ettõl függetlneül õrültnek tartjuk aki szerint a Nap az Univerzum középpontja. Pusztán azért mert ez borzasztóan valószínûtlen.

Az elméleti fizikában nem a karizom átmérõje számít, hanem a tudás és az ész. Ebbõl viszont neki jóval több van, mint másoknak.
Ami az állításainak változását illeti, hát fejlõdik, gondolkozik. rájött olyasmire is, amit régebben nem tudott, és nem szégyelli helyesbíteni a kijelentését. Ellentétben a legtöbb vallásos megmondó emberrel.

Egyébként örülhetnél, ha csak megértenéd az elméleteit..nem hogy egyenértékû koponya lennél, dehogy..

Ezek szerint a korai mûveit nem ismerem, de õ a tudományos kutatásai során jutott el oda hogy Isten nem létezhet. Elég szilárd bizonyítékai (jó, ezt én laikusként persze csak az õ elmondása alapján hiszem) vannak amelett hogy Isten nem létezhet. Matematikailag levezette hogy az idõnek nem volt elsõ pillanata. Úgy nézett ki az õsrobbanás hogy ha valaki már létezett volna akkor és megfigylete volan, az csak azt tudta volna mondani hoy: "Hmm... azt hiszem úgy 43% a valószínûsége hogy már létezik valami". Szóval a teremtés pillanta nem létezhetett. Azért mert a pillanat, a biztos meg ilyenek ostoba (=emberi) fogalmak, a világ nem így mûködik. Hawking számára az hogy Isten alá van rendelve a kvantummechanikának elegendõ bizonyíték a nemléte mellett. Neked nem kell elfogadnod, de ne vond kétségbe a tisztánlátását.

Ez a tanulmány nekem úgy tûnik, hogy összefoglalható 4-5 mondatban. Komolytalan.

Mondja ezt egy ember aki szinte egész felnõtt életét egy autoimmun betegséggel(amyotrophic lateral sclerosis) élte le, ami az izomtónus fokozatos megszûnéséhez vezet és ma már a szemét is alig tudja mozgatni szegény, egy ember aki ezen keresztül ment szerinted mennyire megkeseredett?, korai mûveiben még azt állította Isten léte logikus, ma már inkább ellenségesen ateista, ennek ellenére együtt érzek vele és hiszem hogy a vele történtek miatt változott meg az álláspontja, nem feltétlenül a helyes irányba, ennek ellenére szuper zseninek tartom, fõleg a fekete lyukak információ paradoxon munkásságát.

Kommentelek tehát vagyok? 😊

Mert ezt -bármily hihetetlen- a mai napig senki nem cáfolta

Mert nem cáfolni kell ezt, hanem bebizonyítani. Amíg nincs bizonyítva a kitüntett hely, addig nem támasztaj alá semmi. Mondhatánm azt is, hogy végtelen számú esetbõl egy esetben igaz az. A másik eset mindig igaz jelen állás szerint.

Igazából pusztán a valószínûség számítással kijelenthetõ, hogy 99,999999999% eséllyel igaz, hogy a Naprendszer nem a világ középpontja, pusztán geometrikai valószínûség által. Erre jön még rá az, hogy pl. mi közeldik és mi távolodik hozzánk képest, stb.

Nem hiszem, hogy a Nap az Univerzum középpontja, alapismereteim megvannak kösz😊
,de azt sem hiszem hogy az Ember jelentéktelen, lehet hogy nagyon nagyon kicsi de nem jelentéktelen mint ahogy más esetleg idegen civilizációk sem azok, egy szép végtelen történet 1-1 lapjai vagyunk, de minden lapra szükség van a történethez, ha nagyon "ZEN" akarok lenni akkor így fogalmaznám meg.
A legtöbb reneszánsz tudós vallásos volt, még a XX. században is sokan, csak mostanában ciki ha valaki nem ateista és materialista ezekben a körökben, helytelenül hozzáteszem.
Szerintem az olyan hit eleve káros ami az egyes embereket viszonylag értéktelennek és pótolhatónak állítja be, és az ateizmus efelé tendál erõsen.

A magukat agnosztikusnak vallókat kérném, hogy definiálják a létezni ige jelentését.

És ha már fizikusoktól idézgetünk:

"Az emberi faj nem egyéb kémiai salakanyagnál egy közepes méretû bolgón."
/Stephen Hawking/

"Az Univerzum valóban túl összetett és túl csodálatos egy véletlennek, az Emberek és az összes többi élõlény szintúgy, sok ateista szerintem fel sem fogja mennyire összetett és változatos a Világegyetem, a figyelmüknek nem csak 1 bolygóra kéne koncentrálódnia még akkor sem ha a tudásunk csillagászat terén még gyerekcipõben jár."

Éppen a hívõk azok akiknek szegényes a képzelõerejük és nem képesek felfogni hogy az Univerzum annyira komplex és lenyûgözõ dolog, hogy az ember ahhoz képest jelentéktelen.

Arról meg hogy az ateizmus vallás... Te mit gondolsz, a Nap az Univerzum középpontja? Mert ezt -bármily hihetetlen- a mai napig senki nem cáfolta. Csak szerénységbõl feltételezzük hogy ez nem így van, és erre épül az egész csillagászat. Szóval ez tisztán hit. Mégis, te mit mondanál egy olyan embernek aki szerint a Nap az Univerzum középpontja? Emlékezz rá, ennek 0 a valószínûsége, de nem lehetelen. Szóval nem minden hit egyenértékû. Van olyan "hit" amire tudomyánt lehet építeni, és an ami csak arra jó hogy emebreket írtsunk a nevében.

"Science without religion is lame. Religion without science is blind."
-Albert Einstein

sok ember keveri a vallási hovatartozást a hittel, nem kell valamilyen felekezetbe tartozni ahhoz hogy valakinek legyen hite Istenben, én úgy szoktam fogalmazni 1 személyes nem bõvíthetõ hit.

Az Univerzum valóban túl összetett és túl csodálatos egy véletlennek, az Emberek és az összes többi élõlény szintúgy, sok ateista szerintem fel sem fogja mennyire összetett és változatos a Világegyetem, a figyelmüknek nem csak 1 bolygóra kéne koncentrálódnia még akkor sem ha a tudásunk csillagászat terén még gyerekcipõben jár.
Szerintem sok ember van aki egyszerûen dühbõl ateista miért kellett megszületnem vagy miért láttam ilyen szörnyûséget, miért történt ez és ez, ezek valóban jó kérdések de erre nem annak kéne a válasznak lennie hogy semminek nincs értelme mindenki tehet egy szívességet, akkor sincs semmi misztikus itt, csak két lábon járó biorobotok vagyunk, ez nagyon destruktív álláspont, akár társadalmi szempontból is.
Egyébként az ateizmus valóban egy vallás, ez van, mivel egy ateista szerint bizonyítani kell, de õ sem tudja az ellenkezõjét ezért "le kell állni" a bizonyítás további kísérletével még akkor is ha ez esetleg az Emberiség megváltásához vagy saját magunk vagy célunk megismeréséhez vezetne, ez a leghibásabb logika ami létezhet, egy tudós téved de nem adja fel, de a többi tudós rászól hogy állj már le nincs itt semmi, hány ilyet is ismerünk a történelembõl ? Galileo pl? rémlik valami? és ilyenekbõl több 1000 példa van.

A másik, ha valaki nem hisz Istenben vagy az Emberi Lélekben akkor milyen értéket képvisel számára egy két lábon járó "biorobot" nem voltak már ilyenek a múltban? nácizmus, kommunizmus egyebek mikor úgy irtották az embereket mint a legyeket?
Hogy régen volt? most már nincsenek ilyenek, valóban?
Hány szegény hal meg évente szerte a világon és írják le õket mint járulékos veszteség, hány abortusz van évente, milliók? ez nem népirtás? nem pont az ateizmus-biorobot-semminek nincs-értelme-végül-is taktika alapozta ezt meg?
Vajon akkor is így bánnánk embertársainkkal és a védtelenekkel ha hinnénk egy felsõ hatalomban, és az Emberi lélekben, hogy spirituális lények vagyunk és nem csak egy darab hús?

Kicsit messzebbrõl kell nézni a képet társadalmi hatásokkal együtt, mert az Emberi élet igen is értékes és számít akárki akármit mond, és még egyszer mondom nem vallásról beszélek hanem hitrõl, személy szerint én sem bízom az egyházban, sem más szervezett formában, de ettõl az ember még több mint részegységei összessége.

Úgy hívják öntudat.
Ha nem lenne, nem tudnád, hogy vagy, és így tovább :-)

Szerintem felesleges hinni. "Tudj, vagy ne tudj. De ne higgy."
Tudom, hogy vagyok, mert látom magam. Vagy ha nem lennék, nem tudnék azon gondolkodni, hogy vagyok-e. Magamból indulok ki. Ha vagyok, akkor pedig tudok olyan dolgokkal foglalkozni, amelyek szintén vannak. Elég sok minden van. 😊

Nyilván nem. Annyira nem, hogy sok-sok kommunista dolog került a vallásba, illetve a keresztény-szocializmus is a kommunizmus egyik ága lett. Az emberek kb 100%-a azt hiszi, hogy a kereszténység tagadja, elítéli a pénzt, pedig ha olvasták volna a bibliát, akkor rájöttek volna, hogy egy kicsit sem. Meg az emberek igen nagy része azt hiszi, hogy Krisztus tanítása a kemény munka, pedig ez sem igazán.
A másik pedig az, hogy mi, Isten teremtményei egyenlõk vagyunk Isten színe elõtt. Tehát ez kettõ szorosan kapcsolódik.

Köszönjük építõ jellegû hozzászólásodat!

sok idiota vallasos buzi,ruhellem oket mind egy szalig

engem hol nem érdekel más véleménye?

Az a baj, hogy a vallások és tudomány kölcsönösen úgy gondolja, hogy egymással szemben állnak. Pedig egyáltalán nem, csak sok a maszlag. A különbözõ vallások nem mások, mint az adott kor, adott terület, adott fejlettségû népének szóló tanítás arra, hogy miért bírjuk ki egymás mellett, sõt ha lehet szeressük egymást. Ezért vannak különbözõ vallások, de mind a világot akarja megmagyarázni. Mindnek van tömegeknek (egyszerûbb emberek sokaságának szóló) tanítása, és belsõ, mélyebb tanítása. Sajnos idõvel a belsõ tanítás gyakran elveszik, amivel dogmatikussá válik az a vallás.
A vallások általában Teremtõnek, Istennek neveznek egy lényt, aki elindította a világot, és folyamatosan felügyeli a mûködését, igazgatja azt. Azonban van néhány vallás, amelyek túllépnek a "szakállas" teremtõ képen, és egyszerûen törvényrõl beszélnek. Ez már sokkal nehezebben érthetõ egy egyszerû ember számára, ezért is van kevés ilyen vallás, és ezekbe is beszivárogtak különbözõ istenképek. De ha azt mondjuk, Isten valójában Törvény, akkor máris a tudománynál vagyunk, csak le kell hántani a bigottság és dogmatizmus szürke ragadós maszlagját.

Ez, és a #8 is elég önégetõ kommentek voltak, hát téged sem alkalmaznának szónoknak ha az ateizmust akarnám népszerûsíteni...

Erre én azt a példát szoktam mondani hogy tulajdonképpen számomra Japán létezése hitbéli kérdés. Soha nem jártam ott, talán nem is fogok, nem ismerek embert aki járt volna. De okos emberek azt mondják hogy Japán létezik. Olyan sokan mondják ezt olyan magabiztosan hogy magam is elhiszem, és elég furcsán nézek arra aki tagadja Japán létezését.

A létezésnek csak egy értelme van: a túlélés. Tömören, maradj életben amíg meg nem halsz és próbálj utódokat nemzeni, hogy a fajod is addig maradjon fenn, amíg ki nem hal. Nincs semmiféle fõdíj. Legalább is addig nem tehetünk fel konkrét kérdéseket, amíg rá nem jövünk arra, hogy mitõl volt õsrobbanás, és hogyan mûködik az univerzum.

Nem kell érteni a mûködését ha a tudomány bebizonyította hogy van.

Én sem értem hogy az atomok azok igazából mik is vagy mégis mit mûvelnék, de elhiszem hogy vannak mert be van bizonyítva

Ezek amiket leírtál, a tények 0,000001 % -a, az is egy oldalúan megfogalmazva. Nézzük a tényeket másik oldalról.
Létezik egy felfoghatatlanul hatalmas univerzum, amiben törvényszerûségeket látunk, azt látjuk, hogy történt valami, ami szépen beindította a láncreakciót, elég részeltes modelljeink vannak arról, hogy hogyan alakulhatott ki a nap és naprendszer, a bolygók, holdak, és ezek jórészt megfigyelhetõk a távoli univerzumban. Kémiai reakciók, fizika, és a kvantumfizika eseményei játszódnak, amikben nyoma sincs bármiféle inteligenciának.

Akkor nézzük az életet. Párszáz évvel ezelõtt, ha azt mondja bárki, hogy az élet lehet, hogy csak úgy kialakult, nyilván hülyének nézik (vallástól függõen utol is érheti az inkvizíció). Darwin is kapott szépeket, miután publikálta mûvét, nem fogadta el senki, pedig mindenki jól láthatja az evolúció folyamatát, akár az embereken, akár a kutyák és háziállatok tenyésztésénél (talán az egyik legjobb példa talán az öszvér, ami aztán az "élõ" definícióját is megnehezíti, mert szaporodásra nem képes). Aztán a sejtbiológia fejlõdése, a genetika és hasonló tudományágaknak köszönhetõen tudjuk, hogy bizony kémiai reakciók során is kialakulhatnak ilyen dolgok (bár 100% -ig reprodukálni nem sikerült), és az evolúció is tökéletesen mûködik (mégha ezt jónéhányan nem is hajlandóak elfogadni, bár ahhoz már elég fanatikusnak kell lenni). Az agyunk kifejlõdésére is elég jó modelljeink vannak, egészen a legegyszerûbb irányítóközpontal rendelkezõ állatoktól az emberekig, a régészet is alátámasztotta, hogy az emberek egyre bonyolultabb eszközöket kezdtek használni, és hogy milyen vallások alakultak ki. Azt is tudjuk evolúcio alapján magyarázni, hogy miért fejlõdött tovább az emberek agya (avagy hogyan volt képes életben maradni egyáltalán a természetben, mert egyedül, eszközök nélkül a sehogy kategória).

"Kell hogy valami célja legyen, annak is hogy mi létezünk és errõl irkálunk itt, és kell hogy valami oka legyen - de nagyon valószínû hogy akármi is ez, számunkra felfoghatatlan lenne, még ha az orrunk elõtt is volna a megoldás."

Miért kellene lennie bármilyen célnak, miért kellene egyáltalán abból kiindulni, hogy valamilyen cél érdekében létezünk? Mi lenne a cél, ha nem abból indulunk ki, amit nem tudunk, és belemagyarázhatjuk, hogy az lehet, hogy valamilyen inteligenciának köszönhetõen jött létre, hanem a törvényszerûségekbõl?

"Mond bárki is bármit, én azt fogom elhinni és csakis azt ami tudományosan ALÁTÁMASZTOTT. A többit el tudom képzelni (pl dimenziók) de addig nem hiszem el amíg nincs bebizonyítva."
Nem tartom magamat vallásosnak, de azért felvetnék erre egy problémát:
Attól, hogy tudományosan bizonyítják valaminek a létezését, mûködését, az emberek nagy része még mindíg csak "hinni" fog benne, nem fogja érteni a mûködését.
A mai elektronikai eszközeink pontos mûködését leíró egyenletek, szabályok gyakran olyan bonyoltultak, hogy hiába van X* ember, aki érti az emberek 99,99% -a ha bele szakadna sem bírná felfogni, ezért legfeljebb hihet benne.
* legyen X<10^6

Tudod ez már tõlünk nyugatabbra régóta élõ probléma. Nekünk "szerencsénk", hogy a muzulmán, de más, egyéb vallású és kultúrájú bevándorlóknak nem vagyunk kívánatos végcél. Viszont Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Hollandia, sõt a skandináv államok már évtizedek óta kínlódnak ezzel a problémával.

Nem. Egyszerûen a legtöbb vallásos ember képtelen felfogni egy olyan gondolkozási sémát, amiben a számára fontos fogalmak nem léteznek. Ilyenkor mindenáron valamilyen az övéhez hasonló sémát akar ráerõltetni az illetõre. Például sátán(a szerinte legfõbb gonosz)hívõnek akarja beállítani. De ha ez sem jön be akkor sem fogja fel.

Miért kéne lennie? Egy hangya létezésének mi az értelme? Egy kutya létezésének mi az értelme? Semmi. Na pontosan ugyan ennyi az ember létezésének is.

"Kell hogy valami célja legyen, annak is hogy mi létezünk és errõl irkálunk itt, és kell hogy valami oka legyen"
Na ez az, hogy ez megint semmi más, csak egy semmibõl kapott gondolat. Miért kéne, hogy legyen? Elõször erre kéne tudni a választ, és ha tudjuk, hogy van, akkor lehet kérdezni azt, hogy akkor az mégis micsoda.
Tegyük fel, van tõlünk 1 millárd fényévre egy csillag. Van ennek célja? Lehet egyáltalán ilyen kérdést feltenni? Szerintem nem. Ezért ha megkérdezzük, hogy mi a célja az emberi, vagy intelligens életnek, az a valószínû, hogy nem lehet a kérdésre válaszolni, mert rossz a kérdés.

Hát igen, a Nagy és Végsõ Kérdés, elég sokáig foglalkoztatja majd mindúgy a teológia, mint a felvilágosult tudomány mûvelõit, mondjuk addig amíg léteznek ilyen tudományok, vagy értelmes lények egyáltalán. Valaki írta hogy "ha már pontosan tudni fogunk mindent a világ mûködésérõl" - ennek a bekövetkeztében én konkrétan nem hiszek (ez ugye hit kérdése lehet csak, még ha egyszer azt is hisszük hogy mindent tudunk, jó eséllyel tévedünk).

Nézzük a tényeket. Létezik egy felfoghatatlanul hatalmas, bonyolult, ugyanakkor mindig óramûpontossággal, precízen mûködõ Univerzum (például elképesztõen precíz óramûveket lehet belõle építeni 😊, amiben olyan törvények és erõk uralkodnak amik lehetõvé teszik (ha épp nem kifejezetten támogatják, implikálják) az élet, majd az értelmes, gondolkodó lények létrejöttét, akik aztán találgathatnak ennek az egésznek a forrásáról. Kell hogy valami célja legyen, annak is hogy mi létezünk és errõl irkálunk itt, és kell hogy valami oka legyen - de nagyon valószínû hogy akármi is ez, számunkra felfoghatatlan lenne, még ha az orrunk elõtt is volna a megoldás.

Butaság azt feltételezni hogy ez az egész csak valami véletlen eredménye, hogy ez csak úgy van, "mert csak", hogy õsrobbanás oszt' annyi. És butaság azt hinni hogy mi valami kiemelt szerepet játszunk a porszemnyi bolygónkkal ebben a végtelenül hatalmas térben. Hívjuk véletlennek, vagy hívjuk Istennek - ez nem több mint puszta formalitás, itt és most ennek nincs jelentõsége.

Te most egy hatalmas hülyeséget írtál le de sebaj, te bajod.

Mond bárki is bármit, én azt fogom elhinni és csakis azt ami tudományosan ALÁTÁMASZTOTT. A többit el tudom képzelni (pl dimenziók) de addig nem hiszem el amíg nincs bebizonyítva.

Majd ha lesz egy istemeter (barometer után szabadon), amivel kimutatható hogy itt az isten 0,312321321 isme mennyiségben van, akkor majd elhiszem.

A hit az inkább egyfajta meggyõzõdés és az embertõl elválaszthatatlan. A vallás csak egyik ága ennek a meggyõzõdésnek.

Az isten tagadása persze nem feltétlen egyenlõ egy kiegyensúlyozottabb világgal.
A kommunizmusban üldözték a hívõket, akár halál is járhatott érte (fõleg a SZU-ba és keletebbre). És a kommunizmusnál is megmutatkozik, hogy a hitet nem lehet elválasztani az emberektõl. Hiszen maga az ateista kommunizmus vált egyfajta "vallássá". Ahol Lenin, Sztálin, Mao emelkedtek egyfajta "isteni szintre" (személyi kultusz). Ebbõl következett, hogy minden más vallás ellenség és üldözni kell. Tehát az a tény, hogy templomba járó vagy önmagában elég indok volt, hogy a nép ellenségévé és felforgatójává válj és az ilyennek nincs kegyelem.

Minden az emberi szubjektív természettõl függ, hogyan kezeli vagy látja a dolgokat.

Amikor már azt jelenti ki egy buta vallási fanatikus, hogy az ateizmus is csak egy vallás, az már a legvégsõ mentsvár arra, hogy felidegesítse azokat, akik nem hisznek el naivan mindent, amirõl azt mondják, hogy márpedig azt feltétel nélkül el kéne hinnie mindenkinek.

Amikor egy racionális, tanult ember a vak hit (sajnos túl sok esetben) barbár mivoltával szembesül, akkor kezdi igazán elutasitani a vallásokat. Elég csak megnézni, hogy mi történik a nem muzulmánokkal mondjuk Indonéziában vagy Egyiptomban, hogy az embernek elmenjen még az életkedve is.

Itthon sokunk elégedetlenkedik meg szidja az egyházat, közben meg elfelejtjük, hogy mekkora kiváltság(!!!) már az is, hogy ilyenröl mi egyáltalán beszélhetünk. Hiába élünk ugyanis a 21. században, sok iszlám országban például mind a mai napig halállal büntetik az isten tagadást vagy a más vallásra való áttérést. Ebben a topicban is hullanának a fejek rendesen. 😊

Ráadásul azt is sokan elfelejtjük, hogy ez nem egy távoli, minket nem érintõ probléma! A nagyarányú bevándorlás következtében sok nyugat-európai ország már lassan itt tart és elõbb utóbb majd Magyarország is, ha Európában marad ez a multi-kulti fogadjunk be minden szemetet beállitottság.

Nézd, ha valamit nem tudsz bizonyítani, akkor egyszerûbb a nemlétét elfogadni.
A hit az, amikor bizonyítás nélkül is elfogadod valami létezését.

Az isten,vagy valami pótlékának létezésében viszont még az ateistáknak mondottak egy része is hisz.

A vallásosak szemszögébõl az ateizmus egy vallás, méghozzá a leggyûlöletesebbek egyike. Tagadja ugyanis a hite alapját.

Az ateista csak normális gondolkozásnak tekinti az ateizmust. Ami nem kényszerít semmilyen kényszercselekvést senkire(ima, szertartások, életmódi korlátozás, stb).

Hopp, ezt a kommentet valahogy nem vettem észre.
Jó, de a két hit nem teljesen egyforma. Ha például szentül hiszem hogy nem húzzák ki a számaimat a lottón akkor csak pesszimista vagyok, de ha meg vagyok ról gyõzõdve hogy márpedig ezen a héten tutira bejön az 1,2,3,4,5 akkor hülye.

Nagyon érdekes dolog ez.
Én személy szerint nem vagyok vallásos, de sokszor mintha valami külsõ erõ irányitaná a sorsunkat.
Kinek ismerõs az amikor elkiabál valamit és rá nem sokkal megtörténik?
Vagy csak egyszerûen minden ellenünk van már olyan szinten, ami kicsit túl sok ahhoz hogy szerencsétlen váletlenek sorozata legyen.
Vagy amikor nagy terveinknek mintha direkt valaki a háttérbõl szisztematikusan keresztbe tenne.
Vagy amikor ellenkezõleg,segitõ szándékban nyilvánul meg.

Nem tudom nem e egy kis hangyafarm bárgyú, tudatlan lakói vagyunk e?

Ezt nem egészen értem. Azt akarod mondani hogy tulajdnoképpen az ateizmus is egy vallás vagy hit?

Igazad van, van párhuzam, hiszen az ateisták tagadják isten létezését, holott erre nincs bizonyíték, persze az ellenkezõjére sem. Én úgy szoktam fogalmazni, hogy nem hiszek istenben, de nem tartom kizártnak a létezését, de akár létezik akár nem, nekem nincs rá szükségem.

Iq hoz nem köthetõ, de aki mélyen ateista az egy csõlátású, korlátolt ember ha tetszik ha nem.

észre kell venni a mély vallásosság és a meggyõzõdéses ateizmus közötti párhuzamokat...

Van még egy, amikor az illetõ nem is foglalkozik a természetfelettinek nevezett elmefuttatással. Ez viszont a lehetõ legidegesítõbb egy hívõnek.

Ez a czikk burkolt Holokauszt™ tagadás!

Nem egészen, a cikk is errõl szól többféle ága lehet az ateizmusnak.

"A gyenge ateizmus (ill. negatív vagy szkeptikus ateizmus) azt vallja, hogy Isten létének kérdése nem eldönthetõ (agnosztikus ateizmus), vagy egyszerûen nem óhajt foglalkozni vele. A gyenge ateisták nem jelentik ki tételesen, hogy nem léteznek istenek, de õk maguk nem hisznek bennük."

"Az istentagadás az erõs ateizmus (ill. pozitív ateizmus), amely többek között a tudomány által is bizonyítottnak vagy alátámasztottnak érzi Isten, illetve az isteni lény nemlétét. A teológiai eszmefuttatásokat eleve tudománytalannak tartja, esetleg – de nem szükségszerûen – vitába is száll velük."

röviden összefoglalható a dolog

a hívõk kizárják azt a lehetõséget, hogy pl. nincs isten
az ateisták viszont egyik lehetõséget sem zárják ki

egyértelmû hogy az ateista hozzáállás sokkal értelmesebb és sokkal józanabb

Szerintem az emberek többsége akkor is el fogja utasítani a tudományos magyarázatokat, ha már pontosan tudni fogunk mindent a világ mûködésérõl, fizikájáról. Ennek nem az az oka, hogy reálisabbnak látják a vallások, vagy az áltudományos magyarázók elméleteit, hanem mert egy életfilozófiát is megtanítanak, amik szerintük örök boldogságot ad. Nagyon kevés ember hajlandó föladni azt, amiben hisz, ez a vallásosokra különösképp igaz, hiszen ezt is tanítják (semmiképp nem szabad föladni a hitet).
Ráadásul a tudomány nem térít, a tudósok pontosan tudják, hogy nincs ilyesmi, inkább örülnünk kéne, hogy lehetõségünk van megérteni azt, amit õk is tudnak, és ne vallásos rabszolgák legyünk. Én nem szeretném újra azt, amit a keresztény egyház eljátszott kb. 1700-1800 évig, tönkretéve rengeteg ember életét, aki mert egyáltalán gondolkodni, és mégcsak nem is a vallás ellen harcolt (Darwin, Galilei, és még sok más is mind hívõ volt, csak rájöttek, hogy bizonyos dolgokra van törvényszerû magyarázat).

Egy ideig én is agnosztikus voltam, de aztán rájöttem, hogy az agnosztia az gyakorlatilag egy az egyben, atól cettig megegyezik az ateizmussal ( ha nem tudjuk semmiképp sem eldönteni, hogy létezik-e, az logikailag azt jelenti, hogy nem létezik ) és ateista lettem. Atóta csak röhögök azokon az agnosztikusokon, akik nekem ateistának akarják bemesélni, hogy abban hiszek, hogy nincs Isten, mikor õk is.