739
A FERMAT SEJTÉS története
-
forrai #378 Először is rögzítsük, miről beszélünk:
Három dolog van:
1. A gyök (=változó. pl: "a"), ami az egyenletek szokásos értelemben vett megoldása.
2. Az egységgyökök, a te definiciód szerint.
3. A valóságos megoldás, ami szerinted a gyök, szerintem pedig a gyök osztva az egységgyökkel.
Most azt mondanám, ne azon vitatkozzunk, melyik a jobb, hanem vizsgáljunk meg az új felfogást, amely a megoldást három (n), különböző halmazból kiválasztott egységnek (x=1) véli.
Szerintem erre a felfogásra is építhető egy algebra, amelyet én számvektor algebrának hívok. Nagyon örülnék, ha valakivel levelezhetznék erről, mert jelenleg kétségkivül alig több, mint egy ötlet. És hol lehet ezt megtenni, ha nem egy fórumon?
A számvektor algebra azon alapszik, hogy ahogyan bármely fizika, és szellemi dologhoz, a számokhoz is rendelhető tulajdonság és mennyiség is, amelyek azonban számformátumuak. Minden szám e két dolog szorzata.
Így az egyenlet gyöke(változója) is az. Ráadásul számtalan ilyen szorzat létezik. Azonban az algebrai egyenletek esetében tudhatjuk, hogy a minőség az egységgyökökkel jelölhető, közülük kettő komplex szám. Így ha valós gyökre vágyunk, a mennyiségi rész is komplex kellene, hogy legyen.
Ha pedig a változók egészek, akkor a mennyiség valójában komplex.
Ez önmagában szerintem elfogadható, Te se különösebben tiltakoztál, legfeljebb értelmét nem látod.
Azonban a probléma akkor és úgy körvonalazódott, amikor és ahogyan én megfogalmaztam magamnak a hatványösszeg elméletet. Ami többszáz éve ismert, mondják Newton-Girard képletnek is.
Végeredményben az egy hatványösszeg képző algoritmus. Nem tagadom, a Fermat sejtés miatt foglalkoztam vele.
Amikor pedig felírtam gyöktényezős alakban, hogy (x-a)*...=0 akkor elgondolkodtam, hogy vajon mind lehet egyszerre nulla, vagy egy részük, vagy csak egy?
Hamar rájöttem, hogy egyszerre a szorzatban csak egy, vagy annak hatványa lehetne nulla. Tovább gondolkozva arra is rájöttem, hogy a multiplikáció a szokásos módon, azonos változókkal sem lehetséges. Mert ebben a folyamatban nem lehet ugyanaz a gyök változó, valamiben különbözniűk kell.
Részben ez vezetett rá arra, hogy ugyan a gyökök lehetnek azonosak, azonban a struktrájuk eltérő kell, hogy legyen: más megoldások és egységgyökök szorzatából kell, hogy álljanak. Hogy a megoldás nem maga a gyök, hanem azt még az egységgyökkel osztani kell. Ezzel újabb határozatlanság jelenik meg, hogy melyik gyököt melyik változóval osztom?
Amiből adódik, hogy bizonyosan egy szám csak az első fokú folyamatban azonosítható.
Addig viszont, más irányból egy filozófia: a "tudatos létezése" is megfogalmazódott bennem, aminek itt senki nem örülne, és amelynek része az egyediség törvénye.
Amely, ha a számokat is a tudatos létezés megismerhető elemeinek tekintjük, megkérdőjelezi a különbség nélküli multiplikálás lehetőségét, ami pedig implicite benne van az algebra alaptörvényében.
Így körvonalazódott a "számvektor algebra".
Egy algebra, ahol a szorzás, hatványozás, gyökvonás másképpen értelmezhető, és amely hasonlít a vektor algebrára.
Amelynek a korábbiaktól eltérően része az egyediség törvénye is, ami más feltételeket támaszt főképpen a szorzás és műveleteivel szemben.
Gondolom, senkit nem érdekel, mert nem kitaposott út, homályos távlattal. -
SgtPepper #377 >De mert te nem úgyirod be, az algebra a megoldáskor mégis felbontja egységgyökre, és gyökre. Amit te lehet, hogy észre se veszel, mert örülsz, hogy egész szám az eredmény.
>Pedig valójában az két komplex szám szorzata, amelyek közül az egyik az egységgyök, a másik a gyök.
>És ez akárhány változóra igaz.
Definíció: Az n-edik egységgyökök az x^n=1 egyenlet gyökei.
Definíció: Az f(x) függvény gyökei azok az x értékek, melyek kielégítik az f(x)=0 egyenletet.
Az eddig rendben van, hogy te fogod a gyököket, elosztod az egységgyökökkel és elnevezed azokat megoldásnak. Én pedig a gyököket hívom az egyenlet megoldásainak. Ezen nincs mit vitatkozni, rendben van. Viszont a P(x) = (x - x1)(x - x2)... ( = 0) polinomnak (egyenletnek) a gyökei az x1, x2... (komplex) számok, és nem a "megoldás" és az egységgyökök hányadosa.
Az egyediség törvényről még mindig nem tudom, hogy mi az. A matematikához nem lehet sok köze, mert a matematikában nincsenek törvények (csak axiómák, definíciók és tételek). -
forrai #376 Oké.
Mégegyszer.
Az X^3-1=0 három megoldása szerintem nem a három egységgyök!
Hanem három egység=1, azonban különböző, az egységgyökökkel jelzett halmazokból!
Ez pedig alapvető különbség.
Hogy az egyediséget, ami mindenre jellemző, miért éppen a matematikában nem érzékeled, azt az algebra nem tolerálja neked se.
Hanem mindig elédnyomja a három egységgyököt. Amit nem értesz, hogyan és miért kerültek oda, de elfogadod megoldásnak.
Pedig azok nem is a megoldások.
A MEGOLDÁS ugyanis az egység=1, ami nincs is kiirva, mert nem kell, hogy kiírva legyen.
Az egységgyök meg, amit látsz, csak a MINŐSÉG, az útlevél, amely megmondja, hogy az illető egység melyik számországból jött?
Mert már amikor felirtad a három változóra az egyenletet, már akkor a (q(n) egységgyökkel szorozva kellett volna beírnod, és az "a", amit szorzol vele, az a tulajdonképpeni gyök.
De mert te nem úgyirod be, az algebra a megoldáskor mégis felbontja egységgyökre, és gyökre. Amit te lehet, hogy észre se veszel, mert örülsz, hogy egész szám az eredmény.
Pedig valójában az két komplex szám szorzata, amelyek közül az egyik az egységgyök, a másik a gyök.
És ez akárhány változóra igaz.
Ez meg pont az, amit a leíró fizikában kifogásolok.
Nem mutatja a fizikai hátteret.
Hogy a gravitáció, és más töltések is egy zárt, ujraépülő vektoráramkört táplálnak,amely úgy viselkedik mint egy áramlás.
Ezért van a nevezőben az R2xR3, ami egy felületvektor, és ami szorzatban a helyvektorral, egy gömbi vonatkoztatási térfogatot alkot.
Amelynek tömegsűrűsége számít a gravitációban. Ezt a sűrűséget a helyvektorral szorozva, lineárisan kapjuk a gyorsulást.
A gyorsulás tehát a helyvektorral arányosan nőne, és nem megfordítva. Csakhogy a vonatkoztatási sűrűség még gyorsabban csökken, ezért csökken végül a gravitáció a távolsággal.
A végeredmény ... /r^2. Ezt használjuk, mert valóban egyszerűnek tűnik. De az legtöbbször csak a halpiacon előny, ahol annak a tömegét mérik, a fejétől a farkáig, tovább nem.
Másfelől a lineáris egyenlet nagyobb előny, mert nincs benne szingularitás pl. az r=0 helyen, mint osztásnál van.
Mert a sűrűség folytonos, sok esetben úgy is mérhető függvény, amelynek szorzatában nincs szingularitás.
Vagyis az általam ajánlott vektoriális forma
a=4(PI)/3* G* (RÓ) * R (helyvektor.) sok esetben kedvezőbb lehet.
Én legalább is egy ilyen programot készítettem, és jól bevállt.
-
SgtPepper #375 >Amit irtál, az nem fizikai értelmezés, hanem a képlet leírása szavakkal.
A fizikai értelmezés az, hogy egy tömegpont gyorsulása egy másik tömegpont felé az arányos a másik tömeggel, és a távolságuk négyzetével, iránya pedig a másik tömegpont felé mutat. Az arányossági tényező pedig G.
forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Newton%27s_law_of_universal_gravitation
>Az egyediségi törvény szerint ugyanis nem létezhet a szorzatban két azonos változó!
Erről még nem hallottam. Mi ez az egyediség törvénye, és miért tiltja meg szorzatban a két ugyanolyan változót? Nem írhatom azt, hogy x*x?
Te most felsorolhatsz tapasztalati tényeket, de azok nem segítenek a matematikában. Attól, hogy még nincs belőlem kettő, attól még lehet kétszeres gyök.
>Az (X-a) elemek tehát valójában (X-q(n)*a) alakúak kellene legyenek, ahol q(n) az adott hatványú egységgyök, amely más csoportba sorol bármely változót.
>Valójában ez okozza az x^3-1=0 egyenlet eltérő eredményeit.
Ebben az esetben tulajdonképpen az "a" megegyezik az általad q(n)-nel leírt harmadik egységgyökökkel. Az x^3=1 megoldásai a harmadik egységgyökök.
x^3 - 1 = (x - 1)(x + 0.5 + 0.866i)(x + 0.5 - 0.866i) = 0.
Nem tudom mit akarsz kezdeni a (X-q(n)*a) alakkal, ha a q(n) az egyenlet megoldása. -
forrai #374 Unatkoznál nélkülem, hiszen máshoz nem is szólsz hozzá, vitát se indítasz.
Ide viszont mindig jöhetsz böffenteni egy közhelyet. -
yooyoo #373 Kiterjeszthetnéd határtalan időre -
forrai #372 Mára befejezem -
forrai #371 Amit irtál, az nem fizikai értelmezés, hanem a képlet leírása szavakkal.
Olyan mintha azt mondanád: a vonat azért halad, mert mozdony van előtte.
Ennél én sokkal jobban magyaráztam az általam ajánlottat. -
forrai #370 Összegezve:
Te nem válaszoltál az én kérdésemre, én viszont igen!
Azt, hogy az x^3-1=0 egyenlet megoldása x1=1; x2=1; x3=1. Csakhogy három különböző, az egységgyökökkel jelzett halmazból. Vagyis nem azonosak. Maga az algebra könyörög századok óta: vegyétek észre, a számok is tulajdonsággal és mértékkel bíró egyedek, ahogy ti is!
Azonban süket fülekre talál.
A számvektor algebra merőben más lenne,
De ne féljetek, ehhez már az én erőtlenségem is túl nagy.
-
yooyoo #369 gravitációs gyorsulás r helyen=-gravitációs állandó*(tömeg/kölcsönható testek távolságának abszolútértékének négyzete)*nagyobb tömegű test felé mutató egységvektor. -
forrai #368 A képletedben semmit nem értek. Miből származtatható a nevező? Alma a négyzeten? Hogyan értelmezhető fizikailag? Számszerűen persze létező.
A forrását belinkelhetnéd? Esetleg magyarázd el, megköszönném.
Hiszen tanulok szívesen.
Az algebra alaptörvénye szerintem hiányos, a multiplikáció benne értelmezhetetlen.
Ezt nevezem piaci egyszerűsítésnek. Az egyediségi törvény szerint ugyanis nem létezhet a szorzatban két azonos változó! Maga a multiplikáció hamis! Belőled sincs két egyforma. A fogkefédből van ezer egyforma, mégis mind külön tulajdonságokkal rendelkező, körülhatárolható, névvel nevezhető, és rendeltetéssel bíró egyed!
Amely nem lehet egyszerre a szádban, és egy elefántéban, legalább is azonos végével. (Kivéve, ha az elefánt éppen falatozna).
Ezt a legfontosabb (ám ismeretlen) természeti törvényt ignorálja az algebra alaptörvénye.
Ezért rendelhet az algebra azonos számokhoz egy eltérő tulajdonság- vektort, vagy tesz látszólag azonossá olyanokkal különbözőket.
Az (X-a) elemek tehát valójában (X-q(n)*a) alakúak kellene legyenek, ahol q(n) az adott hatványú egységgyök, amely más csoportba sorol bármely változót.
Valójában ez okozza az x^3-1=0 egyenlet eltérő eredményeit.
A "számvektor algebra" ezt a metrikát vizsgálná, ha megcsinálnám.
Szabályai eltérőek, szűkebbek, mint az algebráé.
S így bizonyos kérdések fel sem merülhetnek, mert értelmetlenek benne.
Pl. a Fermat sejtés.
Amit A. Wiles végül NEM oldott meg!
Ő elismerésre méltóan egészen mást oldott meg. Az alap azonban, aminek a bezárását végezte, amelyet mást talált ki, nem ő- az nem létező. És nem is esik arról szó. Ez nem fura?
-
SgtPepper #367 >Bocsi, de elindult a fejem körbe a képletedtől, és most nem tudom leállítani.
>Ellenőrizd, mert csak néhány fordulatig bírom.
Mit nem értesz a képletben?
>Az x^3-1=0 egyenlet megoldása miért nem 1x1x1, hanem a három harmadfokú egységgyök?
Talán az algebra alaptétele miatt. -
forrai #366 Nálam a bolhafingba is belekötsz, nálad meg mindegy. Hagyjuk hát.
yooyoo még kicsit megszorított, mert észrevett egy hibát a leírásomban, hogy nem tettem ki az indexeket. Azt köszönöm, majd kijavítom. Te is észrevehetnél ilyenekez, azt is megköszönném.
Ilyenektől akár köszönőember is lehetnék.
Szóval elismered, hogy az a képlet "csak".
A probléma abban van, hogy meghanmisítja az értelmezést.
Ami nem lenne baj, ha erről tudnának pl. a fizikusok.
De nem tudnak, és erre példa az Sgtpepper képlete is.
(Egyébként, ha Salgótarján=Sgt, akkor kedvellek, Ha a Pepper a Beatles, akkor is! Szereztem Ringótol egy műanyag Peace & Love karkötőt a koncerten, hozzám vágta, pedig nem is beszéltem vele) -
uwu hun #365 Elmondom még egyszer, hátha most megjegyzed.
Amit felírtál az a központi tömeg által okozott gyorsulás terét írja le.
Mivel nem függ az iránytól, csak a távolságtól, praktikusan csak a nagysága jön ki belőle. Ha tudjuk pontosan hol vagy rá kíváncsi, csak be kell szorozni az irányt reprezentáló egységvektorral. -
forrai #364 Bocsi, de elindult a fejem körbe a képletedtől, és most nem tudom leállítani.
Ellenőrizd, mert csak néhány fordulatig bírom. -
uwu hun #363 Tök mindegy hogy erő vagy gyorsulás, csak a tömeggel kell beszorozni, a helyzet ugyan az. -
forrai #362 Miféle erőt?
uwu- nyertél. Mert az erő is vektor, ez meg nem.
Legyen veled az erőd. -
uwu hun #361 Mi lenne, ha egyszer a képleteket úgy értelmeznéd ahogy írják őket? -
SgtPepper #360 Itt a vektoriális alak:
![]()
-
uwu hun #359 Ez a képlet csak az erő nagyságát mutatja ha nem tűnt volna fel.
Már értetlenkedtél korábban is, és én el is mondtam az okot, úgyhogy ne hazudozz, hogy nem beszélt róla senki! -
forrai #358 De ha már így értesz a vektoralgebrához, elmondhatnád a véleményed a szokásos tömegvonzási gyorsulás képletről, ami állitólag vektoriális mennyiség?
a=-G*m/r^2
Itt r: skalár sugár, de minden más is az.
Hogyan lett ebből vektor?
Ez igazi fejtörést okozhat neked is, ha értesz a vektorokhoz.
Akkor ki kever itt, és mit?
Erről még egyitek se beszélt! Miért? -
forrai #357 Hát bizony, ahogy öregszem, keverem. Ne is figyelj rám...
Ja...nem azt írtam véletlenül, hogy helyvektor (355hsz.) ?
Nem lehet, hogy te még nálam is szenilisebb vagy?
Vagy csak troll, mint itt szinte mindenki?
-
SgtPepper #356 Igaza van. Te itt kevered az euklideszi teret más vektorterekkel. A hosszúság skalár mennyiség, nem pedig vektor. -
forrai #355 Honnan tudtad, hogy az kocka? Vagy én irtam, hogy az gömb? És én nem a vektortérről beszéltem?
Csúsztatsz, troll vagy.
A vektor térben vannak skalár, és vektoriális mennyiségek. A tér skalár. Azonban nem skalárból , hanem vektorok skalár szorzatából képződik.
Egy felületvektor, és egy helyvektor szorzata.
Lehet egységkocka, és gömb is, mindegyiknek saját alkalmazása van.
A gravitáció képletben gömbként írom mindenütt.
Mi a bajod?
-
yooyoo #354 Nem tudsz te semmit a vektorterekről,inkább ne szájalj róla. Az euklideszi-térben még véletlen sincs köze a vegyes szorzatnak a gömbhöz,csak a paralelepipedonhoz,amit leírtál,az meg pont az egységkocka térfogata. -
forrai #353 Az algebra maga adja meg a választ arra, mi tehető, és mi nem! Csak nincs fülünk hozzá hogy meghalljuk:
" Hogyha egyszer egyszer egy az egy,
Egy miért nem egyszer egyszer egy?"
(saját eposzom)
Magyarra fordítva ez egy kérdés:
Az x^3-1=0 egyenlet megoldása miért nem 1x1x1, hanem a három harmadfokú egységgyök?
Ugyanez a fizikai térfogatra fordítva:
V=4(PI)/3* r^3 m3
Ilyen nincs a vektortérben!
A vektortérben:
V skalár= R2xR3*R1
Vagyis három merőleges helyvektor vegyes szorzata, amelynek előjele a sorrendtől függ, és amelyek gömböt a határozatlanságuk miatt alkotnak.
Egyáltalán, határozott- önmaga bárminek csak első fokon lehet!
Minden más hatvány és gyök annak csak leképezése, részegysége: tulajdonsága.
Mert bármely szám: minőségének és a mennyiségének szorzata.
Csakhogy a matematikában a minőség és a mennyiség is egyformán számként írható fel.
Ezért nem szerepelhetne az algebrai egyenletben ugyanazon változó ismételt szorzata (alma a négyzeten)!
Ez az "Egyediségi törvény" ősi filozófiai alapja, amelyet a logikára felesküdött matematika ma hírből sem ismernek.
A fizikai térfogat is kompatibilis kellene hogy legyen a matematikai vektoriális megfogalmazásával, ami azonban jelenleg lehetetlen, mert a számvektor algebrát még nem csináltam meg, és valszeg nem is fogom. Ahhoz ugyanis beláttam, még sok spenótot kellene egyek, de nekem azt nem szabad. Valakinek majd szabad lesz, jó étvágyat hozzá.
Jelenleg viszont mindenki elfogadja a skalár felírást, hogy r^3, ami egy piaci egyszerűsítés, és teljesen félrevitte a fizikát is, a gravitáció, a tehetetlenség értelmezhetetlenségét is okozva.
Hát akkor definiáld a vektorok hatványozását, osztását, és gyökvonását, és a logaritmus keresését, hiszen használod!
Addig is gyakoroljuk a kiskorunkban jól bemagolt:
-Egyszer egy az egy,
-Kétszer egy az kettő
-Kettőször egy az kettő stb.
-
yooyoo #352 A számok (valós és komplex) 1*1-es mátrixoknak,egydimenziós vektornak tekinthetők (lásd számegyenes). Négyzetes mátrix, tehát összeszorozhatóak. Mátrixszorzás szabályai szerint is kijön a megfelelő eredmény. A hatványozás egy szám (ami vektor is) ismételten önmagával való sorzása. Mivel a szorzásra működik a dolog, ezért annak többszöri elvégzésére is működik (nem lépünk ki a struktúrából,semmi csoda nem történik). -
forrai #351 Lehet, hogy vektornak tekinti a számot, de nem tudja, mihez kezdjen vele.
Ha a számot vektornak tekintette volna, akkor a Fermat sejtést fel se lehetett volna írni. Értelmetlen lett volna.
Mert vektoriális számok között a hatványozás nem, vagy nem úgy értelmezhető.
Ma áthidalhatatlan a szakadék az algebra, és a vektoralgebra, és méginkább a matematika, és pl. a fizika között.
Az hogy alma a köbön, nem értelmezhető. Ugyanúgy az a^3 sem.
A fizikában, a gravitáció vektoriális felírásánál is értelmezhetetlen az a=-G*M/r^2 képlet.
Meg az r^3 térfogat is, az is értelmezhetetlen. Alma a köbön.
Jelenleg a logikával felspannolt piaci matematika uralkodik. Ami jó a piacon, de nem az elméleti matematikában. Így azután örömünnep, ha legalább a moduláris formák és az elliptikus egyenletek egy része között találnak összefüggést.
Akkor az mindjárt a Fermat sejtés megoldása is?
Csak egy kicsit faragni kell a Matematikán. Pont annyit, hogy matematika legyen! -
SgtPepper #350 >a matematika nem tekinti vektornak a számot
Tudom, hogy 1 évvel ezelőtti a komment, de látom a másik topikban felbukkant egy a témával kapcsolatos kommented. Bár magához a témához nem tudok érdemben hozzászólni, viszont ezt a ,kijelentésedet kritizálnám.
Ugyanis a "szám" az nem egy konkrét fogalom. Amikor valaki a "szám" szót jelzők nélkül használja az általában az egész számokra gondol. Az egész számok pedig nem vektorok. A valós (és racionális és komplex...) számok azonban már vektorok, és még sehol nem láttam olyat, hogy valaki azt mondta volna, hogy nem azok. -
forrai #349 A Fermat sejtésről továbbra is az az álláspontom, hogy A. Wiles egy csodálatos zárókövet tett egy olyan alapra, amelyet más talált ki, és amely valójában alaptalan.
A Taniyama- Simura sejetésért valóban minden dícséretet és díjat megérdemelt.
De a Fermat sejtés nem lett ő általa megoldva, mert az egész másról szól.
Vagyis a MATEMATIKA tett egy nagy lépést a matematika irányába.
Ez legyen az EMBERISÉG jövője?,
-
forrai #348 Ugyanennyit értetek a Fermat sejtésből is
-
Bnum #347 "IAIAIA"
Ja, így már érthető. :O) -
forrai #346 Igazán érthetetlenek vagytok!
Jól látható, hogy IVIVIV az a IXIXIX-nek éppen a fele!
Ezt egy fok(hagyma)földi aborigén is jól látná!
Akkor ti miért hibáztattok? -
forrai #345 Nem értetek a misztikumhoz...
Pont az benne a misztikus, hogyha a IXIXIX- et vízszintesen kettéosztod, akkor felül IVIVIV jön ki, ami 444. Vagyis 999-nek a felső fele 444!
Az alsó fele meg irracionális, mert nem tudom leírni se!
Az alsó IAIAIA ugyanis legalább egy szamárbőgéshez hasonlíthatna, ami nem irracionális, de az se jó, mert középen át van húzva az A!
(Még dolgozom a bizonyításon, most ne zavarjatok!) -
Koppixer #344 A Forrai-féle dogmatikában a 999/444 = éppen kettő! 
Értsd, az "éppen" = 25/100, amit az utótaghoz illik hozzáadni.
-
Bnum #343 Nos mi levettük a családban a zoknijainkat és szerintünk a
"999/444" = 2,25 -
forrai #342 Hoppá: azt hittem, hülyélkedsz csak!
Rákerestem, és tessék: van egy ilyen fórum! Mi ez a fórum?
(Az egy képességem, hogy előbb mindent félreértek, de azután megprobálom mégegyszer, és többnyire sikerül ugyanúgy, megint. Félreérteni.) -
forrai #341 Püthagorász kedveltea számmisztikát.
Nézzük most ezt:
999
IXIXIX
Látható, hogy ennek a IVIVIV (444) pontosan a fele, azaz hogy a felső fele....
Vagyis 999/444=éppen kettő!
Szerintem nagyot léptem előre a számmisztikában. -
forrai #340 A számmisztikában azért van valami ráció (drevil666).
Persze aez akkor, mikor még nem voltak arab, azaz hindu számjegyek, inkább csak rómaiak, így nézhetett ki:
VIVIVI
Próbálgatom ezt a nicket, hátha kijjön belőle valami értelmes?
drevilVIVIVI
Úgy látom, így se értelmes!
Meg úgy se.
Akkor értelmetlen? -
drevil666 #339 pszeudóprímszámok nyámi
