6424
A topikban a személyeskedés, trollkodás nem elfogadott. A téma a magyar őstörténelem!
Mindenki szíveskedjen forrást, bizonyítást bemutatni az érvelésénél. (az értelmetlen vitákat kiküszöböli)
Akit sérelem ért, az lehetőleg ne álljon le vitázni a másik féllel, hanem írjon nekem (Zenty) privát üzenetet.
-
uwu #2199 Egy szóval sem mondtam, hogy a magyar állam megalapítása előtt nem voltak magyarok:)
Hadsereg az nincs magától, tenni kell érte. Ha nincs rend nincs sereg se.
Teljesen mindegy, hogy milyen rendszerű a sereg, azt a sok embert ösze is kell szedni. És képzeld pont így szokott ez lenni, hogy valaki összerek egy nagy sereget, és elmegy zúzni.
Vöröshadsereg se az ősidőktől kezdve létezett.
Napóleon grand army-ja se.
A fekete sereg se.
A mongol hordák se.
A vikingek se.
Az arabok se.
Az egyiptomi sereg se.
A rómaiak se.
A perzsa sereg se.
Úgy gondolod, hogy a kalandozó magyarok igen? -
#2198
Köszönöm:) -
Solt #2197 Légy üdvözölve köreinkben! ;) -
#2196
Itt nem az évek számháborújáról van szó, ha 100 éves lenne a magyarság, és az lenne az igazság akkor azt vallanám, de nem az, sőt azt az ezret amit említettél az is 1100- hisz a közelmúltban ünnepeltük Magyarország 1100 éves fennállását.....legalábbis hivatalosan.
Nyilván előtte nem is léteztünk csak hipp hopp lettünk, és a besenyők bezavartak minket a km-be és ijedtünkben 100 évig jártak magyar hadak Európában szinte veretlenül (55 sikeres hadjáratból csupán 3 kisebb vereség)----Ugye mennyire logikátlan az egész?
Természetesen léteztünk előtte is, csak Szabír, Sabir, Savar, Savaran, Stb. Stb. névváltozatokkal, azóta vagyunk magyarok mióta felvettük a vezető szabír törzs nevét mint önelnevezést, ez volt Árpád törzse.
Ha a szabírok szerepét megvizsgáljuk a történelemben, mindig valahol feltűnnek és eltűnnek, pl. a Szasszanida perzsákkal karöltve, vagy előtte a Pártusoknál, vagy mint Pártus....de volt önálló szabír állam is a Kaukázusnál.
-
uwu #2195 Azok is olyank, csak őket ami kis hazánk nem érdekli, nekik ott van a "szent föld" -
#2194
A zsidokra gondolsz? -
uwu #2193 Nekem ez az ezer év, amióta tutibiztos itt is vagyunk, kielégító indok, hogy itt éljek, és úgy érzem jogos is az erre való igényem:)
Van akiket 5000, vagy még annál is több évvel érvelve lehet csak megygőzni.
Ilyen emberek az elmélet kitalálói, és terjesztő is.
Külföldön rosszabb a helzet. Egy igazán szálsősége nacionalistát, bármelyik szomszédból miztos hogy nem hatná meg 1 milliárd év sem. Ehhez képet a mieink nagyon jó fejek. -
#2192
Sziasztok!
Csak egy kis érdekességet szeretnék megosztani veletek:
HONFOGLALÁS VAGY "HAZATÉRÉS"...?
Talán szokatlan, hogy ennek a fejezetnek a címét egy kérdéssel adom meg, de az elhatározást erre egy köztiszteletben álló és igen megbecsült tudósunk- dr. Makay János - írása adta meg, amit az "Új Demokrata" ez évi 14. számában így olvastam: "Summa summarum, a múlt század végén parlamenti törvénybe iktatott honfoglalás-elmélet a kiegyezés utáni liberális konstrukció. Néhány érdeme ellenére nemcsak liberalizmusa miatt járt el felette az idő, hanem életkora miatt is. A tudományok rohamos fejlődésének évtizedeiben elméletek a maguk teljességében nem maradhatnak változatlan érvényben száz évig...
..a magyar őstörténetet, a honfoglalást és további sorsunk útját egy másik, valóban magyar nemzeti elmélet jobban le tudja írni. Ez nemcsak nyelvünk eredetét veszi figyelembe, hanem bonyolult etnikai és embertani származásunk minden ágát-bogát, sőt még az 1896. VII. cikkellyel törvénybe iktatott, liberális tudósok által kifundált honfoglalásmodell egy részét is.
Ez a millenniumi elmélet azt mondja, hogy talán még 894 őszén, de legkésőbb 895 elején a magyar törzsek, élőkőn Árpád fejedelem lovasságával a Vereckei-hágón át leereszkedtek az Alföldre, aminek emlékét a magyar hagyomány mint Árpád diadalmas honfoglalását őrizte meg. Ez a százéves honfoglalásmodell uralja mindmáig a tankönyveket, nemzeti tudatunk jó részét és a tudományos közéletet, csak erről tud az esetenként némileg azért gyanakvó külföldi. Mai liberálisaink is ezt fogadják el nemzeti alaptantervük számára, hiszen jórészt liberális elődeik csinálták, bár felgyülemlett tudományos buktatóin és magyarságán csak mosolyognak, sőt egyre inkább gúnyolódnak.
(Lásd éppen a millenniumi emlékművel vagy a Feszty- körképpel kapcsolatos gyalázkodásaikat.) Felmerül tehát a kérdés: nemzetünk eredetével bárki származása és igénye szerint és a tényektől függetlenül azt csinálhat, amit akar? Legújabban a kora Árpád-kori tömegekből, a köznépi temetők magyarjaiból Kristó Gyula egyszeriben csak úgy szlávokat gyárthatott? Megindult volna a végső támadás a magyar létezése ellen? (MAKKAY JÁNOS Demokrata 1996/14)
Ebből a közleményből én azt értelmezem, hogy dr. Makkay a magyar létezést a történelmi igazság, vagy jobban mondva igaz történelmünk ismeretének és tudásának függvényévé teszi, és ez igaz!
Ugyanis a "honfoglalás" definíciót a minket elnyomó Habsburg hatalomtól kaptuk és ugyancsak ők engedték meg azt, hogy a "Vereckei szoroson" szivároghattunk be Atilla földjére, miután a történelmi ködből elővarázsolt besenyőkkel jól megzavartatták őseinket.
Ezt nevezi dr. Makkay "honfoglalás-modell"-nek, mely máig is uralja a tankönyveket.
De ebben a - történelemnek tanított - "honfoglalás- modell"-ben igen nagy hézagok vannak, és ezek érvényét igen fellazítják. E "lazaság" következményeként teszi fel dr. Makkay azt az időszerű kérdést, hogy: "nemzetünk eredetével bárki származása és igénye szerint és a tényektől függetlenül azt csinálhat, amit akar?"
A "tényeket" ismerve, jelen írásomban javaslatot teszek ebben a "honfoglalás-modellben" észrevehető a történelmi folytonosságot megszakító és a logikát nélkülöző adatokban lévő hiányok betöltésére. Olyan hézagok ezek, amelyeket a feltett kérdésekre adott történelemhű feleletek tudnak csak betölteni, és így alaposan megváltoztatják az eddigi hiányos "honfoglalás-modell" erőszakos megállapításait.
Igen nagy szükség van igazságos és hiteles történelmünk tanítására. Olyan történelemre, mely nem a judai- kereszténység szemszögéből nézve értékeli ki a hajdani eseményeket. Szinte figyelmeztetésként mondom ezt, mert a Magyar Katolikus Püspöki Karnak az 1100. évfordulóra adott körlevelében így olvasom:
"A magyarok letelepedését segítette az európai népek mélységes válsága is. Kelet és Nyugat keresztényei között szakadás támadt. Róma és a pápaság politikai krízisektől szenvedett, Nagy Károly keresztény birodalma szakadozott. A történelem ura nagy megrázkódtatások között készítette elő Európa megújulását. A keresztény nemzetek vallási megtisztulása, az új nemzetek Krisztus hitére való megtérése ebben az évszázadban vajúdott és született meg. E folyamatban lett a kalandozó magyar nemzetségekből országot alapító keresztény nemzet. A magyar nép megtérése hozzájárult Európa békéjéhez, megújulásához, és új rendjének megszilárdításához.
A magyar honfoglalás és letelepedés ideje egész Európa evangélizációjának nagy korszakához tartozik... Egykor a honfoglaló magyarok közé bátor és áldozatos misszionáriusok érkeztek. Ma arra van szükség, hogy a magyar keresztények papok és világiak - áldozatos szeretettel segítsenek mindenkit, aki hazánk polgára és vendége, vagy aki itt talál menedéket."
E körlevél a Szent István-i térítés után 1000 évvel is "pogánynak" minősíti Árpád hazatérő népét, és nem ismerik el ma sem, hogy őseink Jézus-hitű, igazhitű keresztények voltak, és 1000 év után is segítik és előnyben részesítik a "vendégeket", akik nem magyarok.
Ajánlom itt a "Betlehemi Herceg - a Pártus Jézus" című könyvemet olvasásra, melyben ismertetem őseink Jézussal megújult vallását is.
Itt most a következő kérdésekre fogok feleletet adni:
I. Mi volt "Álmos" eredeti neve, mert ily nevet hagyományaink nem ismernek. Ezt az utókor adta, hivatkozva Emese álmára
2. Ki volt ennek az "Álmosnak" a felesége, vagyis ki volt Árpád édesanyja? - Valószínűleg a "rovásfákon", melyeket I. István térítése elégetett, ez mind rajta volt, és ezek az adatok talán nagyon hátráltatták a "térítés" menetét. Tehát el kellett pusztulniok.
3. Ki volt Árpád felesége? - Igaz lehet-e Padányinak az a feltevése, hogy kétszer nősült?
4. De megkérdőjelezem az Árpádi honfoglalás útvonalát is. Valóban "Verecke híres útján" jöttek be a Kárpát-medencébe? -Lehetséges ott olyan ökrös szekerekkel átjönni, mint amilyeneket a Feszty-körképen látunk?
Hát ezekre a kérdésekre keresem a feleletet. Jó forrásadatokra támaszkodom. De - ha nagyon ellenkeznek állításaim az eddigi ismeretek adataival -, vegye az olvasó egyszerű "forgatókönyvnek" írásomat, hisz a "Honfoglalás" megfilmesítésére legalább féltucat "forgatókönyv" van készen, mindegyik a saját történelmi "nézetével". Előadom tehát itt hézagtöltő javaslataimat az alábbiakban.
ÁLMOS
Az a történelmi személy, akit ilyen néven ismerünk, Kárpát-medencei létünk legfontosabb alakja. A hiedelemmé vált "Turul hagyomány" megtestesítője, az isteni eredetű szakrális nagykirály. Tehát lényegtelen a valóságot feltáró történelemszemléletben az, hogy szülei milyen nevet adtak neki, de ősi nyelvünk szerint a nevekben rendszerint ott van a hivatásra való rendelés is. Így talán többet megtudhatunk ennek a "nagykirályunknak" valóban hézagos történetéből akkor, ha az eredeti nevét is megismerjük. Azért gondolok itt a névben fellelhető hivatásra, mert szinte párhuzamos szándéka az Emese álmára vonatkozó és abban gyökerező "Álmos" elnevezés, melyet talán a rovásfákat elpusztító, idegen érdekű történelemírás munkájának gyaníthatunk.
Nagy Sándor Kászon szerint Álmos eredeti neve: "Ögyéd" (Egyed?) Nyelvészetileg elemezve ez összetett szó, így: "ögy(egy)+éd(ed)". "Egy(ögy)" jelentése ma is "egy". "Éd(ed) sumer-magyar nyelvünkön: "kiválasztott"-at jelent. (Akkád "elu". Innen a főpap - "elu-kalu", mely a mai "előkelő" őse. [L. 381.))
Tehát "Ögy-éd"(Egy-ed)jelentése: "egyetlen kiválasztott", és ez a név tökéletesen jelzi a mai "Álmos" nevű szakrális királyunknak a hivatását, amit ő életében, csodálatos bölcsességgel, be is töltött.
Hogy a 2. pont kérdésére felelni tudjunk, megint Nagy Sándor Kászon kinyilatkoztatásához kell nyúlnunk, ahol ő Álmosnak (azaz Ögyéd) feleségét "Mártának" nevezi, aki görög származású és ez a Mária Árpád édesanyja. -Tudom, hogy igen nagy meglepetés az olvasónak ez az adat, de már hivatkozhatunk egy másik feltevésre, amit Padányi ír le a "Dentumagyaria" c. könyvében, ahol a "történelmi logikára" hivatkozva állítja, hogy "Álmos valamelyik onogur törzs uralkodójának a lányát vette feleségül, és így biztosította a politikai szövetséget".
E sorok írójának véleménye az, hogy az "onogur" elnevezés önkényes, és ez a nép azonos volt Dentumagyaria szabírjaival. Nem "onogurok", hanem "unug-uri" (azaz a sumír Uruk városból származók), és itt nem volt szükség "politikai szövetségre". - Talán forduljunk Bizánc felé. Ugyanis a Kaukázustól a Donig elterülő DENTUMAGYARIA hatalmas és vitéz harcos nép Bizáncnak és a talmudista államcsínnyel zsidó állammá változott Kazáriának volt ellensége. Amikor aztán Harun al Rasid utóda - Mamun Kalifa - 825-ben megveri a kazárokat, valószínűleg már létezik egy arab-szabír megegyezés a kazárok ellen, mert Álmos apja, Ügek, még az arabok Kazária elleni támadása előtt elfoglalja a Krím-félszigeten lévő SZUROS-t a kazároktól, és 834-ben a kazárok már védelmi vonalat építenek ki az alsó-Donon a szabírok, azaz dentumagyari hatalom ellen. Ne felejtsük el azt, hogy a század eleje óta Kievben hatalmas szabír kovácsipar létezik, ahol a "mágikus kardokat" gyártják a szabir "tarjánok" (kovácsok). Ezt külön törzs, a "tarchán" (tarján) végezte, és éppen ez a "kardszállítás" az alapja az arab- szabír baráti viszonynak. A kardgyártás biztosítására Ügek Kievet erőddé alakítja át 838-ban (Egyesíti az eddigi Csák, Keve és Geréb nevű várakat), és megfelelő helyőrséggel látja el minden esetleges támadásnak kivédése ellen. Ez fontos is, mert a kardgyártás hatalmas ütemben folyik. A következő évben kiélesedik a bizánci- szabír ellentét, és így Ügek 839-ben támadást intéz az aldunai bizánci települések ellen és azokat elfoglalja. Itt sok bizánci foglyot ejt, köztük az aldunai települések kormányzóját is, aki a bizánci császári ház egyik tagja.
Most Itt következik talán a legnagyobb történelmi hézag, mert Ügek fia- Álmos (Ögyéd) - megnősül, 840-ben már Kiev ura, ahol 841-ben születik első fia, Árpád. És a kievi kovácsipar kardjaiból Bizánc is kap. A történelemírásunk nem közöl erről semmit, és talán ezért panaszkodik Moravcsik, hogy a magyar történelemkutatás elhanyagolja a bizantologiát és nem foglalkozik a bizánci okiratok olvasatával.
Talán azért teremtődött meg ez a negligencia, mert van egy császári oklevél, a St. Danis-i papirusz. mely hivatkozik "császári szinten" létesített "turk- bizánci" kapcsolatokra.
Ha ezt az adatot hozzákapcsoljuk Nagy Sándor Kászon írásához, akkor készen van a forgatókönyvbe is beillő történelmi esemény, melynek innen is látható részlete az, hogy Álmos feleségül veszi az aldunai bizánci települések foglyul ejtett kormányzójának a leányát, aki mint a bizánci császári dinasztia tagja, személyesen kéri Álmostól édesapjának szabadon bocsátását. Közismertek voltak szépségükről a bizánci hercegnők, és történelem nincs romantika nélkül. Így viszi Álmos Kievbe feleségét, Mária görög hercegnőt, aki 841-ben megszüli első fiát, Árpádot, -Azt hiszem, meg kell változtatni a "krími háború" nevezetű esemény indokait. Erről azt tanítja történelemtudományunk. hogy Bizánc és a szabírok között történt és a szabírok elfoglalják az egész Krim-félszigetet. Itt valójában Bizánc remek politikája érvényesül, mellyel biztosítja Krím birtokolását és megóvja attól, hogy azt az arabok elfoglalják. Bizánc tudja, hogy Dentumagyaria és a kalifák között békés megegyezés van, és így a szabír birtokot képező Krím nem fog kapni arab támadást. Tekintve, hogy ez az időpont (860.) már Árpádnak nagykorúsági idejébe esik, ez valószínűsíti Árpádnak szoros kapcsolatát a bizánci császársággal és érthetővé teszi az ún. "Honfoglalás" megtörténtének körülményeiben a bizánci szövetséget, de nem úgy, amint azt történészeink kiagyalták. Ennek részletezése előtt azonban talán a 3. kérdésre kell feleletet adnunk és közölni "forgatókönyvünkben" Árpádra vonatkozó történéseket, melyek alapjául azt a tényt kell vennünk, hogy édesanyja bizánci hercegnő, és így a császári házzal rokonságba került idegen fejedelmeknek megvolt a "helyük" a bizánci udvar protokollja szerint létező ún. "uralkodók családjában". Ebben a méltóságban elfoglalt helyüket a császár részéről őket megillető megszólítások különböző árnyalatai határozták meg. (Testvérem, barátom, fiam stb. - de lehetett "komes" vagy "dux" Is.) Valószínű az, hogy Árpád címe a bizánci császári házban "dux" volt, mert a bizánciak ezt használták még az István által felnégyelt Koppányra is: "dux Kopan".
De éppen itt kell egy összehasonlítást végeznünk a dentumagyariai magyarság hitvilági minősítése tekintetében. Miképpen lehetséges az, hogy Bizánc, ahol a császár nemcsak a világi hatalom legfőbb birtokosa, hanem bizánci felfogás szerint Krisztus földi helytartója is, aki a patriarcha és a klérus felett áll, kinevezi a püspököket, zsinatot is ő hív egybe... sohasem nevezte Dentumagyaria lakóit "pogánynak", és annak ellenére, hogy Bizánc közös világi és egyházi feladata volt a "térítés", Dentumagyarla "furk" népét sohasem nevezte "pogánynak" és "megtérítése" érdekében semmiféle intézkedést nem tett?
Ugyanekkor Róma a Kárpát-medencébe visszatért Álmos-Árpádi véreink ellen a legkegyetlenebb inkvizíció segítségével végzi a "térítést", miután I. István meglazult dereka meghajolt a "kereszténységnek" nevezett római vallás előtt. Ez csak úgy értelmezhető, hogy Bizánc felfedezte a szabír- magyarság istenes hitében a jézusi tanításoknak a doktrínáit, és ez azonos volt a bizánci kereszténységnek az ún. "képrombolási" időszakában érvényesített vallási felfogással, így a "turkok együtt imádkoztak a bizánciakkal". III. Michael császár 843-ban kelt rendelete visszaállította a képek, szobrok tiszteletét ugyan, de a két nép közös formájú imarendszerén ez már kevés változtatást hozott addig, míg népünk "hazatérési" és az ázsiai visszamaradottaknak az elrendeződési mozgása megkezdődött.
Így érthető meg az, hogy Álmos (Ögyed) és fia, Árpád, a bizánci császári családban keresztény uralkodókként kapták meg helyüket és az ezzel járó tiszteletet és támogatást is. Ez a helyzet pedig még jobban megerősödött akkor, amikor 867-ben a Makedon dinasztia kerül uralomra, melynek első uralkodója a lovászfiúból lett I. Basileus volt. Pedig az ő címe "divus imperator", azaz "szent" volt, aki egyenlő az apostolokkal. VI. (bölcs) Leó (886-912) is fenntartotta ezt a kapcsolatot, és majd látni fogjuk, miként segíti a Kárpát-medencébe hazatérő népünket. Az arabok bizonyos "fékentartása" volt a dentumagyariak válasza Bizánc kedvességének viszonzására, és ez Álmos és Árpád politikai éleslátásának és államférfiúi nagyságának bizonyítéka. Ebben viszont az araboknál garancia volt a kazár-szabír ellenséges viszony is, hiszen egyrészt szabír fegyverekkel voltak a kalifák seregei felszerelve, másrészt a szabír-magyarok nemcsak ellenségei voltak a kazároknak, hanem a kazár felkelőket, a talmudi törvények bevezetése ellen fegyverrel tiltakozó szabadságharcosokat is támogatták. Így addig, míg Dentumagyaria létezett, az arabok mérsékelték Bizánc elleni magatartásukat és az elzsidósodott Kazáriát háborgatták.
De Álmosnak a bizánci császári házba való "benősülését" akarta a zsidó kazár kagán ellensúlyozni, amikor a Bíborbanszületett Konstantinhoz sikerült zsidó leányt feleségül szerezni. E sorok írója itt látja a gyökerét mindannak a "turk"ellenességnek, melyet - jó 100 év elmúltával - ez a "Bíborbanszületett" a turk népről mond és ír.
Ezért nem lehet bizonyítéknak elfogadni Konstantin írásait a magyar múltra vonatkozóan, de az elmondott bizánci kapcsolatunk azt is megmagyarázza, hogy a finnugoros történetírásunk lapjain Árpád és népének "hazatérése" egy üldözött és szervezetlen népség menekülésének van feltüntetve. A végnapjait élő zsidó Kazária viszont "hatalom" itt ebben a "magyar" történetírásban. és az a bolgár cár- Simeon-, akit a Hóman-féle Magyar Történet "vaskezűnek" említ, majd csak a 10. század elején foga az agyondicsért bolgár "virágkort" fokozatosan és lassan kibontakoztatni. Árpádról csak annyit tudunk, hogy fiai: Levente. Tarhos, Üllő és Jutas. Feleségéről sehol adatot nem találunk. Egyedül Nagy Sándor Kászon írja, hogy "Árpád felesége sabír- magyar fajtából való" (ő "médgyőr"-nek nevezi), de azt is megtudjuk tőle, hogy "Árpád beszélte a bizánciak nyelvét", tehát tudott görögül.
Ez a bizánciakkal való közvetlen tárgyalások lehetőségét biztosítja, ami annyit jelentett, hogy Árpád - minden tolmács nélkül - közvetlenül magával a császárral tárgyalhatott, hiszen mint "dux"-nak ehhez joga volt a bizánci törvény szerint. De Árpádnak Zsolt nevezetű fia majdnem 20 évvel későbben születik az élő és legfiatalabb gyermeke után. Ebből következteti Padányi, hogy Árpád felesége meghalhatott, és ő özvegyen maradva másodszor is megnősült. Miután pedig Zsoltnak a születése ideje (893) közvetlenül a normannak nevezett vikingeknek Kievben való megjelenése után következik be, és Zsolt kinézésében is rájuk hasonlít, az északi viking faji külsőségeket mutatja, Padányi úgy véli, hogy Árpád második felesége (Zsolt anyja) viking hercegnő volt. Ez lehetséges is, hiszen közvetlenül Zsolt születése után indul meg hatalmas népünknek átcsoportosulása, nagy részének a Kárpát-medencébe való "hazatérése", és az eddig féltve őrzött KIEV, világhíres kovácsiparával a vikingek őrizetére és kezelésébe megy át, de a tarjánoknak nagy része ott marad továbbra is, hiszen 100 év múlva még Géza is innen, Kievből kapja a mágikus kardokat. Megerősítik ezt az arab írók is, akik szerint a kievi magyar kardokat a vikingek szállították le a kalifátusoknak. Árpádnak ez a második házassága- viking részről- egy jól előkészített és politikai célokat is szolgáló elgondolásnak lehetett a megvalósítása, ahol a feleségnek szánt "hercegnő" már készülhetett erre, hiszen a krónikák arról emlékeznek, hogy Zsoltnak az édesanyja magyarul beszélt. Persze a "forgatókönyvünkből" nem hagyhatjuk ki a romantikát itt sem. és ne csak "politikai házasságra" gondoljunk, hanem egészséges és szerető szívek találkozására is. -
#2191
En mindig nezem, mik az ervek, de uwu egyre inkabb hadilabon all veluk.. -
Solt #2190 Vannak dolgok amik nem változnak... ;) -
uwu #2189 Nem fogok, ide főleg olyanok járnak akik viszolyognak a tudománytól. Ők a giccses meséket szeretik, és nagyon kiábrándító olyanokat olvasni amiket ide írok:)
Te se lepődj meg, ha soha nem lesz tudományos elméletként elfogadva ez a mese. -
Zenty #2188 "őskárpáti tábor áltudósai"
:D:D nah jó ne lepődj meg ha továbbiakban sem figyelek rád :D -
uwu #2187 Nem működik a link. Ami egyébként ezen a munkahelyi gépemen sűrűn megesik.
De rákerestem és szerintem megtaláltam, és tényleg az van benne sajnos. De ez csak tartalomjegyzék szerű, nem hinném hogy ennyiből áll az egész. Az is lehet, hogy nem azt találtam amit linkeltél.
Egyébként nem igaz, hogy a finnugor eredet lealacsonyító, ezt csak a szerzők mondják. Főleg nem az írástudatlan, mindenféle germán eredetű népekhez képest, akik még az alsógatyát sem ismerték.
A füzetektől függetlenül, az őskárpáti tábor áltudósai is folyton az elmélet 150 éves állapotát támadják. Pedig azóta sokat változott. A szkíta, és hun rokonság ténye nem vita tárgya, csak épp más módon kell elképzelni, egy ilyen szép meséhez tényleg nem illenek a rideg tények:) -
#2186
Köszi az infókat.
-
Zenty #2185 Hm elnéztem.. a harmadik füzet a "szkítás" is fent van az oldalon.
Nah el is olvasom :D -
Zenty #2184 Ha elolvasnál bármit is... tudnád, hogy linkeltem az oldalt ahol ingyenes megnézhető a teljes első 2 füzet. ( finnugor és a pozsonyi csata)
A többi füzet anyagát késöbb töltik fel a leírás szerint.
Tehát az egész ingyenes és a füzetek vétele sem kötelező ( csak aki akarja megveszi, hogy támogassá a kezdeményezést). ennyi
De lehet majd az oldalon lévő anyagot bemásolom ide :D
-
Zenty #2183 Jah részben ők csinálják a füzetet is. Magyarságtudományi tanulmányok nem rossz könyv de kicsit hosszú :D és vontatot. Az anyaga viszonylag friss de nem minden van benne. Gondolom ezért adják ki füzetekbe a témákat mert az egész nem fér el egy könyvbe :D -
remark #2182 Ismeri valaki ezt a könyvet? Magyarságtudományi tanulmányok
A kiadó mintha ugyanaz lenne. Megvan nekem ez a könyv, de még nem olvastam végig. Kíváncsi lennék arra, hogy vajon mennyire... khm... friss az anyag ami a könyvben szerepel. Tudja valaki? -
Solt #2181
-
uwu #2180 Tényleg szépek.
Ezekbe az őskárpáti mese van marketingelve?
Mik azok az újdonságok egyébként? Mesélj már róla! Kváncsi vagyok, de én ezt biztos, hogy nem veszem meg. -
Zenty #2179 Nah már most helyesbitek :D
Az első füzetet most olvasom és a remek érvelések mellet újdonságokat is írnak benne. Tehát rosszul feltételeztem, hogy csak kezdőknek lenne a füzetek. ( Ez számomra pozitiv) -
Zenty #2178 nem tudom volt e már?
A Magyarok Világszövetsége és a Magyarságtudományi Intézet együtesen kiad egy sorozatot "Magyarságtudományi füzetek" néven.
"Dr. Gyárfás Ágnes, a Miskolci Bölcsész Egyesület elnöke, az MTF szerkesztőbizottságának tagja szellemi nagyhatalomnak nevezte a Magyarok Világszövetségét, amelynek égisze alatt a füzetsorozat megjelenik. Pápai Szabó György, a Honlevél újság felelős szerkesztője, az MTF szerkesztője hangsúlyozta, hogy a füzetsorozat válasz arra a gyalázatra, ahogyan a Nemzeti Múzeum a szkíta kincsek kiállítását kezelte, valamit arra a történelmi könyvsorozatra, amelynek kiadása még zajlik, és amelyben – mellőzve a nemzetközi tudomány minden cáfolatát – a magyar népet továbbra is finnugor származásúként mutatják be."
"A sajtótájékoztatót vezető Patrubány Miklós, az MTF főszerkesztője elmondta, hogy a füzetsorozat kezdeményezője az Egyesült Államokban élő Botos László, a Magyarságtudományi Intézet vezetője, a Magyarságtudományi tanulmányok című kötet főszerkesztője."
"A Magyarok Világszövetségének elnöke a középiskolásokat, a főiskolásokat és az egyetemi hallgatókat nevezte a füzetsorozat első számú célzottainak. Tudatta, hogy a füzetek az MVSZ honlapján is olvashatóak lesznek."
oldalukat meg is találtam:
füzetek
Ahogy nézem többségben ismert témákról van szó ( már aki jártas az igaz történelembe ) de első ránézésre részletesen leírják történéseket. De Persze szerintem ez olyanoknak van inkább akiknek fingjuk sincs a törihez.
a füzet témák: ( boritokat szúrom be mert faszán néznek ki :D)
első füzet:
![]()
második füzet:
![]()
harmadik füzet:
![]()
negyedik füzet:
![]()
-
Solt #2177 Én ott leszek "hivatalból"! :) Mindenki rendeltetésének megfelelően működik... ha az a dolga, hogy belekössön, csak tegye... észre sem kell venni! :) -
#2176
A szomorú az, hogy vannak akiknek manapság ezek a nemes gondolatok is csak kötekedésre adnak okot. -
#2175
Igaz magyar gondolkodás. Faluhelyen még nagyon jellemző ez az életfelfogás.
Jahh, idén Kurultáj Bugacon
-
Solt #2174 Na jó, nem ijesztő, de nagyon fura első hallásra! :) Még nem találkoztam ilyennel... :) -
Solt #2173 Ha már videók... ( Pap Gábor )
Egy kis könnyed beszélgetés a Kurultájon... :) -
#2172
Ez egy program, felvett hangból dolgozik. Nem lehet visszaadni vele az élő beszéd hanglejtését.
Nem is ijesztő :-)
-
Solt #2171 Lehet... picit ijesztő! :D -
uwu #2170 Finnugor nyelvrokonság alatt a finnugor nyelvcsaládot alkotó, közös eredetű élő és holt nyelvek csoportját, illetve ezek belső (elsősorban nyelvi-nyelvtörténeti) viszonyait értjük. Ide tartozik a magyar nyelv is, amely együtt az obi ugor manysi/vogul és hanti/osztják nyelvvel a nyelvcsalád ugor ágát alkotja. A balti-finn, volgai és permi nyelvcsaládok együttese képviseli a finn ágat. A finnugor nyelvcsalád a szamojéd nyelvekkel együtt alkotja az uráli nyelvcsaládot. A finnugor nyelvek túlnyomó többsége európai, csak az obi ugorok ősei szorultak át az orosz terjeszkedés következtében a középkor folyamán Szibériába; a szamojéd nyelvcsalád ismert (élő és kihalt) tagjait azonban mind Ázsiában beszélték.
A finnugor nyelvrokonság, mint minden más nyelvrokonság bizonyítékai között egyaránt vannak hangtaniak (fonetikai és fonológiai bizonyítékok), szótaniak (morfológiai bizonyítékok), jelentéstaniak (szemantikaiak) és mondattaniak. A rokon szavak hasonlóságaiból összeálló hangmegfelelések, illetve a közös ősnyelvi szóalakból való levezethetőség tehát a közös ősnyelvből származásnak csak egyik vetületét képezik. A nyelvrokonság további, külső megerősítését, bizonyítékát képezi a finnugor népek kultúráinak rokonsága, mely azonban, akár az anyagi kultúra, akár a zene vagy az irodalom oldaláról nézzük, önmagában sokkal kevesebb bizonyítékot őrzött meg, mint a nyelvek. Az, hogy mind a mai napig a hétköznapi beszéd elemei több, mint hatvan százalékban az ugor és a finnugor, sőt az uráli korra visszavezethetők, magában is jelzi a finnugor örökségünk meghatározó voltát; ha pedig figyelembe vesszük, hogy egyes 19. századi irodalmi nagyságaink (pl. Petőfi Sándor és Arany János) esetében ez az arány közelítheti a 80, sőt a 90%-ot, a magyart - legalábbis ebből a szempontból - egyértelműen a finnugor nyelvi örökség erős bástyájának tarthatjuk.
A nyelvrokonságot pillanatnyilag sem cáfolni, sem megerősíteni nem képes a genetikai rokonítás eszköztára[1] - akkor sem, ha a honfoglalók csontjainak tanúsága szerint őseik egy része (talán 15%-a) finnugor eredetű lehetett. A mai magyar populációban ez az arány talán 5% körül van.
A kultúrák és a nyelvek története egyes esetekben nem feleltethető feltétlenül meg egy-egy népesség történetének, és sem a kultúrák, sem a nyelvek, sem a népek története nem fedi, nem is fedheti a génekét. Mindez azonban nem zárja ki, hogy a történész e három kategória (illetve más lehetséges és elérhető források) adatait, információit összevesse és belőlük megpróbáljon koherens képet rajzolni, sőt - ez a történelemtudomány esszenciális lényege, fő feladata.
A finnugor nyelvrokonság érzékeltetésére használt szóhasonlóságok, hangmegfelelések a nyelvek közös származásának legnyilvánvalóbb megjelenési formái. A hasonló szavak, párhuzamos hangmegfelelések rendszerező elemzése, közös alapnyelvi alakból való levezethetőségük igazolása a finnugor nyelvrokonság legkönnyebben megérthető és értelmezhető része. A párhuzamosságok egy része azonban nem a szavak rokon voltából következik, máskor pedig igen eltérő hangzású szavak tökéletesen kielégítik a hangmegfelelési szabályokat. Azok a történeti nyelvészek, akik az ilyen és hasonló problémákkal foglalkoznak, a finnugrisztika (uráli nyelvészet) művelői. A finnugrisztika (uralisztika) a szó szoros értelmében a finnugor (uráli) nyelvek nyelvészete, vagyis azoknak leíró (szinkrón) és történeti (diakrón) jelenségeit vizsgálja és hasonlítja össze. Tágabb értelemben használják ezeket a szavakat a finnugor (uráli) népek történetének, néprajzának, nyelvészetének, stb. összefoglaló megjelölésére is.
A finnugor (uráli) nyelvrokonság tehát nem a finn és a magyar (vagy bármely két másik finnugor vagy uráli) nép genetikai rokonságát, nem a magyarok finn származását, sem a magyar nyelv finn származását nem jelenti – az ilyen és hasonló gondolatok, állítások abból adódnak, hogy megfogalmazóik nem fogadják el, vagy félreértik a finnugor nyelvészet metodológiáját és eredményeit.
Bonfini[2] emlékezik meg arról, hogy II. Pius pápa (Aeneas Silvius Piccolomini, 1405-1464) említést tett egy veronai szerzetesről, aki a Don forrásvidékénél magyarul beszélő emberekre talált. Mátyás király azonban maga is hallott orosz kereskedőktől arról, hogy keletre még mindig élnek rokonaink, ezért fel akarta kutattatni és Magyarországra szándékozta telepíteni őket. Tardy Lajos ennek okát a török harcok emberveszteségeiben látta. A Mátyás indította királyi expedíció útjáról, sorsáról semmit nem tudunk. Mindenesetre a magyar és az obi ugor nyelvek kapcsolatba hozásának ez az első ismert emléke. A finnugor nyelvrokonság gondolatát a 16. században vetik fel határozottabban: Mathias de Miechow krakkói kanonok a Tractatus de duabus Sarmatiis c. művében még a magyarok és a Káma-vidéki Jugriában élő népek nyelvének hasonlóságáról ír, míg br. Siegmund de Herberstein osztrák diplomata a Rerum Moscovitarum Commentarii-ban (1549) már nem csak a jugriai manysik, hantik és a magyarok nyelvének rokonságát veti fel, de azt is állítja, hogy a magyarok innen költöztek a Kárpátok közé.
A finnugor nyelvrokonságot Szamosközy István, a történetíró is felvette. Ekkor még csak az obi-ugorok és a magyarok nyelvrokonsága merült fel.
1671-ben Georg Stiernhielm svéd tudós beszámolt a lapp, észt és finn nyelv hasonlóságáról, illetve a finn és magyar közti hasonló szavakról. A hamburgi orvos és polihisztor Martin Vogel szintén kísérletet tett a finn, lapp és magyar nyelvek rokonítására. Ő a szóegyezéseken, etimológiákon kívül már nyelvtani párhuzamokra is támaszkodik, amikor e nyelvek rokonságát kimondja. A lapp, finn és magyar nyelv rokonságát még G. W. Leibniz is említi a De originibus gentium c. művében – sőt, egy közös ősnyelv leszármazottainak tartja ezeket.
A finnugor rokonság elmélete a 18. században alakult ki. 1717-ben Olaf Rudbeck svéd professzor körülbelül száz szóegyezést talált a finn és a magyar között, amiből a nyelvészek többsége 40-et még ma is elfogadhatónak tart.
A finnugor elmélet tudományos kutatásának kiindulópontja Sajnovics János 1770-ben megjelent latin nyelvű tanulmánya volt, Demonstratio Idioma Ungarorum et Lapponum Idem Esse, azaz A lapp és a magyar nyelv azonosságáról, mely mai szemmel nézve is tartalmaz figyelemre méltó elemeket. Nyilvánvaló hibái közül az egyik, hogy az állítólag hasonló szavakat ragozva újra beleteszi a szólistába, így többszörözve meg az ilyen szavak számát.
1795-ben Göttingába utazik a kolozsvári orvos, Gyarmathi Sámuel (1751-1830), aki eredetileg a finnugor rokonítást cáfolni akarván ment Németföldre. Gyarmathi Schlözer munkásságának áttanulmányozása után feladta eredeti nézeteit a magyar nyelv "napkeleti" (héber, káld, arab, stb.) rokonságáról, és tanulmányt írt Affinitas Linguae Hungaricae cum Linguis Fennicae originis, grammatice demonstrata címmel, melyben a magyar és az finnugor nyelvek hasonlóságát ecseteli.
A finnugor nyelvrokonság bizonyítását Reguly Antalnak (1819-1858) köszönhetjük, aki az utazásai során a finn, lapp, karjalai, észt, mordvin, mari, manysi, hanti és nyenyec nyelveket nem csak elsajátította, de pótolhatatlan gyűjtőmunkát is végzett e népek körében.[3] Korai halála miatt már nem tudta a hazamentett nyelvi és népköltési anyag feldolgozását maga befejezni, de munkatársa, az 1848-as hős Hunfalvy Pál és mások, például a német tudósból magyarrá lett Budenz József, sőt egész nyelvészgenerációk (Simonyi Zsigmond, Pápay József, stb.) folytatták a munkát. Reguly meglátásait a magyar nyelv helyéről a finnugor nyelvek között, az ősnyelvi alakok kikövetkeztethetőségéről, valamint a magyar népnév eredetéről mindmáig jegyzi a tudomány.
A 18-19. századi magyar közvélemény ellenállással fogadta a kizárólagos északi rokonság gondolatát. Az akkori tudományban még nem különböztették meg a nyelv és a nemzet történetét, az antropológia és a néprajz még csak kialakulóban volt, genetika pedig nem is létezett - érthető tehát, hogy a "hun hagyományból" építkező, akkor kialakuló és felvirágzó romantikus magyar nemzettudat a "halzsíros atyafiságban" a pusztai "szittya" hagyományok megcsúfolását látta. A kialakuló finnugrisztika magyarellenességének vádja azonban több, mint légbőlkapott. Az 1848-'49-es szabadságharc leverése után a Magyar Tudományos Akadémia tagjait nem ideológiai alapon választották,[4] ott voltak közöttük, ill. felvételt nyertek a finnugor nyelvrokonság támogatói és ellenzői egyaránt (pl. Mátyás Flórián).[5], sőt a félig-meddig betiltott, a nyilvános ülésezés jogától megfosztott Akadémia a forradalmárok és a nemzeti gondolkodás bástyája maradt a megtorlás és elnyomatás idején. A Vámbéry Ármin 1869-ben megjelent Magyar és török-tatár szóegyeztetések című tanulmánya nyomán kirobbant, ugor-török háború néven elhíresült nyelvtudományi vita is az Akadémia berkein belül zajlott. A vitában Budenz, Hunfalvy és társaik cáfolták Vámbéry elméletét, mely szerint a magyar török eredetű nyelv volna, így végül Vámbéry elállt elméletétől. Azóta a magyar nyelv és a finnugor nyelvek rokonságát a nyelvtudomány mérvadó képviselői közül senki nem vonja kétségbe.
A finnugor nyelvek rokonsága a nyelvi rendszer bizonyos típusú, igen sokrétű hasonlóságával igazolható. Nem elég hozzá az egyes elemek hasonlósága. Egyes szavak két nyelvben akkor is lehetnek hasonlóak, ha a két nyelv nem rokon – akár azért, mert az egyik átvette a másiktól vagy annak közelebbi rokonától (például ilyenek a török–magyar egyezések: bika, zseb, kapu, alma, stb.), akár azért, mert – bármilyen furcsa – van bizonyos statisztikai valószínűsége annak, hogy hasonló hangkészlettel rendelkező nyelvek néha hasonló szavakat produkáljanak, akár úgy, hogy még a jelentésük is hasonló (például kínai nü és magyar nő). Még szabályos hangmegfelelések is lehetnek átvett szavak bizonyos csoportjai esetében.
Ugyanez igaz a nyelvtani párhuzamokra. Az, hogy mind a török, mind a magyar nyelv – vagy, kitágítva a kört, a török és a finnugor (uráli) nyelvcsalád tagjai – agglutinálnak, vagyis hasonló módon toldalékolják az igéiket, illetve a főneveiket, önmagában még nem elég a rokonság bizonyítására. Nemcsak hangtani és szókészletbeli, de nyelvtani párhuzamosságok is kialakulhatnak olyan területeken, ahol egyes nyelvek szorosan együtt élnek – ezek az ún. „areális” (= területi) nyelvészeti jelenségek azonban önmagukban még nem teremtenek rokonságot az egyes nyelvek között.
A finnugor (uráli) nyelvek rokonsága azonban – éppúgy, mint más nyelvcsaládok tagjainak rokonsága – a rokon nyelveket ezeknél sokkalta összetettebb, mai adottságaikat, nyelvtörténeti fejlődésüket és egymással mutatott megfeleltethetőségüket egyaránt figyelembe vevő és magyarázni próbáló, komplex rendszerbe foglalja. Ennek a rendszernek az időbeli (történeti, diakrón) változásait próbálja rekonstruálni a történeti nyelvészet – esetünkben a finnugor (uráli) nyelvészet – keretein belül. Megjegyzendő, hogy ez utóbbi jóval tágabb fogalom: ide tartozik a finnugor (urali) nyelvek történeti vizsgálata mellett azok általános nyelvészeti tanulmányozása is.
A toldalékok használata, nyelvtani nemek hiánya stb., főként pedig az alapszókincs összevetése és a rendszeres hangmegfelelések (például a magyar f hangnak más finnugor nyelvekben rendszeresen p felel meg, a magyar h-nak k stb.) és a többi, ismeretterjesztő könyvekben gyakran felbukkanó bizonyíték tehát a finnugor (uráli) nyelvrokonság bizonyítási rendszerében csupán a jéghegy legcsúcsa.
-
#2169
Több ilyen videó van, talán rossz lenne hozzá egy ismeretlen hang:
Például ez is egy jó videó.
Vagy ez is.
-
uwu #2168 más néven SAKA, iráni eredetű nomád nép; a Kr. e. VIII–VII. században vándorolt Közép-Ázsiából a mai Oroszország déli területeire, és ott gazdag, erős államot hozott létre. A szkíta birodalom – amelynek központja a Krím-félszigeten volt – évszázadokig fennállt. A délorosz sztyeppen élő szkíták erejét a Kr. e. IV. és a Kr. u. II. század között a szarmaták morzsolták fel, belső-ázsiai csoportjaik pedig a Kusán Birodalomba olvadtak be. A XVIII–XIX. századi romantikus történetírás a szkítákat („szittyák”) a magyarok és a hunok közös ősének tartotta.
Történetükről jórészt a görög Hérodotosz leírásaiból tud az utókor, ő személyesen is meglátogatta országukat. Az ismeretek az újkorban főként orosz régészek, antropológusok kutatásai nyomán bővültek.
A szkítákat harcművészetük, főként a lovas hadviselésben való jártasságuk miatt rettegte és csodálta a többi nép. Mivel az elsők között sajátították el a lovas hadviselést, nagy erőfölényre tettek szert. Vándorlásaik során jutottak el a kimmerek területére; ők addig a kaukázusi régiót és a Fekete-tengertől északra elterülő síkságot tartották uralmuk alatt. A 30 évig tartó háborúban szétzúzták a kimmereket, és ők lettek a Perzsiától Szírián és Júdeán át Egyiptom határáig húzódó terület urai. Később a médek – akik akkor Perzsiát birtokolták – megtámadták a szkítákat, és kiűzték őket Anatóliából. Így a szkíták arra a területre szorultak, amely a perzsa határtól a mai Kubán vidékén át Dél-Oroszországig terjedt.
A szkítákat nemcsak katonai erejük tette nevezetessé, hanem civilizációjuk is. A sírjaikban talált díszes nemesfémtárgyak arra utalnak, hogy gazdag uralkodó rétegük is volt (tagjait királyi szkítáknak nevezik). A szkíta leletanyag legnagyobb és legértékesebb része Dél-Oroszországban és a Krímben került elő. Erejük ahhoz is elegendő volt, hogy Kr. e. 513-ban visszaverjék I. Dareiosz perzsa király hódító hadseregét.
A királyi szkíták élén örökletes hatalmú uralkodó állt. A királyi család valószínűleg Hérodotosz korában került házassági kapcsolatba a görögökkel. Ateasz király 339-ben, kilencvenéves korában esett el a makedóniai II. Philipposz elleni csatában. A szkíta közösség a Kr. e. II. században bomlott fel, az utolsó uralkodó, akinek nevét feljegyezte a történelem, Palakosz volt.
A szkíta hadsereg szabad harcosokból állt; ők fizetséget nem kaptak, csak élelmet és ruhát, de ha az ütközet végén felmutatták egy ellenséges katona levágott fejét, részesültek a hadizsákmányból. Sok katona görög stílusú bronzsisakot és páncélinget viselt. Legfontosabb fegyverük a kétszer hajlított íj és a háromélű heggyel ellátott nyílvessző volt. Perzsa típusú kardot viseltek. Minden szkítának volt legalább egy lova, a gazdagok nagy, főként mongol pónikból álló méneseket tartottak. A kurgánsírokban az előkelőkkel rendszerint együtt temették el házuk több feláldozott tagját, szolgáikat és feleségüket, valamint lovaikat.
-
Zenty #2167 szerintem az gépi hang :D -
Solt #2166 Kicsit fura a hangja a figurának, de a lényeg tényleg benne van! :) -
#2165
Benne van a lényeg, igen.
-
Zenty #2164 Ez engem is érdekelne :D ha át tudnád küldeni nekem is az jó lenne. elöre thx!
-
Zenty #2163 Egy igencsak jól sikerült videó:
őstörténet -
uwu #2162 A jurta a vándorló nomádok, így a honfoglalás előtti magyarok praktikus lakóépülete volt. A nagyállattartó közösségekhez köthető életforma során alakult ki ez a rácsos falú, kupolás tetejű, nemezzel borított, sátorszerű építmény. A jurta jelentősége abban állt, hogy szétszerelve könnyen tovább lehetett vele vándorolni, ami az évszakok változása által meghatározott sztyeppei életmód (téli–nyári szállás), a költözködés szempontjából rendkívüli fontossággal bírt. A jurta kör alakban felállított rácsos fala, a „kerege” – amely állati inakkal összefogott falécrács táblákból állt – tartotta a körülbelül tetőléc keresztmetszetű lécekkel középre igazított kör alakú füstnyílás keretet, amit építéskor az „istenfának” nevezett villás alakú rúd tartott. A „kerege” köré szorosra feszített kötél biztosította, hogy a jurta az „istenfa” kivétele után nem rogyott össze. A bejáratot egy szőnyegajtó takarta, rendszerint nemezből készült. A vándorló nomádok hite szerint a jurta küszöbére tilos volt lépni, mert a küszöb alatt alvó házi istenek (szellemek) felébredtek és bajt hoztak a családra. Ez a babona még napjainkban is fellelhető a magyar családok között. A jurtában az ajtóval szemben helyezkedett el egy kezdetleges oltár. A jobb oldalon volt a férfiak helye és a család vagyona, bal oldalon pedig a nők és a főzéshez szükséges készletek, ételek kaptak helyet. A jurta közepén pedig maga a szabad tűzhely került elhelyezésre, amin és amellett a megfőzött ételek, illetve akkor használt edényeket helyezték el. A szabad tűzhely égésgázai a jurta tetején elhelyezett füstnyíláson keresztül távoztak a szabadba. A füstnyílást a tűzhely használatán kívüli időszakokban nemezzel letakarták, letakarhatták. Az épület hőtartó képességét a „kergére” felkötött nemezlapokkal fokozhatták, ha több réteget erősítettek egymásra. Meleg időszakokban a nemezburkolatot feltekerték, felhajthatták, vagy vízszintes irányban árnyékolóként botokkal kitámaszthatták a szellőzés segítése érdekében. A padlózatot, a földet rendszerint szőnyegekkel, nemezlapokkal burkolták. Ennek minősége, díszítettsége és mennyisége a gazda módosságát is mutatta. -
Solt #2161 Epekedve várom! Nem tudom honnan szerzed ezeket, de király vagy! 
-
uwu #2160 És azt is tudták, hogy a föld lapos 
