Földönkívüli élőlények

Ebbõl bizonyára érthetõ: "Élsz? Honnan tudod? Ébren vagy? Honnan tudod?"
Ezek az egyszerûbbek....................

Hol általánosítottam? Az, hogy mekkora a kontinens országaiban (de én igazából konkrétan a nyugati országokról beszélek) az 1 fõre jutó akárminek a fogyasztása, az neked általánosítás? Szerinted nincsenek ilyen adatok? Szerinted nem lehet tudni ebbõl, hogy mit és mennyit esznek az emberek? Mi köze ennek az általánosításhoz? Semmi. Pont ezen viccelõdök, hogy szerinted ez általánosítás. Hát nem az. Az "átlagos európai diéta" az nem általánosítás. Az egy adatsor, hogy mibõl mennyit esznek az emberek. De ugye veled megint nem a lényegrõl vitatkozunk, ami mondjuk az lenne, hogy valóban sok cukrot, tejet, szénhidrátot eszik-e a nyugati világ embere. Nem arról, mert arra esetleg az lenne a válasz, hogy "igen, sokat esznek". Pont.

Bizonyítási "kényszer"? Csak én nem értem hogy ez hogyan kapcsolódik ahhoz, amit írtam?

Ja, persze, te általánosíthatsz és kategorizálhatsz, mert az jó kategorizálás, más meg nem, mert az rossz. Értem. Csõ.

Igen, tudod pont az "átlagos európai diétán" bukik meg az egész.

Van egy nagyon jó általánosításom az egész kontinensre: a második VH után nyugaton megugrott a cukorfogyasztás.
Érthetnéd, hogy mirõl beszélek, de nem akarod. Akkor ne akard.

Én emlékszem még a te "érveidre", neked szemmel láthatólag semmi nem maradt meg az enyéimbõl.

De, emlékszem. Tele volt négybetûs f-fel kezdõdõ szavakkal. Egy "intelligens" ember benyomását keltetted.

"Huszadjára futsz neki, hogy tisztázz valamit."
Ja, mert huszadjára sem fogod fel.

Tehát vitázol. Minek kell letagadni a nyilvánvalót? Mondod, hogy ignorálsz és nem vitázol, közben meg nem ignorálsz, és folyamatosan vitázol. Egyik verzió se lenne baj, de miért tagadod le, amit csinálsz?

"Az azért duplán kár, hogy óvatosságból az írásom lényegére nem reagáltál"
Nem is fogok, lentebb leírtam miért.

Én is leírom, hogy miért: mert valóban rossz logikát követsz, és valóban kategorizálsz ahelyett hogy a konkrét felvetésekkel foglalkoznál. Eredmény: nem sokat fogsz fel abból, amirõl a beszélgetés szól. De neked nem is ez a célod.

Az "Istent" már az õsember "feltalálta".
Csak akkor Õ még az "evolúció" elején tartott, szinte megfogható bizonyítható (igen-nem), és most eljutott egy csúcsra, amikor már maga a hit miatt az igen túlsúlyba került, szó szerint megfoghatatlanná vált.

"Élsz? Honnan tudod? Ébren vagy? Honnan tudod? Szeret a párod? Honnan tudod? Jó döntést hoztál a múlt héten? Honnan tudod? Bizonyítsd be magadnak, mert ha nem tudod, akkor az "biztos" nincs úgy, ahogy gondolod."

Hát ez még csak véletlenül sem tartozik a bizonyítási kényszer alá.

Igen, tudod pont az "átlagos európai diétán" bukik meg az egész. És még te papolsz skatulyázásról, mikor egy komplett kontinensre általánosítasz. Mindegy, leszarom, megszoktam már, hogy totál következetlen vagy, még a saját elveidhez is. Amit érdemesnek tartottam a témában elmondani, azt már elmondtam korábban, nem fogom most megint. Én emlékszem még a te "érveidre", neked szemmel láthatólag semmi nem maradt meg az enyéimbõl. Sebaj, ez is csak téged minõsít.

"Huszadjára futsz neki, hogy tisztázz valamit."

Ja, mert huszadjára sem fogod fel. Ez megint csak a te problémád, nem az enyém.

"Az azért duplán kár, hogy óvatosságból az írásom lényegére nem reagáltál"

Nem is fogok, lentebb leírtam miért.

"De tökéletesen kifejtetted az álláspontodat, én megértettem, ÉS EZEK UTÁN mondom, hogy baromság. Bocs, ez van. További szócséplés felesleges."

Baromság az, hogy az egyes szervek nem kapják meg az átlagos európai diétával számolva (+cukor, +szénhidrát, +tej, -zöldség, -gyümölcs, -hús/tojás) az optimális mûködésükhöz szükséges anyagokat?
Ez baromság? Így egyszerûen? Indoklás nélkül?
Oké. Te egy zseni vagy.
Bár még egy zsenitõl se fogadunk el semmit indoklás nélkül, de tudod, mit, mivel te über-zseni vagy, neked mindent elfogadok bemondásra is.

"Dehogy vitázom. A véleményemet közlöm, ami már nem vita tárgya."

Jaj, nem errõl beszélek. Nézz már körül, hogy mit csinálsz... Huszadjára futsz neki, hogy tisztázz valamit. Hogy mi motivál, lehet magad se érted. Én csak arra figyelmeztettelek, hogy figyelj oda ezekre a jelzésekre, és vedd õket komolyan. Komolyabban, mint ahogy most teszed.

"És csak azért, mert kvázi megszólítottál."

Kvázi, mi? Eh...

Az azért duplán kár, hogy óvatosságból az írásom lényegére nem reagáltál, ami az lett volna ugye, hogy nem a leírtak értelmével foglalkozol, hanem azzal, hogy mit tudsz belemesélni. Kár, kár, nagy kár.

De tökéletesen kifejtetted az álláspontodat, én megértettem, ÉS EZEK UTÁN mondom, hogy baromság. Bocs, ez van. További szócséplés felesleges.

"És mégis itt vagy. És mégis vitázol..."

Dehogy vitázom. A véleményemet közlöm, ami már nem vita tárgya.
És csak azért, mert kvázi megszólítottál.

"Ebbõl csak annyi látszik, hogy titeket a szcientológia jobban érdekel, mint engem."

Ja, valószínûleg jobban. Na nem azért, hogy belépjek az egyházba, hanem egyszerû kíváncsiság. Annyira érdekel csak, mint a keresztény egyházak, a muszlimok, vagy a zsidók. Nem jobban, de nem is kevésbé.

Amikor konkrétan rámutatunk, hogy mi és hogyan hibás a gondolatmenetedben, akkor elkezded játszani azt a kicsinyes és nem túl gerinces játékodat, hogy "ja, hát én azt nem is úgy értettem, mert ez nem is azt jelenti, hanem emezt", tökéletes példa erre az, amikor azt a baromságot kezdted el nyomatni, hogy éhínség van. Itt, Európa közepén. Ezen máig röhögök, ha eszembe jut.

Én meg azon röhögök, hogy máig nem vagy rá kíváncsi, hogy mit jelent ez az állítás, helyette röhigcsélsz, mert amíg röhigcsélsz, addig is maradhatsz annál, hogy "áhá! hülyeséget mondott! és ha ebben hülyeséget mondott, akkor másban is! úgyhogy csak nyugi, minden úgy van ahogy eddig hittem, nem kell semmit se felülvizsgálni abból amit a világról gondolok, pedig egy pillanatra már azt hittem, de szerencsére a veszély újból csak elhárult!"...

Emberileg már kiírtad magad a vitaképesnek tartott egyének körébõl nálam...

És mégis itt vagy. És mégis vitázol...

Már amennyiben te sem szólsz hozzám.

Nem szóltam hozzád. Leírtam egy tényt, miszerint a szcientológiáról azt tudom, amit ti meséltetek nekem. Ebbõl csak annyi látszik, hogy titeket a szcientológia jobban érdekel, mint engem. Lehet hogy nekem kellene visszakérdeznem: ti talán szcientológusok vagytok?

"Kaptam tõletek bármi más reakciót, mint kategorizálást? Nem."
Nesze, hazudj még a pofámba. Na errõl beszélek.

#1324: az idiótáknak csoportosulásai vannak, így ne erõlködjek az önálló megfogalmazással, elég ha hivatkozok ezekre az idiótákra (ez konkrét kategorizálás)
#1327: szerinted én konkrétan az idióta szcientológus kategóriába tartozom
Na persze mással is ezt csinálod. Aki hivatkozik valamire, annál a hivatkozó és a hivatkozott dolog közé te azonnal egyenlõségjelet teszel. Ami tök jó, mert legalább a gyakorlatban is azt csinálod, amit #1324-ben nekem javasoltál. Csakhogy rossz logikát követsz! Ha én pl. hivatkozol a Biblia egy mondatára, akkor abból nem következik, hogy keresztény vagyok, az meg végképp nem következik, hogy mindenre az egész Bibliából érvényes az, amit a kiragadott mondattal kapcsolatban állítottam. Az meg még vadabb, ha az ember nem is hivatkozik semmire, de te úgy hiszed hogy az ember hivatkozik valamire, így kérdezés nélkül egyenlõségjelet teszel az ember és azon dolog között amire szerinted a másik ember hivatkozott.

Én meg errõl beszélek! <#nezze>

"Ha amit írok, annak pár százalékát TALÁN (szerinted) mondják a szcientológusok is, akkor az egyáltalán nem jól ír le engem, hogy én szcientológus vagyok."

Egyébként meg bagoly mondja verébnek, hogy skatulyáz.
Te mégis mibõl gondolod, hogy egy konkrét szcientológusnak annyi és csak annyi elképzelése van a világról, amit a szcientológia mond? Hogy nekik nincs egyéb meglátásuk a világról? Õk is ugyanolyan emberek, mint te, az õ gondolatviláguknak is csak egy bizonyos része a szcientológia, nem az egésze. Akkor most ki is rendezget dobozokba?

Nem, ez nem módja. Ismerünk már téged.

Amikor konkrétan rámutatunk, hogy mi és hogyan hibás a gondolatmenetedben, akkor elkezded játszani azt a kicsinyes és nem túl gerinces játékodat, hogy "ja, hát én azt nem is úgy értettem, mert ez nem is azt jelenti, hanem emezt", tökéletes példa erre az, amikor azt a baromságot kezdted el nyomatni, hogy éhínség van. Itt, Európa közepén. Ezen máig röhögök, ha eszembe jut.

Nem, felejtsd el, nem játszunk ilyet. Fárasztó, nem elég szórakoztató, értelme meg semmi, úgysem lesz gerinced soha belátni, hogy tévedtél. Emberileg már kiírtad magad a vitaképesnek tartott egyének körébõl nálam, úgyhogy tõlem sok mindenre már ne számíts. Elkönyveltelek menthetetlen hülyének, de ez ne zavarjon, úgysem fogunk túl sokat beszélgetni. Már amennyiben te sem szólsz hozzám.

"Kaptam tõletek bármi más reakciót, mint kategorizálást? Nem."

Nesze, hazudj még a pofámba. Na errõl beszélek.

Oké. Próbáljuk meg: Nem vagyok szcientológus, igazat megvallva fogalmam sincs a nézeteikrõl, vagy arról, hogy kik a tagjaik. Ezekre a dolgokra ti szoktátok felhívni a figyelmemet. Tehát ennyire vagyok tájékozatlan a kérdésben.

Most, hogy erre válaszoltam, fog bármi is változni?

Ha ezek után valami zavarót találok írni, rá fogsz konkrétan kérdezni, hogy az adott dolgot miért írtam?

Azt tudom, hogy túl sokat írok. De abból nem következik az, hogy hülyeség az amit írok. Gondolkozz Micimackó!

És miért pont Micimackó? Egyik reakciómban akartam a Micimackó és a tao-ból idézni, csak hogy folyamatosan közvetítsem felétek azt az álláspontomat, hogy a tudomány a világ csak egy kis részét mutatja be, és más forrásokból megismerhetõ a nagyobbik rész is. De nem idéztem végül mégsem, elég volt a Mozart musicalbõl az idézet. Még túl sok is...

Én nem tudhatom, hogy te sci vagy vagy nem, azért kérdeztem, mert az õ prédikációjukat hallottam vissza a te szádból. Ez azért elég konkrét.

Attól meg ne félj, hogy én neked bármi értelmeset írok. Még a végén megokosodnál, jó vagy te nekem így is fórumpajtás!

Nem, nekem nem nehéz a felfogásom. Ha amit írok, annak pár százalékát TALÁN (szerinted) mondják a szcientológusok is, akkor az egyáltalán nem jól ír le engem, hogy én szcientológus vagyok. Az, hogy te megpróbálod annyival félresöpörni az fejtegetéseimet, hogy címkéket ragasztasz rájuk, az az egyszerûség netovábbja. Ha egyszer reagálnál már végre valami konkrétumra, amit leírok, hidd el sokat nõnél a szememben.

Ahogy nagyra értékeltem a ezt a hozzászólásodat is. Nem azért AMIT írtál, hanem hogy egyáltalán leírtál valamit, hogy vetted a fáradtságot és 2 szónál többet használtál fel valaminek a megfogalmazásához. Gratulálok, de komolyan. <#eljen> Ezt az oldaladat domborítgasd itt is, többre fogunk vele menni mindannyian.

<#szomoru2> Túl sokat írsz.
Gondolkozz Micimackó!

Kicsit nehéz a felfogásod, de mivel én nagylelkû és türelmes vagyok, segítek neked.

Igen az emberek 99%-át nem lehet egyértelmûen kategorizálni. Ettõl függetlenül a kategóriák ismertetõi jellemzik az embereket. Tehát amikor kommunistás kirohanásaid vannak, mi joggal mondhatjuk rád, hogy komcsi, mikor meg a szcientológusok faszságaival jössz, jogos a feltételezés hogy közöd van hozzájuk.

Ha nem mondok semmit, akkor mi hasonlít annyira a szcientológusok elméleteire? Ha meg a szcientológusok se mondanak semmit, akkor mi a bajod velük? Szépen csendben vannak, és nem mondanak semmit. Akkor meg? <#nezze>

Az emberek 99%-a esetén nem mûködik a kategorizálás? Nahát! Nem ezt mondom én is? De ti csak próbálkoztok vele szüntelen, hátha segítségével olyasmit is megértetek, amire anélkül képtelenek vagytok... Ejnye-bejnye. Ennél azért egy 5 éves is gyorsabban kapcsol. <#whatever> Vagy talán pont azért kapcsol gyorsabban, mert 5 éves?

De nekem ennek ellenére sincs semmi bajom veletek. Fogunk mi még ugyanazon projekteken dolgozni! <#law>

Aki nem mond semmit az nem tud tévedni. Erre kár nagy arcot növeszteni, ezt egy óvodás is utánad csinálja ha betanítják.

Fiúk-fiúk! Még mindig nem értitek, hogy annak, hogy hülye vagyok, a legegyszerûbb bizonyítási módja az lenne, ha bemutatnátok, hogy hol tévednek az elméleteim? Amíg az nem megy, addig minden csak ugatás, és (bármennyire is heves most a tiltakozás) szimpla próbálkozás arra hogy kategorizáljátok amit mondok. Mert ha valamit nem értetek, akkor legegyszerûbb beletolni a legközelebbi skatulyába, nem igaz? Kaptam tõletek bármi más reakciót, mint kategorizálást? Nem. Akkor meg mit tiltakoztok most? A témáról halljam a véleményeteket! Halljam a briliáns kontrázást és érveket! ... ... Na, errõl van szó... <#shakehead>

Jólvanakkor, hidd ezt, ha ez így neked egyszerûbb.

Egyébként tökéletesen beleférsz az agymosott szci kategóriába, attól ne félj. Az, hogy nem teszlek bele, az pont az ellenkezõjét bizonyítja annak, mint amit itt próbálsz rámerõltetni, de sebaj, felõlem tényleg azt hiszel, amit akarsz.

A tanulságot levontam már nagyon régen, ha nem tûnt fel,"érdemben" nem szólok már hozzád. Legyél boldog a kis világodban, ne zavarjon, hogy az nem fedi a valóságot.

LOL attól tartod magad annyira nagyra, hogy nem vagy echte kommunista, vagy szci pap?
Az emberek 99%-a ilyen, szinte senki nem illik bele a nagyvonalú csoportosításba teljesen.
Az NWO-sok közt is vannak kommunisták, ufóhívõk, számmisztikusok, meg tudománytagadók is. Ez nem akkora csoda ám mint ahogy beállítod. Minden ember más, ugyanakkor vannak hasonszõrû társaik. Csak te tehetsz róla, hova kategorizál téged a környezeted. Ha nem tetszik, az csak annyit jelent, hogy még számodra is visszataszító amivé lettél 😄

Lehetnél szkeptikus, turbómagyar, vagy istenfélõ, vagy bármi. Ne mi legyünk már a hibásak azért, hogy ilyen vagy!

Te vagy az egyik legjobb példája annak, amirõl írok. Mindig csak a kategóriák, mindig csak a sztereotípiák, igaz? Mert ha sikerül valamit bekategorizálnunk, akkor a bizonytalanság azonnal eltûnik, és mindjárt jobban érezzük magunkat.

De te nem érzed jól magad, mert eddig bármelyik kategóriába is próbáltál volna beleerõltetni, én abba nem fértem bele. Nem gondolod, hogy le kellene tudnod vonni a tanulságot, és végre azzal foglalkozni, amirõl magyarázok? De tudom, te csak az elõemésztett formalizált válaszokra vagy kíváncsi, a "költészet" nem érdekel, így meg se próbálod megfejteni, hogy mirõl is van szó.

Pedig azt mondják a Mozart musicalben is, hogy "az egyszerû út, az naivitás". És ez nagy igazság. Úgyhogy ne legyél naiv!

Ja, persze, a démonok.

Akkor most elmesélem, hogy van ez,csak hogy képbe kerülj...

Rengeteg csoportosulása van az idiótáknak. Ha tudjuk, hogy valamelyikhez tartozol, akkor az a te dolgodat könnyíti meg, egy csomó mindent nem kell elmondanod, mert az egyes csoportok alapvetõ ideológiáit azt úgy általánosságban ismerni lehet.

Te nem vállalsz fel semmi ilyesmit, de idõnként vannak olyan megnyilvánulásaid, amik ennek vagy annak a csoport hülyének a hiedelemvilágára kísértetiesen hasonlít.

Ennyi, a többi démonvadászatot azt te látod csak mögé. Én aztán leszarom, hogy szci vagy, de sok mindent megmagyarázna. Na meg valószínûleg többet nem szólnék hozzád, mert akkor tudnám, hogy reménytelen bármi is... Mondjuk ide már amúgy is eljutottam, szcientológia ide vagy oda.

Kicsit visszatérve ahhoz, amirõl eredetileg írtam.

"Bennem bízhatsz, jó szemem van ehhez."

Az lenne jó, ha ahhoz lenne jó szemed, hogy észrevedd, hogy mi az aminek hátat fordítsz aközben, hogy szüntelenül a démonaidat kergeted.

Olyasmirõl nem tudok vitatkozni veled, amirõl semmit se tudok. Ha konkrét kritikát fogalmazol meg azzal kapcsolatban amit írtam, akkor arra tudok reagálni.

Sehogy, de ahogy írsz róla az tökéletesen egybevág a szcik definíciójával.

Hogyan definiáltam a tudományt?

Csak azért kérdem, mert azok is pont így vannak ezzel a tudomány témával mint te.
Az õ definíciójuk a tudományra pont azt jelenti amirõl fél oldalt írtál.

Egyébként igen, legyél nyugodt, szólni fogok ha a zsidóbérenc, vagy a kommunista éned veszi át a kezdeményezést mikor írsz Bennem bízhatsz, jó szemem van ehhez.

Ha neked Uri Geller hiteles, meg a Csillagkapu a mérvadó tudományos tájékozódási forrásod, akkor nincs mirõl beszélgetnünk egymással. Ilyen infantilis állásponttal nem vitatkozom.

Már megint szcientológus vagyok? Mi lett a zsidóbérenc/kommunistával? Vagy az majd holnap leszek?

Ne ragaszkodj ilyen görcsösen a beidegzõdéseidhez. Engedd el a biztonságot adó kapaszkodókat, és merj saját magad önálló véleményt alkotni arról, amit látsz.

Egyébként meg köszi hogy ilyen sokat mesélsz a szcientológiáról, szinte minden amit tudok róluk, az tõled meg dronkZero-tól származik. Ebbõl is látszik hogy mindenkitõl lehet tanulni...

Te szcientológus vagy?

"Kétféle bizonytalanság létezhet szvsz. Amire lehet is "lehetõség", és a mesebeliek.
Van hétfejû sárkány? Nincs? bizonyítsd be! Ugye hülyeség?"

A beszélt nyelv az olyan, mint egy tükör. Belenézel, és látod a valóságot. Na most én fogom magam, és belerúgok a tükörbe, hogy az megrepedjen. Belenézel a tükörbe, és furcsa dolgokat fogsz látni. A valóság ezer, nehezen összeilleszthetõ darabra esett szét. De attól még az a valóság. Csak így több munkánk van azzal, hogy feldolgozzuk a látványt. Mit mutat a tükör? Aki lusta, az megkérdezheti a Google-t, majd elégedetten becsukhatja a szemét...

<#eljen>

"De talán kissé túl hosszan fejezted ki magad, és az ember könnyen belevész a részletekbe."

Ezt szinte naponta hallom. ;-) A már letisztázott elméleteket le tudom írni röviden is. Itt nincs elmélet, itt elgondolás volt, ami lehet, hogy vezet valahová. Aztán vagy ugyanarra jutunk az elgondolás végén, vagy nem.

"Mit hiszünk el? Azt amit be tudunk bizonyítani."

Pont errõl írok, hogy itt van a hiba. Rengeteg mindent úgy hasznosítunk, hogy nem értjük, nem is tudunk róla semmit, vannak dolgok melyek létezésérõl sem szerzünk tudomást, mégis életünk része valamely közvetett vagy akár közvetlen módon.

Abból kellene kiindulni, hogy a világ ilyen. Az élet ilyen. Az ember mégis mesterségesen leszûkíti azon dolgok körét amit lehetségesnek tart. Az okokról már írtam az elõzõekben.

Élsz? Honnan tudod? Ébren vagy? Honnan tudod? Szeret a párod? Honnan tudod? Jó döntést hoztál a múlt héten? Honnan tudod? Bizonyítsd be magadnak, mert ha nem tudod, akkor az "biztos" nincs úgy, ahogy gondolod.

Van a tudomány, ahol mindennel kapcsolatban amire "tudományos bizonyosság" van, lehetõséged van elõbb megszerezni a bizonyítékot, és ez alapján elõre eldöntheted, hogy akarod-e az élményt, vagy nem. Persze az vita tárgyát képezi, hogy mi az amire van tudományos bizonyosság, de attól még a dolog lényege ugyanaz.

Aztán vannak olyan dolgok, melyekkel kapcsolatban nem vagy képes elõre megszerezni a bizonyítékot. Van aki ezen dolgok közül annyit utasít el és tekint nemlétezõnek, amennyire csak képes, és csak akkor vállal be valami bizonytalanságot, ha arra kényszerítve van. Errõl írtam azt a példát, hogy bizonyos esetekben nincs bizonyíték, csak az élmény és a megtapasztalás, ami alapján álláspontot formálhatsz. Bármennyire is próbáljuk ezen dolgokat kizárni életünkbõl, teljesen csak akkor fogjuk tudni kizárni ezeket, ha megszûnünk embernek lenni.

Szóval vannak dolgok, melyekkel kapcsolatban nincs bizonyíték. Van amivel kapcsolatban csak egy élményt, a megélés/átélés lehetõségét tudja az ember felajánlani bizonyítékként, és a másik embernek kell rábólintania, és azt mondania, hogy oké, megpróbálok a hullámvasúton egyszer úgy végigmenni, hogy elengedem magam, és az élményre koncentrálok. Az üzenetre.

"Kétféle bizonytalanság létezhet szvsz. Amire lehet is "lehetõség", és a mesebeliek.
Van hétfejû sárkány? Nincs? bizonyítsd be! Ugye hülyeség?"

Hétfejû sárkánynál a szövegkörnyezetbõl kiindulva mondod azt, hogy az lehetetlen. Ha más lenne a szövegkörnyezet, lehet azt mondanád, hogy aha! tényleg!. A mesékben rengeteg minden szimbolikus. Azért, hogy komplex elvont dolgokról is egyszerûen lehessen beszélni, és nem úgy, ahogy én teszem, hogy oldalakon keresztül magyarázok valamit.

A furcsa táj, furcsa emberekkel amit a költõ "lefestett" az talán létezik? De vajon mi mindennek az üzenete? Az üzenet az létezik-e? Talán valamit, ami létezik, a költõ így tudott megfogalmazni? És mi ez, ami már valóban létezik?

A válaszra nincs idõnk. Instant válaszok korát éljük, a megtapasztalásra, az átélésre nincs idõ, helyette Google adta válaszokból építünk papírmasé világot magunk köré. De ha csak egyszer megtapasztalsz valamit, amire "nincs magyarázat", akkor az szinte felnyitja a szemed, és egyre több mindent kezdesz el látni, amit eddig nem tartottál lehetségesnek. Észre kezded venni a világ azon részét, amirõl eddig nem voltál hajlandó tudomást venni.

Fából lehetséges vaskarikát csinálni? A tudomány szerint nem. De lehet, hogy a tudomány nem érti az üzenetet, amit mi, emberek, ugye értünk? Ugye?

És még valami. Valamelyik nap alkottam egy baromi jó számot, mert megtalált az ihlet. Sajnos nem tudom bebizonyítani, hogy az ihlet létezik, hacsak a zenét magát nem vesszük annak. Viszont az ihletet nem lehet sem mérni, sem kimutatni, sem pedig modellezni. Vagy igen? Ez is az agyban keresendõ? Meglehet.

Azonban én vagyok a vezetõ és a teremtõ, az ihlettõl vezérelve cselekedtem és látható eszközöket használtam, és a végtermék a hangok összessége lett, azaz a zene. Ami már érzékelhetõ mások számára. Na mindegy.

"Hát mivel Õt az emberiség találta ki"

Elõször is bizonyítsd be - te, vagy bárki - hogy az emberiség találta ki istent. Aztán az emberiségnek be kell bizonyítania, hogy isten létezik és nem õ találta ki. Aztán istennek be kell bizonyítania, hogy õ van és senki nem találta ki. Ezek után mindenkinek közösen be kell bizonyítani, hogy mindenki igazat mondott. Ezek után pedig ELHISZED, te és mindenki, mivel bizonyítékok már vannak. Úgyhogy maradsz a hitnél. Kész röhej az egész.

Látod ez találó:
"Mi van ha a létezés független a fizikai formától?"

Úgy érzem, hogy értem mit akarsz kifejezni. De talán kissé túl hosszan fejezted ki magad, és az ember könnyen belevész a részletekbe. Mit hiszünk el? Azt amit be tudunk bizonyítani. Nos szerintem mindig annak kellene bizonyítani, aki állít valamit. Van Isten (bocsi)? Hát mivel Õt az emberiség találta ki, az õ feladata is, hogy bebizonyítsa. Állítják, hogy vannak szellemek. Bizonyítékot.
Kétféle bizonytalanság létezhet szvsz. Amire lehet is "lehetõség", és a mesebeliek.
Van hétfejû sárkány? Nincs? bizonyítsd be! Ugye hülyeség?
Lehet olyan életforma amely intellinens, és amõba felépítésû? Hát ez már nem annyira.

Simán!

Én nagyon vad dolgokat tudok ám elképzelni. Ha a biztosan létezõ és a biztosan nem létezõ dolgok mellett minden más változatra úgy tekintesz, hogy az akár lehetséges is lehet, akkor a lehetséges változatok száma elég nagy lesz. Nagyon nagy lesz.

A probléma ott van, hogy az ember általában (vagy mindig?) abból kombinál, amit megtapasztalt, azaz amit valamilyen módon érzékelt. Na most ha kevés a tapasztalat, akkor azon változatok száma is alacsony melyeket a megtapasztalt dolgokból ki tud kombinálni. Akinek olyan változatot írsz le, melyet az addigi megtapasztalásaiból nem tud levezetni, abból nem tud felépíteni, akkor azt fogja mondani, hogy a változatod nem valós változat. ("Mirõl beszélsz? Megörültél? Ez lehetetlen!")

A laikusok (vagy akár a tudósok) és a tudomány viszonya is egy picit rossz szerintem. Ez a furcsa viszony arra ösztönzi a feleket, hogy csak olyan dolgokat tekintsenek létezõnek, mely létezésére elegendõ bizonyíték van. Aminek létezését semmi se cáfolja, azt inkább nem létezõnek tekintik. Talán a probléma ott gyökerezik, hogy a "laikus" általában azért fordul a tudóshoz, hogy az választ adjon a laikus kérdésére. A kérdésre nem olyan választ vár a kérdezõ, hogy "nem tudom, de semmi se cáfolja az adott dolgot".

Mert a civilizációnk nem ilyen válaszokból épül fel. A civilizációnk igen/nem válaszokból épül fel. Jó az, ha ekkora helyet hagyok ki az ablaknak? "Nem tudom, de lehetséges, hogy igen." - Ez nem jó válasz akkor, ha valamit (a példában egy házat) építeni akarsz. Mert mi építünk valamit. Mi folyamatosan dolgozunk valami konkrét dolgon. Tehát nem kellenek azok a válaszok, melyeket a munkánk során nem tudunk felhasználni. Ezek a válaszok azon dolgok gyûjteménye, melyek akár lehetségesek is volnának, de nem tudjuk biztosan. Tegyük fel tudni akarjuk, hogy milyen társadalmi berendezkedést alakítsunk ki. Válaszként nem jó, ha kapunk egy halom variációt, hogy ezt se cáfolja semmi, meg azt se cáfolja semmi, meg amazt se cáfolja semmi. Ez így nem fog mûködni. Válaszként azt várjuk el, hogy akkor konkrétan milyen legyen a társadalmi berendezkedés. Tudni akarjuk, hogy így legyen, vagy úgy legyen? Ez legyen a helyes dolog, vagy az legyen a helyes dolog? Na most hogy nézne ki pl. ha a bíróság egy ügyben ítéletként azt mondaná ki, hogy az adott dolog X törvénybe ütközik... de... ezt a törvényt emberek hozták, és ha jobban belegondolunk - állna az ítéletben -, akkor hozhattak volna akármilyen más törvényt is, mert az adott kérdést így is meg lehet ítélni, meg úgy is meg lehet ítélni, tehát a bíró egy más ítéletet is logikusnak avagy lehetségesnek tartana. A civilizációnk nem így mûködik. Civilizációnk nem azon alapszik, hogy több jó válasz van a kérdésekre. Pedig a valóságban több jó válasz van egy halom kérdésre, és nem kellene görcsösen ragaszkodni egy adott válaszhoz, mondjuk ahhoz, amit ma többen tartanak helyesnek (vagy amit pl. a wikipédia tényként kezel).

Tehát szerintem nem annak kellene lennie a kérdésnek, hogy mi az amit olyan részletesen ismerünk, hogy be tudjuk mutatni, hogy miként lehet azt megteremteni. Mert nem csak azon dolgok léteznek a világban, melyeket ENNYIRE részletesen ismerünk. A leopárd akkor is létezik, ha nem tudok legyártani egyet holnapra, igaz? A kérdés inkább az, hogy be tudjuk-e bizonyítani egy adott dologról, hogy az nem létezhet? Mert ha igen, akkor az nem létezik. (Legalábbis számunkra.) Nekem az az érzésem sok esetben, hogy azon dolgokat azonosítjuk be létezõként, melyeket olyannyira ismerünk, hogy akár magunk is elõ tudnánk állítani, azaz ami felett kontrollunk van. Ez talán a biztonság utáni hajsza miatt van így. Mert amit ennyire részletesen ismerünk, azt uraljuk is. Sokkal kényelmesebb egy olyan jól tervezhetõ világban élni, ahol minden apró létezõ dolgot olyannyira ismerünk, hogy képesek vagyunk azt teljes mértékben uralni. Kicsit mintha ez lenne a motiváció a mai világban. Hisz mi építünk valamit, igaz? Na de mit? Civilizációt? Na de mi van, ha több jó válasz van arra a kérdésre, hogy milyen legyen a civilizációnk?

Szerintem minden változat aminek a létezését nem lehet cáfolni, az létezhet, és azzal számolni érdemes. Ez nem csak a lehetséges életformákkal kapcsolatban mûködhet, de akkor is, mikor mondjuk hidakat tervezel. Változat, aminek nem-mûködése nem bizonyítható, az létezhet. Ez persze rengeteg bizonytalanságot okozhat, ami megélése egyesek számára kényelmetlen lehet. Fõleg annak, akinek az a munkája, az a hivatása, hogy választ adjon azon kérdésekre, hogy mi létezik, mi létezhet, és mindezen dolgok létezése hogyan lehetséges? Sõt, maga a létezés hogyan lehetséges?

Amit javaslok, az az, hogy gondolkodjunk úgy, ahogy a többség a hullámvasúton ülve gondolkodik: azt mondják az élmény jobb, ha az ember elengedi magát, félreteszi a görcsöket, a kontroll-mániáját, a minden részletet megérteni akaró (szinte) rögeszméjét, és minden belsõ féket kiengedve egyszerûen átadja magát az élménynek. Megpróbálja befogadni az élményt, és nem kontrollálni, nem megérteni akarja, hanem megélni. Az ember üljön a hullámvasúton úgy, hogy ellazul, rábízza magát a kocsira, az ülésre melyben ül, hagyja hogy keze-lába lógjon amerre lógni akar, és az élményre koncentrál. Az életet is lehetne így élni. Az élet is az élmények befogadásáról szól valahol, és most itt nem anarchiára, hippi-mozgalmakra, reggeltõl-estig történõ joint-partikra gondolok, az élménygyûjtésnek is van valami rendje, amit szintén meg kell élni, hogy mi az (hibázni is engedd a gyermeket).

Aztán különféle változatokat a különféle felmerülõ kérdésekre ezen élmények alapján is lehet adni. Sokan mondják ezt áltudományosnak, de szerintem valójában ez nem az. A lényeg, hogy ha csak azt könyveljük el létezõnek, amit elemi szintig teljesen értünk, azaz amit kontrollálni vagyunk képesek, akkor a világ nagyon beszûkül. Jó válasz egy kérdésre az is, ha azt mondjuk, hogy azért az adott változatot választjuk, mert úgy gondoljuk az a helyes. Így, egyszerûen, minden további részletekbe menõ tudományos magyarázat nélkül. Aztán persze ez nem zárja ki, hogy az így kialakuló valóságot részleteiben is meg akarjuk ismerni. Én csak azt mondom, hogy merni kell a bizonytalant is az élet részének tekinteni, merni kell a bizonytalan alternatívákat a valóság részének tekinteni.

Mi van pl. ha mi is földönkívüliek vagyunk?
Mi van ha a létezés független a fizikai formától? A fizikai forma lehet-e szimplán a tudatosságnak egy szintje?
Mi számít más létformának? Ezt a kérdést forrai úr is feltette már. Nehogy az legyen a vége, hogy azért nem találunk más létformákat, mert görcsösen ragaszkodunk ahhoz, amit annyira értünk, hogy kontrollunk is van felette. Sokszor van, hogy az ember úgy tesz fel egy kérdést, hogy elõre meghatározza, hogy milyen választ szeretne. Aztán ha mégse az jön ki, akkor inkább eltakarja a szemét, befogja a fülét... vagy bekapcsolja a TV-t, hogy még azt is elfelejtse, hogy mi járt a fejében az elõbb.

Mit is nevezünk valójában intelligenciának?
Az õsember intelligens volt? Az ókori ember igen? És a középkori? Nem beszélve rólunk. Sõt akik majd ezer év múlva élnek intelligensnek fognak nevezni bennünket? Ugye nem is olyan egyszerû?
Mert azok az állatok, akik problémamegoldó képességgel rendelkeznek, önmagukhoz képest hova sorolhatók?

Szerinted egy olyan bolygón, melyen hasonlóak a feltételek, azonban szárazföld nuku, kialakulhat-e intelligens élet? Esetleg egy olyan mely ûrutazásra is képes lenne?

Nem én mentem valahova, hanem te. Vártam volna hogy ahhoz szólsz hozzá, hogy milyen más formában lehetséges az élet (avagy: a létezés). Vagy vártam volna hogy elmagyarázd, hogy a felsorolásod ehhez a kérdéshez mit tesz hozzá. Ezért kérdeztem vissza.

Bajom meg miért lenne? Szimplán érdekelne, hogy mit gondolsz valójában.

Búcsúzóul? mér' hova mész?
És egyébként mi bajod van?

tehát, ha tovább ragozzuk, akkor miért nem lehetséges olyan életforma, mely nem helyhez kötött, de ugyanúgy a fényt is felhasználja?
az sem biztos, hogy szénalapúak. stb szer végtelen stb

joh még mielött beleköttök, tudom nem csak a fénybõl élnek, de jelentõs szerepe van a fénynek az életükben, mint nekünk a nyálunkra nekik a fényre van szükségük