964
Beszélgetés Buddha tanításáról, buddhizmusról
-
#364
Én is a Silva félére gondoltam, van benne jócskán önszuggesszió. -
#363
szerintem se, nem az ilyen magnóhallgatós cigirőlleszokós agykontrollt értettem, hanem az alfára jutós silva-módszerest, sztem ennek van a legtöbb köze a meditációhoz -
#362
Szerintem vannak meditációs részei, de az önszuggessziós részek semmiképp nem. -
#361
az agykontroll is egyfajta meditálás nem? -
#360
Szerintem saját élményekbe ugyanúgy bele lehet habarodni. Így aztán nem nagyon számít, hogy hisz-e valaki, vagy sem.
Ahogy Szumedho mondaná: gondoaltok.. csak jönnek és mennek. -
#359
Szerintem azt vallásnak hívják, a hit belülről fakad szerintem. -
Kakuda #358 Csak úgy lehet. A hit kívülről, más emberek ideáiból kerül hozzád, a meditációhoz nincs szükséged hitre, Példának: a futás is lehet meditáció! -
#357
Lehet. És akkor is, ha hiszel. Mondhatni, nem függ tőle. -
kocsisgabor9999 #356 Úgy lehet meditálni ha nem hiszek Istenben? :( -
#355
a Mester(a Buddha) mondja:" az akarás(csetana)--ti szerzetesek--amit karmanak mondok...miutan akartuk cselekszik a szellem,a szo,es a test...!
ertheto igy mi a karma..?(osszefuggeseiben..) -
#354
Üdv a klubban! :) -
Kakuda #353 Nagyon tetszik a topikod! 
-
#352
És hogy látja az ember, hogy mikor helytelen a gyakorlat, ha fingja sincs, hogy mikor helyes? (-ha ott is van a tükör) -
#351
Lehetni lehet. Ilyen esetekben tükröket szoktak használni. De sokkal hatásosabb mesterrel. -
#350
Fantomlovag: Azt szeretném kérdezni, hogy zazent lehet autodidakta módon tanulni anélkül, hogy valaki kiigazítana és rácsapna az ember hátára, hogy tartsa egyenesen, vagy éppen lazábban? -
#349
A legegyszerübb tényleg a légzésfigyelés. Üllj le, nagyából kényelmesen. csukd be a szemed, és figyeld a légzésed. Az elején el fog kalandozni a tudatod, de ne törődj vele. Csak mindíg térj vissza a légzéshez. -
#348
Legegyszerűbb, ha figyeled a légzésed. Belégzés, kilégzés. :) -
kocsisgabor9999 #347 Hali! Azt szeretném megkérdezni hogy hogyan kell meditálni 
eddig még sosem csináltam... légyszives valaki segítsen!
-
#346
Egy levelet kaptam két napja. Részlet:
'...szkeptikus vagyok már afelől, hogy egy totális szenvedés egyszerre le tudja verni az összes lakatot a rejtekajtóinkról. Arra viszont elég kell legyen, hogy immáron félreérthetetlenül kijelölje az utat.
közben nagy nehezen megtaláltam ezt az idézetet, amit majd' 3 éve tettem ki a buddhista topicba, Bikkhu Boddhitól., a nemes nyolcrétű ösvény c. könyve kezdődik ezzel. Szóról-szóra, betűről-betúre igaz. Beszarsz mennyire. Olvasd el sokszor, és lásd meg, hogy már te is tudod mindezt.
.........és kapja be az összes pszichiáter.
"A szellemi ösvény keresése szenvedésből születik. Nem fényekkel és eksztázissal, hanem a fájdalom, a csalódás és a zavarodottság kínzó élményével veszi kezdetét. Ahhoz azonban, hogy a szenvedés őszinte szellemi kutatáshoz vezessen, többé kell válnia, mint olyasvalami, amit pusztán kívülről passzívan befogadunk. Ki kell váltania egy belső felismerést, egy olyan látásmódot, amely aláássa a világgal való kapcsolatunkban megszokott elégedettséget, hogy megpillantsuk a mélyben folytonosan ott tátongó bizonytalanságot. Amikor ez a felismerés megtörténik, még ha csak egy pillanatra is, mélyreható személyes válságot idéz elő. Felforgatja a megszokott célokat és értékeket, gúnyt űz mindennapi foglalatosságainkból, és makacs kielégítetlenséget teremt korábbi élvezeteinkben. Eleinte nem fogadjuk túlzott lelkesedésekkel a változásokat. Igyekszünk megtagadni új látásmódunkat és elfojtani kételyeinket; küszködünk, hogy elégedetlenségünket új foglalatosságokkal palástoljuk. A kutatás lángja azonban, miután egyszer fellobbant, továbbra is égni fog, és ha nem hagyjuk, hogy a felszínes alkalmazkodás felülkerekedjen rajtunk, s nem oldalgunk vissza természetes optimizmusunk toldozott-foldozott változatához, akkor a felismerés eredeti lángja egyszercsak újból fellobban, és ismét szembesít bennünket lényegi helyzetünkkel. Pontosan ez az a pillanat, amikor minden menekvési lehetőség lezárul, és készek vagyunk egy olyan utat keresni, amely véget vet nyugtalanságunknak."' -
#345
A karma csak tett, és annak az okozata. A depressziót tényleg magadnak csinálod, akkor is ha nem tudatos. Ragaszkosás és szomj csupán. Egy kő amit magad vettél a nyakadba, ezért csak Te tudod levenni. -
#344
Kimaradt Buddha: "A test, tudat, gondolatok nem én, aki ezektől elfordul, az cselekvését befejezte." -
#343
Különböző nézetekből kapott válaszok:
Pszichiáter: "Súlyos depressziós, vegye be ezeket a tablettákat."
Öregapám: "Túl sokat foglalkozol magaddal, ne foglalkozz magaddal ennyit!"
Én: "Agytályog! Stroke! Segítség!"
Öreganyám: "Hát igen, az életben vannak szar dolgok."
Anyám: "Most szembesülsz a felnőttkor felelősségével. Tűzz ki célokat, legyél rámenősebb, ne ilyen lagymatag, ne bújj ki a felelősség alól betegségekbe menekülve!"
Barátnőm: "Ne hippohonderkedj!"
Apám: "Gyere, nézzük meg az állatokat!"
Haverok (nevetve): "A pszichiáter biztos nem találkozott még igazi nagy kockákkal." :D
Barátom: "Ezt bizony magadnak csinálod, ...biztos találnál magadban valami halálos szervi bajt, ha elég kitartóan keresel, de ennél sokkal előbb fogsz beleőrülni. Ha ezt tudnád pozitívan csinálni, már rég megvilágosodtál volna." -
#342
Van egy érdekes kérdésem, ami már napok óta gondolkodtat:
Hogyan egyeztethető össze a karma a neurológiával?
Ha elfogadjuk, hogy az agy egyes részeinek aktivitásához olyan képességek tartoznak, mint szociális viselkedés, felismerő képesség, absztrakt gondolkodás képessége, originalitás, kommunikáció, koordináció, mozgatás, vegetatív funkciók.
Ha valaki kap egy fertőzést az agyának valamelyik részére, vagy strokeja lesz, utána mekkora mértékben tud úrrá lenni ezen a tudatával?
Mekkora mértékben lesz szimplán tudati befolyásolással újra működőképes a tudata?
Ez a kérdés azért vetődött fel bennem, mert előző héten voltam pszichiátrián, súlyos depressziót diagnosztizált a doki, azt mondta rá, hogy ilyen esetekben már gyógyszer is szükséges ahhoz, hogy visszaálljon az egyensúly, és adott valami antidepi gyógyszert, ami az agyban csinál valamit a szerotoninszinttel.
Aztán elmentem a gyógyszertárba, kiváltottam egy nyugtatót, meg az antidepi gyógyszert, az utóbbival sokáig farkasszemet néztem, majd úgy döntöttem, hogy nem veszem be. Mert ennyi erővel nyomathatnék magamba akár morfiumot is, vagy alkoholt, vagy bármit, amitől jobban lennék.
Nálam ott gyanús a dolog, hogy képes vagyok bizonyos szituációkban szinte felhőtlen örömre, ilyen a foci, vagy egy jó beszélgetés.
Múltkor a legsötétebb rémálom állapotban fetrengtem az ágyamban, mikor édesanyám leült az ágy szélére, és simogatta a karom, és azt kezdtem érezni, hogy a testembe szétáramlik a boldogság, és a nyugalom. Olyan érzés volt, mint ha a pokol legmélyéről a mennyország kapujába kerültem volna. Szóval ha ennyire drasztikus tudatállapot változást lehet elérni egy szempillantás alatt csupán ilyen dolgokkal, akkor hogy jön ide a gyógyszer?
Lehetséges lenne minden káros agyi, vagy tudati aktivitást hirtelen megbénítani, és a határtalan nyugalmat érezni? És ha mégsem? Ha mondjuk valami gyulladás megámadta az agyam, és nem vagyok képes kontrollra, mert annyira befolyásolja a tudat működését az agyi folyamat?
Vagy mindezen túl van, amit keresek, ami sem az agyi fizikai folyamatoktól, sem a gondolatok minőségétől nem függ? -
#341
hehe. A Buddhista kozmológia, ismeri az egyéni, privát poklokat, ahol rövid időtől, NAGYON hosszú ideig lehet születni, újra és újra. :)
Egyszer, mikor erről folytattam épp egy kis "olvasó hadjáratot", kiszámoltam hogy ha minden úgy van, ahogy egy bizonyos TIbeti mókus leírta, a következő 147 milliárd évet töltöm a pokolban. Ennyire aztért nem vészes a dolog szerintem. :D -
#340
Én inkábbb attól félek, hogy hová születek a következő életembe.
Bár ha arra gondolok, hogy fletó mi lesz, akkor mindíg megnyugszom. -
#339
Én spec nem félek a haláltól. VOltam párszor halál közelben, és persze nem akarok meghalni, de gondom sem lesz vele ha el kell menni. Továbblépni, elköltözni, vagy ahogy tetszik. Viszont az élettől sem félek. Élek, és nem csak tettetem a létezést. Valahol ez már fél siker szerintem.
A pánikroham pedig csak tudati békjó amit magunkra rakunk. Ennyi! -
másikisvan #338 Érdekes de mintha nem is ebbe a topikba írtátok volna a "félek a haláltól" cucctémát. ::D
Mert ez kicsit azt mutatja hogy tökre nem értitek :D::DD: -
#337
Nem azt mondtam, hogy véletlen, csak hogy nem kötődik szituációhoz. -
#336
Véletlenek nincsenek, szóval valamihez kötődnie kell... -
#335
Nincs meghatározott szituációhoz kötve. -
#334
Szerintem senki sem akar meghalni :). De nem sok lehetőség van. És mitől félsz, mikor jön elő a pánikroham? -
#333
Én semmit, de tegnap diagnosztizáltak rajtam pánikbetegséget. Na amikor csőstül jön a félelem az az igazi kihívás. Ilyenkor érzem, hogy mennyire nem akarok meghalni, és nincs, ami megvígasztalna. Egyszerűen tudom, hogy meg fogok halni, és nincs vígasz.
"...hozz egy mustármagot olyan háztól, aminek még nem volt vendége a halál."
Csak annyit tudok, van bennem valami, ami rohadtul nem szeretne meghalni. -
#332
Tunhuangról mit tudnak a nemes egybegyültek? -
#331
Tudat nem egyenlő agy. Ez világos. De miért kell ennyire ragazkodni a nihilizmus szélsőségéhez? Ha semmi nincs, akkor nincs mihez tapadjon a tévképez mej énnek nevezi magát, aztán világot épít. Ha mégis igazad lenne, a rendszer sosem indulhatott volna be, tehát nem lennének tévképzetek.
Ez a falnak futás példa elég szemléletes. A buddhizmusban az a jó, hogy gyakorlatias. :D -
#330
Valóban igazad van. Annyival egészíteném ki hogy az "éntelen" azt jelenti, hog nem rendelkezik önvalóval. Tudom, hogy Te tudod, csak tapasztaltam már kararcokat e téren. -
#329
Úgytűnik, hogy nem tudom normálisan kifejezni magam, ha ennyi félreértés történik. -
#328
:D -
#327
Ahányszor leírtad ebben a topicban a félreértés szót, nem csodálkoznék, ha ez is csak az lenne. :)
Tudok egy szemléletesebb módot annak a bemutatására, hogy nincs agy, nincs fal: Veszel egy jó kemény falat, teljes erődből fejjel nekifutsz. Na utána lehet, hogy nem lesz agy, nem lesz fal, de jobb esetben a kép is valahol máshol, mondjuk egy kórházba jön létre. -
#326
Ebben a tartályos agy-számítógép példában nagyon félreértettél. A célom a példával nem az volt, hogy az agyat állítsam be a tudat helyének, csupán annyi, hogy egy kicsit "materialistább" (közelebb az anyaghoz) módon mutassam be azt, hogy a valóság nem az aminek látszik és hogy ez mennyire kézzelfogható.
Ezért is írtam HSZ-em végére, hogy:De igazából az agyad sem létezik, a kép egészen máshol jön létre.
Vagy én értettem félre a HSZ-ed?
-
#325
Jó kis témák jöttek össze az elmúlt pár napban.
Ha lenne ilyen lélek, valami önvaló, ami mindenkiben megvan, akkor Buddha nem lépett volna túl a hindu tanításokon, amik éppen ezt tanítják. Tanítását azért nevezik középútnak, mert elveti mind a nihilizmust, mind az örökkévalót. Nem állít olyat, hogy a jelenségeknek nincs konvencionális létük, mert ezzel a nihilizmus végletébe esne, sem azt, hogy valódi önvalóval (állandósággal), valamiféle halhatatlan lélekkel bírnának.
Tulajdonképpen ezt jelenti a függő keletkezés tanítása, ami szerint a jelenségek kölcsönös függőségben keletkeznek, és pusztulnak el valamiféle végső lényeg nélkül. És akkor van szenvedés, amikor ezeket állandónak tapasztaljuk.
Ma nagy a bizalom abban, hogy az agy hozza létre a tapasztalást, hogy az agy a tudat lakhelye, ez szerintem nem sokban különbözik más dualisztikus szemléletmódtól. Amikor arról beszélünk, hogy az agyat egy tartályba rakjuk, ráengedünk különböző impulzusokat, még akkor sincs eldöntve, hogy a tapasztalat vajon a számítógépben keletkezik ami küldi az ingereket, vagy magában az agyban.
Ha annyira evidensnek tűnik, hogy az agy a tapasztalat lakhelye, akkor kezdjük el darabolni az agyat a tartályban. Vágjuk félbe, küldjünk rá impulzust. Vágjuk ketté azt is, küldjünk rá impulzust. Vágjuk félbe... azt is, azt is. Szedjük atomjaira. Hol a tapasztalat? A tartályba tett agy mája, amit közben átültettek egy másik emberbe, több tapasztalatot fog hordozni, mint az atomjaira robbantott agy? Csak érezni fogja az agy által tegnap ledöntött fél liter pálinkát.
No de vegyük szemügyre újra a számítógépre kapcsolt tartályt, amiben mostanra csak egy zavaros massza van. A gép továbbra is szorgosan küldözgeti a jeleket a tartályba mind hiába. Meg is van! Bizonyosan számítógép és a tartály a tapasztalat lakhelye! Aztán közben az is tönkremegy. :)
Ha nézek egy messzi fát, akkor idealita módon úgy gondolom, hogy a kép ott van a távoli tájban, a száguldó fotonokban, a retinámban, az agyamban, a testemben, (ha távcsővel nézem, akkor még akár annak a lencséjén is:), ha pedig mindezt egy gép küldi, akkor ott a gépben, ott a kábelekben, ott a tartályban, stb, ami ha megszűnnek a feltételek, akkor elmúlik.