Buddha dharma

Félreértettél.

Minden valásnak ugyanaz az alapja, ugyanarról beszélnek, csak máshogy hívlák 😊

Ez most hogy jött ide, vagy mire írtad? C:
az egyébként szerintem nem egészen ugyan az

Baluman:

Isten útjai kifürkészhetetlenek.

Ha hiszed ha nem számos azonosság van a keresztény és a buddhista vallásban.

Ha nem törõdne senki se azzal, hogy mással mi történik, akkor 1 ember, aki nem a saját életével foglalkozik akár meg is ölhetne mindenki mást. Nem igazán tudom elfogadni, hogy minden okkal történik. Az emberek teremtették meg a helyzetet. Döntési lehetõség mindig megvan. Ha nincs akkor az teljesen más okból nincs (parancsra katonának le kell lõni valakit, vagy szükség van pénzre és ezért lopni kényszerül).
Én a karmát egy külsõ erõnek képzeltem el, nem szilárdnak vagy folyékonynak.

Az szerintem nem jó érv, hogy ne foglalkozzak más életével. Oka például az 1. mondatom, vagy a családtagokkal biztos mindenki törõdik :/
Nekem ez a karma dolog kicsit úgytûnik, mintha csak a béke érdekében lett volna kitalálva (mindenki saját magával törõdjön, ne ártsunk egymásnak), ami jogos is.

Mostmár egyre inkább érdekel ez a dolog. Az biztos, hogyha sikerül leérettségiznem és lesz idõm utána, akkor kifogok olvasni pár könyvet :-)

És ugyanez igaz az egóra is, az egó te vagy. Az egó a részed, nem egy rossz dolog amivel harcolni kell és kiírtani. Csak meg kell tanulni felsimerni a trükkjeit 😊

Az utolsó részben kicsit félreérthetõ lehetek. A karma nem egy megfogható létezõ valami, a helyzetet az illetõ teremti meg, csak így egyszerûbb írni és talán érthetõbb. Bonyolultnak tûnik így leírva de nem az, ha az ember megérti nem az.

Ez volt a motiváció, mégis az szenved akit leszúrt. Ez nem motiváció, ez a felszín. Ilyenen felesleges agyalnod, a saját életeddel foglalkozz ne máséval.

Vagy másik az atombomba amit ledobtak Hiroshima -ra meg Nagaszakira, mindenki aki ott élt bûnös lett volna, és a karma akarta így, hogy kitalálják az atombombát. Háborukat is a "sors" akarta h kitörjön, vagy az emberek okozták. Ne elemezgesd, hogy így nem tudod elhinni vagy úgy. Ha nem fogadod el azt, hogy nincs véletlen akkor felesleges ezen törni az agyad, ha elfogadod, akkor meg azért nem fogod törni magad, mivel tudni fogod, hogy minden okkal történik. Nem kell neked kideríteni, hogy hol kik miért haltak meg, nem a te dolgod. Ez az egész nem arra való, hogy elkezdj katasztrófákat elemezgetni aztán meg hirdetni, hogy hajj de bûnös mindenki, ezt szektának hívják. A saját életeddel foglalkozz, arra alkalmazd ezt. De ha komolyan akarsz ezzel foglalkozni akkor olvasgass ilyen témájú könyveket. Úgyis rábukkansz a neked megfelelõre 😊.

Ez a karma végülis ellent is mond annak, hogy az emberek saját maguk irányítják "sorsukat" (mármint úgy, hogy közbe a feladatot kell teljesítsék). Tehát ha azt mondja, hogy annak oka volt, hogy térdenszúrták azt az embert, akkor az már "meg volt írva", nem az okozója akaratából történt.
Vagy rosszul értelmezem?
Rosszul. A karmát ne egy nagy szilárd valaminek képzeld el. Inkább mint valami folyékony folyamatosan változó dolgot. Ne helyezd ki a dologt, az okozója saját akaratából szúrta le, hogy is mondjam....a karma csak a helyzetet teremtette meg, hogy létrejöjjön az esemény, de még ettõl nem volt biztos, hogy bekövetkezik a bûntett, dönthetett volna másképp is. Azt szokták mondani, hogy ha az ember megindul a lejtõn lefelé, akkor nagyon könnyû begyorsulni és tovább haladni lefelé. Benne is ott volt a hang amely mondta neki hogy ne tedd meg, de már annyira tele lehetett gyûlölettel vagy akármivel ami rávitte, hogy azonnal elnyomta a hangot. A karma nem determinál, a helyzeteket megteremti ahol bizonyos dolgok történhetnek, az hogy mi tröténik a te döntésed, az egy másik kérdés, hogy a döntés lehetõsége nem merül fel benned, elég kényelmetlen dolog ez az egónak, totál összeomlás lenne (a döntés beismerésével) az amit eddig tett, felipített a saját önigazolására.

De, szerintem elég. Ráadásul az emberek tapasztalnak olyat, hogy szabad döntés, vagy pedig "enyém", "én vagyok".

Ez nekem valahogy még mindig érthetetlen. A Blahán a 12 éves cigány gyerek térden szúrt valakit azért, hogy elvegye az mp3 lejátszóját. Ez volt a motiváció, mégis az szenved akit leszúrt. Nemtudom elképzelni, hogy azért történt így, mert az õ lelke bûnös volt.
Vagy másik az atombomba amit ledobtak Hiroshima -ra meg Nagaszakira, mindenki aki ott élt bûnös lett volna, és a karma akarta így, hogy kitalálják az atombombát. Háborukat is a "sors" akarta h kitörjön, vagy az emberek okozták.

Abban igazad van, hogy nem létezik multban olyan, hogy HA. De jelenben van. Valaki felidegesít, és utána én ütéshelyzetbe kerülök, én döntöm el h beleütök vagy nem, vagy durvább lehetõség, megölöm vagy nem (illetve fájdalmasabban vagy kevésbé). Ezt akkor sem én döntöm el, hanem a karma? Sztem kilehet így vetíteni, ha jól értem ezt akarják mondani a tanítások.

Ez a karma végülis ellent is mond annak, hogy az emberek saját maguk irányítják "sorsukat" (mármint úgy, hogy közbe a feladatot kell teljesítsék). Tehát ha azt mondja, hogy annak oka volt, hogy térdenszúrták azt az embert, akkor az már "meg volt írva", nem az okozója akaratából történt.
Vagy rosszul értelmezem?

Ezzel tökéletesen tisztában vagyok. Viszont a hallucináló illetõnek léteznek a hallucináció (saját maga számára). Nem elég ez önmagában a szabad döntés illúziójához?

Egy kedves fórumtárs ezt úgy fogalmazta meg, hogy noha minden gyárilag éntelen, mégis az emberek valami pluszt látnak oda, ahol az nincsen.
Egy másik úgy tette föl a kérdést: "Hogyan magyaráznád el egy halucináló embernek, hogy a látomások tárgyai valójában nincsenek is ott, ahová képzeli õket?"

De ki is van fejtve a tanításokban, hogy mi minden nem én. Nem én a test, nem én a látás, hallás, izlés, tapintás, nem én az érzetek, nem én a gondolatok, nem én a tudat.

"Az ember kellemesre gondolva felébreszti a vágyat, s megszabadul a vágytól attól elfordulva, de úgy éri el a nirvánát, hogy üresnek látja azt, mint egy árnyképet."

Csak egy dologra reagálok, kicsit kötözködésnek tûnhet: A buddhizmusnak viszont van egy olyan tanítása, hogy éntelenség, ami szerint egyik sem lehetséges.

éntelenség....mi is ez?.....az én hiánya? ami nincs annak, hogy lehet hiánya?

hogy minden ami történik az emberrel (fájdalmas dolog, pozitív dolog) egy következménye annak amit tettünk Tettek, szavak, gondolatok, mind3 generál karmát.

Ha én most térden szúrok valakit, akkor azt a karma akarta így, mert õ bûnös volt? Ha nem szúron térden akkor vszínûleg semmi nem történt volna. Most akkor térden szúrtad, vagy nem? Nem létezik ha vagy van vagy nincs. Azt hogy a térdenszúrást te generáltad vagy õ generálta, nem mindegy, de csak addig a pontig, amig kideríted a saját részedet benne, az övével nem tudsz foglalkozni, hiszen nem ismered az életét. Mellesleg felesleges ez a kivetítés, hogy a "karma akarta így vagy úgy" ez max arra jó hogy bûnbakot csinálj belõle. Ha térden szúrtad akkor meg kell vizsgálnod a motivációt, a tett elõtt/közben/után felmerülõ gondolatokat érzéseket.

Másrészt a legtöbb ember élete végén amúgy is szenved. Igen, mert sok megoldatlan dolgot hagyott hátra.

Legtöbb szenvedést az emberek okoznak egymásnak, vagy betegségek/természeti katasztrófák okozzák. Az utóbbi 2 egyáltalán nem tûnik úgy, hogy mindenkit úgy bûntetne, ahogy korábban negatív dolgot cselekedett. Ember okozta-ra pl. ottvan az atombomba (az biztos nem válogatott, h kit bûntessen :S), betegségeknél pl. a régebbi járványok, mint a pestis. Ezekszerint te ismered az összes embert a világon? A múltjukat, személyiségüket, karmájukat? Nyugodj meg semmi sem véletlen és mindenki "megfelelõ" módon "bûnhõdik".

Visszatérve a döntésre (hogy reagálásom ne tûnjön csak szimpla kötözködésnek). Gondolj bele mindennapi életedben, volt már olyan, hogy döntened kellett, hogy menj vagy maradj, és nem tudtam eldönteni? Nos enmtudom nálad hogy van ez, de az utóbbi idõben ilyen esetekben nekem feltûnt, hogy valójában a döntés már megszületett ekkor (maradok), csak táncolok egyet az egómmal 😊. Kíváncsi vagyok te hogy látod ezt.

A döglött hal nem DÖNT úgy hogy a víz sodorni fogja. Valóban nem, hiszen döglött, döglött dolgok nehezen döntenek.

Ha a kard suhan a nyakad felé, és te meg vagy kötözve, hiába tudsz a kardról véged... Valóban, de te valamiért azt vetted alapul, hogy ha tudom mi törtnik akkor megakadályozom (legalábbis így értelmeztem). Pedig ez nem errõl szól. Szóval a példa szerint: Tudok a kardról így van idõm (lehet kevés, lehet sok, mivel az idõ relatív) átgondolni, hogy mit ronthattam el, amiért ilyen véget érek. Ha ezt képes vagyok felismerni, akkor következõ életemben lehet, hogy könnyebben tudom korrigálni. Azt azért hozzá kell tennem mondjuk, hogy nagyon sarkos a példád szerintem.

A legegyszerûbb úgy fölfogni, hogy különbözõ külsõ és belsõ hatások motiválnak, újabb hatásokat váltanak ki. És hogy jön mindehez a szabad akarat? Ahhoz, hogy valaki szabad akarattal rendelkezzen, kéne egy stabil "én", vagy valami állandó pont, ami szabad akarattal rendelkezik. Hogy valami determinált legyen, ugyanúgy kell egy állandó pont, ami determinálva van az elõzõ feltételekbõl. A buddhizmusnak viszont van egy olyan tanítása, hogy éntelenség, ami szerint egyik sem lehetséges.

Nah gondolkodtam rajta egy kicsit. A karma azt mondja lényegében, hogy minden ami történik az emberrel (fájdalmas dolog, pozitív dolog) egy következménye annak amit tettünk (akár nem jelenlegi életünkbe. (ok-okozat törvény).
De most ez hogy lehetne lehetséges? Ha én most térden szúrok valakit, akkor azt a karma akarta így, mert õ bûnös volt? Ha nem szúron térden akkor vszínûleg semmi nem történt volna. Másrészt a legtöbb ember élete végén amúgy is szenved.
Legtöbb szenvedést az emberek okoznak egymásnak, vagy betegségek/természeti katasztrófák okozzák. Az utóbbi 2 egyáltalán nem tûnik úgy, hogy mindenkit úgy bûntetne, ahogy korábban negatív dolgot cselekedett. Ember okozta-ra pl. ottvan az atombomba (az biztos nem válogatott, h kit bûntessen :S), betegségeknél pl. a régebbi járványok, mint a pestis.

Akkor ez is egy döntés nem? (a döntés megtagadása)

- Nem. Az nem döntés, pusztán döntési képtelenség. A döglött hal nem DÖNT úgy hogy a víz sodorni fogja.


Ha tényleg így van akkor mik azok a különbözõ képességek amikkel az emberek születnek, miért van az, hogy minden embernek megvan a helye?

- Az ember képességei egy dolog (aminek tényleg van köze a karmának, de közvetetten), de olyan hogy "helye a világban" senkinek nincs csak úgy, azt mindenki vagy megteremti magának vagy nem. Mellesleg az emberek képességei ha megvizsgáljuk végsõsoron igen kevésben térnek el, úgy igazán. Persze van aki jó matekból van aki szar, de kevesen vannak akik ne értenék a szám fogalmát úgy alapbna (még a benszülött is tudja a külömbséget a 2 birka és a 3 birka közt), innnetõl csak a fok tér ael, ami tényleg tehetség kérdés, amire hat a karma, de attól hogy valami pl matek zseni, még nem meuszáj matematikusnak lennie, lehet B kategóriás színész is... Döntés.

Hogy tudnád élni az életed megfelelõen (megértve és rendzve a felmerülõ dolgokat), ha nem ismered a karmát és annak mûködését? Pont a karma szabályát ismerve leszel "szabad", hiszen így tisztában leszel azzal, hogy mi miért történik veled.

- Egyszerû gyakorlati cáfolat: Ha a kard suhan a nyakad felé, és te meg vagy kötözve, hiába tudsz a kardról véged...

Ha eszembe jut ellentmondásos dolog, vagy esetleg megtalálom azt a lapot amin a tanok voltak, akkor lehet majd kérdezek még :I

Azthiszem kezdem érteni, bár nem tudom.
Arról tudtam, hogy a lélek "fejlõdik" több élet alatt, és ha "megvilágosodik -> buddha" akkor kikerül a körforgásból, és elér a ...ba (az most nem jut eszembe hogy mi).
De az, hogy születés elõtt kiválasztunk egy feladatot és azt kell teljesíteni..., hát nem tom. Végülis így érthetõ naggyából az elmélet, ahogy leírtad, de kicsit nekem ellentmondásosak a dolgok. Bár mikor etika órán olvastunk tanokat, akkor is sok ellentmondást éreztem benne (nem voltam egyedül vele :-D)

A karma szerint ha negatív dolgot cselekszek akkor fájdalmas dolog "fog történni", ok-okozat törvény. Nade hogyan, mi dönti el, hogy mi negatív és mi pozitív dolog? :-o

Nah a karma-nak még utána olvasok majd egy kicsit. Egyébként azt kérdeztem az elõzõ üzenetembe a dolgokat, mert már tanultunk is róla, meg olvastam is a buddhizmusról, sorsról meg küldetésrõl nem volt szó :S Csak annyiról, hogy fejlõdik a lélek, tapasztalatokat szerez.

Van Élet abban, amit Írsz..

De ha így lenne, akkor miért nem tudja minden ember, hogy miért született, mi a sorsa, mi a célja?
Azért mert a leszületés folyamán "elfelejtjük" (igazából nem, csak nem tudatos a dolog). Ezért voltak a természeti népeknél különbözõ rituálék, beavatások, a különbözõ korokba való lépéskor, hogy ezt felszínre hozzák. Mivel ezeket a mai társadalom kiírtotta (mivel primitívnek titulálta), így a mai embernek nehezebb dolga van, többek között ennek köszönhetõ a tinédszer kori lázadás jelentõs felerõsödése is. Az emberek elvesztették a kapcsolatot önmagukkal (az istenivel).

És hogyan lehet megismeri a karma -t Sajnos a karmáról nagyon keveset tudok, vannak itt akik hozzáértõbbek, talán õk megválaszolják.

Attól miért leszek szabad, hogy megismerem mik a szabályok és tudom mi miért történik velem? :-) Azért, mert így szabadon korrigálhatsz, szabadon fejlõdhetsz, nem pedig azon frusztrálod magad, hogy "miért vagyok ilyen szerencsétlen, mindíg rossz történik velem". De nem értem ezen mi nem érthetõ, hiszen így van ez "idelent" is. Ismered a szabályokat így szabadon mozoghatsz, elmehetsz bárhová, vásárolhatsz, csinálhatsz ami jólesik, ha megszeged a szabályt megbüntetnek, szerintem tök egyértelmû.

Az buddhizmus azt tanítja, hogy megvan írva elõre a sorsunk, meg céllal születünk mindig, megvan mindenkinek a helye? :-/ Errõl nem tudok nyilatkozni, nagyon keveset tudok a buddhizmusról.

A sorsát az ember maga alakítja ki, hiszen nem a sors dönti el például, hogy ha kimegyek az ajtón merre fogok elindulni, hanem én :S Igen a sors szó értelmezésével van a probléma. A sors nem azt jelenti, hogy meg van írva egy könyvben minden cselekdeted, és bármit teszel az sorsod és nincs döntésed. Képzeld el így: Katona vagy és kapsz egy küldetést (feladatot, ahogy jólesik): Keresd meg az ellenség táborát és mérd fel erejüket. Nem mondják meg pontosan, hogy merre menj, melyik pillanatban hova lépj, melyik fa mögött bujj meg, csak a célt kapod meg, hogy hogyan jutsz el oda nem mondják meg, az a te dolgod. Úgy is dönthetsz, hogy dezertálsz, persze azért kapsz büntit, ha elkapnak (nos a karma mindíg elkap, néha elõbb néha utóbb 😊). Így van ez az életben is, mielõtt megszületsz kiválasztod a feladatod (nem kell nagy dolgokra gondolni, nem olyat választasz, hogy pl: megalapítom a Microsoftot és én leszek a világ ura 😊 ) pl.: barátság. Megérteni, hogy mi a barátság, hogyan mûködik, mit kiván az egyéntõl. Ennek megfelelõen találkozol emberekkel az életben, ennek megfelelõen jönnek a feladatok (nehézségek) és neked meg kell tanulni, hogy mi is az a barátság, ha sikerül következõ életedben más lesz. Mindez addig megy míg meg nem világosodsz (mert az nem megy egy élet alatt, csak akkor ha sok elõzõ ezt már elõkészítette), ha ez megvan kikerülsz a karmakerékbõl. Életünk a tanulásról szól, mely a szenvedésen keresztül történik.

Jelenleg így látom a dolgot, lehet, hogy ez nem igaz, nem tudom. Tanulok én is 😊

De ha így lenne, akkor miért nem tudja minden ember, hogy miért született, mi a sorsa, mi a célja? És hogyan lehet megismeri a karma -t? Attól miért leszek szabad, hogy megismerem mik a szabályok és tudom mi miért történik velem? :-)
Az buddhizmus azt tanítja, hogy megvan írva elõre a sorsunk, meg céllal születünk mindig, megvan mindenkinek a helye? :-/
A sorsát az ember maga alakítja ki, hiszen nem a sors dönti el például, hogy ha kimegyek az ajtón merre fogok elindulni, hanem én :S

Ha az ember nem dönt, a szamszára forog vele, és egyre mélyebbre sülyed. Akkor ez is egy döntés nem? (a döntés megtagadása)

Ez az egész "leszületik" téma, egy newage szinkretista cucc. A buddhizmus soha nem beszél ilyenekrõl, sõt. már amit a szó suggal is erõsen dharma ellenes. Nincsenek nagy célok, sors és hasonló dolgok. Ha lenne, értelmetlen volna amit a buddhizmus ír. Már ha van sors is értlemetlen a karma, mert akkor nem tudsz mást tenni mint ami a sorsod, tehát mi értleme?
Ha tényleg így van akkor mik azok a különbözõ képességek amikkel az emberek születnek, miért van az, hogy minden embernek megvan a helye?

És aki ismeri a szabályokat, nem szabad, hanem rendes rab, aki nem csinál gebaszt a börtönben. Buddha is azért ült le a fa alá, mert nem volt hajlandó belenyugodni a szabályokba.
Hogy tudnád élni az életed megfelelõen (megértve és rendzve a felmerülõ dolgokat), ha nem ismered a karmát és annak mûködését? Pont a karma szabályát ismerve leszel "szabad", hiszen így tisztában leszel azzal, hogy mi miért történik veled.

Értem, mit írtál, és az a rész nem is kifejezetten neked szólt, csak az egy közkeletû félreértelmezés, ezért jobbnak láttam idejekorán leírni.

Ha az ember nem dönt, a szamszára forog vele, és egyre mélyebbre sülyed.

Ez az egész "leszületik" téma, egy newage szinkretista cucc. A buddhizmus soha nem beszél ilyenekrõl, sõt. már amit a szó suggal is erõsen dharma ellenes. Nincsenek nagy célok, sors és hasonló dolgok. Ha lenne, értelmetlen volna amit a buddhizmus ír. Már ha van sors is értlemetlen a karma, mert akkor nem tudsz mást tenni mint ami a sorsod, tehát mi értleme?

És aki ismeri a szabályokat, nem szabad, hanem rendes rab, aki nem csinál gebaszt a börtönben. Buddha is azért ült le a fa alá, mert nem volt hajlandó belenyugodni a szabályokba.

Pedig nagyon jól összefér a sors és a karma. Mielõtt leszületnénk eldöntjük miért jövünk mi a cél (sors, predesztináció) és ennek megfelelõen értékelõdik a karma is. (mégpedig azért mert ha valaki nem a helyén van az szenved, viszont a helyed minden esetben az, amit fent választottál = predesztináció). A Tibetieknek nagyon is igazuk van, csak az szabad aki tisztában van a szabályokkal 😊.

Ha az ember nem dönt, mások döntenek helyette. Ha az ember nem dönt akkor az a döntése 😊. Mások nincsenek. 😊

vannak nálatok ingyenes elõadások?

Én értem mit mondasz de te lehet nem érted amit mondok mert akkor nem írtad volna azt a badarságot a 2 kiló rossz karmáról.

Ugyanabban az értelemben nincs rossz karma és jó karma mint amilyen értelemben nincs jó és rossz sem.

Látom a Karma bonyolult tan...

A karma a szándékos tett. Nincs jó, meg rosz karma, azok késõbbi betoldások. De ha még nem is, akkor is beleférnek az elõzõ rendszerbe. Szintek vannak. A "világiaknak" még Buddha is a vallásos maszlagot nyomta a jóságról, erényekrõl, stb. Sõt, még a hülyébb szerzetesenkek is. Szutrák is mondják, csak olyan ind stílusban. Ha megérted kiderül, hogy nincs jó meg rosz, csak szenvedés, meg nem szenvedés. Ha szenvedést okozol, szenvedsz. Egyzserû visszacsapás. Nem kell misztifikálni. Könyen belátható. Ha gyakran megvered a szomszéd kölköt, egyszer megnõ, és visszagyepál. Ha dühödben bogarakat taposol el, a düh el fog emészteni, mert a düh már csak ilyen...

A 2 kiló rosz karmát csináltam, akkor kell 2 kiló jó is, és nullán vagyok, típusú gondolatok, kórosan nem buddhisták. Buddha okos fickó volt, és realista! A karma a tettek az élethelyzetek megoldásához annyi a köze, hogy a tudatállapot sokban meghatározza a reakciót, és annak hatását, vagyis hogy azt hogy éljük meg.

Az meg, hogy minden helyzetben, mindíg döntünk, persze... Minden döntés, amiket meg kell hozni. Ha az ember nem dönt, mások döntenek helyette.

Egyetértek. De a Tibetiek helyenként nem 😄

Pedig az életben minden lecke. Viszont valóban nincs jó és rossz megoldás, mivel nincs jó és rossz 😊

Én meg az amatõr, azt hallottam van jó karma és rossz karma.

Gondolom, a rossz karmához az kellett hogy valamit ne igazán jól csinlájak, a jó karmához pedig az hogy igen.

Az élethelyzetek nem megoldandó problémák ?

Szerintem a nagy tudományosságoddal nem látsz tovább az orrodnál.
Akkor te a nagy tanult buddhista mester csak úgy élsz bele a világba ?
Nem gondolkodsz mikor mit kellen csinálni, mi lenne a helyes ?

Miféle leckét? Az élet, és maguk az élethelyzetek nem megoldandó problémák, amiknek van jó, és rossz megoldásuk. És nem is fõpróba. Minden helyzet éles.

Szerintem olyasmi lehet a karma, hogy szembekerülsz egy adott élethelyzettel és kiderül megtanultad-e a leckét.

Így nem probléma a szabad akarat. Dönthetsz rosszul is.
Gondolom olyankor egyre élesebb helyzetekkel kerül szembe az ember.

Minden más döntés? Mármint a karmán kívül? A döntés ok-okozaton kívül?
Ez is kb. olyan, hogy "az életemben az elsõ a buddhizmus, csak utána jön a család, a munka, a haverok, a kaja, pia, nõk, wczés, a net, stb..."
Ilyenér bárki hozzáértõtõl kapni egy jó kis hátbaveregetést, hogy mennyire jó az ember humorérzéke. 😄

Amit szabad akaratnak hívunk úgy általában, az simán megfér a karma mellett/benne.

Ez csak egy szóvicc veolt. De ha (ahogy mondod) valakinek megérett a karmája, úgyis megtalálja az utat, akkor a reklám is felesleges túlzás, mert ha megérett, megától is megtalálja. A beérett karma elen már maga Buddha sem tehet (A szutra amiben a fivéreket a csészéje alá rejti).

Én valahogy szkeptikus vagyok. A sors és a karma nekem nem igazán fér össze. A karma jelentése szándékos tett. Okok és okozatok, ebbõl áll a világ, minden más csak döntés.

Egyébbként csodálatos a Tibetiek részérõl hogy ebbe képesek voltak belecsempészni a predesztinációt, és megszüntetni a szabad akarat fogalmát a karmára hivatkozva. Taps, taps. Dehát az akkori uralkodóknak ez keltt a rendfentartáshoz arrafelé, és bevált 😊 Ettõl még maradok a szabad akaratnál, mert ha nincs, és minden karm,a akkor értelmetlenné válik a karma.

Ezt én most honnan tudhatom? Tapasztalataim szerint második olvasás után fölfogom, ami le van írva. :-)
Bár a "keleten tett élménybeszámolóit" úgy értelmezem, hogy "keleten szerzett élmény nyugaton tett beszámoló", mert szerintem így több értelme van, de ha nem ezt akartad kifejezni, akkor jelezz. 😊

Jól értetted az utolsó mondatomat? 😊

"Hogyan kerülhetnék el azok, kiknek tudata állást foglal a klésák erõs mérgét? Még ha csak hétköznapi <életet> is élnek, akkor is elemésztik õket a klésák kígyói."

Juktasastika -52

Van egy pár dolog az írásodban, ami felkeltette az érdeklõdésem. Konkrétan arra nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi minden jön a buddhizmus után, és hogy pontosan kik azok a híres emberek, akik a keleti túrájuk után élménybeszámolókat adnak a nyugati világnak a buddhizmusról. Õõõõ.. de nem is.. :-)

Térítsük? Ha ezt nekem céloztad:

Naív leszek <és cinikus szemnek nagyképû>, de tulajdonképpen témánál vagyunk - ahhoz, hogy valaki kapcsolatba kerül a buddhizmussal, már egy önmagában jó karma. Más kérdés a mélység, és a látásmód. Nincs semmi hittérítés, reklámozni szoktunk helyeken, de csak elõadásokat.

Nézd, ha úgy nézzük 16 éve vagyok buddhista, tanításokat hallgatok, elõadásokra járok, a budapesti xy vonal centrumában lakom, szóval ez nem csak vallás számomra, ez az elsõ dolog, ez után jön minden más, szóval azért nem keveset tudok a buddhizmusról.

Az is igaz, amit te mondtál, de az a gyorsabb karma. Extrém példával: ha egy ember egész életében egy atombunkerben él <értsd biztos életkörülmények>, elõtte egy piros gombbal, aminek megnyomásával mondjuk meghal 100 ember, és naponta egyszer kell megnyomnia. Nem történik vele semmi valószínûleg, természetesen fog meghalni, de ez a sok felhalmozott _rossz_ benyomás a következõ életében 99%, hogy tükrözõdni fog.

Szvsz: ha önként vállalkozott erre, akkor az az ok, ha ezt az életmódot rákényszerítették, az az okozat.

Megjegyezném, nagyon sok könyv szól errõl, de ne professzorok, vagy híres emberek keleten tett élménybeszámolóit kell elolvasni...

"Ha mohó voltál, valószínûleg szûkösen élsz következõ életedben. Ha férfiként tárgyként kezelted a nõket, nõként születsz újjá."

Számomra nagyon extrém a karama ilyen büntetõ mechanizmusként való értelmezése.

Sokkal életközelibb, és mindenki számára megfigyelhetõ, hogy a mohóság már abban a pillanatban magában hordozza a szûkölködést, amint az megjelenik.
Nagyon egyszerû példával: Egyszer semmi pénzem nem volt, és anyumtól kaptam egy ezrest. Nagyon örültem neki, mert így lett pénzem kajára, meg tudtam venni a buszjegyet, egy csokit is tudtam belõle venni. Szóval örömködtem. 😊
Félretettem az ezrest a polcra, tíz perc múlva meg újra a kezembe került. Hirtelen elfogott egy olyan gondolat, hogy "Miért csak ennyit? Adhatott volna többet is. Ezen még egy doboz cigit sem tudok venni, moziba sem tudok elmenni rajta."

Aztán belémnyilalt, hogy valójában ez jelenti a szenvedést. A dolgokra lehet elégedetten, és elégedetlenül tekinteni. A mohóság már magában foglalja a saját bûntetését, az elégedettlenséget.

Téritsük meg õket a Dharmára 😄
Ez valahol olyan... Kifacsart 😄

Küldök privit

Hih pont most néztem ide :-) megérzés

Egyébként mi a különbség a meditációk között, van valami viszonylag rövid olvasmány arról, hogy milyen meditáció mire jó, mivel másabb, hogyan kell?

Mármint Balumann kommentjét olvastam el 😊.