Buddha dharma

haha😛

Békát. 😄

Arra már rájöttem, hogy békét csakis a természetben lehet találni. Sehol máshol.

<#rolleyes>

buddhista*

Alig várom, hogy kiutazhassak Thaiföldre. 😊 Ott nagyon sok buddha él.

Hmmm... ismerõs! 😊 Én amikor csak tehetem, nyáron mindig a kertben alszom!

Tudnám sorolni az összefüggéseket a régi világgal, de ez nem az a topik! 😊

Tegnap este a falunk melletti rétre mentem, lazítani. Olyan fantasztikus érzés kerített magába, hogy azt leírni nem lehet! <#smile> De mikor újra hazamentem, számítógép... stb... el is ment a kedvem...

Ezekre a választ csak magad tudod megtalálni...

Olvass könyveket...

Vannak különbözõ buddhista nyílt napok, rendezvények. Menj oda, kérdezz!

nem tudom, ezert kerdezem

Mi a nehéz? Mi a könnyû? Egyáltalán micsoda az ego?

legyszives valaki valaszoljon nekem, koszonom

Úgy, hogy belátod: semmivel sem vagy különb mint a többi ember.

a megvilágosodást, nehéz vagy könnyû elérni?
és hogyan lehet?
hogyan szabadulhatok meg az egomtol?

Ezt maga Buddha sem fejthette volna ki jobban. Mint ahogyan nem is tette. 😊
De mi még mindig megtehetjük megvilágosodás híján. A fogalmakhoz, és elképzelésekhez ragaszkodva.

Másrészt mi különbség lenne a meditációk alatt megvalósított dhjánák, és a nirvana között?

Határtalan öröm, és a nemtudás megszûnése. Mindent ismersz, tudsz. Egyszerûen nincs elválasztás, a teret mint információt kezeled.

Könyvet nem ismerem, bár librin olvasottak alapján nem tûnik blõdnek nagyon 😊.

Sziasztok Buddhisták. 😊 Kölcsönöztem egy könyvet: --A Buddha másKÉPp--
érdemes elolvasni?


még egy kérdés: a teljes megvilágosodás milyen élményekkel jár?

Még nem, de akkor elolvasom.

Lehet, hogy éppen ez a hozzáállás a baj. Olvastad Hermann Hesse Sziddhártáját?

Te nem érted! Ha értenéd nem tennél ilyen kijelentést! 😉

Úgysem érted.

Te nem ember vagy? 😊

Ne törõdj az emberekkel. Reménytelenek.

"Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt a Magasztos a szerzetesekhez fordult:

- Szerzetesek!

- Hallgatjuk, urunk - válaszolták a szerzetesek tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:

- Szerzetesek, feltárom elõttetek az erdei remeteségben tartózkodás módját. Hallgassátok meg, fontoljátok meg jól; elmondom.

- Úgy lesz, urunk - válaszolták a szerzetesek tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:

- Szerzetesek, elõfordul, hogy egy szerzetes erdei remeteségbe vonul el, és mialatt abban az erdei remeteségben tartózkodik, csapongó figyelme nem összpontosul, fegyelmezetlen gondolkozása nem fegyelmezõdik, féktelen indulatai nem fékezõdnek meg, az utolérhetetlen, páratlan nyugalmat nem éri el, és amire a remetének élete fenntartásához szüksége van: köntösre, alamizsnára, fekhelyre, betegség esetén orvosságra, abban csak szûkösen részesül. Szerzetesek, az ilyen szerzetes vegye fontolóra: "Én ebbe az erdei remeteségbe vonultam el, és itt tartózkodom. És mialatt ebben az erdei remeteségben tartózkodom, csapongó figyelmem nem összpontosult, fegyelmezetlen gondolkozásom nem fegyelmezõdött, féktelen indulataim nem fékezõdtek meg, az utolérhetetlen, páratlan nyugalmat nem értem el, és amire a remetének élete fenntartásához szüksége van: köntösre, alamizsnára, fekhelyre, betegség esetén orvosságra, abban csak szûkösen részesülök." Szerzetesek, az ilyen szerzetes akár éjjel, akár nappal távozzék az erdei remeteségbõl, ne maradjon ott.

Az is elõfordul szerzetesek, hogy egy szerzetes másik erdei remeteségbe vonul el, és ott tartózkodik. És mialatt abban az erdei remeteségben tartózkodik, csapongó figyelme nem összpontosul, fegyelmezetlen gondolkozása nem fegyelmezõdik, féktelen indulatai nem fékezõdnek meg, az utolérhetetlen, páratlan nyugalmat nem éri el, azonban amire a remetének élete fenntartásához szüksége van: köntösre, alamizsnára, fekhelyre, betegség esetén orvosságra, abban bõségesen részesül. Szerzetesek, az ilyen szerzetes vegye fontolóra: "<...> Én nem köntös kedvéért távoztam otthonomból az otthontalanságba, nem alamizsna kedvéért távoztam otthonomból az otthontalanságba, nem fekhely kedvéért távoztam otthonomból az otthontalanságba, nem orvosság kedvéért távoztam otthonomból az otthontalanságba." Szerzetesek, az ilyen szerzetes e számvetés után távozzék az erdei remeteségbõl, ne maradjon ott.

Viszont elõfordul, szerzetesek, hogy egy szerzetes másik erdei remeteségbe vonul el, és ott tartózkodik. És mialatt ott tartózkodik, csapongó figyelme összpontosul, fegyelmezetlen gondolkozása fegyelmezõdik, féktelen indulatai megfékezõdnek, az utolérhetetlen, páratlan nyugalmat eléri, de amire a remetének élete fenntartásához szüksége van: köntösre, alamizsnára, fekhelyre, betegség esetén orvosságra, abban csak szûkösen részesül. Szerzetesek, az ilyen szerzetes vegye fontolóra: "Én ebbe az erdei remeteségbe vonultam el, és itt tartózkodom. És mialatt ebben az erdei remeteségben tartózkodom, csapongó figyelmem összpontosult, fegyelmezetlen gondolkozásom fegyelmezõdött, féktelen indulataim megfékezõdtek, az utolérhetetlen, páratlan nyugalmat elértem, de amire a remetének élete fenntartásához szüksége van: köntösre, alamizsnára, fekhelyre, betegség esetén orvosságra, abban csak szûkösen részesülök. Én azonban nem köntös kedvéért távoztam otthonomból az otthontalanságba, nem alamizsna kedvéért távoztam otthonomból az otthontalanságba, nem fekhely kedvéért távoztam otthonomból az otthontalanságba, nem orvosság kedvéért távoztam otthonomból az otthontalanságba." Szerzetesek, az ilyen szerzetes e számvetés után maradjon ott az erdei remeteségben, ne távozzék.

Az is elõfordul, szerzetesek, hogy egy szerzetes másik erdei remeteségbe vonul el, és ott tartózkodik. És mialatt ott tartózkodik, csapongó figyelme összpontosul, fegyelmezetlen gondolkozása fegyelmezõdik, féktelen indulatai megfékezõdnek, az utolérhetetlen, páratlan nyugalmat eléri, és amire a remetének élete fenntartásához szüksége van: köntösre, alamizsnára, fekhelyre, betegség esetén orvosságra, abban bõségesen részesül. <...> Az ilyen szerzetes élete fogytáig maradjon ott az erdei remeteségben, ne távozzék.

Az is elõfordul, szerzetesek, hogy egy szerzetes egy falu (~ egy település, egy város, ~ egy tartomány, ~ egy személy) közelébe vonul el, és ott tartózkodik. És mialatt annak a falunak (~ településnek, ~ városnak, ~ tartománynak, ~ személynek) a közelében tartózkodik, csapongó figyelme nem összpontosul . Szerzetesek, az ilyen szerzetes akár éjjel, akár nappal távozzék a falu mellõl, ne maradjon ott. Viszont elõfordul, szerzetesek, hogy egy szerzetes másik falu (~ település, stb.) közelébe vonul el, és ott tartózkodik. És mialatt annak a falunak (~ településnek stb.) a közelében tartózkodik, csapongó figyelme összpontosul . Szerzetesek, az ilyen szerzetes élete fogytáig maradjon ott annak a falunak a közelében, ne távozzék.

Így beszélt a Magasztos. A szerzetesek örömmel és elégedetten hallgatták a Magasztos szavait."

Nagyon érdekes levél, köszi, hogy bemásoltad.

Szeretnék veletek megosztani egy levelet:

Vajon megéri-e idegenként eltöltenem azt a kevés idõt ebben a világban?

Tegnap, ahogy nézegettem egy videót, amit csoporttársam készített az albérleti életükrõl, és megéreztem, milyen az itteni világ. Amikor az emberek örülnek, ha keresik egymást telefonon, ha törõdnek egymással, ha ünnepelnek, ha örömük van abban, amit csinálnak, ha felfedeznek valamit, ha közösen emlékeznek valami szép dologra, ha tevékenykednek még ha annyira múlandó dolgokért is.
Én mindezt elvetettem egy homályos sejtéstõl hajtva még mielõtt átéltem volna, és bezárkóztam egy elefántcsont torongyba.
Pedig ezt az egyszerû világi életet kerestem, amikor összejöttem a barátnõmmel, és valahogy minden fordítottként sült el, csak a keserûség jött. Talán, mert fél szívvel csináltam, talán nekem már tényleg végleg nem jut ebbõl. Vagy a dolgok magasabb cél nélkül tényleg ennyire szenvedésteliek, és nem is fél szívvel csináltam, hanem éppenséggel teljesen elmerültem benne? Vajon a világiak megvalósításában valami más jelenti ezt a magasabb célt, ezért tudnak örömöt is találni benne? Vagy pedig alapjáraton bennük is megvan egy távolságtartás attól, hogy teljesen a dolgokban keressék az örömöt, egy kiegyensúlyozott távolságtartás amitõl még életük végéig kilóg a fejük a szarból, viszont õk csinálják félszívvel?

Vajon tényleg jön annyi öröm abból, hogy van egy-két ember, akit mesteremként tisztelek, akikkel mindig külön utakat jártunk a többiektõl, akik egyáltalán képesek befolyásolni, akikrõl úgy érzem, hogy egyáltalán megértenek, képesek a szívemhez szólni? Öröm. Az nem jön. Csak a túléléshez éppen elégséges energia. És tudom, hogy õket is el kell hagynom egyszer, mert õk is csak mankók. Nem elveszíteni, azt nem lehet. Elhagyni. Megéri az árat, amit fizetnem kell ezért?

Olvastam egy idézetet, ami nagyon megfogott: "Törekedj a lehetetlenre, hogy megvalósítsd a lehetségest."
De már nem tudom, melyik a lehetetlenebb. Az álmomat követni egy talán megvalósíthatatlan ideáért, vagy újra emberi életet élni. Már mindkettõ ugyanolyan távolinak, reménytelennek tûnik.

Végülis tudod, mekkora szenvedés kell ahhoz, ami az embert végleg kiábrándítja abból, hogy a megszokott módon keresse a boldogságot?

Épp azt beszéltük tegnap egy barátommal már sokadszorra, hogy minden ember úszik a szarban, de vannak, akiknek megadatott, hogy még 80 éves korukban is kilóg a fejük és kapnak levegõt. Lehet, hogy azért, mert egész jól tudnak építkezni, és összetákolni egy olyan rendszert, amiben csak ritkábban kell szembesülniük a múlandósággal, jól eligazodnak a földi létezésben. Vagy lehet azért, mert nincs meg bennük az az elemi erejû elégedetlenség, amirõl Bhikkhu Bodhi is beszél, vagy amit maga Buddha is átélt.

de ez NEM segít megvilágosodottá válni.
Szerintem ez közel sem ilyen egyértelmû. Nem tudhatod, hogy egyénileg kinek milyen a karmája.

A Buddhizmus szerint semmit sem vagy köteles "abba hagyni". Ha úgy érzed, hogy játszanod kell, akkor játszál, de ez NEM segít megvilágosodottá válni. Ráadásul értelmetlen, mert mulandó és csak a szenvedésedet fokozod vele.
Én így gondolom.

tényleg. vagy nem?

Nem mindegy melyik világban játszol? 😊

Múlandónak. 😊

elítél

Tényleg?

tényleg hülye kérdés<#beka3>, a buddhizmus elítél mindenfajta élvezetet, tehát a pc játékokat is.

Hali! Lehet, hogy hülye kérdés, de felteszem. A buddhizmus minek tekinti a számítógépes játékokat? Helyesli, vagy nem? Egy kalap alá veszi valamivel?

MEg a hippis iszlámgúnyolókkal is. <#ravasz1>

Csak vigyázz azért a sok ezotériás könyvvel... Nincs sok köze a buddhizmushoz.

köszi

Én eddig amit vettem, azt az Alexandrából...

budhista könyveket honnan tudok venni?

A korai buddhizmus szerzetesi szabályzatában az áll, hogy már maga Buddha sem követelte meg a törekvõktõl, hogy ne egyenek húst, hacsak nem direktbe számukra vágták le az állatot. Ehhez hozzá tartozik, hogy õk azt ették, amit kaptak, ami épp volt a vendéglátónál.

Ha érdekel, A Tan Kapuja adta ki ezt a könyvet: Pátimókkha - A korai buddhizmus szerzetesi szabályzata. Világi követõnek ez nem betartható, de körvonalazódik belõle, hogy mit tartanak fontosnak.

A tea pedig nem bódítószer, hanem élénkítõ, nyugodtan fogyasztható, felfrissít.

Nem minden vonal mondja ki, hogy nem ehetsz húst, maga Buddha sem - õ azt mondta: egyél, amit tudsz, ne csinálj ebbõl problémát, de közvetlenül neked ne öljenek le állatot. Értsd.: ami már halott, az halott is marad.
Rituális drogfogyasztás nincs a buddhizmusban, sõt konkrétan ellenzi. Azzal a - nem saját - példával élnék, hogy kábítószerezni olyan, mintha a pénzzel fûtenél, nem pedig fát vennél rajta.
Alkoholt a nyugati kultúrában élõ buddhizmus-gyakorlók ihatnak és isznak is, mindenki maga dönti el mit csinál 😊 . Teát meg annyit ihatsz amennyit akarsz.
Btw. amit most leírtál, inkább a keleti, tradíciókat õrzõ szerzetesrendekre jellemzõ.

Buddhista fórumozóktól szeretnék kérdezni. Jelen pillanatban erõsen elindultam a megvilágosodás útján és tanulmányozom Buddha tanításait. Viszont van egy két dolog, amit szeretnék megérteni.
Tudom és értem, hogy miért nem szabad húst enni, de errõl nehezen tudok lemondani. Eddig is elõnyben részesítettem a nem hús ételeket, viszont néha nem tudok ellenállni. Ti hogy vagytok ezzel?
Úgy olvastam, hogy nem szabad használni búdító szereket (alkohol, drog) de eddig nem olvastam, hogy a tea is bele tartozik-e ebbe?
Ha tudtok valami nagyon jó olvasmányt javasolni, azt is megköszönném.

meditációnál meg nem fontos lemenni alfába 😄

de a kettõ nem kapcsolódik szorosan egymáshoz. az agykontroll alapja, hogy az egyén lemenjen alfába, de innen nem fontos továbblépni, de úgy vélem ezt már túltárgyaltuk

Önszuggesszió nélkül elég fura lenne egy agykontroll gyakorlat, mint ahogy a nevében is benne van, hogy konrolálni próbál valamit.

A meditációban ilyen nincsen. Nincs szükség tudatállapotok elérésére, megvalósítására, vagy megtartására.

De az össze van kapcsolva a meditációval. Tanfolyamokon is meditáció alatt "tanítják" az önszugessziót. Tehát például a könyvben is volt olyasmi, hogy most "elszámolok 20-ig, majd kinyitom a szemem, és egészségesebb leszek, jobban fogom érezni magam". Tehát a meditáció az alap az agykontrollban. Önszuggesszió is agykontrollhoz tartozik, de azt nem kell tanítani.

végülis igazad lehet, de lehet azt önszugesszió nélkül is

De a kettõt használja együtt. A tanfolyamokon is a meditálás közben "tanítja" az önszuggessziót.

Nagyrészt meditációra épül az agykontroll. Hogyan használjuk fel az "alfa állapotot" a dolgokra, megtanítják, hogy hogyan lehet elérni azt a meditációs szintet akár állás közben pillanatok alatt. És sok felhasználási dolgot. A Silva féle könyvet olvastam ki én is 😊
Egy kicsit mondjuk túlzásnak találtam néhol, azért azt már nem igen hiszem, hogy azért tudtak lottón nyerni, mert az álmaikat vizsgálták 😛
De ha lesz alkalmam, biztos elmegyek egy tanfolyamra is, mert a meditáció sehogy sem sikerül. Próbáltam a könyvben leírtak alapján is, meditációs gyakorlatok hangokra is, meg csak úgy.