Buddha dharma

Buddha nem a tétlenségre tanított, hanem a semlegességre.
A mester mielõtt megvilágosodott fát vágott és vizet hordott, miután megvilágosodott fát vágott és vizet hordott. A világ nem változik meg, csak mi, a vágyainkból adódó szeretet és boldogság átalakul õszinte önzetlen szeretetté és boldogsággá. A szánkózást élvezheti egy, a gyakorlást folytató személy is, pusztán nem alakít ki iránta vágyakozást, és így ha nem szánkózhat, mert mondjuk nincsen hó, nem lesz boldogtalan 😊.

Én is valahogy így vagyok ezzel. Nem tudom teljesen elfogadni a buddhizmus tanításait (szerintem nem úgy a legjobb élni). Megtanítja, hogy mik azok a dolgok, amik szenvedést okoznak és még sok mindent, és szerintem nagyon hasznos segítség az életben (sztem tanítani kellene mindenhol, a bibliával, és egyéb vallásokkal együtt).

De pl. vannak olyan dolgok a buddhizmusban amiket én másképpen látok (és más vallásban jobbnak látom azokat"), pl. az élet szenvedés, meg eleve az, hogy végülis a megvilágosodás által kiszeretnének kerülni az életbõl.

Én félig meddig, egyetértek a tanítással. De az élvezeteket nem fogom magamtól megvonni. Pl.: szánkózás, a természetben gyönyörködni, túrázni stb stb

hm :S durva. Nah mind1, lehet hogy tényleg le lehet akkor fogyni, csak a mi környezetünkben lehetetlen.

Én máris találtam, de közizlést sértõ. linkbe

Hát nem tudom.. google a barátod. Szerintem ha nem is ennyire, azért hasonlóan durvákat lehet találni.

Mennyi minden változott egy év alatt, mióta megnyitottam ezt a topicot..

Jah, a civilizációnak köszönhetõen gyorsan terjednek és szaporodnak a betegségek, de akkor is sztem elõbb meg hal valamiben, mielõtt így lefogyna, én legalábbis még nem láttam ilyet. Vannak részeink amik kevesebbet bírnak. 😊

igaz

Az hagyján, de a következõ mondatot figyeld:

"Amikor Gautama egy jámbor asszonytól elfogadott egy kis rizst, öt tanítványa elhagyta, és Benáreszbe ment. Szákjamuni pedig az ételtõl csodálatosan erõre kapva egy liget felé indult..."

:-)

Amúgy a test nagyon sok mindent kibír, de mondjuk a mai világban annyi káros anyagot nyelne az ember még böjt közben is, hogy feléig sem jutna.
De ha megnézel súlyosan beteg embereket, köztük is találkozhatsz ilyennel, és õk pluszban betegek is. ://

Najóó, de azért ennyire nem lehet lefogyni ahogy a szobor ábrázolja, ennek már bõre sincs 😄D

"Gajá közelében egy csöndes helyen letelepedve hat éven át a legszigorúbb önsanyargatásnak vetette alá magát. Mozdulatlanul, majdnem csontvázra fogyva, végül már olyan lett, mintha porból volna. E szörnyû vezeklés következtében kapta a Szákjamuni címet ("a Szákják aszkétája"). Amikor elérte az önsanyargatás legvégsõ határát, és életerejének csupán ezredrésze maradt, megértette, az aszkézis, mint a megszabadulás eszköze fölösleges, és úgy határozott, abbahagyja a böjtöt."

Egyébként én rapidshares linkeket találtam, ahonnan le tudtam szedni (egy ebookos forum). Szeretné vki letölteni hangoskönyvben, mert akkor meg tudom adni a linkeket (5 részben van fennt).

Juj ez de durva :S Én azért nem teljesen így képzeltem el, mégha sovány is 😄

:-) Ha tetszett, akkor itt van mégegy részlet:

"...milyen régóta nem hallotta már ezt a hangot. Milyen régóta nem járt már a csúcsokon. Milyen egyformán és unalmasan vezetett útja sok hosszú éven át. Magas cél nélkül. Szomjúság nélkül. Lelki felemelkedés nélkül. Kis gyönyörökben kielégülve, mégis mindig elégedetlenül. Mindezekben az években azért fáradozott, és arra vágyakozott anélkül hogy maga is tudta volna, hogy ne legyen más, mint a többi ember. Mint ezek a gyermekek. Élete azonban sokkal nyomorúságosabb, sokkal szegényebb volt, mint az övék, hiszen sem céljaikat, sem gondjaikat nem osztotta, hisz a Káma Svami féle embereknek ez az egész világa neki csak játék volt. Tánc, amelyet kívülrõl nézett. Komédia. Egyedül Kamala volt kedves, volt értékes a szívének. De vajon még mindig értékes-e? Szüksége van-e még Kamalára, vagy Kamalának õrá? Nemde vég nélkül való játékot játszanak? Érdemes-e ezért élni? Nem, nem érdemes. Ezt a játékot szanszárának nevezik, és gyermekjáték. Talán kedves dolog végigjátszani egyszer, kétszer, tízszer. ..de mindig? Újra és újra?"

Hû ez elég jó ! 😊

Ezt a képet akartam még alá:

"Sziddhárta odaadta felsõruháját egy szegény bráhmanának az utcán. Már csak ágyékkötõt viselt, s a földszínû, varratlan köpönyeget. Naponta csak egyszer evett, fõtt ételt soha. Böjtölt tizenöt napig. Böjtölt huszonnyolc napig. Leszáradt a hús combjáról és orcáiról. Kitágult szemében perzselõ álmok lángoltak, száradó ujjain hosszúra nõtt a köröm és állán a száraz, bozontos szakáll. Ha nõkhöz közeledett, tekintete fagyos lett; szája megvetõen rándult meg, amikor szép ruhákba öltözött emberek városain ment át. Kereskedõket látott kereskedni, fejedelmeket, amint vadászni indultak, gyászolókat, amint halottaikat siratták, szajhákat, amint felkínálkoztak, orvosokat, amint betegek körül fáradoztak, papokat, amint meghatározták a vetés napját, szeretõ párokat, amint szerették egymást, anyákat, amint kicsinyüket szoptatták - mindezt nem méltatta tekintetére, mindez hazudott, bûzlött, hazugságot árasztott mindez, minden a világon célt, boldogságot és szépséget hazudott, és be nem vallott rothadás volt minden."

Nekem néhol olyan érzésem volt hallgatva, mint ha nem nagyon találná a szavakat arra, amiket ki akar fejezni, és olyankor az éppen akkori érzéseit, bölcsességét szövi bele a mûbe, ami amúgy zseniális.
Hermann Hessetõl én ennél még csak nehezebb mûveket találtam a Demian-on kívül.

Miért akarják megtudni, hogy kik valójában? 😊 Gondolom, mert gyötri õket, hogy nem tudják.
Belegondolsz, Buddha útja pedig úgy indult, hogy nem volt hajlandó elfogadni a betegséget, az öregséget, és a halált. Miért? -Amikor a többiek képesek voltak így élni, pedig elõtte sokan megbetegedtek, megöregedtek, és meghaltak.

Hogyha meg tudnám fogalmazni, hogy mit nem értek benne, akkor megkérdeztem volna :-P Talán az sem jó kifejezés hogy nem értem, inkább a miért kérdés merült fel bennem többször.
Pl. Miért akarnak megszabadulni az énjüktõl, és megtudni hogy "ki valójában".
Buddha tanításaihoz nem teljesen értem miért viszonyul úgy (végén).

Persze nagy részét, lényegét azért értem a mûnek. Velem lesz a probléma, hogy nem ismerem eléggé a buddhizmust, filozófiákat, illetve nem vagyok elég tapasztalt sem.

Szívesen elolvasnák azért a mûrõl egy értelmezést, hogy mások hogy értelmezték, esetleg viszonyították más filozófiákhoz.
Ha jól értem végülis a végén arra jut, amire a kínai vallások is épülnek (jin-jang), hogy az ellentétek alkotják az egységet, alakítják egymást, és ez szükséges.
Illetve, hogy meg kell tapasztalni mindent, nem lehet szavakkal átadni a tapasztalatot, bölcsességet.

Még fogok olvasgatni, foglalkozni a témával, ha meg tudok fogalmazni egy kérdést, akkor megírom. :-)

miket nem értettél benne?

Végére jutottam a Hermann Hesse: Szidhárta -nak (hangoskönyvben hallgattam végig), és nagyon érdekes volt, bár számomra furcsa ez a gondolkodás mód. Sokat tanultam belõle, érdemes volt végighallgatnom.
Sok mindent nem értettem - legalábbis nem teljesen - benne, majd még elmélkedek rajta.

A kérdésed maga a szenvedés eredménye. Feltetted volna-e ezt a kérdést, ha nem vitt volna rá a szenvedés? A királytól a parasztemberig mindenkiben van valamennyi szomorúság, kivéve a dnyáníkat. Még amikor úgy tûnik is, hogy nincs jelen csak idõ kérdése és elõbb vagy utóbb megjelenik. Talán az elsõ „pofon” után az ember nem tesz fel kérdéseket a bánatra szenvedésre vonatkozóan, de az ötödik után már valószínûleg megteszi. A szemeid nem láthatják önmagukat, de ha tükröt tartasz eléjük, akkor, csak is akkor képesek erre. Azért, mert így talán elkezded keresni azt. Azért öltöttük magunkra ezt a jármûvet, a testet, hogy megismerjük valódi állapotunkat. A májá nem létezik, amikor ismered valódi állapotodat. Te hibád, ha nem ismered önmagadat. Ha a világegyetem nem nyilvánult volna meg, mi sem gondolkodnánk a valódi állapotról. A megnyilvánulás célja számodra az, hogy megismerd annak okát .

Mivel önmagadat helytelenül a testtel azonosítod, látsz egy világot, és ennek a fájdalma is megnyilvánul számodra, De ezek nem valósak. Kutasd a valóságot, és szabadulj meg ezektõl a valótlan érzésektõl!
Ha az ember boldogságát a külsõ körülményeknek és az általa birtokolt dolgoknak lehetne tulajdonítani a nincstelen egyáltalán nem lehetne boldog. Ám ezt mutatja-e a valós tapasztalás? Nem. A mély alvás állapotában például az egyén birtokától mentes, a testet is beleértve, mégis az örömteli feloldódás állapotát élvei ahelyett, hogy boldogtalan lenne. Nem akar-e mindenki mélyen aludni? Ennélfogva a boldogság nem külsõ okoknak köszönhetõ, hanem az Önvalóba való visszatérésnek. (ez tudatlanul történik).

Amikor a tiszta „Ént” a valóságot elfelejtjük, a szenvedés legkülönbözõbb válfajai ütik fel a fejüket, ám ha az Önvalót szilárdan megragadjuk és megtartjuk, nem érint meg minket a nyomorúság. Minden szenvedésnek az az oka, hogy elhagytuk az Önvalót, az Atmant, vagy nevezhetjük Nirvanának is, tök mind1, ezek úgy is csak szavak.

"Van egy hely, ahol sem föld, sem víz nincsen, ahol sem fény, sem levegõ nincsen, sem térbeli végtelenség, sem tudatbéli végtelenség nincsen, sem elképzelés, sem el nem képzelés nincsen. Ezt nevezem én - tanítványok - sem jövésnek, sem menésnek, sem halálnak, sem születésnek, ez a szenvedés megszünte, ez a nyugalom helye, a béke birodalma, a láthatatlan Nirvána. Feltámadás nem felel meg ottan. Amivel valamit megjelölve megfoghatóvá tehetsz és felfoghatsz, az nem felel meg ottan. És ez a tanítás, hogy sem feltámadás, sem fel nem támadás nem felel meg, ez sem felel meg soha többé. Semmi nem felel meg többé és legkevésbé felel meg a semmi."
Buddha

Nem létezik olyan entitás, amit „elmének” „egonak” nevezhetnénk. Mivel gondolatok merülnek fel, feltételezzük, hogy van valami, amibõl felmerülnek, s ezt „elmének” hívjuk. Amikor alaposan megvizsgáljuk, hogy mi az, felfedezzük, hogy nem is létezik. Miután ily módon eltûnt örök béke marad utána. Álomtalan mélyalvásban az ego eme eltûnik, Valóság az ego? Nem! Valóság az elme? Nem.
Ami az egon túl, van az a Tudatosság, a Nirvana. Az alvásban az elme semlegessé válik, de nem semmisül meg. Ami semlegessé (laja) válik, az újra megjelenik, ám a megsemmisült elme soha nem jelenhet meg újra. A „cél” nem lehet más, mint annak elpusztítása, nem pedig a lajába süllyesztése. A laja a meditáció békéjében jön létre, de ez még nem elég. Az elme megsemmisítése annyit tesz, hogy azt az Önvalótól nem külön állóként ismerjük fel. Az elme most sem létezik. Ismerd ezt fel!
A meditáció, a légzés figyelése, az egy gondolaton való kitartás mely az összes többi gondolatot kizárja, ezek nagy segítségek számunkra. De a meditáció még nem elég. Ezért ajánlatos Ramana Maharsi módszere a vicsara, az önkutatás. „ki vagyok én?” módszere.
A meditációs topciban írtam errõl, ott van egy pdf könyv is.

Amikor a „valósághoz” ragaszkodunk az a SZAMADHI.
A valósához valóragaszkodás erõfeszítés általa SZAVIKALPA SZAMADHI.
A feloldódás a valóságban, miközben nem veszünk tudomást a világról, a NIRVIKALPA SZAMADHI..
A tudatlanságban való elmerülés, miközben nincs tudomásunk a világról, az alvás. A fej ekkor elõre bukik, a szamadhiban viszot nem.
Erõfeszítés nélkül megmaradni az elsõdleges, tiszta, természetes állapotban: ez a SZAHADZSA NIRVIKALPA SZAMADHI.
Az elmebeli elcsendesülést könnyebb elérni és hamarabb meg is történik, de a végsõ cél az elme elpusztítása. A legtöbb ösvény elvezet az elme lecsendesítéséhez, viszont az Önkutatás ezt gyorsan megteszi, és ezután tovább megy az eme lerombolásáig.
A kévala esetében az eme elmerülve nyugszik az Önvaló fényében. Az alany különbséget tesz, és akkor megjelenik az aktivitás. A testnek, a látásnak, az életerõnek, és az elmének a mozgása, illetve a tárgyak észlelése és az aktivitás gátat jelentenek számára. A szahadzsában viszont az elme már feloldódott az Önvalóban, és megsemmisült. Így azok a különbségek és akadályok, itt már nem léteznek. Egy ilyen lény cselekedetei olyanok, mint amikor egy álmos gyermeket etet az édesanyja: aki látja, annak érzékelhetõ, de az alany a gyermek számára nem az. Az ökrös szekér alvó kocsisa sincs tudatában a kocsi mozgásának mivel elméje a sötétségbe merült. Hasonlóképpen, a szahadzsa dnyání sincs tudatában testi cselekedeteinek, hiszen elméje halott, feloldódott a csitánanda az Önvaló extázisában.
Az ánanda az a boldogság, amikor semmilyen elmebeli tevékenység vagy mentális jellemzõ nem zavar bennünket. Létezik idõleges és állandó boldogság. Az elsõt nevezik kévala szamadhinak az utóbbit pedig szhadzsa szamadhinak, azaz a természetessé nirvikalpa állapotának. A kévala szamadhiban lévõ dnyání a mentális tevékenységek megszûnése és a külsõ tárgyak eltûnése miatt létrejövõ számádhi boldogságát élvezi. Ám bizonyos idõ elteltével boldogágának vége szakad, mivel a mentális aktivitások újra beindulnak, és akkor egy ideig nem tapasztalja a szamadhi állapotát. A szahadzsában azonban nincs többé visszaesés a mentális aktivitásban, és a boldogság ebbõl eredõ elvesztése sem következik be. A boldogság töretlen és örökké tartó. Lehet, hogy a test, az érzékek és az elme mûködnek, de az illetõ alig van tudatában a test cselekedeteinek.

Amiket leírtam azok egy dnyání által leírt tapasztalások leírása.

Az de durva! 8D

Megvilágosodás - kicsit másképp

Nézzétek meg a videot. 😄 Erõ legyen veletek !

Mert jelenleg körülbelül egy rovar szintjén élünk! Marha eredményesek vagyunk a pusztításban... ennyi!

Azért mert nem fogadja el az ember a jelen pillanatot úgy ahogy van, és nem úgy ahogy szeretné hogy legyen.

de mért van szenvedés jelen?

Szerintem cél és következmény. 😊

A szenvedés nem cél szerintem, hanem következmény 😊

illetve, mi a célja a szenvedésnek?

a világ az mért szenved?

Azt nem tudom. De úgy gondolom, hogy mindenképp több rálátása van a tudatállapotokra, mint azoknak, akik "föl alá futkároznak ezen a parton anélkül, hogy bármit is találnának".

És csak abban vagyok biztos, hogy úgy érzem igazul szól.

az elõadó, már meg van világosodva?

Nem tudom. Nekem ezek úgy hangzanak, mint meditáció, vagy valamiféle megvalósítás különbözõ fokai.

te tudnál válaszolni a kérdésemre?
nagyon örülnék neki
te, csak tudod...

Egy kis theravada

Ajahn Brahm elõadása.

Mi a különbség a Nirvikalpa szamádhi és a Szahadzsa szamádhi között?

Csak érdekelt milyen képtelenséngeket írnak ide:d

Mit keres olyan valaki a Buddhista topikban, aki szerint Tibet Kínához tartozik?

Találó😄

Írd, hogy te nem találsz. 😄

Aki keresi nem találja, aki nem keresi megtalálja.

A számítógép elõtt nem találhatsz igazi békét, nyugalmat.

A béke csak benned létezhet sehol máshol.

Jóu a kedvem. 😄

Ne báncsatok má én se bántottalak tikteket. xD

<#vigyor1><#idiota>

Miért nevetsz ki? <#szomoru1>