964
Beszélgetés Buddha tanításáról, buddhizmusról
-
Saintgerman #484 
csodálatos, páratlan, tömör írás, amit magyarul még soha nem hallottam. 
-
#483
Egyre inkább én is... -
kocsisgabor9999 #482 Kezdek szembesülni azzal, hogy szenvedés a létem, szenvedés bármit teszek. A faszom ki van már. :D -
másikisvan #481 Ki vagyok én?
U -ni- ver - zum [univerzum]:
Egyetlen dal; minden létező dolgok összessége.
A védanta szerint az emberi szenvedésnek csupán öt oka van. Az első ok az, hogy nem tudjuk, kik vagyunk. A második, hogy az egónkkal vagyis az énképünkkel azonosulunk. A harmadik, hogy ragaszkodunk ahhoz, ami mulandó és valótlan. A negyedik, hogy félve riadunk vissza attól, ami mulandó és valótlan. Az ötödik a halálfélelem. A védanta kimondja továbbá, hogy a szenvedés mind az öt oka benne foglaltatik az első okban - abban, hogy nem tudjuk, kik vagyunk. Ha meg tudunk felelni erre az egyetlen alapvető kérdésre, hogy „ki vagyok?", az összes kapcsolódó kérdésre is megtaláljuk a választ, úgymint: Honnan jöttem? Mi az életem értelme és célja? Hová távozom a halálomkor?
Mármost ha valaki megkérdezné tőled, hogy ki vagy, a válaszod valószínűleg ilyesformán hangzana: ó, ez meg ez a nevem, amerikai vagyok, vagy japán, esetleg én vagyok ennek a vállalatnak az elnöke. Mindezek a válaszok az énképedre vagy egy rajtad kívül álló tárgyra vonatkoznak: egy névre, helyre vagy körülményre. Az énképeddel vagy a tapasztalati világod tárgyaival való azonosulás e folyamatát tárgy-hivatkozásnak nevezzük.
Az is megtörténhet, hogy a testeddel azonosulsz, és azt mondod: ez a testem. Ez a rakás hús és csont vagyok én. Ám ekkor a kérdés a következő: Mi a test, és miért mondod a magadénak? A test, amelyet a magadénak mondasz, valójában az univerzum alapanyaga: újrafelhasznált föld, víz és levegő. De ugyanez az ablakod előtt álló fa is. Miért nevezed a tested a magadénak, a csillagokat, a Holdat és az ablakod előtt álló fát pedig nem? Természetesen úgy tűnik, a tested közelebb áll hozzád, ám ez azt feltételezi, hogy tudod, hol helyezkedik el az „én," amelyet önmagaddal azonosítasz.
Sok ember úgy érzi, hogy az „én," amit önmagának nevez, vagyis a bőrbe zárt tudatosság valahol a fejében helyezkedik el. Mások úgy vélik, a szívük vagy a napfo-natcsakrájuk mögött található. De soha egyetlen tudományos kísérlet sem fedezte fel a tudat központját a tér vagy idő bármely konkrét pontjában.
A védikus tudomány és a zsidó Kabbala ugyanazt az érdekes meglátást közvetítik nekünk: tudatunk központja a tér-idő egészének középpontja is. Egyszerre létezik mindenhol és sehol. De tegyük fel egy pillanatra, hogy a tudatod valóban ott helyezkedik el, ahol fizikailag éppen tartózkodsz. Ha ennek az univerzumnak végtelen dimenziói vannak - márpedig a fizikusok ezt állítják -, akkor a végtelenség a te tartózkodási helyedtől terjed szét, minden irányban. Az univerzum középpontjában vagy, de ugyanígy én is, hiszen a végtelenség arról a helyről is minden irányban szétterjed, ahol én tartózkodom. A végtelenség ily módon egy Kínában tartózkodó embertől, egy szibériai kutyától és egy afrikai fától is minden irányban szétterjed. Az igazság az, hogy én itt vagyok, de egyben mindenhol máshol is vagyok, hiszen az itt a tér minden másik pontjáról annyit jelent, hogy ott. Te pedig ott vagy, de te is mindenütt vagy, hiszen az ott annyit jelent, hogy mindenhol, vagy egyetlen konkrét helyen sem.
Más szóval a térbeli elhelyezkedés észlelés kérdése. Amikor azt mondjuk, hogy a Hold közel van, a Nap pedig messze, az csak a mi konkrét megfigyelőpontunkból igaz. A valóságban nem létezik fent és lent, észak és dél, kelet és nyugat, itt és ott. Ezek pusztán hivatkozási pontok, amelyeket a kényelmünk miatt használunk. A kozmoszban semmi sincs helyhez kötve, ami annyit jelent, hogy nem korlátozhatjuk az itt, az ott vagy a valahol fogalmaira.
A szemem azonban azt mondja, hogy ez nem igaz. Én itt vagyok, te pedig ott vagy, bárhol is legyél. Tehát nem kellene talán annyira megbíznunk az érzékeinkben. A szemem azt mondja nekem, hogy a Föld lapos, de ebben már senki sem hisz. Érzékszervi tapasztalataim arról tanúskodnak, hogy a föld a lábam alatt mozdulatlan, de a tudomány révén tisztában vagyok vele, hogy a Föld forog a tengelye körül, és óránként több ezer kilométeres sebességgel száguld a világűrben. Érzékszervi tapasztalataim arról tanúskodnak, hogy az általam észlelt tárgyak szilárdak, ám ez sem igaz. Tudjuk, hogy a tárgyak atomokból állnak, amelyeket viszont hatalmas üres terekben kavargó részecskék építenek fel.
Az anyagi világ tapasztalata puszta babona, amit azért alakítottunk ki, mert megtanultunk hinni az érzékeinknek. Valójában az univerzum egy kaotikus energialeves, amelyet az öt érzékünk segítségével fogyasztunk el, hogy azután a tudatunkban anyagi valósággá alakítsuk. Érzékeink változtatják a súlytalan energiát hanggá és rezgéssé, formává és szilárdsággá, anyagszerkezetté és színné, illattá és ízzé. És ennek az energialevesnek az egyéni értelmezése szervezi meg valóságunkat, és hozza létre érzékszervi tapasztalatunkat. Időnk nagy részében ezt az értelmezést társadalmi beidegződéseink következményeként, öntudatlanul végezzük. A filozófusok ezt a társadalmi kondicionálás hipnózisának nevezik. Amikor e hipnózis hatása alatt élünk, a materializmus babonájában hiszünk.
A materializmus babonája az érzékszervi tapasztalaton mint a valóság döntő próbáján alapul. Ezen életszemlélet szerint a valóság az, amit a szemünkkel látunk, a fülünkkel hallunk, az orrunkkal szagolunk, a szánkkal ízlelünk vagy a kezünkkel tapintunk. Ha az energia vagy információ nem elérhető az érzékszerveink számára, akkor hajlamosak vagyunk azt gondolni, nem is létezik. Az értelem pedig, nyelvileg szervezett logikai rendszerével, arra szolgál, hogy alátámassza e téves valóságfelfogást.
Az érzékszervi tapasztalat teljes mértékben csalóka. Olyan tünékeny, mint egy álom vagy egy fantáziakép.
Valóban létezik például a vörös szín? Minden egyes szín, amit látsz, a fény egy bizonyos hullámhossza, az általad észlelt fénytartomány pedig az egésznek egy töredéke. Meddig ragaszkodhatsz egy illúzióvilághoz? Képzelheted ugyan, hogy a testeddel vagy azonos, amelyet az érzékeid képesek térben és idó'ben behatárolni, ám ez a test láthatatlan rezgések mezeje, amelynek nincsenek tér- és időbeli korlátai.
Tehát alkalmasint nem az a kép vagy, amellyel azonosulsz, és nem is a tested. Akkor talán a gondolataiddal és az érzéseiddel kell azonosnak lenned. De vajon ki állíthatja őszintén, hogy tudja, honnan származnak a gondolatok és az érzések? Honnan származnak, és hová tűnnek el? Ha viszont nem tekintheted kizárólagos birtokodnak a tapasztalati világod tárgyait, a testedet, de még a gondolataidat és az érzéseidet sem, akkor mit mondhatsz a magadénak? És itt siet segítségünkre a védanta. Ha a kizárás szót felcseréled a befogadással, akkor nem csak ezekkel a tárgyakkal, nem csak ezzel a testtel, nem csak ezekkel a gondolatokkal és érzésekkel vagy azonos, hanem te vagy minden tárgy, minden test, minden gondolat és minden érzés. Minden lehetőségek energiamezeje vagy.
Lényegi éned, léted valódi magva a tudatosság mezeje, amely kölcsönhatásba lép Önmagával, hogy azután elmévé és testté váljon. Más szóval te tudat avagy szellem vagy, amely megfogan, felépül, irányít, elmévé és testté válik. Valódi éned elválaszthatatlan az értelem mintázataitól, amelyek a teremtés minden szálát áthatják. A létezés legmélyebb szintjén te vagy maga a Lét, amely nincs sehol, ugyanakkor mindenütt jelen van. Nincs másik „te," csak az egész kozmosz. A kozmikus elme megteremti a fizikai univerzumot, a személyes elme pedig megtapasztalja azt. Ám igazság szerint a kozmikus és a személyes elmét egyaránt átjárja a végtelen tudat. E végtelen tudat a forrásunk, amely a világ minden megnyilvánulását magában hordozza.
Az önmagát szemlélő végtelen tudat teremti meg a megfigyelő, avagy a lélek fogalmát, a megfigyelés folyamatát, avagy az elmét és a megfigyelés tárgyát, avagy a testet és a világot. A megfigyelő és a megfigyelt kapcsolatokat hoznak létre maguk között - ez a tér. E kapcsolatok alakulása eseményeket idéz elő - ez az idő. Ám mindez nem egyéb, mint maga a végtelen tudatosság.
Más szóval mi a végtelen tudatosság vagyunk, helyhez kötött nézőponttal. És mégis, egész gondolkodási rendszerünk elválasztja a megfigyelőt a megfigyelttől, felszabdalja a végtelen tudatot az idő és tér által elkülönített tárgyak világává. Az értelmünk a képzelt képek kalitkájában, a tér, idő és okság fojtogató pókhálójában tart fogva bennünket. Ennek következtében elveszítjük kapcsolatunkat a valóság igazi természetével, amely hatalmas, határtalan, halhatatlan és szabad. Mindnyájan az értelem foglyai vagyunk. Az értelem tévedése pedig egyetlen mondatban megfogalmazva a következő: összetéveszti a valóság képét magával a valósággal. Belepréseli a lelket egy testnyi térfogatba, egy élettartamnyi időbe, és már ki is mondta a halandóság bűvös igéjét. Az én képe beárnyékolja a határtalan Ént, és úgy érezzük, el vagyunk szigetelve a végtelen tudattól, avagy a forrástól. Ezzel kezdetét veszi a félelem, felüti fejét a szenvedés és az emberiség valamennyi problémája, kisebb bizonytalanságainktól nagyobb katasztrófáinkig, amilyen a háború, a terrorizmus, és az emberi lealacsonyodás összes egyéb megnyilvánulása. Annak az embernek, aki az értelem börtönében sínylődik, valóban minden szenvedés. Ám e szenvedés oka elhárítható. Valódi természetünkkel kapcsolatos tudatlanságunk okozza belső énünk elhomályosulását. Ám amikor eloszlatjuk ezt a tudatlanságot, feltárul belső énünk hatalmas és határtalan természete.
Ez elsőre talán különös vagy elvont dolognak hangzik, de ha kitartasz az elképzelés mellett, és megérted, eljutsz a legdrámaibb felfedezésig: valódi éned nem anyagi természetű, ezért nincs alávetve a tér, az idő, az anyag és az okság korlátainak. A lélek, a szellem, lényed magva túlmutat mindezen. Ebben a szent pillanatban is a színtiszta tudat energiamezeje vesz körül téged. A színtiszta tudat - amely hatalmas, tápláló, legyőzhetetlen, határtalan és szabad - fénybe borítja és megeleveníti elméd és tested. A színtiszta tudat, az örök szellem eleveníti meg a létezés egészét, ami azt jelenti, hogy mindent tudó (semmi sincs rejtve előtte), mindenütt jelenlévő (egyidejűleg minden helyszínen megtalálható) és mindenható (korlátlan a hatalma).
Ha most nem egészen világos előtted mindez, ne aggódj! A következő fejezetekben közelebbről szemügyre vesszük a szellemnek, a belső énnek, minden létező forrásának különböző megnyilvánulásait. Ezeket az oldalakat olvasva tisztább képet kapsz majd arról, hogy ki vagy te valójában. Mihelyst igazán magadévá teszed ezt a tudást, az életedben otthonra talál az öröm. Nemcsak az áll majd hatalmadban, hogy megvalósítsd minden vágyad, hanem valódi szabadságban és kegyelemben is részed lesz. Ez azt jelenti, hogy soha nem tapasztalsz félelmet, még halálfélelem formájában sem.
Kulcsfontosságú pontok
• A tudatosság mezeje vagy. Valódi lényeged a színtiszta tudat avagy szellem, amely elmévé és testté válik.
• Az értelem összetéveszti a valóság képét magával a valósággal, és ez a kép beárnyékolja valódi énedet.
• Ha azonosulsz valódi lényegeddel, kiszabadulsz az értelem börtönéből, és belépsz a végtelenség, a határtalanság és a szabadság világába.
forrás: Deepak Chopra - "A Boldogság Mint Erőforrás" c. könyvéből
-
másikisvan #480 Ne aggodalmaskodjatok ! -
másikisvan #479 A kereszténységnél pedig ha sikerül felkelteni a szunnyadó szellemszikrát a szív megtisztítása és a gondolatok lecsendesítése által, kapcsolatba kerülsz Isten összbölcsességével.
"Mi az igazság ?
Nézzétek ezt a kristályt: az egyetlen fény tizenkét felületen jelenik meg, sőt négyszer tizenkettőn, minden felület egy sugarát veri vissza; valaki az egyik felületet nézi, más egy másikat, mégis az egyetlen világosság fénylik mindenben."
A tökéletes élet evangéliuma -
GabiWong #478 http://www.dhamma.hu/tiki-print.php?page=Az%20%C3%89let%20M%C5%B1v%C3%A9szete -
#477
még ezt akartam:
"Lét vagy nemlét: mindkettő véglet.
Tiszta vagy nemtiszta: szintén végletek.
Ezért a bölcs mindkét végletet elkerülve
Még középen sem foglal helyet." -
#476
A középút arra (is) utal, hogy elkerüli a nihilizmust, ugyanúgy, mint azt, hogy a létezésben bármiféle örökkévalót, állandót lásson.
Erre írta valaki találóan, hogy a középút nem a két véglet közt van félúton.
"50. A nemesembernek nincs tétele és nem vitatkozik. Hogyan lehetne ellenkező tétel azzal szemben, akinek nincs tétele?
51. Bármilyen álláspontot felvéve az embert megtámadják a klésák tekergő kígyói. De kiknek tudata nincs semmilyen állásponton, azokat nem kapják el.
52- Hogyan kerülhetnék el azok, kiknek tudata állást foglal a klésák erős mérgét? Még ha csak hétköznapi [életet] is élnek, akkor is elemésztik őket a klésák kígyói."
Sokan tartják Nagarjunát nihilistának, holott csak logikával rámutat arra, mennyire tarthatatlan, ellentmondással terhes bármiféle köznapi igazság. -
másikisvan #475 Teljes mértékben... ha jól tudom épp Buddhától származik valamiféle arany középútra való törekvés.
Az élet szenvedés, mivel múlandó, és még a legboldogabb egyén is ki van téve a betegségeknek, öregségnek, halálnak. Ez a szenvedés csak akkor szűnhet meg, ha a trisná és a szenvedélyek, amelyek az !!! újramegtestesülést előidézik !!! megszűnnek. Ez azonban csak fokozatosan, sok újjászületés után lehetséges. --- >
Erre egy kis kiegészítés:
Halál, hol a te fullánkod ? -
kocsisgabor9999 #474 Nem az utókornak írok, hanem magamnak és pár HotDog tagnak. :) -
kocsisgabor9999 #473 Soha nem tudtam normálisan fogalmazni. :D -
#472
Jó gondolatok, de így megfogalmazva valahogy inkább viccesnek hangzik. A "Mi az élet értelme" topikban imuthesz idézett néhányat Osho -tól, sztem érdemes elolvasni aki még nem tette volna (természetesen tudom, hogy az ő élete szinte teljesen az ellentéte volt :D meg ellentmondásos tanításai vannak, ezeket kitárgyaltuk ott, de ezek jók!). -
kocsisgabor9999 #471 HotDog profilom.
Jó gondolataim vannak? -
#470
idézet: "Az élet szenvedés, mivel múlandó, és még a legboldogabb egyén is ki van téve a betegségeknek, öregségnek, halálnak. Ez a szenvedés csak akkor szűnhet meg, ha a trisná és a szenvedélyek, amelyek az újramegtestesülést előidézik megszűnnek. Ez azonban csak fokozatosan, sok újjászületés után lehetséges."
Ezt én egy kicsit másképp értelmezem (sztem az egy másik tanítása amit te is mondtál most). :P
Amit te írtál az már elfogadható(bb). De én nem hiszem, hogy meg kellene teljesen szabadulni vágyainktól. Valahol a kettő között kell "lenni", se a túlzott vágy nem jó, sem pedig az, ha már semmire nem vágyunk.
-
#469
Valaki nem tud egy jó boltot BP-n, ahol jakkcsont medálokat lehet venni? -
GabiWong #468
-
másikisvan #467 "Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra" Weöres Sándor -
másikisvan #466 pl. az élet szenvedés, - maga az élet nem az hanem csoda és ajándék. Amivé tesszük az ostoba vágyainkkal az teszi szenvedéssé. :)
meg eleve az, hogy végülis a megvilágosodás által kiszeretnének kerülni az életből.
Amikor "megvilágosodunk" szerintem felfogjuk hogy mik azok a dolgok amik szenvedéssé teszik az életet és ugye csak a bolond az amelyik önmagát sanyargatja. Így kikerülünk a világ hajszájából, az általános értelemben vett életből, és megtaláljuk az Életet amelyik itt van hozzánk közelebb mint kezünk és a lábunk... mibennünk van Isten országa. -
másikisvan #465 
-
GabiWong #464 Buddha nem a tétlenségre tanított, hanem a semlegességre.
A mester mielőtt megvilágosodott fát vágott és vizet hordott, miután megvilágosodott fát vágott és vizet hordott. A világ nem változik meg, csak mi, a vágyainkból adódó szeretet és boldogság átalakul őszinte önzetlen szeretetté és boldogsággá. A szánkózást élvezheti egy, a gyakorlást folytató személy is, pusztán nem alakít ki iránta vágyakozást, és így ha nem szánkózhat, mert mondjuk nincsen hó, nem lesz boldogtalan :). -
#463
Én is valahogy így vagyok ezzel. Nem tudom teljesen elfogadni a buddhizmus tanításait (szerintem nem úgy a legjobb élni). Megtanítja, hogy mik azok a dolgok, amik szenvedést okoznak és még sok mindent, és szerintem nagyon hasznos segítség az életben (sztem tanítani kellene mindenhol, a bibliával, és egyéb vallásokkal együtt).
De pl. vannak olyan dolgok a buddhizmusban amiket én másképpen látok (és más vallásban jobbnak látom azokat"), pl. az élet szenvedés, meg eleve az, hogy végülis a megvilágosodás által kiszeretnének kerülni az életből. -
kocsisgabor9999 #462 Én félig meddig, egyetértek a tanítással. De az élvezeteket nem fogom magamtól megvonni. Pl.: szánkózás, a természetben gyönyörködni, túrázni stb stb -
#461
hm :S durva. Nah mind1, lehet hogy tényleg le lehet akkor fogyni, csak a mi környezetünkben lehetetlen. -
#460
Én máris találtam, de közizlést sértő. linkbe -
#459
Hát nem tudom.. google a barátod. Szerintem ha nem is ennyire, azért hasonlóan durvákat lehet találni. -
#458
Mennyi minden változott egy év alatt, mióta megnyitottam ezt a topicot.. -
#457
Jah, a civilizációnak köszönhetően gyorsan terjednek és szaporodnak a betegségek, de akkor is sztem előbb meg hal valamiben, mielőtt így lefogyna, én legalábbis még nem láttam ilyet. Vannak részeink amik kevesebbet bírnak. :) -
kocsisgabor9999 #456 igaz -
#455
Az hagyján, de a következő mondatot figyeld:
"Amikor Gautama egy jámbor asszonytól elfogadott egy kis rizst, öt tanítványa elhagyta, és Benáreszbe ment. Szákjamuni pedig az ételtől csodálatosan erőre kapva egy liget felé indult..."
:-)
Amúgy a test nagyon sok mindent kibír, de mondjuk a mai világban annyi káros anyagot nyelne az ember még böjt közben is, hogy feléig sem jutna.
De ha megnézel súlyosan beteg embereket, köztük is találkozhatsz ilyennel, és ők pluszban betegek is. :// -
#454
Najóó, de azért ennyire nem lehet lefogyni ahogy a szobor ábrázolja, ennek már bőre sincs :DD -
#453
"Gajá közelében egy csöndes helyen letelepedve hat éven át a legszigorúbb önsanyargatásnak vetette alá magát. Mozdulatlanul, majdnem csontvázra fogyva, végül már olyan lett, mintha porból volna. E szörnyű vezeklés következtében kapta a Szákjamuni címet ("a Szákják aszkétája"). Amikor elérte az önsanyargatás legvégső határát, és életerejének csupán ezredrésze maradt, megértette, az aszkézis, mint a megszabadulás eszköze fölösleges, és úgy határozott, abbahagyja a böjtöt." -
#452
Egyébként én rapidshares linkeket találtam, ahonnan le tudtam szedni (egy ebookos forum). Szeretné vki letölteni hangoskönyvben, mert akkor meg tudom adni a linkeket (5 részben van fennt). -
#451
Juj ez de durva :S Én azért nem teljesen így képzeltem el, mégha sovány is :D -
#450
:-) Ha tetszett, akkor itt van mégegy részlet:
"...milyen régóta nem hallotta már ezt a hangot. Milyen régóta nem járt már a csúcsokon. Milyen egyformán és unalmasan vezetett útja sok hosszú éven át. Magas cél nélkül. Szomjúság nélkül. Lelki felemelkedés nélkül. Kis gyönyörökben kielégülve, mégis mindig elégedetlenül. Mindezekben az években azért fáradozott, és arra vágyakozott anélkül hogy maga is tudta volna, hogy ne legyen más, mint a többi ember. Mint ezek a gyermekek. Élete azonban sokkal nyomorúságosabb, sokkal szegényebb volt, mint az övék, hiszen sem céljaikat, sem gondjaikat nem osztotta, hisz a Káma Svami féle embereknek ez az egész világa neki csak játék volt. Tánc, amelyet kívülről nézett. Komédia. Egyedül Kamala volt kedves, volt értékes a szívének. De vajon még mindig értékes-e? Szüksége van-e még Kamalára, vagy Kamalának őrá? Nemde vég nélkül való játékot játszanak? Érdemes-e ezért élni? Nem, nem érdemes. Ezt a játékot szanszárának nevezik, és gyermekjáték. Talán kedves dolog végigjátszani egyszer, kétszer, tízszer. ..de mindig? Újra és újra?" -
másikisvan #449 Hű ez elég jó ! :) -
#448
Ezt a képet akartam még alá:
![]()
-
#447
"Sziddhárta odaadta felsőruháját egy szegény bráhmanának az utcán. Már csak ágyékkötőt viselt, s a földszínű, varratlan köpönyeget. Naponta csak egyszer evett, főtt ételt soha. Böjtölt tizenöt napig. Böjtölt huszonnyolc napig. Leszáradt a hús combjáról és orcáiról. Kitágult szemében perzselő álmok lángoltak, száradó ujjain hosszúra nőtt a köröm és állán a száraz, bozontos szakáll. Ha nőkhöz közeledett, tekintete fagyos lett; szája megvetően rándult meg, amikor szép ruhákba öltözött emberek városain ment át. Kereskedőket látott kereskedni, fejedelmeket, amint vadászni indultak, gyászolókat, amint halottaikat siratták, szajhákat, amint felkínálkoztak, orvosokat, amint betegek körül fáradoztak, papokat, amint meghatározták a vetés napját, szerető párokat, amint szerették egymást, anyákat, amint kicsinyüket szoptatták - mindezt nem méltatta tekintetére, mindez hazudott, bűzlött, hazugságot árasztott mindez, minden a világon célt, boldogságot és szépséget hazudott, és be nem vallott rothadás volt minden."
![]()
-
másikisvan #446 A tudat hét szintje - Úton a kozmikus tudat felé -
#445
Nekem néhol olyan érzésem volt hallgatva, mint ha nem nagyon találná a szavakat arra, amiket ki akar fejezni, és olyankor az éppen akkori érzéseit, bölcsességét szövi bele a műbe, ami amúgy zseniális.
Hermann Hessetől én ennél még csak nehezebb műveket találtam a Demian-on kívül.
Miért akarják megtudni, hogy kik valójában? :) Gondolom, mert gyötri őket, hogy nem tudják.
Belegondolsz, Buddha útja pedig úgy indult, hogy nem volt hajlandó elfogadni a betegséget, az öregséget, és a halált. Miért? -Amikor a többiek képesek voltak így élni, pedig előtte sokan megbetegedtek, megöregedtek, és meghaltak.
