Buddha dharma

gondolom ezt többéves tapasztalat és többszáz elolvasot könyv alapján állítod... attól, hogy valamit nemértesz még nem jelenti azt, hogy értelmetlen... több millió agymosott buddhistával szemben valószínüleg te vagy a felvilágosult...

kb ennyi értelme van ennek a vallásnak...

kb ezt vártam...

egy kókuszgolyóra

Ugyanannyi alapja van, mint például az angyaloknak, vagy démonoknak. 😊

kifejtenéd, hogy mire alapozod a véleményed?

onnantól kezdve, hogy semmi alapja sincs az egésznek, nincs mirõl beszélni.

igen agymosottnak kell lenni ahhoz, hogy ezt a hablatyolást elhiggye.

ti is szedtek adót?

most en vagyok naiv vagy ennek tenyleg van ertelme :|

Egészségetekre.

Részletek Fehér Judit dolgozatából:

Lét vagy nemlét: mindkettõ véglet.
Tiszta vagy nemtiszta: szintén végletek.
Ezért a bölcs mindkét végletet elkerülve
Még középen sem foglal helyet.

Felhagyni elõször az érdemtelennel,
Felhagyni aztán az énnel,
Felhagyni végül minden vélelemmel:
Bölcs az, ki tudja ezt.

Köszi, elolvastam, bár elég rég nem tudnak lekötni az ezoterikusabb hangvételû írások.
Amit szerintem elsõ nekifutásra érdemes elolvasni a témában:

Buddha beszédei
Dhammapada
A középút filozófiája (Fehér Judit)
Nagarjunától, amihez csak hozzá lehet jutni.
Lankávatára szutra / Szív szutra + jogacara filozófia
Gyémánt szutra
Ajahn Sumedho írások
Pátimókkha

A buddhizmus célja, hogy megvilágosodjon az elméd.

Ehhez tudok egy jó kis anyagot, olvasd el, ha érdekel:

A megvilágosodás hatásai

Már régóta tervezgettem, hogy nyitok egy ilyen témájú topicot, hátha érdekel valakit, és tudunk róla eszmecserét folytatni.

A buddhizmus témája a szenvedés és boldogság.
Engem elsõsorban a vallás/filozófia/életfilozófia/tanítás sokszínûsége fogott meg, és emberközpontúsága, ami számomra abban nyilvánul meg, hogy mondanivalója szempontjából közömbösnek tartja, hogy a tapasztalat tudati, vagy pedig anyagi természetû.
Például a tudat együtt szerepel a látás, hallás, ízlés, tapintás, szaglás listában.
Elsõre kicsit fura, de belegondolva ahogy például ahogy a szem észleli a látványt, úgy a tudatban a gondolat jelenik meg.
Ami közös ezekben a tapasztalatokban, hogy függõen keletkeznek ezért nincsen önálló létezésük, állandótlanok, és nem kielégítõek. Ez jelenti az ürességet. A szenvedés abban áll, hogy ezeket a dolgokat állandónak, örömtelinek véljük, és ragaszkodunk hozzájuk, vagy pedig elutasítjuk õket. A ragaszkodás megszûnése a nirvana.
Az ehhez vezetõ középút elveti mind az önsanyargatást, mind az élvezetekben való elmerülést, továbbá a nihilista nézeteket, valamint az állandó szubsztanciához való ragaszkodást, mint pl. a lélek.

Kezdésnek talán ennyi, ha valakinek van kedve, szóljon hozzá.