Beszélgetés Buddha tanításáról, buddhizmusról
-
#447
"Sziddhárta odaadta felsőruháját egy szegény bráhmanának az utcán. Már csak ágyékkötőt viselt, s a földszínű, varratlan köpönyeget. Naponta csak egyszer evett, főtt ételt soha. Böjtölt tizenöt napig. Böjtölt huszonnyolc napig. Leszáradt a hús combjáról és orcáiról. Kitágult szemében perzselő álmok lángoltak, száradó ujjain hosszúra nőtt a köröm és állán a száraz, bozontos szakáll. Ha nőkhöz közeledett, tekintete fagyos lett; szája megvetően rándult meg, amikor szép ruhákba öltözött emberek városain ment át. Kereskedőket látott kereskedni, fejedelmeket, amint vadászni indultak, gyászolókat, amint halottaikat siratták, szajhákat, amint felkínálkoztak, orvosokat, amint betegek körül fáradoztak, papokat, amint meghatározták a vetés napját, szerető párokat, amint szerették egymást, anyákat, amint kicsinyüket szoptatták - mindezt nem méltatta tekintetére, mindez hazudott, bűzlött, hazugságot árasztott mindez, minden a világon célt, boldogságot és szépséget hazudott, és be nem vallott rothadás volt minden."
![]()
