Buddha dharma

És nem fogalmaztam pontosan? Ha majd látok a mondandóm szempontjából lényegi különbséget, akkor majd úgy fogalmazok.

Létezik olyan tapasztalás, ami szerint az ember egy mindennel, de bármilyen kellemesnek tûnik, ez is alávetett a függõ keletkezésnek.

Nekem az okságból nem következik, hogy másképp kéne cselekednem, mint ahogy cselekszem. Miért tennék másképp? És fõként, ehhez miért kéne meditálni?

Vicces, pontos fogalmazásról írok, közben pedig tök felületes az amit írok. Sajnos így a gép elõtt ülve nincsenek azok az energiák amik egy személyes beszélgetést hajtanak és képekesek igazán kihozni az emberbõl a gondolatait.

leülsz meditálni és átgondolod
Ezalatt nem azt értem, hogy leülsz meditációs ülésbe és gondolkodsz 😊, hanem azt hogy leülsz meditálni és utána át fogod látni a problémát.

Minden egy témában sem azt mondom, hogy azért "kell" szeretni valakit, mert valahol, valami megfoghatatlan létezésben egy "anyag" voltunk 😊. Ezalatt inkább empátiát értek, amit leginkább ebben a "minden egy" formában tudok leírni, miközben valójában ez egy felfoghatatlan valami. "Normál" esetben.

Nekem még mindig nem következik automatikusan az okságból a kedvesség, és a nem hibáztatás.
Miért hibáztatsz valaki mást? Valami történik akkor az ember önmagát hajlamos védeni, ezért a külvilágban keresi az okot, és a legközelebb lévõ ember megkapja a "magáét". Ha tisztában vagy az oksággal akkor nem ezt teszed, hanem leülsz meditálni és átgondolod, hogy mi az ami miatt a helyzet kialakult és ebben neked mi a szereped és ennek megfelelõen cselekdsz tovább. Félreértesz (de lehet nem, csak másképp fogalmazunk), ebbõl nem következik kedvesség.

Megszüntetni, vagy elkerülni, vagy törekedni arra, hogy ne legyen szenvedés, vagy a nirvana felé törekedni, nekem aztán tök mindegy.
Értem, számomra nagyon fontos a pontos fogalmazás, hiszen szavakkal kommunikálunk 😊. A lényeg, hogy ugyanarról beszélünk 😊.

És igaza van a szerzetesnek is a minden egy teóriával kapcsolatban. Legalábbis addig a pontig amíg nem tapasztalás szinten ismeri az ember. Ugyanis addig a pontig ez is csak egy takarás, védekezés. Onnantól kezdve már más is lehet. (Ezt az alapján írom aki ilyet átélt és elmondta gondolatait róla)

Megszüntetni, vagy elkerülni, vagy törekedni arra, hogy ne legyen szenvedés, vagy a nirvana felé törekedni, nekem aztán tök mindegy.

De végre megtaláltam, hogy ki volt az a buddhista szerzetes, akitõl régebben olvastam, hogy a mindenegy elméletek is téves nézetek. :-)

"A mulandóság elméletéhez se ragaszkodjunk. A mulandóság valójában nem mûködik. A mi tapasztalatunk a mulandóságról pusztán a bizonytalanságérzetünk terméke, egy elmélet. És ugyanilyenek a jelenségeken túli, vagy azok határain belüli egységet valló "minden egy" teóriák."

Nekem még mindig nem következik automatikusan az okságból a kedvesség, és a nem hibáztatás.
Legtöbb ember akkor is hibáztatja az okokat, ha tudja, hogy okok.
Én is ordibáltam már másokkal, hiába tudtam, hogy az okságba tartozik.

Másrészt pedig amég okság van, addig nem szenvedés van?

"Ami függõként vagy okozottként
Jövõ-menõ létezõ,
Az függõség és okság nélkül
Nirvánának taníttatik."

Arra gondolok, hogy a megszüntetés az nem elkerülés.

#558:
Hát ez a minden/mindenki nem túl buddhista elképzelés.
Miért nem az? ha jól rémlik pont azt olvastam, hogy az eredeti állapot az egység állapota, majd az ego folyamatosan szilárdul és választja le magát látszólagos magányba. (Ha jól rémlik a A szellemi materializmus meghaladása - Csögyam Trungpa könyvében olvastam, részletesen leírta a szilárdulás állapotait. De lehet, hogy a Szabadság Mítoszában olvastam, már nem emlékszem pontosan)

Azt sem nagyon értem, hogy hogyan oldana bármilyen érzelmet az a nézet, hogy semmi nem történik véletlenül.
Szerintem azért oldja, mert nem fogod feleslegesen a másikat hibáztatni, nem ordibálsz vele, meg nem vered meg mert tisztában vagy vele, hogy bármi is történik annak te magad vagy az okozója.

Nem csak a szerelmeseket hozza össze az okság, hanem azokat is, akik lelövik egymást.
Pontosan ezért írtam, hogy ez minden kapcsolatra igaz. Ez is egy kapcsolat.

Hát ez a minden/mindenki nem túl buddhista elképzelés. Esetleg hindu tan, dehát azokat meg Buddha elvetette, mint más megszabaduláshoz nem vezetõ nézeteket. Azt sem nagyon értem, hogy hogyan oldana bármilyen érzelmet az a nézet, hogy semmi nem történik véletlenül. Sokan épp ezzel takaróznak bûnös cselekedeteik elkövetése közben. És igazuk is van.
Nem csak a szerelmeseket hozza össze az okság, hanem azokat is, akik lelövik egymást.

Miért? Ez egy Buddha dharma topic. Buddhát pedig ez az egyetlen dolog hajtotta a megvilágosodásáig: Elkerülni a szenvedést.
A négy nemes igazság is ezt állítja: Létezik szenvedés, és létezik annak megszûntetése.
Mondtad volna Buddhának, hogy ne akard elkerülni a szenvedést, még nem vagy beteg, ne félj, még nem vagy öreg, ne félj, még nem jött el a halál? Ne is gondolj rá. :-)

Szenvedés: Elégedetlennek lenni azzal, ami van, vagy nincs.
Szenvedés elkerülése meg ennek az ellentétje.

A "Buddhista" párkapcsolatról az *elméleti* véleményem (eddig még nem jött össze a dolog): Szerintem két dolgot fontos szem elõtt tartani: Egyrészt az, hogy a világon minden és mindeki egy, a második pedig az, hogy semmi sem történik véletlenül. Az elsõ megadja a szeretethez az erõt és a hitet, a második pedig az *kivetített/kivetítendõ* érzelmeket oldja és ezáltal a szeretet állapota felé segít haladni. De ez nem specifikus párkapcsolatra, bármilyen ismeretség, találkozás, egy bizonyos szempontból még a "tárgyak" is amiket használunk karmikusan kötõdnek hozzánk. Ennek megfelelõen kell szeretettel viszonyulni mindenhez és mindenkihez.

----Elmélet vége----

Kibaszott nehéz ez ám 😄, de ezért vagyunk itt 😉.

Egy dolog zavar abban amit írsz: "elkerülni a szenvedést". A szenvedést nem elkerülni kell, ha létrejött akkor már nem lehet elkerülni, ha meg még nem jött létre, és el akarod kerülni akkor meg magad csapod be, hiszen félsz tõle, tehát valójában már szenvedsz. Egészen egyszerûen nem kell vele foglalkozni. A szenvedés akkor jön létre amikor nevet adsz neki.

Gondolom arra célzol az elsõ mondattal, hogy a tibeti világi buddhisták, vagy a csládos zen szerzetesek számodra nem hitelesek, merthogy családjuk van. Az azért nehéz téma, hogy egy párkapcsolatban hogyan lehet elkerülni a szenvedést.
Egy barátomat idézve: "Körülvenni magadat minden földi jóval úgy, hogy ne ragaszkodj hozzájuk....a gyakorlás magasiskolája, nem ismerek olyat, akinek menne. Ha lemondasz ezekrõl s a minimumra szorítkozol...sokkal könnyebb."
Ha viszont valaki képes a kötõdéseinek is látni a múlandóságát az talán elég lehet ahhoz, hogy elkerülje a szenvedést.
Vimalakírti: "Úgy kellene elmélkedned, hogy megszabadulj anélkül, hogy elhagynád a vágyakat, melyek a világ provinciái." - de hogyan??

Az egyik kedvenc beszélgetõtársam biztos ellenkezne ezzel, és azt mondaná, hogy ez végletes látásmód, ami nem vezet megszabaduláshoz.. hanem sokféle állapot létezik a boldoság és a szenvedés között/mellett.

Sokszor nem értek vele egyet, mert én is hajlok a végletességre, de õ az egyik tanító, akit hitelesnek tartok. Théravádinok sokkal árnyaltabbak ahhoz, hogy ilyen végletességgel lássanak. Õk kis, megfontolt lépésekkel haladnak a boldogság felé, és ritkán esnek kétségbe, ha épp másképp alakul. 😊

Van a másik, aki látja a végcélt, és bármi más elfogadhatatlan nyûg a számára, ezért aztán sokat gyötrõdik, és sok kétség emészti. Neki meg más lett kitalálva.

a papíron keresztény Európának sincs sok köze a valódi keresztény magatartáshoz és zt hiszem Ázsiában is hasonló lehet a helyzet. A párkapcsolatok a szenvedés melegágyai, hiszen a vágy és a kötõdés mindig jelen van. Nem látom hogyan lehetne összegyeztetni azzal amit Buddha tanított.

Két út van, szenvedés, és lelki béke. Talán ez az egy dolog olyan, amiben nincs aranyközépút, csak boldogságnak hitt lelki állapot.


Talán...

Miért ne létezne? Tibetben is szaporodnak valahogy az emberek. :-)
Zen mestereknek is van párjuk, gyerekük.
Théravádin szerzeteseknek nincs, de a világi követõknek megintcsak van.

De mitõl lenne egy párkapcsolat buddhista?

létezik egyáltalán buddhista párkapcsolat? Úgy érzem, hogy a vallás alapjai kizárják az ilyen jellegû viszonyt.

És mindezt úgy, hogy magától jön! 😊

Köszi, hogy fölhoztad a témát, én sokat nem tudok hozzáfûzni, mert az én kapcsolataim nem voltak túl buddhistásak, általában sikerült végtelenül belegabalyodnom a szenvek félelmetes dzsungelébe.
Tehát ezzel szemben a lényeg az lenne, hogy ez ne történjen meg, legyen egy rálátás arra, hogy mindez szenvedésteli, állandótlan, és éntelen.

érdekelne mit gondoltok a "buddhizmus és a párkapcsolatok" témáról?

😊

Igen, vicc, ez egy sztereotípiagyûjtõ blog. 😊

Ez most tényleg ennyire buta, vagy csak poénkodni akart?

<#hehe>

Ezt ide is beteszem, csak hogy egy helyen legyen a többivel, amit linkeltem. :-)

:-)) Köszi.

Boldog újjászületésnapot 😉

Vannak bizony, nem is egy 😊.

Nem tudom, szerintem vannak. 😊

Magyarországon vannak ilyen emberek?

:-)

megnéztem a filmet, és a második kiadását is(ugyanaz csak pár jelenettel
kibõvítve) és nekem sem volt semmi újdonság benne, kicsit fárasztó volt ez
az amcsi körítés de reménykedtem lesz még valami jó kísérlet benne vagy ilyesmi

asszem marad az olvasás😊

Láttam azt a filmet, jópofa, de sok újat nem mondott.

Buddha beszédei - Példázat a kígyóról

Ezt olvasgattam.

"...- Helyes, szerzetesek; én sem ismerek ilyen vallási nézeteket. <...> Szerzetesek, ha léteznék Én, akkor ugyebár Enyém is léteznék?
- Úgy van, urunk.
- És ha Enyém léteznék, akkor ugyebár az egyén Énje is léteznék, szerzetesek?
- Úgy van, urunk.
- De mivel, szerzetesek, valójában és ténylegesen nem észlelhetõ Én és Enyém, ez a tévtan: "A világ azonos az Énnel, halálom után ezzé válok, állandó, örök, változatlan, nem mulandó leszek, mindörökre ugyanaz maradok", nemdebár, kizárólag és teljesen együgyûség?
- Mi más lehetne, urunk, mint kizárólag és teljesen együgyûség?
<...> - Szerzetesek, ezekért a beszédeimért, ezekért a tanításaimért, egyes remeték és papok igaztalanul, tévesen, valótlanul, alaptalanul ezzel vádolnak: "Gótama remete nihilista, a létezõ lények pusztulását, megsemmisülését, nemlétét hirdeti." Szerzetesek, ezek a tiszteletreméltó remeték és papok igaztalanul, tévesen, valótlanul, alaptalanul azzal vádolnak, ami nem vagyok és amit nem állítok, amikor azt mondják, hogy Gótama remete nihilista, a létezõ lények pusztulását, megsemmisülését, nemlétét hirdeti. Ezelõtt is, most is, csak a szenvedést és a szenvedés megszüntetését hirdetem, szerzetesek."

én sajna a védikus bölcseleteket olvastam (nem tudtam mik azok😊
és azok szerint az egyén az egységbõl kilépve,
anyagi világban kiélheti magát, amíg megvilágosodva vissza nem tér
de ezt csak én szûrtem le így, elég nehézkesek nekem ezek a szövegek,
még kezdõ vagyok sajna.


viszont kiderült az "érzõ vizes" dolog
a What the bleep do we know c. (Mit tudunk a világról?)
dokumentumfimbõl származik, már töltöm lefele kiderül mennyire hiteles😊

Buddha azt tanította, hogy ez az egyik végletes nézet.
Erre Nagarjuna mutat rá, de ott van a jogacara filozófiában is.
A különbözõség és az egység (mindenegy tanítások) olyan megkülönböztetésbõl adódó végletek, amik egymást feltételezik, de önlétükben nem megalapozottak. Egyben téves nézetek is, amik a szenvedés okai.

"Még egyszer Mahamati, a hatrétû tudatosság rendszerének kialvásáról; a bolondok és az éretlenek a Nihilizmus tanításához menekülnek, és a raktározó tudatosság meg-nem-értése miatt az Örökkévalóság tanításához . Azonban a felszabadulás csak úgy érhetõ el, ha az egyén saját gondolataiban (sva-mati), pontosan ez a megkülönböztetés szûnik meg."

nekem az is elég, hogy kapcsolat van😊
húrelmélet rulez😄

Abból, hogy minden egy lenne, sok minden még nem következik.

ugyanúgy azt emeli ki, mint az Õsrobbanás: minden egy


Von Hjo tetszett😄

Eszembe jutott egy tanítás (Astus fordította):

Von Hjo története

Ezerháromszáz évvel ezelõtt, Korea egyik õsrégi tartományában volt egy zen mester, akit Von Hjo-nak hívtak. Fiatalemberként véres polgárháborúban harcolt, sok házat látott leromboltatni, sok barátját látta elesni a csatatéren.
Az élet üressége nyomasztotta, ezért leborotválta haját és a hegyekbe ment, hogy szerzetesi életet éljen. A hegyekben szútrákat olvasott, és megtartotta a fogadalmakat, de a buddhizmus igazi jelentését nem értette meg. Amikor megtudta, hogy Kínában találhat egy zen mestert, aki segítségére lehet a megvilágosodás elérésében, hátára vette batyuját és elindult a nagy, száraz északi alföldek felé.
Gyalogolt. Egész nap ment, éjszaka pihenni tért. Az egyik este, amint egy sivatagon ment keresztül, megállt egy kis zöld foltnál, ahol néhány fa és némi víz volt. Aludni tért. Éjfél körül felébredt, nagyon szomjasan. Koromsötét volt. Négykézláb tapogatózott vizet keresve. Végül kezével egy csészefélét érintett meg. Felkapta és ivott belõle. "Milyen pompás!" - áradozott Von Hjo. Utána mélyen meghajolt, hálát adva Buddhának az ajándék vízért.
Reggel, amikor felkelt, meglátta maga mellett, hogy mit használt csészének: egy összezúzott koponyát, rászáradt vérrel és az arccsonthoz ragadt húscafatokkal. Furcsa férgek nyüzsögtek és úszkáltak a benne lévõ koszos esõvíz tetején. A koponya láttán Von Hjo öklendezni kezdett. Szája kinyílt, és amint elhányta magát, tudata kitárult és megértette. Elõzõ éjjel, mivel nem látott és nem gondolkodott, a víz pompás volt. De most reggel a látás és a gondolkodás hányásra ingerelte. "A jót és rosszat, az életet és a halált a gondolkodás hozza létre. Az egész világmindenséget a gondolkodás teremti. Ez az egyetemes mester. A gondolkodás nélkül nincs világegyetem, nincs Buddha és nincs Dharma. Minden egy, és ez az egy üres" - vonta le a következtetést Von Hjo.
Ezután már nem volt szüksége zen mesterre. Már értette az életet és a halált. Már nem volt mit tanulnia.

folytatás

Hallottam már errõl a kísérletrõl. Mondjuk nem tudom, mit tesz hozzá, vagy vesz el a buddhizmus tanításaiból.

jól nyomon jártam, zen buddhizmus
"érzõ víz" kísérlet

Ha jól sejtem ez a kísérlet a buddhizmus tanaihoz áll közel,nem?(zárómondata)
kétrés interferencia

Érdekes kép, ezt a felosztást még nem láttam így, csak olvastam róla...

nagyon köszi😊

Két oldalt tudok most ajánlani, ami jó kezdésnek:

A Buddha ujja

és

Astus blogja

köszi, így már tiszta!
nem tudnál egy-két jó linket adni a témában? (nem védikus😊

A védikus bölcselet jóval korábbi, mint a buddhizmus, és a kettõnek különálló rendszere van.

Jó, de akkor nem buddhizmust olvastál, hanem védikus bölcseletet.
hinduizmus =/= buddhizmus :-)

nem, nincs már meg hol volt de védikus bölcsességek voltak
meg erre tisztán emlékszem hogy felsõlélek, egy intelligens teremtõ