Buddha dharma

Nem építõrõl volt szó véletlenül?

Elérik a tökéletesen szenvedély és szenvedésmentes életet, akkor a nirvánába kerülnek és nem kell többször újjászületniük.
Vagy vmi ilyesmi.

Ha írsz forrást, akkor talán tudok segíteni.
Teremtõ isten nincs a buddhizmusban, vannak istenlények, éhes szellemek és pokollakók, akik ugyanúgy alá vannak vetve a változásnak, mint az emberek.

olvastam egy írást a témában,
eddig azt hittem a buddhizmus nem istenhit,
de ott egy Felsõlélekrõl volt szó, egy teremtõrõl
írjatok már errõl lécci

Másrészt maga Buddha is sok emberrel folytatott vitákat, talán róla is éppen ezt gondolták.

Még szerencse, hogy vannak, akik arra esküdtek föl, hogy még az utolsó szenvedõ lényt is a túlpartra segítik. :-)

"Miközben a Magasztos egyedül, magában ült ott, ez a gondolata támadt:

- Ez a tan mély, nehezen felfogható, nehezen érthetõ, nyugalmat adó, magasrendû, ésszel fel nem érhetõ, titkos, csak bölcseknek szóló. Számomra világos lett. Ám az emberek vágyaik rabjai, vágyaikon csüggenek, vágyaikat élvezik. Ezért az emberek, akik vágyaik rabjai, vágyai­kon csüggenek, vágyaikat élvezik, nem fogják megérteni az okok és okozatok láncolatának összefüggését, nem fogják megérteni a létcsírák kioltását, az érzelmek elvetését, a létszomj elfojtását, a szenvedély eltávoztatását, a nyugalmat, a nirvánát. Ha tehát hirdetni fogom a tant, és a többi ember nem érti meg tanításomat, csak baj háramlik belõle rám, fölösleges fáradság háramlik belõle rám.

És ekkor ez az addig nem hallott vers ötlött fel a Magasztos elõtt:

Nehezen jöttem én is rá, másnak hiába mondanám.
A gonoszság, a gyûlölség elzárja más elõl a Tant.

Ár ellen úszó, mély, titkos, alig látszó szikrányi fény;
a gonoszság sötétsége nem hagyja megpillantani.

Mikor a Magasztos mindezt végiggondolta, úgy döntött, hogy megmarad magányában, és nem fogja hirdetni a Tant. Ám ekkor Brahmá, a Teremtõ, gondolata erejével meglátta a Magasztos elhatározását, és ezt gondolta:

- Óh jaj, a világra romlás vár, a világra pusztulás vár, ha a Beérkezett, a Szentséges, a Tökéletesen Megvilágosult úgy dönt, hogy megmarad magányában, és nem fogja hirdetni a Tant!

Ekkor Brahmá, a Teremtõ, elhagyta a brahmanvilágot, és megjelent a Magasztos elõtt, annyi idõ alatt, ameddig egy erõs ember kinyújtja behajlított karját, vagy behajlítja kinyújtott karját. És Brahmá, a Teremtõ, felsõ ruháját fél vállán átvetve, összetett kézzel meghajolt a Magasztos felé, és így szólította meg a Magasztost:

- Uraim, a Magasztosnak hirdetnie kell a Tant! A Megvilágosultnak hirdetnie kell a Tant! Vannak lények, akiknek lelki szemeit alig fedi por, de ha nem hallják a Tant, akkor nem érik el a megváltást. Ezek meg fogják érteni a Tant.

Így beszélt Brahmá, a Teremtõ, majd így folytatta:

Magadha földjén ezelõtt a tiszta Tant
gyarló személyek tanították tévesen.
Halhatatlanság kapuját te tárd ki most!
Hallják világosan a tiszta, szent igét!

Ki hegytetõre, fel a sziklabércre jut,
fentrõl körülnéz az alanti tájakon.
Te mindent-látó, te is így tekints alá
az igazság várfokáról a szenvedõ,
szakadatlanul születõ-kiszenvedõ
lényekre, mert te legyõzted a szenvedést.

Kelj fel, te nagy csata vitézi gyõztese!
Járd a világot, seregek vezére!
Tanítsd a Tant, magasztos Szent!
Lesznek, akik megértenek. "

Buddha beszédei

AZÉRT másoltam ide hogy világos legyen ezeket a tanításokat tudva tudták hogy nem fogja megérteni mindenki, nem is erre szánták. A modern civilizálatlanságban van csak az az õrület hogy mindent úgy akarnak megmagyarázni hogy az is megértse aki nem is akarja megérteni, hogy még a nagyonhülye is megértse. Ezelõtt NEM volt így. ÉS az hogy ma alig vannak olyanok akik megértik ezeket a tanításokat azt eredményezi hogy nem normálisakként vannak kezelve. Mert a normális ma az hogy értetetlenek az emberek. És mivel õk maguk nem képesek megérteni, így lejáratják és õrültként kezelik azokat akik felismerték a tanítás igazságát (legyen itt akármelyik tanról szó)... azért nevettetik ki és sározzák be ezeket az embereket hogy saját magukat nevezhessék ki értetlenségükben is a "racionálisabb" gondolkodásúnak... a tudományos alátámasztottsággal rendelkezõnek... szóval hogy saját ostobasága és a megértésben levõk magasztossága között szakadékot letagadja, sõt azt hazudja - legfõképp magának - hogy õ van a megértés csúcsán, a hívõ meg együgyû gügye...

Próbáljuk meg ennek a harmadik részét, amire gondoltam.

ez a link nem mûködik

www.youtube.com/watch?gI=de&v=bQPFOjGgMw&feature=related

A kérdésedre nem lehet pár mondatban válaszolni (ha lehetne a megértéssel lenne a gond), de William Buhlman talán tud segíteni, ha értesz angolul. Secrets of the Soul c. könyve németül is megjelent, ha azzal többre mennél.

Megvilágosodás természetesen, ezért kell dolgozni magunkon. Ha megvilágosodtál akkor pedig segítesz mindenki másnak megvilágosodoni 😊.

Értem, köszi :>

És ennek a lélek vándorlásnak mi a vége, ha van egyátalán vége?Úgyértem egyszer csak megpihen a lélek és nem kell örökké új testben inkarnálódni..

Én sem értek annyira a témához, annyit sejtetett nekem a mesterem, amikor rákérdeztem a más bolygókon lévõ életre, hogy van és nemcsak emberként lehet. Viszont az általad idézett két sor szerintem nem fizikai heylszínre utal, hanem létsíkokra. Vannak a jelenleginken kívül más létsíkok (elsõ vers) is. Tehát karmádtól függõen "születsz" valamelyik létsíkra és mondjuk ha ide kerülsz lehet, hogy nem ember leszel, lehet másik bolygón másik értelmes fajhoz...

De ez apróság 😊. A lényeg ugyanaz: gyakorolni kell, dolgozni magadon 😊

Na igen, de hol?

Aki a szenvedést választja, szenvedni fog következõ életében is.

Sziasztok!

Nem tudom mennyire kapcsolódik a témához, de jobb topicot nem találtam..
Szóval most olvasom a Bhagavad-Gítát, és van néhány kérdésem a versekkel kapcsolatban.

Pl.

"A félisteneket imádók a félistenek között fognak
újraszületni, akik a szellemeket és hasonlókat imádják, azok
közéjük születnek, az õsatyák imádói az õsatyákhoz jutnak, s
akik Engem imádnak, azok Velem fognak élni."

és

"A csekély értelmû emberek a félisteneket imádják, de az
efféle hódolat gyümölcsei korlátoltak és mulandóak. A
félistenek imádói a hozzájuk tartozó bolygókra jutnak, míg
bhaktáim végül az Én legfelsõbb bolygómra kerülnek."


Szóval sajnos nem vagyok túl járatos az ilyen dolgokban, de én eddig úgy tudtam hogy ha a test meghal, akkor a lélek reinkarnálódik egy másik testbe, a cselekedeteitõl függõen(karma) ezen a bolygón.De ezt a két verset úgy értelmezem, fõleg a másodikat, hogy ha ebben vagy abban a félistenben vagy akármiben hiszek, akkora erre vagy arra a bolygóra kerülök.Most akkor hogy is van ez?
<#miaz>

Ilyen írásokat kellene linkelni azokba a topikokba ,ahol azon vitáznak menjünk-e a Marsra vagy sem, kutassunk-e vagy sem stb. A lényegi kérdést senki nem teszi fel: ki az aki utazik, ki az aki kutat? A nap legnagyobb részében egy kérdéssel kéne foglalkozni: Ki az az ÉN? Ha meg lesz a válasz az összes kérdés megszûnik.

tanítvány kérdi a mestert: – Mester, már 20 éve szorgalmasan és alázattal tanulok nálad. Mikor érem már el a megvilágosodást? Mit kell még tennem hozzá? – Erre a mester azt válaszolta: – Menj haza, és ne gondolj a majmokra!

"A mester igy szolt a tanitvanyaihoz: "Nemregiben beletettem egy kis
libat egy palackba. Azota a liba megnott es nem tud kijonni. A palack
nagyon regi es ertekes, nem szeretnem osszetorni. Ha a libat nem
engedem ki, akkor a liba elpusztul. Eltorhetnem a palackot, de azt
nem akarom, mert a palack regi es ertekes. Viszont azt se akarom,
hogy a liba elpusztuljon. Mit lehet tenni? Ez a problema."

A liba megnott es a palack nyaka szuk. Nem akarod eltorni. Vagy
hagyod a libat elpusztulni, de ez sem megoldas.

A mester nincs megelegedve a valaszokkal, idonkent racsap a
tanitvanyokra egy vesszovel: "Mi a megoldas? Mi a megoldas? Kell hogy
legyen! Nincs tobb ido!"

Sokfele valasszal probalkoztak a tanitvanyok, de a mester csak rajuk
csapott es azt mondta: "Nem, nem ez a megoldas!"
Volt aki azt modta, hogy a megoldasnak valahol a palackban kell
lennie. De a mester leintette. Az nem megoldas, eltorik a palack,
vagy valami mas baj tortenik, nem, az nem jo. Volt aki azt mondta,
hogy ha a palack ertekesebb, mint a liba, akkor hagyd a libat
elpusztulni, nincs mas megoldas. Vagy-vagy. A mester ot is leintette.

Aztan valaki azt mondta: "Mester a liba kint van!"



Egyszer egy fiatal férfi elment egy bölcs mesterhez, és megkérdezte tõle:
-Mondd, mennyi ideig fog tartani, amíg elérem a megvilágosodást?
A mester így felelt:
- Tíz évig.
- Olyan sokáig?! - fakadt ki az ifjú.
- Nem, tévedtem - válaszolta a meser -, húsz évig.
A fiatalember elhûlve kérdezte:
- Most meg miért mondtál még többet?
Mire a mester:
- Ha jobban belegondolok, a te esetedben lesz az harminc is!



Két diák beszélget. egyikük egyfolytában azzal kérkedik, hogy milyen sok lányt sikerült már az ágyba vinnie.
- De mivel tudod rávenni õket? Mi a titkod? - kérdezi a másik.
- Na idefigyelj, elmondom, hogyan csinálom - feleli a barátja. Annyi az egész, hogy festek egy nagy fehér kört az autóm mûszerfalára. A lányok általában kérdeznek róla valamit. És akkor társalogni kezdünk. Beszélünk arról, mi mindent szimbolizál a fehér szín... a szüzességet, a tisztaságot, az erényt. Aztán a társalgás kiterjed a szentek tisztaságára, a jógára, a tantrára... és így tovább, és így tovább. Minden attól függ, milyen ügyesen terelgeted a beszélgetést a célod felé. Csak indulj ki a fehér körbõl, és meglátod, nem lesz nehéz rávenned õket, hogy megtegyék amit akarsz.

A másik diák megfogadja a tanácsot, és õ is fest egy fehér kört az autója mûszerfalára. Mikor az új barátnõje beül mellé a kocsiba, rögtön észreveszi a kört, és nem is hagyja szó nélkül.
- Milyen különös fehér kör van a mûszerfaladon! - mondja
-Ja igen - feleli a fiú -, akarsz dugni?

A megvilágosodásban nincsen izgatottság, az eksztázis izgalmi állapot. Az eksztázis egy elmeállapot. A megvilágosodás azonban nem egy élmény, mert nem marad senki, aki átélje. Nem arról van szó, hogy te megszabadulsz, nem arról van szó, hogy megszabadulásban maradsz, hogy megszabadult vagy, hanem megszabadulsz önmagadtól. Hogy nem vagy megvilágosodott az is egy címke, hogy meg vagy világosodva az is egy címke. Meg, hogy az leszel stb… Semmilyen fogalomhoz, elképzeléshez ne ragaszkodjatok: én rabságban vagyok, én szabad leszek..én még nem vagyok megvilágosodott, én megvilágosodott leszek stb A megvilágosodás elképzelését, szépen kivetítitek a jövõbe… Ha el kellene érnünk, akkor ez azt jelentené, hogy nem volt a részünk és ez által el is veszíthetjük.

Maradjatok CSENDESEK! Ennyi. Abban az ürességben vajon felbukkan-e ilyen és ehhez hasonló fogalmak, elképzelések, GONDolatok stb…?
És akkor nincsen semmi elvégezendõ, akkor nincs szükség sem meditációra sem jógára, semmi másra.
A csendességnek természetesen a nap 24h-ban kell történnie, ez az igazi meditáció. Nem csak néhány órára.

Papaji:

„A megvilágosodás itt van, most van, örökké van - válaszolta egyszer egy kérdésre. - Ha nincsenek fogalmaid, akkor ezt közvetlenül és kétségbevonhatatlanul tudod. Ám ha bármilyen fogalomhoz ragaszkodsz, akkor nem vagy ennek tudatában. Ebben a tudatlan állapotban azt gondolod, hogy el kell érned a megvilágosodást, mert nem vagy tudatában annak, hogy már szabad vagy, s hogy mindig is szabad voltál. Ezért hát kijelölsz magadnak egy célt, megvilágosodásnak nevezed, majd hatalmas erõfeszítést teszel azért, hogy elérd. Ha ily módon keresed a megvilágosodást, akkor szükségszerûen van valamilyen elképzelésed arról, hogy az milyen lesz.

Az elme nagyon ravasz és körmönfont. Amennyiben hatalmas energiát fektetsz abba, hogy elérd és megtapasztald ezt a célt, akkor az elme megteremti számodra a kívánt tapasztalást, majd megengedi neked, hogy élvezd. De ez nem a megvilágosodás megtapasztalása lesz, hanem annak a megtapasztalása, amit a megvilágosodásról képzeltél. Amikor ez megtörténik, azt gondolod, hogy megvilágosodott vagy, hiszen tapasztalatod tökéletesen megfelel a megvilágosodásról elõre gyártott elképzelésednek. Ezek az elme alkotta megtapasztalások nem állandó, természetes állapotok. Idõleges mentális élmények, melyek az idõben jelennek meg, és el is tûnnek.”

mert nincs ki gyakoroljon, - ha már "nincs ki" akkor az már nem gyakorlás. Ez nem egyenlõ a megsemmisüléssel, épp ellenkezõleg: meg-világ-osodás, egy vagy a világgal. <#vigyor4>

Nincs idõ, legalábbis nem így ahogy ma érzékeljük a múltból a jövõ felé tartó elõmenetelként (miközben egyébként is a jövõtõl halad a múlt felé, még így korlátolt érzékelõképességel is). (Honnan jön a jövõ és meddig, mióta jön és miért ?)

Nincs mit gyakorolni... akkor már mester vagy. <#worship>

Akkor meg fõleg nincs, ha valaki gyakorol is. :-)

Most ha bunkó lennék, azt mondanám, hogy egyikõtök sem gyakorolt soha zazent, mert nincs ki gyakoroljon, nincs idõ amiben, és nincs mit gyakorolni. <#beka3>

Pár napja olvastam egy érdekes dolgot, nem tudtam, hogy ide, vagy a meditáció topicba írjam:

'Az elsõ évek zazenjei. Emlékszem, hogy egy barátommal egy autóban ültünk, és beszélgettünk a zazenrõl persze. Valakirõl beszéltünk, aki abbahagyta a zazent. Egy szerzetes, aki tíz-tizenöt évig zazent gyakorolt. Én azt mondtam neki, hogy legalább tizenöt évig gyakorolt. A barátom viszont azt mondta - õ régebb óta gyakorolt, mint én: ,,Tévedsz. Ha abbahagyjuk, az olyan, intha sose ültünk volna zazent. Ez nem halmozás.'' '

Okké... A Dharma valami egó leépítés dologról is beszél ám...

még szerencse mi lenne ha én sem gondolkoznék,az ész meghalna itt<#idiota>

Még az a szerencse drága rundstedr, hogy neked mélyre ható gondolataid vannak. <#worship>

micsoda mélyen szántó gondolatok<#idiota>

Akkor gyakoroljatok. 😊

<#eljen> csodálatos, páratlan, tömör írás, amit magyarul még soha nem hallottam. <#worship>

Egyre inkább én is...

Kezdek szembesülni azzal, hogy szenvedés a létem, szenvedés bármit teszek. A faszom ki van már. 😄

Ki vagyok én?
U -ni- ver - zum :
Egyetlen dal; minden létezõ dolgok összessége.

A védanta szerint az emberi szenvedésnek csupán öt oka van. Az elsõ ok az, hogy nem tudjuk, kik va­gyunk. A második, hogy az egónkkal vagyis az énké­pünkkel azonosulunk. A harmadik, hogy ragaszkodunk ahhoz, ami mulandó és valótlan. A negyedik, hogy félve riadunk vissza attól, ami mulandó és valótlan. Az ötödik a halálfélelem. A védanta kimondja továbbá, hogy a szenvedés mind az öt oka benne foglaltatik az elsõ okban - abban, hogy nem tudjuk, kik vagyunk. Ha meg tudunk felelni erre az egyetlen alapvetõ kérdésre, hogy „ki va­gyok?", az összes kapcsolódó kérdésre is megtaláljuk a választ, úgymint: Honnan jöttem? Mi az életem értelme és célja? Hová távozom a halálomkor?
Mármost ha valaki megkérdezné tõled, hogy ki vagy, a válaszod valószínûleg ilyesformán hangzana: ó, ez meg ez a nevem, amerikai vagyok, vagy japán, esetleg én va­gyok ennek a vállalatnak az elnöke. Mindezek a válaszok az énképedre vagy egy rajtad kívül álló tárgyra vonat­koznak: egy névre, helyre vagy körülményre. Az énképeddel vagy a tapasztalati világod tárgyaival való azono­sulás e folyamatát tárgy-hivatkozásnak nevezzük.
Az is megtörténhet, hogy a testeddel azonosulsz, és azt mondod: ez a testem. Ez a rakás hús és csont vagyok én. Ám ekkor a kérdés a következõ: Mi a test, és miért mondod a magadénak? A test, amelyet a magadénak mondasz, valójában az univerzum alapanyaga: újrafel­használt föld, víz és levegõ. De ugyanez az ablakod elõtt álló fa is. Miért nevezed a tested a magadénak, a csilla­gokat, a Holdat és az ablakod elõtt álló fát pedig nem? Természetesen úgy tûnik, a tested közelebb áll hozzád, ám ez azt feltételezi, hogy tudod, hol helyezkedik el az „én," amelyet önmagaddal azonosítasz.
Sok ember úgy érzi, hogy az „én," amit önmagának nevez, vagyis a bõrbe zárt tudatosság valahol a fejében helyezkedik el. Mások úgy vélik, a szívük vagy a napfo-natcsakrájuk mögött található. De soha egyetlen tudo­mányos kísérlet sem fedezte fel a tudat központját a tér vagy idõ bármely konkrét pontjában.
A védikus tudomány és a zsidó Kabbala ugyanazt az érdekes meglátást közvetítik nekünk: tudatunk központ­ja a tér-idõ egészének középpontja is. Egyszerre létezik mindenhol és sehol. De tegyük fel egy pillanatra, hogy a tudatod valóban ott helyezkedik el, ahol fizikailag éppen tartózkodsz. Ha ennek az univerzumnak végtelen di­menziói vannak - márpedig a fizikusok ezt állítják -, ak­kor a végtelenség a te tartózkodási helyedtõl terjed szét, minden irányban. Az univerzum középpontjában vagy, de ugyanígy én is, hiszen a végtelenség arról a helyrõl is minden irányban szétterjed, ahol én tartózkodom. A végtelenség ily módon egy Kínában tartózkodó ember­tõl, egy szibériai kutyától és egy afrikai fától is minden irányban szétterjed. Az igazság az, hogy én itt vagyok, de egyben mindenhol máshol is vagyok, hiszen az itt a tér minden másik pontjáról annyit jelent, hogy ott. Te pedig ott vagy, de te is mindenütt vagy, hiszen az ott annyit jelent, hogy mindenhol, vagy egyetlen konkrét helyen sem.
Más szóval a térbeli elhelyezkedés észlelés kérdése. Amikor azt mondjuk, hogy a Hold közel van, a Nap pe­dig messze, az csak a mi konkrét megfigyelõpontunkból igaz. A valóságban nem létezik fent és lent, észak és dél, kelet és nyugat, itt és ott. Ezek pusztán hivatkozási pon­tok, amelyeket a kényelmünk miatt használunk. A koz­moszban semmi sincs helyhez kötve, ami annyit jelent, hogy nem korlátozhatjuk az itt, az ott vagy a valahol fo­galmaira.
A szemem azonban azt mondja, hogy ez nem igaz. Én itt vagyok, te pedig ott vagy, bárhol is legyél. Tehát nem kellene talán annyira megbíznunk az érzékeinkben. A szemem azt mondja nekem, hogy a Föld lapos, de ebben már senki sem hisz. Érzékszervi tapasztalataim arról ta­núskodnak, hogy a föld a lábam alatt mozdulatlan, de a tudomány révén tisztában vagyok vele, hogy a Föld fo­rog a tengelye körül, és óránként több ezer kilométeres sebességgel száguld a világûrben. Érzékszervi tapaszta­lataim arról tanúskodnak, hogy az általam észlelt tár­gyak szilárdak, ám ez sem igaz. Tudjuk, hogy a tárgyak atomokból állnak, amelyeket viszont hatalmas üres te­rekben kavargó részecskék építenek fel.
Az anyagi világ tapasztalata puszta babona, amit azért alakítottunk ki, mert megtanultunk hinni az érzé­keinknek. Valójában az univerzum egy kaotikus energia­leves, amelyet az öt érzékünk segítségével fogyasztunk el, hogy azután a tudatunkban anyagi valósággá alakít­suk. Érzékeink változtatják a súlytalan energiát hanggá és rezgéssé, formává és szilárdsággá, anyagszerkezetté és színné, illattá és ízzé. És ennek az energialevesnek az egyéni értelmezése szervezi meg valóságunkat, és hozza létre érzékszervi tapasztalatunkat. Idõnk nagy részében ezt az értelmezést társadalmi beidegzõdéseink következ­ményeként, öntudatlanul végezzük. A filozófusok ezt a társadalmi kondicionálás hipnózisának nevezik. Amikor e hipnózis hatása alatt élünk, a materializmus babonájá­ban hiszünk.
A materializmus babonája az érzékszervi tapasztala­ton mint a valóság döntõ próbáján alapul. Ezen élet­szemlélet szerint a valóság az, amit a szemünkkel lá­tunk, a fülünkkel hallunk, az orrunkkal szagolunk, a szánkkal ízlelünk vagy a kezünkkel tapintunk. Ha az energia vagy információ nem elérhetõ az érzékszerveink számára, akkor hajlamosak vagyunk azt gondolni, nem is létezik. Az értelem pedig, nyelvileg szervezett logikai rendszerével, arra szolgál, hogy alátámassza e téves va­lóságfelfogást.
Az érzékszervi tapasztalat teljes mértékben csalóka. Olyan tünékeny, mint egy álom vagy egy fantáziakép.
Valóban létezik például a vörös szín? Minden egyes szín, amit látsz, a fény egy bizonyos hullámhossza, az általad észlelt fénytartomány pedig az egésznek egy töredéke. Meddig ragaszkodhatsz egy illúzióvilághoz? Képzelhe­ted ugyan, hogy a testeddel vagy azonos, amelyet az ér­zékeid képesek térben és idó'ben behatárolni, ám ez a test láthatatlan rezgések mezeje, amelynek nincsenek tér- és idõbeli korlátai.
Tehát alkalmasint nem az a kép vagy, amellyel azo­nosulsz, és nem is a tested. Akkor talán a gondolataiddal és az érzéseiddel kell azonosnak lenned. De vajon ki ál­líthatja õszintén, hogy tudja, honnan származnak a gon­dolatok és az érzések? Honnan származnak, és hová tûn­nek el? Ha viszont nem tekintheted kizárólagos birtokodnak a tapasztalati világod tárgyait, a testedet, de még a gondola­taidat és az érzéseidet sem, akkor mit mondhatsz a maga­dénak? És itt siet segítségünkre a védanta. Ha a kizárás szót felcseréled a befogadással, akkor nem csak ezekkel a tárgyakkal, nem csak ezzel a testtel, nem csak ezekkel a gondolatokkal és érzésekkel vagy azonos, hanem te vagy minden tárgy, minden test, minden gondolat és minden ér­zés. Minden lehetõségek energiamezeje vagy.
Lényegi éned, léted valódi magva a tudatosság meze­je, amely kölcsönhatásba lép Önmagával, hogy azután el­mévé és testté váljon. Más szóval te tudat avagy szellem vagy, amely megfogan, felépül, irányít, elmévé és testté válik. Valódi éned elválaszthatatlan az értelem mintáza­taitól, amelyek a teremtés minden szálát áthatják. A létezés legmélyebb szintjén te vagy maga a Lét, amely nincs sehol, ugyanakkor mindenütt jelen van. Nincs másik „te," csak az egész kozmosz. A kozmikus el­me megteremti a fizikai univerzumot, a személyes elme pedig megtapasztalja azt. Ám igazság szerint a kozmikus és a személyes elmét egyaránt átjárja a végtelen tudat. E végtelen tudat a forrásunk, amely a világ minden meg­nyilvánulását magában hordozza.
Az önmagát szemlélõ végtelen tudat teremti meg a megfigyelõ, avagy a lélek fogalmát, a megfigyelés folya­matát, avagy az elmét és a megfigyelés tárgyát, avagy a testet és a világot. A megfigyelõ és a megfigyelt kapcso­latokat hoznak létre maguk között - ez a tér. E kapcsola­tok alakulása eseményeket idéz elõ - ez az idõ. Ám mindez nem egyéb, mint maga a végtelen tudatosság.
Más szóval mi a végtelen tudatosság vagyunk, hely­hez kötött nézõponttal. És mégis, egész gondolkodási rendszerünk elválasztja a megfigyelõt a megfigyelttõl, felszabdalja a végtelen tudatot az idõ és tér által elkülö­nített tárgyak világává. Az értelmünk a képzelt képek kalitkájában, a tér, idõ és okság fojtogató pókhálójában tart fogva bennünket. Ennek következtében elveszítjük kapcsolatunkat a valóság igazi természetével, amely ha­talmas, határtalan, halhatatlan és szabad. Mindnyájan az értelem foglyai vagyunk. Az értelem tévedése pedig egyetlen mondatban megfogalmazva a következõ: összetéveszti a valóság képét magával a való­sággal. Belepréseli a lelket egy testnyi térfogatba, egy élettartamnyi idõbe, és már ki is mondta a halandóság bûvös igéjét. Az én képe beárnyékolja a határtalan Ént, és úgy érezzük, el vagyunk szigetelve a végtelen tudat­tól, avagy a forrástól. Ezzel kezdetét veszi a félelem, fel­üti fejét a szenvedés és az emberiség valamennyi problé­mája, kisebb bizonytalanságainktól nagyobb katasztrófá­inkig, amilyen a háború, a terrorizmus, és az emberi lealacsonyodás összes egyéb megnyilvánulása. Annak az embernek, aki az értelem börtönében sínylõdik, valóban minden szenvedés. Ám e szenvedés oka elhárítható. Va­lódi természetünkkel kapcsolatos tudatlanságunk okoz­za belsõ énünk elhomályosulását. Ám amikor eloszlatjuk ezt a tudatlanságot, feltárul belsõ énünk hatalmas és ha­tártalan természete.
Ez elsõre talán különös vagy elvont dolognak hang­zik, de ha kitartasz az elképzelés mellett, és megérted, eljutsz a legdrámaibb felfedezésig: valódi éned nem anyagi természetû, ezért nincs alávetve a tér, az idõ, az anyag és az okság korlátainak. A lélek, a szellem, lényed magva túlmutat mindezen. Ebben a szent pillanatban is a színtiszta tudat energiamezeje vesz körül téged. A szín­tiszta tudat - amely hatalmas, tápláló, legyõzhetetlen, határtalan és szabad - fénybe borítja és megeleveníti el­méd és tested. A színtiszta tudat, az örök szellem eleve­níti meg a létezés egészét, ami azt jelenti, hogy mindent tudó (semmi sincs rejtve elõtte), mindenütt jelenlévõ (egyidejûleg minden helyszínen megtalálható) és min­denható (korlátlan a hatalma).
Ha most nem egészen világos elõtted mindez, ne ag­gódj! A következõ fejezetekben közelebbrõl szemügyre vesszük a szellemnek, a belsõ énnek, minden létezõ for­rásának különbözõ megnyilvánulásait. Ezeket az oldala­kat olvasva tisztább képet kapsz majd arról, hogy ki vagy te valójában. Mihelyst igazán magadévá teszed ezt a tu­dást, az életedben otthonra talál az öröm. Nemcsak az áll majd hatalmadban, hogy megvalósítsd minden vá­gyad, hanem valódi szabadságban és kegyelemben is ré­szed lesz. Ez azt jelenti, hogy soha nem tapasztalsz félel­met, még halálfélelem formájában sem.

Kulcsfontosságú pontok

• A tudatosság mezeje vagy. Valódi lényeged a színtisz­ta tudat avagy szellem, amely elmévé és testté válik.
• Az értelem összetéveszti a valóság képét magával a valósággal, és ez a kép beárnyékolja valódi énedet.
• Ha azonosulsz valódi lényegeddel, kiszabadulsz az értelem börtönébõl, és belépsz a végtelenség, a ha­tártalanság és a szabadság világába.

forrás: Deepak Chopra - "A Boldogság Mint Erõforrás" c. könyvébõl

A kereszténységnél pedig ha sikerül felkelteni a szunnyadó szellemszikrát a szív megtisztítása és a gondolatok lecsendesítése által, kapcsolatba kerülsz Isten összbölcsességével.

"Mi az igazság ?

Nézzétek ezt a kristályt: az egyetlen fény tizenkét felületen jelenik meg, sõt négyszer tizenkettõn, minden felület egy sugarát veri vissza; valaki az egyik felületet nézi, más egy másikat, mégis az egyetlen világosság fénylik mindenben."

A tökéletes élet evangéliuma

http://www.dhamma.hu/tiki-print.php?page=Az%20%C3%89let%20M%C5%B1v%C3%A9szete

még ezt akartam:

"Lét vagy nemlét: mindkettõ véglet.
Tiszta vagy nemtiszta: szintén végletek.
Ezért a bölcs mindkét végletet elkerülve
Még középen sem foglal helyet."

A középút arra (is) utal, hogy elkerüli a nihilizmust, ugyanúgy, mint azt, hogy a létezésben bármiféle örökkévalót, állandót lásson.
Erre írta valaki találóan, hogy a középút nem a két véglet közt van félúton.

"50. A nemesembernek nincs tétele és nem vitatkozik. Hogyan lehetne ellenkezõ tétel azzal szemben, akinek nincs tétele?

51. Bármilyen álláspontot felvéve az embert megtámadják a klésák tekergõ kígyói. De kiknek tudata nincs semmilyen állásponton, azokat nem kapják el.

52- Hogyan kerülhetnék el azok, kiknek tudata állást foglal a klésák erõs mérgét? Még ha csak hétköznapi <életet> is élnek, akkor is elemésztik õket a klésák kígyói."

Sokan tartják Nagarjunát nihilistának, holott csak logikával rámutat arra, mennyire tarthatatlan, ellentmondással terhes bármiféle köznapi igazság.

Teljes mértékben... ha jól tudom épp Buddhától származik valamiféle arany középútra való törekvés.

Az élet szenvedés, mivel múlandó, és még a legboldogabb egyén is ki van téve a betegségeknek, öregségnek, halálnak. Ez a szenvedés csak akkor szûnhet meg, ha a trisná és a szenvedélyek, amelyek az !!! újramegtestesülést elõidézik !!! megszûnnek. Ez azonban csak fokozatosan, sok újjászületés után lehetséges. --- >

Erre egy kis kiegészítés:
Halál, hol a te fullánkod ?

Nem az utókornak írok, hanem magamnak és pár HotDog tagnak. 😊

Soha nem tudtam normálisan fogalmazni. 😄

Jó gondolatok, de így megfogalmazva valahogy inkább viccesnek hangzik. A "Mi az élet értelme" topikban imuthesz idézett néhányat Osho -tól, sztem érdemes elolvasni aki még nem tette volna (természetesen tudom, hogy az õ élete szinte teljesen az ellentéte volt 😄 meg ellentmondásos tanításai vannak, ezeket kitárgyaltuk ott, de ezek jók!).

HotDog profilom.
Jó gondolataim vannak?

idézet: "Az élet szenvedés, mivel múlandó, és még a legboldogabb egyén is ki van téve a betegségeknek, öregségnek, halálnak. Ez a szenvedés csak akkor szûnhet meg, ha a trisná és a szenvedélyek, amelyek az újramegtestesülést elõidézik megszûnnek. Ez azonban csak fokozatosan, sok újjászületés után lehetséges."
Ezt én egy kicsit másképp értelmezem (sztem az egy másik tanítása amit te is mondtál most). 😛
Amit te írtál az már elfogadható(bb). De én nem hiszem, hogy meg kellene teljesen szabadulni vágyainktól. Valahol a kettõ között kell "lenni", se a túlzott vágy nem jó, sem pedig az, ha már semmire nem vágyunk.

Valaki nem tud egy jó boltot BP-n, ahol jakkcsont medálokat lehet venni?

<#eljen>

"Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra" Weöres Sándor

pl. az élet szenvedés, - maga az élet nem az hanem csoda és ajándék. Amivé tesszük az ostoba vágyainkkal az teszi szenvedéssé. 😊

meg eleve az, hogy végülis a megvilágosodás által kiszeretnének kerülni az életbõl.

Amikor "megvilágosodunk" szerintem felfogjuk hogy mik azok a dolgok amik szenvedéssé teszik az életet és ugye csak a bolond az amelyik önmagát sanyargatja. Így kikerülünk a világ hajszájából, az általános értelemben vett életbõl, és megtaláljuk az Életet amelyik itt van hozzánk közelebb mint kezünk és a lábunk... mibennünk van Isten országa.

<#vigyor4> <#eljen>