3500
A Francia idegenlégió
-
anonym21 #700 nekem van a nyakamon és az ujjamon is tetoválás és tavaly még nem volt probléma, sőt láttam olyan tiszteket akinknek a az arcán és a fejénis volt tetoválás, volt szerencsém egy magyar légióshoz a kint eltöltött időm alatt és ő aztmondta, hogy a nyugdit 12 év után kapják, persze ez tavaly nyáron volt, lehet azóta változott.. -
fűszeress #699 találtam egy érdekes cikket it az sg.hu-n
Felügyelni fogják a franciák a katonai blogokat
2008. augusztus 18. 19:25, Hétfő - Dunai Ádám
A mindennapjaikat saját blogjaikban elmesélő francia katonáknak fel kell készülniük az állandó ellenőrzésre.
A hadsereg parancsnoka azért vette fontolóra az intézkedés bevezetését, hogy elkerüljék, hogy a katonák akár blogokban, akár internetes fórumokban nyilvánosságra hozzanak bármilyen érdemi információt, ami kapcsolatban állhat fontos katonai műveletekkel. "Ezeknek az információknak a nyilvánosságra kerülése lehetőséget adhat a rosszindulatú felhasználásra, és veszélyt jelent a hadműveletek kimenetelére, katonáink biztonságára és családjára - nyilatkozta a Le Monde napilapnak Jacques-Olivier Mestre ezredes, a katonaság sajtószolgálatának (SIRPA) tagja. "Ennek elkerülése sürgős, nem elhanyagolható feladat."
Franciaországban 2005-ben lépett hatályba az "új katonai rend" ami elméletileg a véleménynyilvánítás szabadságát hirdeti. Mégis kitartanak az elv mellőzése mellett, ha az életbenmaradásukról van szó. "A kommunikációs és informatikai eszközök használata felfüggeszthető, illetve tiltható a hadműveletek biztonsága, a küldetések sikeressége, vagy az aktív katonák védelme céljából - olvasható a 4. bekezdésben.
Ha a katonai blogok semmit nem változnak az országban, az USA példájából kiindulva - ahol a "milblogok" egy alternatív információ forrássá fejlődtek az iraki háború kezdete óta - a francia katonai vezetés aggódni kezdhet az online-naplók tartalma miatt. Marine Chatrenet ,a Védelmi és Társadalmi Tanulmányok Központjának készített beszámolójában csoportosította a naplókat, mind az írókat, mind az olvasókat. Az írók között aktív katonák, tartalékosok, nyugdíjasok, hozzátartozók, vagy akár lelkes, harcászat iránt érdeklődő fiatal civilek szerepelnek, kik mindenekelőtt a "hadinapló" műfaját részesítik előnyben. Írásaik célja általában a családdal való kapcsolattartás, vagy a megtörtént események, tapasztalataik, fényképeik megosztása a neten szörfözőkkel. Ellentétben amerikai társaikkal, nekik csak egy szűk közönség jut - áll a jelentésben.
Bár a legtöbb esetben magasztaló írások születnek, jó néhány katona nem rejti véka alá unalmát, s elégedetlenségét. "Arra várva hogy végre valami történjen, kezdtem besokallni! Az igaz, hogy jót tesz a sok sport, de ez az egész kezd teljesen értelmetlen lenni." - vallotta meg naplójának egy 22 éves Afganisztánban szolgáló francia katona. "Hányan hagyták abba közülünk a közelmúltban, mert tudták, hogy hidegvérrel kell majd embereket ölniük, engedelmeskedve a parancsoknak? Ez a munka a józan ész börtöne." - meséli egy másik sorstárs.
Ezek a fényképekkel és videókkal megpakolt hadszíntéri tudósítások sokszor rengeteg információt közölnek a táborokról, a manőverekről és a katonai beavatkozásokról. A kamerás telefonokkal készített képek pedig kicsúsznak a katonai felügyelet alól. Másrészről a blogok többsége anonim, szerzőjük gyakran álnevet használ, így az ellenőrzésük embert próbáló feladat.
-akkor van internet hozzáférése a katonáknak az jo.
de valami nem értek jo lehet csak én nem de valaki magyarázza ezt meg nekem:
"Hányan hagyták abba közülünk a közelmúltban, mert tudták, hogy hidegvérrel kell majd embereket ölniük, engedelmeskedve a parancsoknak? Ez a munka a józan ész börtöne."
itt a hivatalos link:
http://www.sg.hu/cikkek/62142 -
Thanatos #698 hát a francia "csucstechnika" azért annyira nem sci-fi mint ha ezt pl a magyarra mondanánk, tény hogy az amcsiktól ők is le vannak maradva mint mindenki de azért olyan rosszul nem állnak ám a franciák :)
viszont ami tényleg nem stimm igy első olvasatra:
-"Az extrém sportok kedvelői szokták mondogatni, hogy a magas adrenalinszint keltette érzés miatt még az életüket is érdemes kockáztatni. Aki ezt így gondolja, annak nincs ideálisabb munkahely a francia idegenlégiónál."
aki erre készül csalódott lesz, az idegenlégio is épp olyan unalmas mint bármelyik másik hadsereg, szal ez a "kaland" azért nem teljsen olyan egyértelmű mint aminek látszik :)
- Testükön a ruházatból kilátszó helyeken (például: tenyér, kézfej, nyak, arc) nem lehet tetoválás
szintén bs gyanú, ez az urbanlegend már többször felvetődött, de jó eséllyel nem valódi kizáró ok... :)
-Összehasonlítva a légiót más nemzeti hadseregekkel - bár a zsold igen kecsegtető -, nem árt figyelembe venni, hogy míg egy nemzeti hadseregben szolgáló katona, ha szerencséje van, éles bevetésen, háborús konfliktusban nem vesz részt munkássága alatt, ezt egy légiós nem nagyon kerülheti el.
egyrészt a légios is pont annyira kerülheti el ilyemsit mint bármelyik másik katona (esetfüggő máshol is, itt is...), másrészt a zsold nagyon nem kecsegtető :) az ezer eurot nem forintra számolgassuk át, kint az élet jóval drágább mint itthon...
-A légióban rangtól függetlenül mindenki jogosult ingyenes étkezésre, szállásra és ruházatra.
tudtommal ez nem igaz mert altiszti rangtól felfele ezek már nem ingyenesek, és a ruházatot is van hogy saját zsebből kell finanszírozni extra esetekben...
Első ránézésre ennyi, ja meg még az hogy már nem 15 év kell a nyugdíjhoz hanem 17 tudtommal :) -
Thanatos #697 ugyan az mitn a cikkben :D -
fűszeress #696 lesz egy jo háborusm film majd,bombaszakértőkről szol a film,
akit érdekel itt a trailer
The Hurt Locker - Trailer -
fűszeress #695 mi volt ott a neve? -
#694
Meg egy cikk, bar ebben is van nemi sci-fi. Pl. francia csucstechnika, meg hasonlok...
Számos sikerkönyv alapjait szolgáltatta már a francia idegenlégió, de ez nem csak a múlt. A franciaországi székhelyű zsoldoshadsereg napjainkban is toborozza katonáit. Akit vonz ez az életforma, és sikerrel veszi a felvételi akadályokat, az előtt nyitva áll egy nem mindennapi, kalandos - esetenként viszont rövid - élet lehetősége.
Illegális, de eddig nem büntették
Légiós veteránokkal és a légiós témában járatos emberekkel nem könnyű felvenni a kapcsolatot, ugyanis hazánkban illegális tevékenységnek minősül más, nem szövetséges állam haderejébe katonákat toborozni és ott "munkát" vállalni.
- Egytől öt évig büntethető az, aki a Magyar Köztársaság területén idegen fegyveres szervezetbe - szövetséges fegyveres erőn kívül - katonai szolgálatra toboroz, vagy ilyen szolgálatra vállalkozókat közvetít. Az a magyar állampolgár is büntethető, aki fegyveres összeütközésben részt vevő idegen fegyveres szervezetbe belép, erre ajánlkozik, vagy ilyen kiképzésben vesz részt - tudtuk meg dr. Vörös Edittől, az Igazságügyi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok Főosztályának vezető főtanácsosától.
A minisztérium vezető munkatársa elmondta: zsoldosnak az a személy minősül, akit belföldön vagy külföldön kifejezetten fegyveres összeütközésben való részvétel céljából toboroztak, és az erőszakos cselekményben haszonszerzés végett vesz részt.
A toborzás külföldi katonai szolgálatra egyébként 2000 óta tiltott. Azóta mindössze egyetlen esetben indult eljárás, amikor két évvel ezelőtt Pécsett toboroztak embereket a francia idegenlégióba. A bíróság első fokon felmentette a vádlottakat, mivel az idegenlégiót a bíróság szövetséges fegyveres szervezetnek minősítette.
A honvédelmi tárca szakértőinek akkori állásfoglalása szerint azonban az idegenlégió nem tekinthető a Magyar Köztársasággal szövetséges haderőnek. Az ítélőtábla másodfokon sem állapított meg bűncselekményt, ám az ítélet indoklását az első fokhoz képest némiképp módosította. E szerint a vádlottak tette nem volt veszélyes a társadalomra. Akkor egyébként valamivel több mint húszan jelentkeztek a légióba, közülük mindössze ketten indultak el Franciaországba, de az egészségügyi teszten egyikük sem jutott tovább.
Nem mindennapi munkahely
Az extrém sportok kedvelői szokták mondogatni, hogy a magas adrenalinszint keltette érzés miatt még az életüket is érdemes kockáztatni. Aki ezt így gondolja, annak nincs ideálisabb munkahely a francia idegenlégiónál.
"A légió francia parancsnokság alá helyezett, külföldiekből álló összfegyvernemi harci alakulat" - áll a hivatalos megfogalmazásban. A légió jelentős történelemmel bír, hiszen Lajos Fülöp királyi rendelete alapján 1831-ben hozták létre.
A légiósok egész pályafutásuk alatt mindig ott szolgálnak, ahol arra Franciaországnak szüksége van. A jelentkezők többsége valamelyik kelet-európai országból származik, de összesen több mint 130 nemzet állampolgárai vannak jelen a Föld több pontján szolgáló alakulataikban.
Akik csatlakoznak a szervezethez, azok önként szakítanak múltjukkal: mindent maguk mögött hagyva új életet kezdenek. A légió kötelékébe sokan menekülnek manapság is megélhetési gondjaik vagy a munkanélküliség elől.
Az idegenlégió állománya jelenleg 8 ezer fő körüli, 5 százalékuk tiszt, 20 százalékuk altiszt, és körülbelül 5 ezer 500 légiós szolgál különféle ezredekben, akik akár a világ bármely pontján bevethetők.
A szolgálatra Franciaországban lehet jelentkezni, ott több toborzóiroda is működik. Olyan 18 és 40 év közötti férfiak jelentkezhetnek szolgálatra, akik megfelelnek a szigorú egészségügyi, fizikai és pszichológiai alkalmassági vizsgálatokon, amelyek sora közel egy hónapig tart. A szállás és étkezés a felvételi idő alatt is ingyenes.
- Fontos, hogy a jelentkezők büntetlen előéletűek legyenek, és folyamatban lévő büntető ügyben sem lehetnek gyanúsítottak. Testükön a ruházatból kilátszó helyeken (például: tenyér, kézfej, nyak, arc) nem lehet tetoválás, és az otthon hagyott feleség vagy gyerek szintén kizáró oknak számít jelentkezéskor - tudtuk meg Károlytól, aki szívesen segít az érdeklődőknek bejutni a légióba, ám ennek részleteiről, anyagi vonzatáról nem beszél.
Szakértőnk hangsúlyozza: aki részt vett már ilyen felvételi procedúrán, az tudja: nem éri meg elhallgatni semmit, mert előbb-utóbb úgyis kiderül az igazság, és aki nem őszinte, az már jöhet is haza.
- Aki megfelel az előbb említett követelményeknek, az első csapat tagja lesz, ami annyit jelent, hogy jöhetnek számára a komolyabb vizsgálatok. Az alapkiképzés négy hónapig tart. Ezalatt a jelöltek ugyanúgy zsoldot kapnak, mint majd a szolgálati időszakban. A bő negyedéves kiképzés után megválasztható a szolgálat helyszíne. A zsoldosokat többféle szakcsapat és fegyvernem várja, amelyekben továbbképezhetik magukat a beosztásuknak megfelelően. A légiósokból így aknavetős, rakétás, búvár, gépesített lövész, felderítő mesterlövész, harckocsizó vagy ejtőernyős válhat. A légiót alkotó önkéntesek kezdő szerződésüket öt évre írják alá.
Nagy kockázat, nagy fizetés
A légióban rangtól függetlenül mindenki jogosult ingyenes étkezésre, szállásra és ruházatra. Egy kezdő légiós fizetése 1033 euró havonta. Erre jön még a légiós szolgálati pótlék, a tengerentúli illetmény-kiegészítés és a külföldi lakóhelypótlék. Bevetéskor, annak helye és típusa szerint különböző prémiumok is járnak a katonáknak. - Ha hozzászámoljuk, hogy a zsoldból nem sok fogy a szolgálati idő alatt - hiszen lakhatásra, étkezésre és ruházkodásra sem kell költenie a légiósnak -, jó kereseti lehetőségnek számít a zsold, még kisebb rang esetén is. Az alapfizetés mértéke a szolgálati időtől, valamint az elért rangtól függően emelkedik, és egészen 5 ezer 300 euróig is terjedhet. Ehhez persze már több mint egy évtizedes légiós múlttal kell rendelkeznie és magas rendfokozattal ? mondta Károly, aki hozzátette: bizonyos kedvezmények már hamarabb is kaphatók.
Három év szolgálat után francia állampolgárságért folyamodhatnak a légiósok, és letelepedési igazolvány is kérhető, mely tízévente meghosszabbítható. A leszerelt légiósoknak a civil életbe való beilleszkedését több program is szolgálja.
Az első ötéves szerződés lejárta után további fél évre, vagy egy-, két-, esetleg hároméves szolgálatra lehet meghosszabbítani a szerződéseket. 15 éves szolgálati viszony után már külföldre folyósított nyugdíjra is jogosult a veterán légiós. A munka jellegét leszámítva ez nem is hangzik rosszul, hiszen, elméletileg, ha valakit felvesznek 18 évesen a légióba, az 33 évesen már haza is jöhet az összegyűjtött pénzzel, egy stabil nyugdíjjal.
Összehasonlítva a légiót más nemzeti hadseregekkel - bár a zsold igen kecsegtető -, nem árt figyelembe venni, hogy míg egy nemzeti hadseregben szolgáló katona, ha szerencséje van, éles bevetésen, háborús konfliktusban nem vesz részt munkássága alatt, ezt egy légiós nem nagyon kerülheti el.
Összehasonlításképp egy magyar szerződéses tiszthelyettes katona bruttó illetménye nem sokkal haladja meg a bruttó százezer forintot. Ehhez jönnek hozzá a különféle pótlékok (osztályba sorolási pótlék, harckészültségi pótlék, készültségi pótlék, ejtőernyős ugrási pótlék, tűzszerész pótlék, búvár pótlék, gyakorlati pótlék, gépkocsivezetői pótlék, ügyeleti díj szolgálatonként) és 13. havi fizetés.
Ez az összeg messze alulmarad ugyan a légiós zsoldhoz viszonyítva, ám a Magyar Honvédség tagjai a hazát védik, míg a légió zsoldosai "erőszakos cselekményben haszonszerzés végett vesznek részt" - a hivatalos megfogalmazás szerint...
Nagy Z. Róbert -
Thanatos #693 
mellesleg az említett légios irt bőven az index légios topicba is :) -
fűszeress #692 folytatása van még csak nem találom... -
fűszeress #691 hvg.hu készitette a cikket
itt van:
Magyarok a Légióban
2005. november 18. 14:21 | Utolsó módosítás:2005. november 18. 16:26
Budapest egyik elővárosában járunk, mostanában fölkapott környéken. Egy elegáns, de nem hivalkodó ház kapujában negyven körüli férj és mosolygós felesége fogad, a háttérben egy 12 éves nagylány és egy hétéves forma fiú. Látszatra nincs semmi különös ebben a családban – akár átlagosnak is mondhatnánk. Ám a családfő nem akárki: a Francia Idegenlégió tisztje. XY zászlós most éppen szabadságon van, de beszélgetésünk másnapján indul vissza franciaországi állomáshelyére. De előbb még elmeséli nekünk, milyen is ma a világhíres/hírhedt és rettegett elit hadsereg, amelyet a legtöbben „csak” Rejtő Jenő regényeiből ismerünk.
Tóth József 1989. október 19-én, Nizzában lépett be a Légióba. Hogyan kezdődött? Kalandos, regénybe illő történet az övé.
Akkortájt itthon a rendszerváltás napjait éltük. Józsi 27 éves volt és már nős, bár gyermekük akkor még nem született. Utólag úgy látja: ha előre tudta volna, hogy ez a „rendszerváltás-dolog” ennyire komoly, talán el sem indult volna Nyugat felé. De elindult. Azt mondja, ha itthon marad, 98 százalék, hogy már nem élne vagy valamelyik börtönben senyvedne, és kb. 2 százalék, hogy milliomos lenne.
Józsi versenyszerűen úszott, de nem volt semmije, csak egy gimnáziumi érettségit tudott fölmutatni. Kilátás (vagy ahogyan mostanában mondjuk: jövőkép) semmi. Csak tengett-lengett, néha próbálkozott valami munkával, de zűrös gyerek volt, sehol sem maradt soká. Leszolgálta a katonaidejét, de aztán csak az éjszakát járta. Valamit tennie kellett, mert érezte: ez nem élet. Idős, beteg szüleiről és persze a feleségéről is gondoskodnia kellett volna.
Egyszer csak fogta magát és elindult Nyugatra. Először Ausztriában, majd Olaszországban próbálkozott – nem sok sikerrel. Ezután Franciaország felé vette az útját, Nizzában szállt le a vonatról. A sors azonnal összehozta egy szolgálatkész meleggel, aki rögtön beleszeretett a magyar ifjúba, meg is hívta magához. Józsi mégis az utcát választotta. Hamar ráakadt egy főleg arabokból álló drogos bandára, akik estére elvitték egy hajléktalan szállóra. Ott legalább tiszta ágyban aludhatott.
Újdonsült haverjai hülyének nézték
Az éjjeli menedékhely falán látta meg a Francia Idegenlégió toborzó plakátját – rögtön el is határozta, hogy belép. Újdonsült haverjai hülyének nézték, mindenáron le akarták beszélni. A Légió egyenlő az öngyilkossággal - ijesztegették. De Józsi már döntött.
Másnap már jelentkezett a Légió nizzai toborzó irodájában. Egy altiszt videofilmet vetített neki a Légióról – persze csupa szépet és jót – ő pedig megerősítette szándékát, hogy belép. Kapott egy vonatjegyet és irány Aubagne, a Légió központja, Marseille-től mintegy 30 km-re. Ezt a helyet egyébként Rejtő Jenő is gyakran emlegeti regényeiben.
Ez az a hely, ahol a „kinti törvény” keze már nemigen éri utol az önkéntest, aki jelentkezett a Légióba. ’89-ben, amikor Józsi beállt, együtt szolgált egy sráccal, aki itthonról menekült, gyilkosság miatt. Aubagne-ban „már nem keresték”. Azt mondja, ma már nem egészen így mennek a dolgok. 1992 óta néhányszor előfordult már, hogy jött az Interpol és valakit bilincsbe verve vittek el. Ám azért a Légió még mindig elég „toleráns” az odakint, a civil világban elkövetett bűnök iránt.
Ha az ember végleg eldöntötte, hogy beáll és alá is írta az erről szóló nyilatkozatot – háromhetes belépési procedúrán kell átesnie. Ezalatt választják ki, hogy kit küldenek tovább kiképzésre. A mai napig nyolc jelentkezőből mindössze egyet vesznek föl.
Titkolta, hogy nős
Az első hét (a „zöld hét”) csupa orvosi vizsgálatból áll. Ekkor derül ki, melyik jelölt lesz alkalmas arra, hogy teljesítse a rendkívül kemény fizikai követelményeket. A második („narancssárga”) héten egy rakás pszichológiai és intelligencia-tesztet kell kitölteni – ezekből állapítják meg, ki milyen pályát futhat be a légióban. A harmadik („piros”) héten a légió biztonsági szolgálata (gúnynevén: a Gestapo) hallgatja ki a jelölteket, akik ezt utólag általában kisebb fajta pszicho-terrornak szokták nevezni. Aki ezeket a válogatott lelki gyötrelmeket kibírja, mehet légiósnak.
Józsi egyetlen takargatni valója az volt, hogy nős - ez ugyanis a Légióban főbenjáró vétségnek számít -, de nem vallotta be, csak jóval később, úgy három év múlva. Viszont akkorra már annyit költöttek rá, hogy nem érte meg kirúgni emiatt, így jobbnak látták „legalizálni” az ügyet.
Nos, akinek nem sikerül elvenni a kedvét attól, hogy légionárius legyen – azt átviszik a Toulouse-tól kb. 60 km-re fekvő Castelnaudary-ba, a légió kiképző központjába. Itt egyszerre 4 század (egy-egy században pedig 4 szakasznyi) katonát képeznek ki – rendkívül szigorú előírások alapján. Először is megtanítják őket franciául (már aki előtte nem tudott), majd fizikai és pszichés állóképességüket fejlesztik.
Az első héten naponta 3 kilométert kell futniuk, a második héten napi 5 km-t, a harmadikon napi 7-et, stb. A menetelés gyakorlása az egyik legfontosabb feladat, hiszen a légiósok gyakran szolgálnak sivatagban, ahol a lábuk az egyetlen „közlekedési eszköz” – először 5-10, később 15-20 km-t is kell menetelniük naponta, persze felszereléssel a hátukon. A kiképzés része az is, hogy minden katonának naponta 1 perc zuhanyozási idő jár – az is hideg vízben.
(folytatjuk!)
Magyarok a légióban – 2. rész
A Francia Idegenlégió egyik legrégebbi magyar tisztje, Tóth József zászlós időközben visszatért franciaországi állomáshelyére, de előtte még elmesélt néhány „kulisszatitkot” a világ egyik letekintélyesebb profi hadseregéről.
A légiós kiképzés csak négy hónapig tart, de a végén lelkileg és fizikailag is megerősödve kerülnek ki a katonák. A kiképzés kemény, de eredményes, a körülmények sokkal jobbak, mint akár néhány évtizeddel ezelőtt, fegyverzetből pedig a világviszonylatban is elismert francia csúcstechnológiát használják – meglehetősen hatékonyan.
Arról persze nem lehet elfeledkezni, hogy ez a kitűnően képzett és felszerelt professzionális hadsereg szinte kizárólag külföldiekből áll. A katonák általában 5 évre kötnek szerződést a francia állammal, amely rendszerint őket veti be olyan veszélyes területeken, amelyhez Franciaországnak politikai, gazdasági, illetve katonai (vagy mindhárom) érdeke fűződik. Ezért „idegen” légió az Idegenlégió, erre találták ki. Arra, hogy – bármennyire is francia érdekekről van szó –, ne franciák hagyják ott a fogukat, például Elefántcsontparton, az ottani zavargásokban, hanem szlovák vagy magyar idegenlégiósok- olyan háborúban, amelyhez lényegében semmi közük.Tóth József egy magyar légióst tüntet ki
Tóth József zászlós számára teljesen természetes volt, hogy Franciaország szerződéses katonája, s ha kell, akár az élete árán is meg kell védenie a francia érdekeket. Tudta, mit vállal, amikor jelentkezett a Légióba, amikor végigcsinálta a kiképzést – és tudja ma is, bárhol is szolgál egységével a világon. A legtöbbször Afrikában vetették be, eddig mégis sikerült ép bőrrel megúsznia. Az afrikai Dzsibutiban szolgált legtovább: 26 hónapig. Ott lett zászlós – és a rádiós szakasz vezetője. Háromszor is került „meleg helyzetekbe”, amikor lőttek rá, ő is lőtt, keményen meg kellett küzdenie a saját és bajtársai életéért.
Nem a gyilkolás a cél
Tóth igyekszik eloszlatni egy közkeletű félreértést, amely az elit hadseregekkel, így a Francia Idegenlégió katonáival kapcsolatban is terjeng a világban: „Egy légiósnak általában nem az a célja, hogy öljön – bár ezt kevesen hiszik el rólunk. Én magam is inkább arra törekszem, hogy megsebesítsem az ellenséget. Ez nem csak humánusabb, hanem taktikusabb is! Hiszen egy sebesültet az övéi közül ’normális estben’ legalább egy, de inkább kettő másiknak el kell vinnie a hadszíntérről, ezzel már három embert ’kivontam a forgalomból’.”
Tóth zászlós nem nagy örömére Afrikában is egyre érezhetőbb az amerikai jelenlét. „A franciáknak nincs annyi pénzük a hadseregre, mint az amerikaiaknak” - jegyzi meg, mintegy magyarázatként „Mi légiósok, irigyek vagyunk az amerikai katonákra, nekik mindenük megvan, a felszerelésük tökéletes – és nem kell menetelniük. Amerika akár 200 ezer katonát is be tud vetni egy háborúba, Franciaország tízezer embert sem tud kiállítani. Gondoljunk csak az első öbölháborúra!”
Puhányabbak az amerikaiak?
Az amerikai hadsereg most például Dzsibutiban épít bázist, ahová a francia légiósok be sem tehetik a lábukat. Az amerikai katonáknak viszont szabad bejárásuk van az idegenlégiós támaszpontokra - akik ezt persze nem nézik jó szemmel. Az Idegenlégióban nem tartják velük egyenrangú katonáknak az amerikaiakat. Tóth zászlós így jellemzi őket: „Kicsit nagyképűek, kicsit harsányak, erős fiúknak látszanak, de nálunk kevésbé bírják a 70 fokos meleget, rosszul tűrik, ha csak naponta egyszer kapnak enni, ha nem tudnak naponta legalább egyszer zuhanyozni, ha menni kell 3 kilométert. Akkor már nem számít, ha valakinek 50 cm átmérőjű a felkarja. Kényelmes, individualista hadsereg az amerikai. Minket a légióban arra neveltek, hogy el tudjunk viselni mindent. Embertelen körülmények között sem reklamálhatunk, nem úgy, mint ők - mondja némi irigységgel a hangjában. Még hozzáteszi: az amerikaiak laktanyáikban hatalmas edzőtermek vannak, mindenféle kiszolgálóegység áll a rendelkezésükre, csodálatos étkezők, különféle boltok. A logisztikájuk is profi „Ha valahol megjelenik kéttucat amerikai, pillanatok alatt kinő a földből egy lakósátor, egy zuhanyozó, egy konyha, egy kantin.” A légiósok „előretolt bázisain” sátor általában nincs, ágy nincs, mosakodás pedig „üvegnyi vízben, amit valamelyik közeli vízlelő helyről szerzünk, nagy nehezen.”
-
fűszeress #690 találtam egy szerintem reális cikket a légióról
mindjárt bemásolom -
fűszeress #689 a tőbbi véleményedre nem reagálok
tul beképzelt vagy hogy normáliasn irj.....
neked politikusnak kéne menned szerintem a többi elcseszett emberrel kijönnél ott:)
ha nem adtál volna tanácsot amit nem kértem és szerintem senki, akkor most nem kéne nyavajognod.te buta.
-
fűszeress #688 azt irtam hogy ne magyarázd meg
ezt nem étred? te szerecsétlen
ne légy ideges mert még kikatansz:) -
Thanatos #687 tulélőtábor :) -
Wampa #686 Ha ilyesmi érdekel,nézz körül az USA-ban.....egymást érik az ilyen jellegű tanfolyamok,a két hetes "Legyen ön is zsoldoskatonától"a hosszabb szakképzésekig.
Vannak olyanok amikre cégek is küldik az embereiket(itt PMC cégekre gondolok),de ha sok pénzed van téged is szeretettel.....:)
-
#685
Marmint NEM Mo.-n akarok -
#684
Tehat, akkor kozelitsuk meg mashonnan azt, amit tegnap irtam:)
En nem akarok katona lenni, engem a kikepzes erdekel csak. Ugyanugy, hogy valakit erdekel a repules, leteszi repulore a jogsit, de attol meg az eletben nem fog utasszallitot vezetni, vagy mint uzlet, soha nem lesz koze a repuleshez. Csak erdekli. En se kepzelem el katonakent a jovomet, de a kikepzes, lovoldozes, trening resze erdekel.
Viszont a problema mindenhol a kotelezo tobb eves szolgalat, ami mint mondtam, mar nem erdekel. Kis tulzassal azt is mondhatnank, hogy en ilyen "OKJ-s katonai kepzest" keresek:D Kapok (vagy nem, mind1) egy papirt rola, aztan kesz, max jol mutat az oneletrajzomban, semmi tovabbi tervem vele.
Mo.-n akarok katona lenni, mert itt nem a legjobbak a feltetelek. A repules manias ember se egy szakadt gepen akar tanulni vezetni, hanem valami normalison.
Es (most figyelj fuszeres, hatha most megerted) ezert nem jo a legio sem, mert eleve nem akarok haboruskodni es foleg nem egy idegen orszagert fogok meghalni. Ezert keresek olyan kulfoldi (vagy ha van otthon, az is jo), magas szinvonalu katonasagot, ahol nem vagyok kotelezve a szolgalatra. Ha Magyarorszag konkretan haboruzna, akkor meg igyis, ugyis bevonulnek, ha kell, ha nem. De ez mar mas teszta.
Neztem mar testorkepzot is, de az nem az igazi.
Tehat igy, valakinek valami otlet? Egy olyan fel eves, magas szinvonalu igazi katonai (szeru) kikepzest szeretnek, ahol nem vagyok szolgalatra kotelezve. Lehet fizetos is:) -
#683
Hallod fejezd mar be... Remesen szanalmas amit csinalsz. Ugy viselkedsz bazd meg, mint valami kis piszlicsare szaros 14 eves kislany. Komolyan mondom azt varom mikor hiv mar fel anyucid, hogy leteremtsen, amiert megmegmondtam a velemenyem a fiarol.
En szivesen elvitatkoznek veled, de masra nem vagy kepes, csak ilyen ovodas szintu "te vagy a hulye, nem te" veszekedesre, minden fele alap nelkul. Probalsz beszolni mindig valami uber kemenyet, de abbol is csak az jon le, hogy fel sem tudtad fogni amit irtam.
Szedd mar ossze magad, te szerencsetlen... -
Thanatos #682
nekem nem volt idegem ennyire kielemezni ezt a sci-fi-t, thx érte
sajnos a magyar médiában csak ilyet lehet elhozni mert amúgy túl sok lenne az igazságtartalma és az nekik gondolom fáj... :S -
Wampa #681 Üdv
Gladiátor
Ez az "állatokat"nevelnek belőlük még akkor is sztereotipia,ha van igazság tartalma.Mármint olyan szempontból,hogy a francia Idegenlégióról beszéltek,nem
az Üdvhadseregről.
Minden seregben végre kell hajtani a parancsot,enélkül nincs katonaság.......
Ami a verést illeti,nyilván előfordul,van verekedés is,ami valahol érthető,a Légió
francia zászlót szolgál,de a tagjai ma is különböző nyelvű,kulturájú emberek......ez feszültségekhez is vezethet.
A testi fenyités nem elfogadott és semmiképpen nem ösztönzött a francia hadsereg részéről.1982 óta,az általános emberi jogok vonatkoznak minden leszerződött önkéntesre.Ezzel együtt létezhet testi fenyités,ami nem feltétlenül ütlegelést jelent,meglehet szivesebben veretnéd te is magad,mint futnál vagy pumpálnál összeesésig.
Ezzel együtt előfordul verés és verekedés is.Nyilván egy pofázós ujonc belefuthat pár fülesbe.
Ami az "állatokat"illeti:
Van szerencsém,néhanap levelet váltani három légióssal is,egyikül tényleg zászlós volt,bár ő nem cikkirással szerezte a rangot,hanem több mint 17 év kemény szolgálattal.Mindhárom igen intelligens ember,több nyelven beszélnek,egyikük hármat anyanyelvi szinten és legalább három nyelven jól kommunikál.Ketten közülük irnak is és igen jól.A lelző ami utoljára eszembe jutna róluk,az nem az állat.
El kellen felejteni L.Zsolt füllevagdosó veteránjat.........
Thanatos:
Hát ez a cikk odab.sz:)
Oránban valószinűleg nem tul szerencsés dicsekedni a légiós multtal sem,nemhogy alapkiképzésre menni:))
A csávó 5 honapig szolgál,ami ha csuszott kicsit,még szinte Castelra sem elég,ő meg leosztja a tutit az ezredekről....
Kicsit büdös a garantát állasmpolgárság,mert kérhető.....nyugdijba meg érdekes mindenki 17 ével megy....
Minnél délebbre mentek annál jobban fáztak?Oranban megfagytak?
Nem vették fel a palesztint?Aki izraeli?
De legalább a gestaposnak odab..ta a tutit.....:))Karakán.
A felvételi alatt őrségben......szelektált ébresztés hangosbemondóval...hogyan?
Dubrovszki fel!A többi meg döglik tovább?
Az argentin Gézának nevezi el......nyilván.Biztos volt egy ilyen nevű rokona,ráadásul jó franciás hangzású is.
Beszélni csak franciául lehetett.....ahhoz képest hogy nem beszél még most se,jól mehetett neki.
Megverte a tizedesét....kemény.
"96 óta nem vett részt konfliktusban a Légio....
A Katyusát jó régóta éneklik,a kényszeritett náci indukló is büdös,mivel a dalok
70 %-a német katonai induló,amit a nácik is énekelte.Jó,lehet hogy csak 50%:))
Elvették a pénzüket....fegyverre:)
Meg milyen hadtestek masiroznak a laktanyaudvaron?Mama......
Ha nincs ürügy,akkor meg ellopják a tisztek a pénzt.....ez hülye.Amugy is minek az ürügy,ha elvehetik simán?De nem számlára utalják?AKkor....?
Szolgált velük,téglaként,francia sorkatona.Érdekes.....bár franciát fel se vesznek.
A légiónak nem csak szőlészete van,bankja is....:)
De a hülye szökni se tud.....sérült vesével szökik:)aztán a szemétdombon bujkál.....
-
fűszeress #680 ja van a cikkben sok dolog ami nem stimmel -
Thanatos #679 egy két elenyésző kivételtől eltekintve gyk 100% bullshit az egész, szokásos magyar média színvonal :)
csak példának már a leglején elcsuszik a marhasággal, hogy irány Oran..., hát nem tudom ő mit csinált ott, valszeg nyaralt, de az alapkiképzés nagyon kurvára nem ott van :)
szóval kb ennyit erről, az ilyen önjelölt statisztikai hivatalkodást hogy kikből hány van már inkább meg se említem, valszeg az illető életében nem járt arra fele tényleg max nyaralni :) (a fontoskodás amivel a "házkörüli" munkát a toborzóhelyen szolgálatnak nevezi meg külön vicces :) ) -
Thanatos #678 hát azért sajnos ami a magyar médiában van..., szoval a "jó" és igazabb cikkek is oszthatóak 2-vel alaphangon, de a legtöbb mint pl a Lecső Zsolt féle csodálmányok inkább teljesen ignore :) -
fűszeress #677 szerintem érdekes cikk -
fűszeress #676 valakinek van valami véleménye azt szivesen várom:) -
fűszeress #675 régebben olvastam egy érdekes cikket a légiorol,nem tom ismeritek, de azért bemásolom ide hátha valakit érdekel:
hetek.hu készitette ha jol tudom.
Vagyim Arisztov
Ha legközelebb jövünk, megölünk
K. Péter Oroszországban született; édesapja magyar, anyja orosz. A család tíz éve Magyarországon él, immár mindnyájan magyar állampolgárok. Péter leszolgálta a maga fél évét a magyar katonaságnál, majd immár civilben több dologba is belefogott. 2001 tavaszán Franciaországba utazott, hogy belépjen az idegenlégióba. A dolog nemcsak romantikusnak tűnt, hanem tisztesség és pénz is kecsegtetett. Legalább öt évet szándékozott ott eltölteni, azonban már öt hónap múlva visszatért Budapestre, immár egészen más képet alkotva az intézményről.
![]()
Jean Pierre Kelche francia vezérkari főnök az Idegenlégió díszszázada előtt Macedóniában. Legenda és brutalitás Fotó: Reuters
- Péter, mégis hogy jutott eszedbe elmenni légiósnak?
- Nem volt semmilyen rendes munkám. Sokan Nyugatra mennek pénzt keresni, én pedig, mivel mindig is vonzott a katonaság romantikája, úgy döntöttem, kipróbálom. Az interneten utánanéztem a feltételeknek: először nyolcszáz dollár havonta, tizenkét évnyi szolgálat után pedig garantált francia állampolgárság és nyugdíj, ráadásul nem feltétlenül kell katonáskodni, lehet civil szakértőként is szolgálni. Ez utóbbi lehetőség különösen vonzó volt.
- Beszélsz franciául?
- Most már egy keveset, addig csak néhány mondatot, igaz, azzal is bőven el lehetett lenni.
- Milyen nemzetiségből vannak ott a legtöbben?
- Oroszok - igaz, nem sok vezetőt választanak közülük. A magyarok harmadik helyen szerepelnek.
- Hogy viselkednek az oroszok a légióban?
- Szeretnek csoportosulni, ezért rájuk ragadt az „orosz maffia” elnevezés.
- Téged hogy fogadtak?
- Ugyanúgy, ahogy a többieket. Mikor odajöttem a kapuhoz, és közöltem a szándékomat, kinevettek és elküldtek. A toborzók általában „öregek”, akik már tizenkét-tizenöt éve szolgálnak. Nos, mikor megfordultam, hogy elmenjek, ezek az öregek elkaptak, és behoztak a körletre. Először is megnézték az ereket a kezemen, majd elvették minden személyes holmimat, papírjaimat, ezután kaptam egy gyakorlóruhát, és mehettem aludni. Persze csak miután három órát vigyázzban álltam arccal a falhoz, hátratett kezekkel…
- Ez a kezdés szokatlan volt számodra?
- Nem, már meséltek nekem ilyesmit az ismerőseim, akik már voltak a légióban. Másnap már kezdődött a szolgálat: fél 6-kor ébresztő, 7-kor reggeli, 12-kor ebéd, 17 órakor vacsora, este 11-kor pedig takarodó. Az étkezések között dolgoztunk, vagy ültünk valamelyik helyiségben, legalábbis az első héten. Aztán egyik éjszaka vonatra tettek minket, és irány Oran. Még kora tavasz volt, és igen hideg; ennek ellenére elvették a kabátjainkat, és csak a gyakorló volt rajtunk. Egész nap esőben és szélben kellett lennünk. Este pedig elkezdték kérdezgetni, ki az, aki meggondolta magát a légióval kapcsolatosan. Természetesen jó páran voltak - és akkor még el is lehetett menni. Az oroszok azonban feltalálták magukat: összeverődtek, mint a juhok, így melegítették egymást. Érdekes volt megfigyelni, hogy az egyre mostohább körülményekhez a kelet-európaiak tudtak a legjobban alkalmazkodni. A többiek úgy járkáltak, mint akit nyakon öntöttek citromlével. A válogatást tesztek is szolgálták. Az egész felvételi procedúra néhány naptól néhány hétig tarthat: körülbelül minden huszonötödik jelentkező jut be. A vizsgálatok meglehetősen személyre szabottak: volt, akit szinte mindennap őrségbe küldtek, másokat az éjszaka közepén hangosbemondóval ébresztettek. Az egyik tizedes pedig a következő módszert alkalmazta: az esti ellenőrzés után kiadta a „Zuhanyozni!” parancsot, majd mikor az újoncok már levetkőztek, kiküldte őket sorakozni, miközben szólt a sziréna. Az emberek csontig fagytak, hisz némelyikük már vizes volt. Az ilyen napok után különösen sok volt azoknak a száma, akik mégis inkább a civil életbe való visszatérést választották.
- A volt Szovjetunióból jött emberek már katonaviseltek voltak?
- Igen. Legtöbbjük 23-24 éves fiú, akik nemcsak leszolgálták a magukét, hanem több háborúban és fegyveres konfliktusban is részt vettek. Az egyik grúz négy kaukázusi háborúban ott volt, de akadtak csecsenek is közöttünk. Ők végül is nem maradtak velünk.
- Miért, hiszen biztos volt némi háborús tapasztalatuk?
- Van egy ilyen szabály: nem veszik be azokat, akik valamilyen radikális iszlám csoporthoz tartoznak. A mi századunkban volt egy izraeli srác. Először zsidónak hitték, azonban amikor megtudták, hogy palesztin, elbocsátották.
- Az idegenlégióba egyáltalán nem vesznek be arabokat?
- De igen, csak nem palesztinokat.
- Neked nem volt probléma a bejutás?
- Azt azért nem mondanám. Amikor a titkosszolgálat vizsgált ki engem, a kérdezőbiztos magyar volt, mert a papírjaim szerint magyar vagyok. Beszélgetésünk közben belépett egy orosz őrmester, és rám nézve csak ennyit mondott: „na ez a hülye is ide jött”. Nem bírtam ki, és oroszul viszszaválaszoltam neki: „Bagoly mondja verébnek.” Persze leesett az álla, és elkezdtek kérdezgetni: hogyhogy két nyelven beszélek, és különben is kicsoda, micsoda vagyok igazából. Négy és fél óráig tartó faggatás után, úgy tűnt, elhitték, hogy egy magyar-orosz családból származom, és akkor az orosz őrmester azt mondta: „Úgy látom, nem vagy buta, és tanultál is. Miért jössz ide, az ilyeneknek, mint te, semmi keresnivalójuk itt. Nem fogod jól érezni magad. Gondold meg!” Ennek ellenére beléptem.
- Miután ez megtörtént, volt-e változás a dolgok menetében?
- Igen, nemcsak nekem, hanem minden újoncnak. Elmagyarázták nekünk, hogy minden eddigi megpróbáltatásunk még csak a kezdet volt, most jön a java. Mindenki új nevet kapott. Géza Zénó lettem, ezt a nevet találta ki számomra az argentin tizedes. Az igazi nevünket tilos volt használni. Ennek ellenére az oroszok tudták egymásnak, ha nem is a család-, de a keresztnevét. Beszélni pedig csak franciául lehetett. Az anyanyelv használata szigorúan tilos volt. Természetesen mindenki továbbra is a maga nyelvén beszélt, és elkezdődött a terror. A légiósoknál a mellkas tájékán van a rangjelzés, úgyhogy az egész vezetőség a tizedestől a tisztekig jól tudta, hova kell ütni. Ha valaki azt mondja, hogy szolgált az idegenlégióban, és egyszer sem verték meg, ne higgye el, mert ilyen nincs: mindenkit vernek - szándékosan és rendszeresen, főleg az első hónapban. A parancsnokok úgy tesznek, mintha franciául tanulnánk, noha senki se tanít, és senki se tanul. Ellenőrzéskor kiderül, hogy a katona semmit sem tud, és akkor jöhet a büntetés: futás hegynek föl és hegyről le.
- Ugyanígy bánnak a háborúkból jött oroszokkal is?
- Őket hamarabb békén hagyják, mint a többieket. Tudja, érdekes, hogy az első verés után a szláv nemzetiségű társaink, akik addig kerülték az oroszokat, rögtön jönnek barátkozni, és az orosz csoportok helyett szláv csoportok alakulnak, ide csatlakoznak a szerbek, lengyelek, szlovének is.
- Egy ilyen csoportosulás megvédi a tagokat a fizikai bántalmazásoktól?
- Sajnos nem mindig. Én mindjárt az elején figyelmeztettem a tizedesemet, hogy bármilyen büntetésre készen állok, kivéve a verést, és ha megpróbálja alkalmazni irányomban, viszonzom. Megpróbálta, én meg viszonoztam. Ez után az következett, hogy a tizedesek csapatostól rám támadtak, és alaposan helybenhagytak. Igaz, eleinte nem mint oroszt, hanem mint magyart piszkáltak. A fent említett tizedesem ugyanis a román „Vasgárda” tagja volt.
Az idegenlégió már 1996 óta nem vesz részt ilyen fegyveres konfliktusokban. Így hát az egész harci hév az „egrecíroztatásban” kap kifejezést. De még milyet! Voltak köztünk olyan srácok, akik túl voltak már egy oroszországi fegyelmi századon. Szerintük az idegenlégióhoz képest ott emberséges légkör uralkodott. Háborús veteránokat azért sem vesznek föl a légióba, mert ők már rég átlépték azt a határt, melyen az ember még ingadozik - öljön, vagy ne öljön. A légió parancsnokai attól tartanak, hogy ezek a fiúk egy sértésre válaszképpen simán elteszik láb alól a tizedesüket.
- Miért, már volt ilyesmire példa?
- Előttünk voltak orosz önkéntesek, akik az egyik, őket rendszeresen megalázó francia tizedest jól megverték, aztán teljesen komolyan figyelmeztették: „ha legközelebb jövünk, megölünk”. A vezetőség teljesen komolyan vette a fenyegetést. Ez a tizedes mindig velünk volt, de egyszer csak eltűnt két napra. Kiderült, megérkeztek azok az orosz fiúk. Odajöttek hozzánk, és megkérdezték, hol van a tizedes. Megtudva, hogy nincs itt, azt mondták: „adjátok át neki, hogy jövünk még, és akkor már egész biztos, hogy kinyírjuk ezt a szemetet”. Egyébként nem csodálkozom rajtuk - ez a tizedes valóban párját ritkító egy személy volt.
- Volt-e mégis valami pozitív élményed?
- Megvoltak a magunk kis örömei is azért. Hiszen az élet mindig tele van humorral. Egyszer rohan felénk a tizedes, és kérdezi: „Ki ismeri a Katyusa című orosz dal harmadik versszakát pontosan?” Mi oroszok összeraktuk, ahogy tudtuk, és fölírtuk neki. Az első kettőt, úgy tűnik, már beszerezte valahol. Ott nézelődünk, egyszer csak halljuk ám, egy másik hadtest masírozik felénk, és teli torokból énekli a Katyusát. Akcentussal ugyan, de azért lehetett érteni. Mikor pedig kifordultak a sarok mögül, és megláttuk őket, szinte gurultunk a nevetéstől. Az éneklő katonák ugyanis többnyire arabok és feketék voltak… A tizedesek direkt orosz dalt adtak nekik. Viszont egy másik hadtestet, melyben sok orosz volt, arra kényszerítettek, hogy tanuljon be egy második világháborús fasiszta indulót.
- Ennek ellenére azért csak nem vártad ki az öt évet, és elmentél. Mi volt az utolsó csepp?
- Azért mentem a légióba, hogy pénzt keressek, gondoltam, majd hazaküldöm a családnak. Azonban kiderült, hogy a számláról csak háromezer frankot lehet felvenni, és ahogy felvetted, máris odajöttek hozzád a kisebb parancsnokok, és mindenféle ürüggyel elszedték tőled. Azt mondták nekünk, hogy ki kell fizetnünk az egyenruhánkat, annak ellenére, hogy az egész világon bárhol máshol ez ingyen jár. Egy másik hadtestnek pedig a maga háromezer frankját személyenként a fegyverére kellett költenie. Mikor pedig már nincs több ürügy, a pénzt egyszerűen ellopják. Eleinte azt hittük, ezt a tevékenységet újoncok folytatják. A pénzt mindenki a szekrényében tartja. De még, ha magánál hordja is az ember, bármikor megparancsolhatják, hogy vetkőzz le és hagyd ott a ruhádat, és mire visszajössz, a pénznek hűlt helye. Az egyik francia sorkatona azt állította, hogy a parancsnokaink a fő tettesek. Ő egyébként „téglaként” működött közöttünk, és én mentettem meg őt a többiek haragjától, mikor ez kiderült. Hálából ő sok minden disznóságról tudósított minket, ami a hátunk mögött történt. A pénz egy részét már a bankban eltüntetik, ahol számlát nyitnak a részünkre. Kiderült egy érdekes tény is - maga a bank is az idegenlégió tulajdonát képezi. Szóval megértettem, semmi értelme továbbra is itt maradni.
- Sikerült felbontani a velük kötött szerződést?
- A szerződés alapján erről szó sem lehet, ezért kénytelen voltam megszökni. Mivel megsérült a vesém, a központi kórházba kerültem Marseilles-be. Onnan lógtam meg. Két napig a szemétdombon bujkáltam, mivel tudtam, hogy keresnek. Aztán kiutazott hozzám a húgom, adott pénzt és ruhát. Vonattal eljutottam Párizsig, ott bementem a magyar követségre és azt mondtam, hogy turista vagyok, és elvesztettem az útlevelemet. Kiállítottak számomra egy okmányt, és azt tanácsolták, minél előbb hagyjam el Franciaországot. Megfogadtam tanácsukat. Így végződött szolgálatom az idegenlégióban; remélem, sokak számára jó tanulság, bár másvalakinek a beszámolója mindig túlzásnak tűnik…
hivatalos link -
fűszeress #674 inkabb ne magyarazd meg,1x eleg volt
szivesseget teszel vele mindenkinek:) -
#673
Multkor olvastam valami magyar sracrol, aki a legioban asszem talan zaszlos, vagy vmi magasabb beosztasban van, o mondta, hogy milyen korulmenyek kozott kepzik ki oket, meg amikor valahova kivezenylik oket. Meg egy masik oldalon azt olvastam, hogy a kikepzes alatt a tisztek verik az ujoncokat is, had szokjak. Megtorik oket, aztan egy ilyen minden korulmeny kozott (mind mentalisan, mint fizikalisan) kitarto szikar katonat csinalnak beloluk. Tehat igy ertettem az allatot.
Na most megyek dolgozni, majd este meg egyszer elmagyarazom amit akartam:) -
#672
Majd ha sikerult ertelmezned az uzenetem, ujra beszelhetunk rola;) -
Thanatos #671 az erre volt válasz: "Na meg a másik probléma, hogyha akárhova bevonulok, akkor utána kötelezően háborúsdozni kell pár évig, amit annyira nem szeretnék egy másik országért." Gladiator üzijére, de amúgy igazad van, bele lehetne mennyi hogy az mh-ban menyire védi valaki Magyarország és mennyire védi más országok érdekeit de ez már politika is, meg off is itt nagyon :) -
fűszeress #670 tudom hogy nem a haborurol szol ,csak arra irtam hogy minden kulfoldi hadseregben mas orszag erdekeit veded. -
Thanatos #669 Dél-Amerika (Francia-Guyana), Afrika mint említetted is, Franciaország (Korzika included :) ), kb ennyi, mámrint ha a cte-kre gondoltál kiképzés alatt, az alapkiképzés Franciaországban van Castelnaudary-ban -
Thanatos #668 nem "állatokat képeznek" , hanem profi katonákat, a sorkatonaság mo-n meg max brahinak jo, meg kifejleszteni az alkoholizmust fiatal lelkedben :)
honvédségben véleményem szerint max a szánalom érzése lehet jelenleg hogy milyen szinten is van kis hazánk bábhadserege... :/
és a légio se a "háborúsdirol" szol, ha így fogod fel tényleg nem neked való
ha háborúsdi kell akkor tudom ajánlani az airsoftot, vagy hasonló dugospuskás sportokat :)
ha meg a hazaszeretet vezérel akkor megértem hogy légio nem felel meg viszont akkor honvédséget is kerüld mert ott max sírni fogsz ha látod mi a szitu és nem a hazádat szolgálni büszkeséggel, legalábbis szerintem :) -
fűszeress #667 ez csak egy tanacs. -
fűszeress #666 a legio nem jo mert mas orszagert nem akarsz haboruzni?
akkor minek kerded hogy hova lehet menni mas hadseregbe te! szerinted ott nem mas orszagert harcolnal???????
gondolkodjar mar te ostoba
tanacs volt;) -
fűszeress #665 mien igenyeid vannak
csak disz katona akarsz lenni?,mert igy az leszel...... -
fűszeress #664 a legiosoknak AFRIKA kivul hol van meg kikepzesuk? -
Wampa #663 [i]Ott inkább ilyen állatokat képeznek:D [i]
Ezt mire alapozod?Mármint hogy állatokat képeznek..... -
#662
Francba...:D
Kicsit amúgy dühös vagyok, hogy eltörölték a sorkatonaságot. Nagyapám, meg apum is mindig mesélte a sztorikat, és mindig úgy voltam vele, hogy az elmondottak alapján egy szenvedés lehet (az ovihoz képest mindenképp:D) és reméltem, hogy nekem majd soha nem kell bevonulnom. Viszont azért az is mindig ott volt, hogy egy fiú csak a katonaság után lesz férfi, és egy idő után aztán már el kezdtem egyre jobban várni, csak közben meg eltörölték...
Az elmúlt egy-két évben viszont egyre inkább szeretnék már valami katonásat csinálni, főleg miután egy csomó gimis haverom a Zrínyibe ment továbbtanulni és már ők is mondják a sztorikat. Így gondoltam keresek ilyen sulikat, kiképzéseket.
Mivel általában külföldön élek ezért néztem ezeket a nemzetközieket, meg úgy voltam vele, hogy ha már egyszer magamtól bevonulok, akkor már valamit érjen is, és lehetőleg ne ugyanazokkal a fegyverekkel kelljen gyakorlatoznom, mint amit még anno nagyapám használt a II. Világháborúban.
Néztem British Armyt, de oda csak gyarmatbirodalmakról származó, meg pár egyéb kivételes országból lehet jelentkezni, Amerikába zöldkártya kell, ebben az idegen légióban, meg nem hiszem hogy olyan sok hasonló élmény fog érni, mint mondjuk a honvédségben. Ott inkább ilyen állatokat képeznek:D
Na meg a másik probléma, hogyha akárhova bevonulok, akkor utána kötelezően háborúsdozni kell pár évig, amit annyira nem szeretnék egy másik országért.
Nem tudsz esetleg egy olyan suli/kiképző táborról, ami nekem megfelelne?:D Tudom, nehéz eset vagyok, de unom már ezt a közgázt:D -
#661
Ezt így jól levontad látatlanban, még -1 pont:)
Amúgy mi a beképzeltség abban, hogy megmondom a véleményem? Van önkritikám is ne aggódj, majd ha fekvenyomásról lesz szó, leírom, hogy rohadt gyenge vagyok benne, de te azt kérdezted, hogy az okosabb... Nem tom mit kell emiatt ekkora hűhót csapni.
Egyébként élőben is megmondom. Persze egy nálam 2 fejjel magasabb, agyonvart embernek nem mondom el a véleményem, mert gondolom ő úgyis egyszerűbbnek vélne lecsapni, mint "megbeszélni" a problémát. Fölöslegesen nem veretem azért meg magam:)
Na de hagyjuk az egészet, amúgy is OFF, meg unom is. Vedd úgy hogy nem szóltam.
