9996
-
karlsasse #8091 ez oké, engem csupán az érdekel, hogy honnan származik az energia maghasadásnál.
mert magfúziónál az erős kölcsönhatásból. de meghasadásnál nem származhat az erős kölcsönhatásból, hiszen a keletkezett új atomokban lévő nukleonok már az eredeti atomban is kötésben voltak, nem fognak a hasadástól 2még inkább kötésben lenni". -
Pares #8090 #FalconHeavy center core B1055 tipped over due to rough seas. Most of it still remains on board #OCISLY, but the top half is gone.
Utoljára szerkesztette: Pares, 2019.04.18. 23:15:06 -
Sequoyah #8089 Vegul is jogos. A csillagaszok szamara csak a ket veglet a fontos, a hidrogen/helium ami az univerzum "kezdeti" allapota, es a vas ami a vegallapota.
Minden ami a ketto kozott van (a nehezebb elemek is a ketto kozotti atmenet reszei, kerulouton...) az csak egy folyamat koztes reszei. -
#8088
Ja igen, sok vas lesz egy csillag életének a végén (és mellette az összes többi fém* is) - aztán az a csillag méretétől függően szanaszét repül, egy része ott marad egy lassan kihűlő magként, vagy összeroppan neutronokká, stb.
Így igaz, amit írtál - én a végső állapotú, hidegfúzió során teljesen vasból álló teljesen kihűlt golyókra gondoltam.
* - ez az egyik kedvencem: a csillagászoknak minden héliumnál nehezebb elem "fém" :) -
Sequoyah #8087 Bocsanat, hanyagul fogalmaztam, igazad van...
Arra gondoltam, hogy a csillagok eletenek vegere anyaganak jelentos resze vassa fuzional. Ezert van a foldnek, es a napnak is vas magja... Ami hatramarad amikor a csillag kiegett es mar nincsen fuzio, az persze mar stabil, es hidegfuzio/protonbomlas var ra. -
#8086
Nem igazán, a proton felezési idejét 10^34 körüli évre teszik (ha létezik), az anyag vassá alakulását , és ezzel a vascsillagokat pedig 10^1500 körüli évre, ami jónéhány nagyságrend, de a másik irányban, mint te írod.
Utoljára szerkesztette: Dzsini, 2019.04.18. 16:09:25 -
#8085
A foton energiája: , ahol h a Planck-állandó, c a fénysebesség vákuumban, lambda pedig a foton hullámhossza.
Minimuma végtelenül táguló univerzum esetén kontinuumként tart a nullához, az előállítható foton energiaminimuma pedig a mindenkori univerzum élethosszához igazodik (hiszen olyan hullámhossza lehet, hogy "elférjen"). -
Sequoyah #8084 Az univerzum tagulasa miatt a csillagok egy jelentos resze vaskent vegzi, es sosem talalkozik feketelyukakkal, amik elnyelhetne. (masik resze pedig igen...), szoval ez lesz a vegso* formaja az univerzum anyaganak egy reszenek.
*a proton bomlas az nagysagrendekkel tobb idobe telik, mint amennyi ido kell az univerzum osszes anyaganak vassa alakulasahoz, szoval ettol most tekintsunk el. A jelen temaba (fuzio, fisszio stb) nem kulonosebben tartozik bele. -
Sequoyah #8083 Ne feledd, hogy az a kifejezes hogy "reszecske", az erosen egy elmeleti dolog, nem pedig egy kezzelfoghato valami. Reszecskenek nevezunk BARMIT aminek van egy elemi egysege, aminek nincsen tort resze, csak egesz szamu tobbszorose.
A foton peldaul nem egy kezzelfoghato elemi reszecske, hanem "csak" egy hullamzas az elektromagneses tervben (csakugy mint a tobbi bozon). Csak azert nevezzuk reszecskenek, mert nincsen fel hullam, vagy 0.1 hullam, hanem a minimum az 1 egyseg, es annak a tobbszorosei.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha pl csak az energia fele van meg a foton kibocsajtasahoz, akkor nem lesz foton egyaltalan. Ez ellentetes egy hagyomanyos hullammal, pl amit egy vizzel teli medenceben latsz, ahol a hullam az vegtelenul oszthato. -
#8082
A "vascsillag" bőven a "tudja a fene" kategória - akkor lehet igaz, ha nincs természetes protonbomlás (amit nem tudunk, de létezhet), és nem kerül másik olyan nagy tömeg közelébe, ahol egyesülve átesnek a dolgok a degenerált anyag / neutroncsillag / fekete lyuk irányba. Vagyis van akkora az univerzum tágulása / sötét energia, hogy távol tartja egymástól a csillagokat, de nem akkora, hogy magukat a csillagokat, végül a részecskéket is szétszakítsa.
De elvileg létezhet, mint kvázi végső nyugvópont. -
#8081
A kötési energia valóban nem azonos különféle részecskéknél, de nem is egy irányba növekszik. lásd itt - főleg a jobb felső grafikon
A Pauli-elvnek meg kb. annyi köze van ezekhez, hogy az egyik leírja az alapszabályokat, a többi pedig azon kell, hogy játsszon. -
Sequoyah #8080 A "legmelyebb energiaszinten" a vas atomja van. Energia szabadul fel minden olyan esetben, amikor a vashoz kerulunk kozelebb. Tehat vasnal konnyebb atomok fuzioja, es a vasnal nehezebb atomok hasadasa energiafelszabadulassal jar.
Ezert amikor egy csillag teljesen "kieg", sok-sok trilliard ev mulva, csupan vas marad hatra. -
karlsasse #8079 vagy esetleg még olyan nézőpontból nézve a kérdést, hogy ha például két test ütközik, akkor milyen módon történik energiacsere? ekkor nem egy közvetítő részecskén keresztül adja át egyik a másiknak az energiáját? vagy ha például két elektron ütközik? akkor nem történik "bozoncsere"? vagy hogy mondják? -
karlsasse #8078 nem is reméltem, hogy ilyen hamar választ kapok. nos, veszem a bátorságot, hogy tovább kérdezzek:
ha csekély tudásommal jól tudom, akkor a magfúziónál az erős kölcsönhatás energiája szabadul fel, vagyis a részecske "mélyebb energiaszintre kerül" és ez az energiakülönbség az, amit magfúziós energiaként lehet kinyerni belőle.
persze minden, amit írok, erősen hozzá nem értő nyelvezettel van leírva, de talán érthető, amit akarok mondani ezzel :D
szóval, elvileg a magfúziónál a magerő adja az energiát.
na de mi adja az energiát maghasadásnál? merthogy ott semmiképpen sem adhatja a magerő, hiszen az a reakció éppenhogy a magerő hatásával ellentétes. (megint csak hozzá nem értő módon kifejezve.)
tehát azt akarom ezzel mondani, hogy ha két nukleon közeledik egymáshoz és az erős kölcsönhatás következtében egyesülnek, akkor energia szabadul fel a magerő "mezője" rovására.
de maghasadásnál a nukleonok éppenhogy kikerülnek egymás vonzásából, vagyis ez a reakció nem nyerhet a magerőből energiát, na de akkor honnan nyeri? homályosan valami olyasmi dereng, hogy ez esetleg a gyenge kölcsönhatásból van. na de más oldalról meg azt mondják, hogy a nagyobb atommagokban a sok proton általi nagy taszítóerőt már csak aránytalanul sok neutron által "hozzáadott" magerő tudja ellensúlyozni, ellenben a sok neutron már a pauli-elv következtében nem tud együtt maradni. miért érzem azt, hogy a pauli-elvnek, meg a gyenge kölcsönhatásnak valami köze van egymáshoz?
és ha van valami összefüggés, akkor erről miért nem találok anyagot? vagy csak rossz kulcsszavakkal keresem? -
#8077
A kvantummehanikában az "erő" egy olyan technikai kifejezés, ami nem fedi a normál világban általunk erőnek hívott dolgokat. A kvantummechanikában erő az egy olyan kölcsönhatás, amit közvetítőrészecskék (bozonok) átküldése során jön létre. A gravitáció ebből adódóan a jelenlegi modellben nem "erő", hiszen a téridő meghajlításának a produktuma, nem pedig valamilyen graviton által közvetített dolog.
Mi innen messziről nézve ezeket erőnek hívjuk, de nem is foglalkozunk a kvantummechanikai szinttel (amivel Pauli igen). De ez nem "erő", hanem a világ felépítésének egy hozadéka, amit minden probléma nélkül erőként érzékelünk nagy méretben (még számolni is tudunk vele, az egész degenerált anyag dolog ebből épül ki), pedig csak egy akadály, vagy másképp mondva folyománya a világ felépítésének.
(és persze itt felmerül az, hogy "és miért ilyen a felépítése a világnak?" - de ott még nem tartanak a modellek, hogy itt még mélyebbre ássanak - ha egyáltalán van mélyebb)
Ha az angol nyelv nem gond, "pauli repulsion force" kulcsszavakkal sok, különféle szintű magyarázatot találhatsz a témában.
Utoljára szerkesztette: Dzsini, 2019.04.18. 12:02:34 -
#8076
Az egeres gif-hez itt a szöveg is, angolul.
Studying Behavior in Space Shows Mice Adapt to Microgravity
April 11, 2019
link -
karlsasse #8075 előre elnézést kérek, hogy nem szorosan a témához szólok hozzá, de sajnos, ez a topik megy a legjobban a jelek szerint és ez a téma már nagyon fogllakoztat, úgy érzem, képtelen lennék még hónapokat várni, míg egy kvantummechanika témájú fórumban válasz érkezik.
mellesleg távolról azért ez is érinti az űrkutatást, hiszen newton harmadik törvénye is szerepel benne :D
szóval az az elméleti kérdésem, hogy ugye van a newton 3. törvénye, mely szerint - pongyolán fogalmazva - minden erővel szembe fellép egy azonos nagyságű, ellentétes irányú erő.
2 példával élnék.
az egyik, amikor leteszünk egy tárgyat az asztalra. vonzza ugyan a föld, vagyis gravitációs erő hat rá, mégsem esik le, nem gyorsul.
a másik a neutroncsillag. ott ugyanúgy minden neutronra hat az "alatta lévő" többi neutron gravitációs hatása, mégsem esik bele a tömegközéppontba.
az utóbbiról azt olvastam, hogy a pauli elv miatt nem tud beleseni, a pauli elv akadályozza meg. de ha hat rá egy erő, mégsem gyorsul az erő irányába, akkor logikusan hangzik, hogy hat rá egy ellentétes irányú, azonos nagyságú erő, ami ezt megakadályozza. akkor a kettőt összehozva következik, hogy a pauli-elv tulajdonképpen egy erőhatás, vagy nem? hiszen "ellen tart" a gravitációnak.
namost, az asztalnál nem ugyanez van? ott az asztallap "áll ellen" a gravitációnak, vagyis az asztal és a ráhelyezett tárgy részecskéi között, a pauli elv következtében fellépő erő.
mi a hiba az elméletemben, vagy ha nincs benne hiba, akkor hogyhogy sehol se hivatkoznak a pauli-elvre úgy, mint egy erőhatásra? és ha az erőhatás, akkor milyen erőhatás? hiszen 4 erő létezik tudtommal.
nem magerő, hiszen az elektronok között is hat és ráadásul mindig taszító a hatása. nem elektromos, hiszen neutronok között is hat. és nem is gravitációs, hiszen - tudtommal legalábbis - nem létezik taszító gravitációs hatás, legalábbis nem a körülöttünk lévő "megszokott" anyagok között. -
Egér a Marson
gifSPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!![]()
-----------------
SpaceX CEO Elon Musk visits N&NC and AFSPC
NORAD and USNORTHCOM Public Affairs
link -
#8073
Caltech előadás a képalkotásról + animáció a több napi egymás utáni képekről
Még nem tudják, hogy mi lehet ennek a gyors változásnak a forrása - feldolgozási-képalkotási anomália, gyorsan forgó tömeg, sok minden lehet...
itt van a tudományos cikk erre vonatkozó része -
#8072
-
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#8071
Valaki kiszámította, mennyivel kell nehezebbnek lenni a rakétának, ha a súlypontjánál fogva vízszintes helyzetben emelik fel/repülnek vele?
Függően a körülményektől, a szerkezeti (száraz) tömege 15-30% körül nehezebb. De ugye a Földről induló rakétáknál is van különbség e téren.
Ugye 250 t-ról van szó...
Jelenleg nincs 250 tonnás rakétáról szó. Anno volt egy Pegasus II. terv (ez volt az Orbital-féle megoldás), az is "csak" cirka 210 tonnás lett volna. Az MLV tömege valahol 90 tonna körüli lehetett volna, az MLV Heavy tömege pedig 200 tonna körüli.
És miből van a szárnyközéprész, hogy elviseli a 2 törzs csavaró hatását + 250 tonnát?
Könnyű fémötvözet (feltehetően valamilyen AlMg) tartókon szénszálas műanyag szerkezet. Egyébként olyan komoly csavaró hatásra nem kell felkészülni, hiszen a két törzs gyakorlatilag üres szénszálas héj, a tömeg pedig a közepe alatt, a tömegközéppontban van. -
gafzhu #8070 Valaki kiszámította, mennyivel kell nehezebbnek lenni a rakétának, ha a súlypontjánál fogva vízszintes helyzetben emelik fel/repülnek vele? Ugye 250 t-ról van szó... Vagy lesz egy nagy merevítő elem, ami marad a repülőn és csökkenti a 250 tonnát? Nem megy el a réven amit nyernek a vámon? És miből van a szárnyközéprész, hogy elviseli a 2 törzs csavaró hatását + 250 tonnát? -
#8069
Ezzel max. LEO pályára lehet komoly terhet felvinni.
LEO, SSO (napszinkron) vagy MEO. Erre is használják, használnák őket.
Bár az MLV Heavy több, mint 1 tonnát vihetne GTO-ra...
Geostac pályára alapból jellemzően nagyobb holdak kerülnek + messzire is kell vinni.
Az, hogy az utóbbi időben egyre inkább híznak GTO / GEO műholdak, még nem jelenti azt, hogy általános lett a több tonnás GTO / GEO indítás a meghatározó a piacon. A LauncherOne (Virgin Orbit) legnagyobb megrendelője ugye a OneWeb lenne, ők összesen 900 műholdat akarnak pályára állítani, ennek az oroszlánrésze ugye a LauncherOne által...
Van erről anyag, hogy mit terveznek a SL rendszerrel és mik a limitjei?
A honlapjukon túl?
Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2019.04.15. 15:14:41 -
Xsillione #8068 Vagy amikor feltöltik (lásd SpaceX esetét), vagy amikor mozgatják a feltöltött rakétát (a hordozón) vagy amikor leoldják, és persze elvben elég messze lesz a leválasztás után, csak ha épp valami nem jól működik, akkor miért feltétlezzük, hogy a többi elem jól működik? Ezek az eszközök (100 tonna robbanóanyag egy vékony héjban) nem épp a stabilitásukról híresek, ezért is olyan rossz a statisztika velük kapcsolatban. -
#8067
Igen. Ezzel max. LEO pályára lehet komoly terhet felvinni. Geostac pályára alapból jellemzően nagyobb holdak kerülnek + messzire is kell vinni. Ez 250 tonnás rakétával nem tűnik lehetségesnek 11 km-ről indítva sem. Persze nem egzakt, mert ezt csak erős hasraütéses becsléssel "állapítottam" meg. Van erről anyag, hogy mit terveznek a SL rendszerrel és mik a limitjei? -
#8066
Nem teljesen értem a problémát. Most az a gondod, hogy túl "kicsi" szerinted a repülőgép által felvihető rakéta?
A StratoLaunch eredetileg a saját hordozórakétájával 3400kg-ot tudott volna @LEO-ra juttatni, ennek "Heavy" változatával 6 tonnát. A következő képen bal oldalon a Pegasus XL, mellette az MLV (ez a 3,4 tonnás képességű), aztán az MLV Heavy, végül a csak felvázolt Black Ice űrrepülőgép.
![]()
A SL-nál is kíváncsi vagyok, hogy a max. 250 tonnás terhelés mellett milyen magasságot képes elérni.
Nagyjából a honlapjuk szerint 35 ezer láb (nem egész 11km) magasról történne a rakéták indítása. -
#8065
A második bekezdéssel tisztában vagyok. Csak azért mégiscsak számít, hogy a F9 13 km-en már cirka 1500 km/h-val gyorsabb. Csak még ezek után az első fokozatban, hogy felvigye 70 km-re és 7000 km/h-ra és aztán indul az második fokozat.
Repcsiről indulva az első fokozat elhagyása kb. 800 km/h kezdősebességet jelentene 13 km-en. Ez azért hatalmas difi. Viszont 250 tonnánál nehezebb rakétát emelni jelen állás szerint sci-fi. A SL-nál is kíváncsi vagyok, hogy a max. 250 tonnás terhelés mellett milyen magasságot képes elérni.
-
fonak #8064 A rakéta többnyire akkor "pukkan" el, ha már beindították, szóval leoldják a hordozóról, és ha már eléggé eltávolodott, akkor indítják be a hajtóművét gondolom. -
Xsillione #8063 Leginkább a kockázatosságban látom a problámát, ha egy indítóállványon pukkan el a rakéta, akkor drága, ám jó esetben senki nem hal meg. Ha a 10 km-n lévő hordozón pukkan el, akkor a hordozó személyzetének semmi esélye a túlélni, ami a jobb rendszerek 1:100-s arányát tekintve sem jó biztosítási és reklám tétel. Persze ma már lehetne akár a hordozó gép is önvezérelt vagy távirányított. -
fonak #8062 https://en.wikipedia.org/wiki/Falcon_9_Air -
#8061
Számomra megdöbbentő, hogy miért újrafelhasználható rakéta és egyebeket erőltetnek.
A SpaceX esetében érthető: ők abból indultak ki, hogy van egy egyszer használatos rakétánk, ha sikerülne akár csak 2x-3x újra felhasználni az első fokozatot, máris 40-60%-al csökkenne az indítás költsége.
Gyakorlatilag hosszú ideje pattog a labda az SSTO és a légi indítás terén, de az előbbi túl rizikósnak van minősítve, így senki se meri bottal se piszkálni. A légi indítás most azért került fel a térképre egyre jobban, mert a hatalmas internetszolgáltató műhold-hálózatok miatt gigászi mennyiségű műholdindításra lehet szükség. Vagyis megérheti kis méretű műholdak minél nagyobb mennyiségű indítása. Ehhez pedig a légi indítás (mint a Virgin Galactic/Orbit LauncherOne-ja) tökéletes eszköz lehet.
50 éve képes az emberiség olyan szállítógépet építeni, ami 100-120 tonnát felvisz 10 km magasra és nem nulla sebességgel indulna el egy rakéta.
Itt nem a nulla sebesség a probléma, hanem az, hogy tengerszinten (ahol a legtöbb indítóállás van) 1000 hPa a légkör nyomása, 10km magasan 166 hPa, 15km magasan pedig 50 hPa. Ebből fakadóan pedig drasztikusan nagyobb a földről való indításkor a légellenállás. A rakéták a tömegük cirka harmadát vesztik el ahhoz, hogy ilyen 10-15km magasba jussanak. Itt nem azon a 300-600 m/s sebességen van a hangsúly, hanem azon, hogy itt már nem kell akkora légellenállást leküzdeni... -
#8060
Számomra megdöbbentő, hogy miért újrafelhasználható rakéta és egyebeket erőltetnek. 50 éve képes az emberiség olyan szállítógépet építeni, ami 100-120 tonnát felvisz 10 km magasra és nem nulla sebességgel indulna el egy rakéta. Az ASM-135 ASAT esetén 30 éve olyan pontosságot értek el, hogy közvetlenül ütközéssel eltaláltak egy szutyok kis műholdat, a navigáció nem gond.
Az F9 második fokozata bőven 100 tonna alatt van.
Ez alapján azért tonnás tömegű műhold lazán LEO pályára állítható lenne ilyen repülőgépekről.
Összesen 170 sec-et megy az első fokozat, amivel kb 70 km magasra jut az első két fokozat számottevő sebessége van. Tehát azért látszik, hogy egy 100-150 tonnás rakétával 10-15 km magasan indítva nem fog az F9-cel azonos teljesítményt nyújtani a rendszer, csak az újrafelhasználható rakétához képest az első fokozat élettartama több nagyságrenddel magasabb. Ergo hosszútávon olcsóbb. Csak korlátos a képessége...
-
#8059
Biztos volt Falcon 9 Air? A Stratolaunch anno Falcon 5 rakétában gondolkodott, aztán a nemrég a NorthropGrumman által felvásárolt Orbitalt bízta meg egy szilárd hajtóanyagú rakéta kifejlesztésével, majd saját rakétafejlesztésbe fogtak (MLV), végül idén januárban azt befagyasztották, és a Pegasus XL az egyetlen jelenleg a Roc-hoz társított rakéta. Ami pazarlás, hiszen az NG saját StarGazer elnevezése hordozógépe tökéletesen tudja indítani a Pegasus XL-eket, feltehetően visszatérnek az Orbital/NG féle szilárd hordozórakéta fejlesztéshez (logikusnak tűnik, ahogy azon se csodálkoznék, ha az NG előbb-utóbb megvásárolná a StratoLaunch-ot)...
Amúgy nem az NG és a StratoLaunch az egyetlen, akik ilyenben gondolkodnak, a Virgin Galactic ugye szintén ezen az elven fog szolgáltatni...
-
#8058
Csak annyi a baj, hogy a Stratolaunch a cég neve, a jármű neve Roc... :) -
A "pottyantós" :)
fordítós link
(a videók lehet csak az eredeti linken indulnak el, legalábbis nálam a fordítóba nem mindig működnek link)
Utoljára szerkesztette: ximix, 2019.04.15. 00:59:56 -
#8056
https://en.wikipedia.org/wiki/Pegasus_(rocket)
Azt sem tudtam eddig, hogy ez létezik és nem csak teszt, hanem valóban használják is, mint eszközt. -
fonak #8055 Volt ilyen elképzelés régebben Falcon 9 Air néven, de aztán másképp gondolta a két cég. Szerintem nem véletlenül nem terjedt el eddig ez a megoldás a Pegasust leszámítva. A Stratolauch pedig törölte a saját fejlesztésű hordozórakétát, és Pegasusokat szándékozik felvinni.
Talán nem alaptalan az a konteó sem, hogy a Stratolaunch mögött valami titkos katonai projekt áll valójában, volt már ilyesmi, Hughes Glomar Explorerje. Talán a Pentagon katonai űrrepülőjét vinné majd, vagy valami új ASAT-ot.
Utoljára szerkesztette: fonak, 2019.04.14. 12:41:52 -
#8054
Nagyon kíváncsi leszek, hogy az F9-nél ez mennyivel lehet olcsóbb és flexibilisebb. Mert nem újrafelhasznál rakétafokozatot, hanem konkrétan nem szükséges első fokozat adott esetben. Egy GT-s repülőgép élettartamát meg soha nem fogja egy űrrakéta elérni sanszsoan. Ráadásul a világ számtalan pontáról indíthat és így kvázi tetszőleges (?) pályára is.
Persze a gyök2 egyszerűségű gondolkodás következő fokozata az, hogy kombinálni a kettőt. F9 + ez. Már, ha ez technikailag lehetséges...
Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2019.04.14. 10:24:23 -
#8053
Szerintem meg aki ezt a témát itt folytatja, azt ki fogjuk törölni innen. Bármilyen személyes üzenetet a hozzászólás fejlécében található privát üzenetben tessék váltani.
![]()
Utoljára szerkesztette: Dzsini, 2019.04.14. 08:53:24 -
Garga Pitic #8050 Repül a Stratolauncher
, ahol h a Planck-állandó, c a fénysebesség vákuumban, lambda pedig a foton hullámhossza.
