1376
Mi történik?
  • sz4bolcs
    #564
    A nézeteim nem is. Ugyanis Buddha nem filozófiát, és nem nézeteket tanított, hanem azok elhagyását, azt, hogy minden mentes az önlényegtől.
    Az, hogy létezik nirvana, lélek, vagy bármi más lényegi, vagy önlényegű már a 4 nemes igazság első pontjának ellentmond.

    Buddha pedig magából az ürességből szólva cáfolta mindezt.
  • bens
    #563
    csakhogy a nézeteid nem egészen takarják buddha tanítását. inkább úgy mondanám h leveszed a hangsúlyt a lényegről.
  • sz4bolcs
    #562
    Semmit nem takar el. Buddha is a középutat tanította.
  • bens
    #561
    na ez a majavádi filozófia, amiről beszélsz. nincs semmi értelme, csak azért van hogy mindent félre tudj vele magyarázni. olyan mint egy nagy felhő, amelyik eltakarja az amúgy jól látható csillagokat...
  • sz4bolcs
    #560
    Dehogynincs szerinted. Onnantól, hogy Te, mint szubjektum fogadtad el Istent létezőnek.
    Pedig ez is ugyanolyan szubjektív véleményed, mint bármelyik másik.
    Objektívnak tekintesz valamit, miközben tapasztaló nélkül nincs tapasztalat.
    Az objektívban viszont nincs viszonyítási pont, nincs tapasztalat, nincs én és nincs más.
  • bens
    #559
    és tessék, már te is istent emlegeted :-DDDD

    ez a tudatalatti :-)
  • bens
    #558
    egy: itt nincs "szerintem", mert én csak olyan dolgokat mondok, amelyek hiteles tanításokból, mesterektől származnak. és nem szoktam félremagyarázni.

    kettő: isten nem üresség és nem egyesülhetsz vele. isten személy, bár nem tudunk elképzelést alkotni róla, mert még durva anyagi látásmóddal rendelkezünk. de azt h ki/mi isten, már leírtam, mégpedig hiteles forrásokból idézve. de leírom neked megint:
    "én vagyok a víz íze, a nap és a hold fénye, az emberi képesség, a föld illata, a tűz heve, az élők élete, és minden aszkéta vezeklése. én vagyok minden lét eredeti magja, az értelmesek értelme, a hatalmasok bátorsága. mindegyik létállapot az én energiámból nyilvánul meg, legyen az a jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság kötőerejében. én vagyok minden, mégis független mindentől. rám nem hatnak az anyagi természet kötőerői. ezen három kötőerőtől megtévesztett ember nem ismer engem. az anyagi természet három kötőerejéből álló isteni energiámat nagyon nehéz legyőzni. de akik átadták magukat nekem, azok könnyen túllépnek rajta. az alábbi bűnös emberek nem hódolnak meg előttem: a felettébb ostobák, az emberiség alja, akiket az illúzió megfosztott tudásuktól, s akik a démonok ateista természetével rendelkeznek." - ez isten.

    három: buddha, mivel avatár volt, nem vezette félre az embereket. minden szava és tanítása azt szolgálta, h az emberek közelebb kerüljenek istenhez. tanítása és példamutatása révén nagyon sokan közel kerültek az igazsághoz, amit egyébként nem lett volna esélyük megérteni. de ameddig a budhizmus elvezeti őket, onnan már csak pár lépés megérteni az h ki isten, és mit kell tennünk h eleget tegyünk kötelességeinknek, dharmánknak.
    és aki igazából követi buddha útját, az nem eszik húst, mentes a káros szenvedélyektől, betartja az ahimsza elveit. így még ha nem áll készen a legmagasztosabb tudás megszerzésére, addig is távol tartja magát a bűnös tettektől. ez a legcsekélyebb mértékben sem mondható félrevezetésnek.
  • sz4bolcs
    #557
    Most újra átolvastam a topicot, és találtam egy pár dolgot, ami elkerülte a figyelmem:

    A nirvana szerinted a buddhisták szerint miért lenne teljes megsemmisülés? Erről szó nincs.
    Buddha nem létezik, és nem nem-létezik.

    Ha lét tagadásából értelemszerûen
    Következik, hogy a nemlétben hisz,
    Akkor a nemlét tagadásából
    Miért nem következik, hogy a létben hisz?

    "ezek nem az én képzeteim ez az abszolút, létező igazság." -
    Mint ahogy minden elgondolás, ez is szubjektív, hiába áltatod magad. Az ürességben, sincs biztos pont, se nem biztos pont. Nem szennyezett, és nem szennyezetlen.

    "csak arra lennék kíváncsi ha nincs semmi, és csak üresség minden, semminek nincs értelme, akkor miért ételt eszel, miért cigit szívsz, miért ágyban alszol?"
    -Szerinted bármelyik megvilágosodott, másképp tette? Itt nem erről van szó.

    "és miért gondolod h ez az egész nem a hamis egóból ered?"
    -Ha mindez nem-én, és nem más, mert üres, akkor mi lenne az ego, vagyis én?



    Egy hindu, egy jógi vajon hogy vélekedik az ürességről?
  • Don Goo
    #556
    Úristen hova csöppentem ??????????
  • sz4bolcs
    #555
    Tehát szerinted az üresség Isten, esetleg Buddha tudta, hogy létezik Brahman, de nem szólt róla, helyette inkább valami téves tanítást, az ürességet preferálta? Csak mert ennek minden megvilágosodott ellentmond, és az ürességet tanítja. A világ minden megnyilvánulása maga buddha, így képtelen lett volna bármiféle dolog elhalgatására. A nirvana mindenki számára ugyanazt jelenti, így nem valószínű, hogy bárki aki ezt tanítja, elhalgatna valami mást. Ha nincs énképzet, nincs más sem, nirvana pedig épp az énképzetbe vetett ragaszkodás elhagyása.

    Te azt mondod, hogy a léleknek kell Istennel egyesülni, lehatárolódva önlétezéséről, ez a nirvana, én azt mondom, nincs kinek mivel egyesülni, hiszen énképzet csak ragaszkodásból származik, így énképzet elhagyása a nirvana. Szerinted melyik esetben marad énlélek?
  • bens
    #554
    stimmel. buddha az ahimsza érdekében inkább az üreségről prédikált az olyanoknak, akik nem tudták elfogadni az istenközpontú szemléleteket. így mégis közelebb vitte tudatukat istenhez azzal, h megértették a karmát, és a világ működését. buddha avatár volt.
  • sz4bolcs
    #553
    Buddha erre maga is választ adott a dharmával, felismerve, hogy a dolgok, jelenségek önlényeg nélkül valók, minden mástól, mint saját maguktól üresek, elhagyva a kettősséget immár senki mástól nem különbözik. Ha utánanézel, látni fogod, hogy egyetlen buddhista ágazat sem tanítja, hogy létezik atman. Épp hogy az ember állandónak vesz valamit ebben a folyton változó világban, és ez lesz az énképzet nem-szilárd alapja, mert nem állandó, ezzel a szamszárát teszi meg szenvedése színterévé. De ugyanez a felismerés szükséges ahhoz, hogy az ember elengedje ragaszkodását az állandóságba vetett hitét, és úgy lássa a dolgokat, ahogy azok vannak.

    "Nem-elhagyott, nem-elnyert,
    Nem-megsemmisülő, nem-örök,
    Nem-szűnő, nem-keletkező,
    Ezt nevezzük nirvánának."

    A nirvana nem létező, és nem nem-létező, te ezt kifogásoltad, sokan pedig emiatt tartják a buddhizmust nihilizmusnak, pedig ez az üresség sunyata, ami mástól mind saját magától üres.

    "Ha lét tagadásából értelemszeruen
    Következik, hogy a nemlétben hisz,
    Akkor a nemlét tagadásából
    Miért nem következik, hogy a létben hisz?"

    Nágárzsduna Drágakőfüzér
    Buddhapálita - A buddhista középút filozófiája
  • hokotro
    #552
    Kérlekszépen a halálod után eladják a szerveidet jó pénzért,és akkor jössz rá hogy megint átbasztak:-)
  • bens
    #551
    a védák elmondják világosan h Buddha miért szállt alá és h ki volt valójában. már megjelenése előtt megjósolták a bölcsek.
  • sz4bolcs
    #550
    ja.. és a dharma maga buddha, maga az üresség.
  • sz4bolcs
    #549
    Igaz, a hindu vallásból a buddhizmus nagyon sok mindent átvett, de a megszabadulásról, és az ürességről a buddhisták adtak átfogó képet leírásokban. Valósznínüleg Buddha előtt is léptek már be nirvánába, de a megszabadulást Buddha tanította, ő látta meg, hogy a lét szenvedés, és hogy ebből létezik kiút a kettősség elhagyásával, és ez a nirvana.
    Se Buddha sem egyetlen buddhista irányzat nem tanítja, hogy létezik atman, valami önlényegű lélek, ami a gondolatot, érzést, testet, tudatot birtokolja, és akire nem hatnak anyagi természetű dolgok.
    Ezek mind jelenségek, amik képzetekből erednek.
    Te azt mondtad az ürességre, hogy csak egy tapasztalat. Énképzet elhagyával viszont nincs tapasztalás, mert nincs tapasztaló, nincs megtapasztalt, ellenben, amikor jelen van az énképzet.


    Nágárdzsuna: Drágakőfüzér c. műve ..-üresség

    E támasznélküli Törvénytől
    Megriadnak a támaszra vágyó emberek,
    Akik nem tudnak túllépni a léten s nemléten,
    S ostobán a vesztükbe rohannak.

    Továbbá ha a lét szenvedés, akkor hogy létezhetne lélek?
  • bens
    #548
    nemtudom h ezt honnan veszed, de az ősi szentírások nem ezt írják. hiába bizonygatod, és hiába keresed az igazadat. Isten energiája minden. a minden vallás által elfogadott egyetemes szentírások, az upanisadok ezt írák:

    "a lélek gyilkosának (aki nem ismeri el h a lélek örök és halhatatlan), bárki legyen is az, a hitetlenek világaként ismert, a tudatlanság és a sötétség uralta bolygókra kell alászállnia." - srí isopanisad, 3. mantra

    "az igazság látnokai arra a következetetésre jutottak, hogy a nemlétezőböl nincsen állandóság, a létezőből pedig megszűnés. a látnokok erre mindkettő alapos tanulmányozásával jöttek rá." - bhagavad gíta, 2/12.

    tehát a nirvána, üresség mint fogalom nem létezhet, és nem lehetséges az elérése, mert mi létezünk. az előző vers alapján, létezőből nem válhat nemlétező, és fordítva sem. a filozófiát, melyet vallasz majavádi filozófiának hívják. olyanok találták ki, akiknek az elméje nem elég alázatos ahhoz, hogy elfogadják Istent, mint létezőt és fenntartót. inkább a homályhoz hasonló filozófiába menekülsz, ahelyett h végeznéd a lelki kötelességed, ami más szóval a dharma. hiába írsz magyarázatot, hiába cáfolsz meg bármit is ami ősi igazság. csak magadnak teszel rosszat azzal, h ködös filozófiákon töröd a fejed, amiket bárki kreálhat magának, aki egy kicsit is képes gondolkodni.
  • sz4bolcs
    #547
    A lélek, az énképzet maga a megkülönböztetés. Ez egy hit valamiféle állandó önlétben, egy olyan helyen, ahol ez nincs meg. Ez a kettősségben való látás, ugyanis a megfigyelő, és megfigyelt megkülönböztetése uralkodik, amiből az atman következik. Ez a karma. Ettől van születés és halál, szenvedés, mert egy olyan dolgot veszel állandónak, ami folyton változik. Az én-lélek meghal, és újraszületik, amég fel nem ismeri, hogy saját maga nem megalapozott. Ez az ego.

    Én vagyok a lélek - és ez maga a karma, az "én vagyok" maga az ego, atman.
    Nincs senki aki örökké boldog lenne, mert nirvánában nincs én, és nincs más, nincs alany-tárgy osztottság. Az én-képzettől függünk, és ez az atman, önlétbe, valami állandó részbe vetett hit, és ennek a színhelye a szamszára.
  • bens
    #546
    nem. a lélek sosem született és sosem hal meg. ezt világosan leírják a sásztrák. és azt is hogy ki lehet kerülni a szamszárából. és ha kikerülsz belőle, örkké boldog leszel, te magad.

    a lélek te vagy. olyan nincs h függ vki a lélektől, mert nem külömbözük tőle. nem azonosíthatod magad vele, mert te magad vagy a lélek.
  • sz4bolcs
    #545
    Csak meg kell látni, ki gondolja, hogy "én", és megérted, miért mondom, hogy énlélek, és nem-énlélek miért nem megalapozott gondolatok. Azért, mert egy gondolatnak sincs valóságtartalma.
  • sz4bolcs
    #544
    Így is van. Én vagyok a lélek. Atman, a karma függvényében. Ezt hívják azonosulásnak.

    Ki azt vallja: "nincs", rossz létbe kerül, (énség)
    Ki azt vallja: "van", jó létbe kerül. (énség)
    Ám aki nem függ e kettőtől, (nem-én)
    Mert ismeri a valót, megszabadul. (buddha)

    Ott már nincs atman és nem-atman. Tehát nincs én-lélek.

    De az első mondatom helyett írhattam volna ezt is: Én vagyok anyaghalmaz, fizika törvényei, bármi... akár azt is, hogy én vagyok helikopter, de mindez nem számít, akár ez, akár az, mert az azonosulás tovább működik, bármit gondolsz, így megszabadulás gondolaton, és tapasztaláson keresztül nem működik. De nem szükségszerű beleesni ilyen fajta gondolkodásba, és tapasztalásba.

    Ha valóban létezne én-lélek, akkor mindörökké kötve lennénk születéshez, halálhoz (vagyis a szenvedéshez). Ettől pedig ugye lehetséges a szabadulás, felismerve, hogy mindez csak káprázat, ragaszkodás, és megkülönböztetés terméke.
  • bens
    #543
    a lélek Te vagy. de teljesen feleslegesen mondom, mert direkt úgy teszel mintha nem értenéd. de nekem 8, ha Te így jól érzed magad.
  • sz4bolcs
    #542
    Már a megkülönböztetés sem anyagi természetű, így hát ki különböztet meg és mit? Maga a megkülönböztetés különbözteti meg saját magát, ez az énképzet, innen ered anyagi és lelki megkülönböztetése, ennek elhagyása a dharma.
    Így nincs sem anyagi sem nem-anyagi.
    Te szeretnél újra megszületni? Öntudattal (lélekkel) létezni?
  • bens
    #541
    nézd, vagy megérted, h lelki szinten nincs semmilyen kettősség, vagy nem, és maradsz az anyagi szinten. tanuld megkülmböztetni a lelkit az anyagitól.
  • sz4bolcs
    #540
    És megértetted, hogy a lelked nem a tiéd, mert az ego a ragaszkodás, és az pedig tudat kettőssége? Ezért ego az én-lélekbe vetett hit, és benne nincs semmi állandó, vagy kielégítő. A halál elkerülhetetlen.
    Mi történhet veled az életben?

    "-...életed hátralevő részében embereken segítesz, majd ötvenes éveidben szívrohamban múlsz ki.
    -...megérted a lét szenvedésteli voltát, buddhista szerzetes leszel és évtizedekkel később meghalsz egy terrortámadás következtében.
    -...megérted mindennek üresség-természetét, eléred a megvilágosodást, s öregkorodban meghalsz egy szörnyű autóbalesetben."

    Az, hogy mások megértették a világ valódi természetét, nem ragaszkodnak a léthez, és nemléthez, az rajtunk nem segít, sem most, sem halálunkkor - amég a kettősség uralkodik. Az ürességet, a tudatot soha nem fogod megérteni, mert ott nincs megértett, és nincs megértő. Így marad az ürességről, lélekről, és tudatról való filozofálás hitkérdés, dogma, kettősség, ami pedig dukkha.
  • bens
    #539
    nevezheted a lelket ürességnek is, ha jólesik. valóban nem érzékelhető anyagi érzékekkel, de szerencsére a hiteles tanítások mindent elmondanak róla. nekünk csak meg kell érteni, és a tanítások szerint cselekedni.
  • sz4bolcs
    #538
    Tehát nem keletkező nem múló, változás nélküli. Ilyen az üresség. Csakhogy ezt a tudat kettősségétől nem látni. Max hihetsz benne, de számomra ez sovány vígasszal ér fel... Aki a formák mögötti ürességet látja, az ezt az állandóságot látja, aki a formát látja, az a változó dolgokat látja.
  • bens
    #537
    a lelki boldogság örök és kimeríthetetlen, mert nincs anyagi oldala. remélem nem feltételezted h anyagi örömökről beszélek.
  • sz4bolcs
    #536
    A boldogság nem-kielégítő, mert szomorúság követi. Úgy, ahogy életet a halál, vagy nappalt az éjszaka. Aki ezt nem ismeri föl, azzal hogy vitatkozhatnék bármiről is? Ez a négy nemes igazság első pontja. Meglátni, hogy az élet szenvedés. Életünk nagyrészt a boldogságra való vágyakozás és a szomorúságtól, fájdalomtól való félelem közepette telik el. Ez olyan, mint a dolgok mögé többet képzelni, mint amik valójában, dukkha, vagyis nem-kielégítő. Az emberek azért rohangálnak a boldogság után, mert nem ismerik föl, hogy az nem kielégítő. Ezért látunk rakás embert, alakot, dharma helyett. Ez tényleg nem véletlen.. ez okság, és nemtudás következménye, ami ellen mindenki csak maga tehet.
  • bens
    #535
    hát, ha ezt komolyan gondolod akkor sok sikert hozzá!
    de ha még lenne is alapja, és nem lenne ellentmondásos a képzeted, és müködne is, én akkor is inkább boldogságot keresném, mint az ürességet. tudod, ez a lélek alaptermészete. nem véletlenül törexik mindenki a boldogságra, és nem pedig az ürességre.
    de ha annyira megvalósítottad volna Buddha filozófiáját, hogy ilyen biztosan beszélsz róla, akkor tudhatnád azt is hogy Buddha azt tanította, hogy tartózkodjuk a húsevéstől és a káros szenvedélyektől. ezt gondold át mielőtt pandit vagy ácsárja módjára okítasz másokat.
  • PaI2tizán
    #534
    "Buddha soha nem ígérte, hogy dharmáját megértve valaki betonkeverő lesz, és megeszik sódert, cementet, meg meszet, aztán szarik egy házat"

    Pedig már éppen kezdet érdekelni.
    mekkora üzlet lenne...
    te beteg vagy
  • sz4bolcs
    #533
    haha Mi számodra az ego? Mert szerintem énképzet, öntudat, a tudat kettős természetéhez való ragaszkodás. Nem ragaszkodva énképzethez, bárhogy is fáj az egonak, nincs én és nem-én. Ez az üresség. Ez a dharma. A tudat megkülönböztetésének felismerése, és annak megszüntetése. "Én" vagyis a ragaszkodás elhagyása.

    Buddha soha nem ígérte, hogy dharmáját megértve valaki betonkeverő lesz, és megeszik sódert, cementet, meg meszet, aztán szarik egy házat, csak a szenvedés elhagyását.

    Nem létezik, és nem nem-létezik. Ez az, amit soha büdös életben nem fogsz fölfogni bölcselkedéssel. :) Itt vagyok, így élek, soha senkinek nem mondtam, hogy kövessen, nem is érdekel, ki követ, ki nem, nincs rá szükségem. Élek, majd meghalok. Ilyen nehéz ezt megérteni?:))
  • bens
    #532
    ""és miért gondolod h ez az egész nem a hamis egóból ered?""

    - azért, mert ezek bizonyíthazóan Isten szavai. Istennek pedig nincs hamis egója.

    "Énlélek nincs ego nélkül"

    - ezt rosszul tudod.

    "A dharma számodra elég hiteles? Jópáran már követték, és elérték a megszabadulást."

    - mond el nekem, h mit jelent a dharma, ha nem a hiteles szentírások gyakorlati követését, és az azokat követő mesterek szolgálatát.

    de ha szerinted a dharma az üresség, akkor mutass jópéldát, és ne ételt égyél, hanem mondjuk földet, vagy kavicsot. nem mindegy? ha úgyse létezik semmi és minden csak illúzió, akkor miért nem élsz ezen filozófia szerint?
  • sz4bolcs
    #531
    hopp kétszer ment. Senki ne olvassa kétszer, ugyanaz. :)
  • sz4bolcs
    #530
    Talán aki megszabadult az énképzetétől. Az elég elvonatkoztatás. De tévedés, hogy bármelyikünk mentes énképzettől, vagy karmától, ezt gondolom belátod Te is.
    Az előbb egoról volt szó, és nem igazán kapcsoltam, de most hozzászólnék újra ehhez: "és miért gondolod h ez az egész nem a hamis egóból ered?"

    -Te azt mondod, hogy van hamis ego, hamis önazonosítás, és egy helyes önazonosítás, ha az ego eltűnik. Én azt mondom, hogy bármiféle önazonosítás hamis, mert ez maga az ego. Énlélek nincs ego nélkül, mert az "én" maga az ego, a karma. De valójában ki azonosul és mivel? Ennek megértése a megvalósítás. És azért szavakon túli tanítás, mert bölcselkedéssel nem megérthető.
    Ego elhagyásával ki lesz az "én"-az ego, és a nem-én? Senki. Mert akkor lenne ego. Az ego nem hamis én-képzet, hanem maga az én-képzet, az önlétezés.

    A dharma számodra elég hiteles? Jópáran már követték, és elérték a megszabadulást. Mondjuk ez engem nem vígasztal, de ha már valami hitelességéről van szó..
  • sz4bolcs
    #529
    Talán aki megszabadult az énképzetétől. Az elég elvonatkoztatás. De tévedés, hogy bármelyikünk mentes énképzettől, vagy karmától, ezt gondolom belátod Te is.
    Az előbb egoról volt szó, és nem igazán kapcsoltam, de most hozzászólnék újra ehhez: "és miért gondolod h ez az egész nem a hamis egóból ered?"

    -Te azt mondod, hogy van hamis ego, hamis önazonosítás, és egy helyes önazonosítás, ha az ego eltűnik. Én azt mondom, hogy bármiféle önazonosítás hamis, mert ez maga az ego. Énlélek nincs ego nélkül, mert az "én" maga az ego, a karma. De valójában ki azonosul és mivel? Ennek megértése a megvalósítás. És azért szavakon túli tanítás, mert bölcselkedéssel nem megérthető.
    Ego elhagyásával ki lesz az "én"-az ego, és a nem-én? Senki. Mert akkor lenne ego. Az ego nem hamis én-képzet, hanem maga az én-képzet, az önlétezés.

    A dharma számodra elég hiteles? Jópáran már követték, és elérték a megszabadulást. Mondjuk ez engem nem vígasztal, de ha már valami hitelességéről van szó..
  • bens
    #528
    mi lehet fontosabb ennél? :-)
  • bens
    #527
    lol én nem azt írtam h aki nem hisz benne arra nem hat. teljesen mást írtam: "a karma csak arra hat, aki nem tud tőle elvonatkoztatni. tehát mindenkire, akinek a tudata egy kicsit is anyagi befolyás alatt áll."

    én nem gondolok "úgy" semmit. pont ez a külömbség az álláspontunk között. én nem csak az elmémre, hanem hiteles forrásokra támaszkodva is keresek. azokban az írásokban, melyeknek igazságtartalma kétségbevonhatatlan ez áll: "a lélek nem ismer sem születést, sem halált; ha már létezett, többé meg nem születhet; nem-született, örökkévaló, mindig-létező, halhatatlan és ősi, s ha a testet meg is ölik, ő meg nem ölhető."

    egy másik: "az egyéni lélek törhetetlen, oldhatatlan, és sem megégetni, sem felszárítani nem lehet. ő mindent-átható, örökkévaló, változhatatlan, rendíthetetlen és örökké ugyanaz."

    hitetlenséged pedig a következő magyarázza számomra: "a lelket az egyik csodálatosnak látja, a másik olyannak írja le, a harmadik azt hallja róla, hogy csodálatra méltó, míg mások egyáltalán nem értik, még azután sem, hogy hallottak róla."
  • REALista
    #526
    Túl sok a szabadidőtök!!!
  • sz4bolcs
    #525
    De az egész elképesztő volt, amikor azt írtad, hogy aki nem hisz a karma létében, arra nem hat. :-)