1015
Élet egy másik dimenzióban
-
#735
A lények az énképzet szülöttei mind,
Az enyém képzetének kapcsával -
Mondta az, ki egyedül csak
A lények javáért szólt.
A végso szinten téves az, hogy
Van én, és enyém,
Hiszen a dolgok mikéntjének megismerésével
Mindketto megszunik létezni.
A halmazok az énképzetbol fakadnak,
Ám az énképzet valójában hibás;
Ugyan melyik hibás magból
Sarjad igazi hajtás?
Ha belátjuk, hogy a halmazok valótlanok,
Az én képe eltunik.
Ha pedig az én képe eltunik,
Többé nem állnak össze halmazok.
Ahogyan a tükör által látható
A saját arcunk tükörképe,
Noha az valójában
Egyáltalán nem létezik,
Ugyanúgy a halmazokon át észlelheto
Az énünk képe, noha az,
Mint arcunk tükörképe,
Egyáltalán nem létezik.
Ahogyan tükör nélkül nem látható
A saját arcunk tükörképe,
Ugyanúgy a halmazok nélkül
Sem látható az énünk képe.
Amíg halmazokat észlelünk,
Mindaddig az énkép is megvan.
Ha fennáll az énkép, új tettet okoz,
Az pedig ismételt születést.
De ha nem jöhet létre sem magából, sem másból,
Sem mindkettobol, sem a három idoben,
Akkor leomlik az énkép,
Nyomában a tett s a születés.
Aki látja, hogy így keletkezik,
És szunik meg ok és okozat,
Az nem tartja a világot sem valóban létezonek,
Sem valóban nemlétezonek.
Az nem riaszt, hogy a nirvánában
Mindezek nem lesznek;
Miért rémít hát, ha azt mondják néked,
Hogy itt sincsenek?
Sot a nirvána nem nemlétezo.
Akkor pedig, hogyan is lehetne létezo?
A lét és nemlét szemléletének kioltását
Nevezzük nirvánának.
Ahogyan víznek látszik, de nem víz,
És nem valóságos a délibáb,
Úgyanúgy énnek látszik, de nem én,
És nem valóságosak a halmazok.
Balga hát, ki létezonek
Vagy nemlétezonek tartja
A délibábszeru világot;
S a balga nem szabadul.
A halmazok nem az én, s nincsenek is benne.
Az én nincs benne azokban, de nélkülük sincs.
A halmazok és az én nem keverednek, mint tuz és tüzelo,
Így hát az én hogyan is létezhet?
Érzetek, a tudatosulások, a késztetések,
A tudatosság úgy tekintendok,
Mint az elemek és az én;
Így hát a hat összetevo éntelen.
-Mondja Nagardzsuna
Nincs egy állandó pont. Ezért a tudattal való azonosulás úgy tekintendő, mint minden más képzet. Ezt rengeteg buddhista sem képes megérteni, ezért maradnak a létforgatagban, amég rá nem jönnek, hogy gyakorlásuk csak megkülönböztetés, és a tudat kettősségéből, ragaszkodásból származik. -
dez #734 Azt mondod, nincs tudat (miközben általa tapasztalsz te is, tapasztalod magát a tudatot, és a saját jelenlétedet is), sőt azt mondod, az sincs, aki v. ami a tudat által tapasztalna. De mégis azt írod, ez a nemlétező ezt meg azt cselekszik (így vagy úgy lát, ragaszkodik, stb.). Ez egy kissé önellentmondás, nem gondolod?
Egyszer azt mondod, a tudat hoz létre mindent, máskor azt, hogy úgymond ki kell vonni a tudatot abból a közegből, amiben "a dolgok ugyanúgy jelenvannak csak okság nélkül".
"Az, hogy Te tapasztalnál ebben az ürességben, hogy valami végső lényeg tapasztalna, amit elnevezel tudatnak elég vad spekuláció."
Nem spekuláció, hanem tapasztalat. Mint az is, amikor itt vagyunk ebben a világban, de nem egy személyként, hanem kiterjesztődve. -
#733
Nincs ki vagy mi aki vagy ami ezt tapasztalja, mert egy önlényegű dolog sincs.
Tapasztalás csak akkor lehetséges, ha bármivel azonosítod magad, enélkül nincs nincs se tudat se más.
Nincsenek anyagi, vagy nem anyagi dolgok, sem anyag felett állók.
A tudat a tartamával együtt jelenik meg, és múlik el, ezeket szétválasztani nem lehet.
A következő kérdésedet nem igazán értettem. Hogy minél feltételezünk többet, és mi az amiről csak feltételezzük, hogy tudjuk.
Az üresség nem tapasztalható dolog, mert nincs tapasztalt, és nincs ki tapasztal. Nincs kívül és nincs belül. A sunyata (a dolgok valódi üresség természete) minden mástól, mint saját magától üres.
Ezzel szemben áll a hétköznapi tapasztalat, mikor a tapasztalások jelen vannak.
Az üresség nem semmit jelent. A dolgok ugyanúgy jelenvannak csak okság nélkül.
Látom ezt Te is érted.
Az, hogy Te tapasztalnál ebben az ürességben, hogy valami végső lényeg tapasztalna, amit elnevezel tudatnak elég vad spekuláció. Sokkal inkább feltárul a dolgok lényegtelensége, önlényeg nélkülisége. És ilyen a természete minden dolognak az érzékszervektől, a tudatig mindennek. Nem anyagi, és nem nem-anyagi.
Minden dolgot a ragaszkodás szül. Ragaszkodás valamiféle lényegiséghez, ami viszont nincs. Nem szükségszerű beleesni egy olyan gondolkodásba, ahol a minősítő, és minősített kettőssége uralkodik. Egyetlen dolog lényegisége sem elérhető, ez mind jelenség.
A tudattól nem lehet megszabadulni, mert lényege ugyanúgy nem elérhető, mint egyetlen dologé sem. Csak az "én" akar megszabadulni, elérni, amég fel nem ismeri a dolgok ürességét.
Nincs szemünk, nincs hallásunk, nincs tudatunk, nincs ki birtokolná ezeket. A tudat eme kettősségben való látása vonja maga után a szenvedést, és a függő keletkezést ez az énképzet.
A tudat nem rajtunk kívül esik, és nem mi vagyunk, nem bennünk van, nem is birtokoljuk azt, és főleg nem elkülönülő valami.
A tudatlanság alatt azt értettem, hogy az emberek ragaszkodnak lényegiséghez, minőséghez, ahhoz, hogy valami más, a világtól elkülönülő önlényeggel rendelkeznek, vagy ők saját maguk, emiatt esnek bele tapasztalásba ami az ént képzi, ez a létezésbe vetett hit, és ragaszkodás.
Az emberből nem lehet kilépni, nincs ki, vagy mi kiléphetne belőle, nincs egy ilyen önlétező hogy ember, vagy tudat.
Hogy honnan jönnek ezek a dolgok? Nem jönnek. Amik jönnek, azok a tudat kettősségéből származó jelenségek. Mindez nem-megsemmisülő, nem-örök,
nem-szűnő, nem-keletkező.
Ami valóban nincs az az önlényegűség, nincs énlélek, nincs tudat, nincs egy ezek mögötti mi vagy ki sem, ami mindezt elszenvedi, sem ami mindettől független. Soha nem is volt. Nincs ki megszületett, és nincs, ki meghal. Ami van vagy nincs az a tudat kettős látásából eredő képzetek, amikhez való ragaszkodás születés és halál okozója.
Sok kis tudat sincs, ami van az a ragaszkodásból eredő szemlélet, az, amitől azt hiszik az emberek, hogy bármitől is különböznek, és ragaszkodnak ezekhez az önző gondolatokhoz, így esnek bele tapasztalásba.
A kapuk a tudattal együtt jelenségek, olyanok mint minden dolog, üresek, mert nem rendelkeznek önlényeggel. Nem nyitotta őket senki és semmi világra, mert a velük való azonosulásból keletkezik a világ.
Nem a kapuk azonosítják magukat magukkal, és nem is valami igazi önlényeg azonosítja magát velük, és nem is ezek fognak ráébredni erre. Mert egyáltalán nincs, ki azonosítja magát, ez az, amit meg kell látni, ez az, amit a felébredettek megláttak, és abban a pillanatban fellebbent róluk a maya fátyla. Ők már nem különböznek tőlünk. -
dez #732 "Ha nem tudod, de van, az azt jelenti, hogy létezik valami, amivel semmiképp nem kerülhetsz kapcsolatban. Ha pedig mégis kapcsolatba kerülsz vele, akkor bizony az valami, tehát a hat kapun keresztül érzékelhető dolog, olyan, mint bármi más"
Ez nem valami, hanem maga az átélés, az "érzékelés", a jelenlét.
---
"így akármit megtudhatsz róla"
Pár dolgot igen, de hogy akármit... Pl. tudom róla, hogy van ilyen, hiszen most is épp "átélek", meg azt is, hogy ez nem egy fizikai folyamat. (Nem az agyi "tudati folyamatokról" beszélek, ami csak "előfeldolgozás".)
---
"de ugyanúgy elmúlik, mint minden dolog."
Ez nem egy észlelt dolog, hanem az észlelés. Persze attól még elmúlhat, de akkor is más kategória.
---
"Nem érdemes többet feltételezni a dolgokról, mint amik valójában."
Ha tudjuk, hogy mi, akkor persze minek is feltételeznénk többet. Ha nem tudjuk, akkor azt sem tudhatjuk, hogy mit feltételezünk, és mi valós.
Tudjuk, hogy mi, vagy csak feltételezzük, hogy tudjuk?
---
"Magát a létezés és nemlétezést is a szenves tudat hozza létre, amitől a jelenségek jövő-menő létező benyomását keltik. Nem nehéz belátni, hogy az érzékszervek híján nem létezik tapasztalás."
Belátni... Maga a jelenlét is tapasztalható, "külső" tartalom nélkül.
---
"Nincs olyan, hogy nem-tapasztalt világ. Épp ezzel az absztrakt valamivel vágjuk el magunkat a dolgok valódi természetétől"
Nem nem-tapasztalt világ, hanem tapasztalt nem-világ.
Nem egy absztrakt valami, hanem megtapasztalt semmi. :D
Amiben mégis ott van a jelenlét. Azaz, csak a jelenlét van. Idő és tér nélkül.
---
"és nem sok értelme van a ki vagy mi tapasztal kérdésnek, ilyen egyszerűen nincs ragaszkodás nélkül, mint ahogy a dolgoknak nincs öntermészete."
Lehet, hogy a kit a ragaszkodás szüli, de a mit nem feltétlenül. A mi talán nem is tapasztal, csak a kit adja magából a ragaszkodásnak.
---
"Az énképzet nem képes betölteni a ráképzelt örökkévaló szerepet, a buddhizmus szerint ez a ragaszkodás tartja fent a szenvedést, miszerint az öntudat egy fix pont, ami a világot figyeli."
Lehet, de mi most épp ebben a "szenvedésben" leledzünk, te is a tudatodnál vagy, és átéled, amint olvasod ezt a szöveget... Bárhogy is próbálnál megszabadulni a tudatodtól, az ott van, ha ott akarsz lenni, mert ez maga az ottlét. Kikapcsolhatod, de akkor a jelenlétedet kapcsolod ki. (De azt is megteheted, hogy a világot kapcsolod ki, és mégis megmarad a jelenléted.)
---
"Valójában saját magát nézi, olyan, mint ha tükörbe néznéd magad."
Lehet, hogy magát nézi, de a mi szemünkön, illetve tudatunkon keresztül.
---
"A tudatot nem igazán lehet ilyen módon vizsgálni, mert minden megfigyelés az ő saját megfigyelése, és megfigyelések összefüggései, a szabályok, a minősítések belőle jönnek, egyrészt minden pillanatban saját magát tapasztalja"
Nem tudom, van-e értelme úgy beszélni a tudatról, mintha az rajtunk kívül állna, miközben nélküle nincs jelenlétünk, sőt talán nem is vagyunk.
---
"másrészt ez tudatlannak énlélek és világ hasadásaként jelenik meg."
A tudatlannak igen, más meg már tapasztalt egyebet is.
Én nem az "énlélek"-ről beszélek. Az már egy azonosulás, valóban.
---
"Minden minősítés, mint fizika, kvantumfizika, lélek, anyag végtelen és véges belőle jön, és az ember ezekkel való azonosulásként áll össze, és megszületik egy olyan helyen, ahol az üresség uralkodik."
Az ember igen, de kiléphetünk az emberből. (Persze nem egykönnyen.)
---
"Nincsen más, mint tudat így nem érdemes arról beszélni, hogy ez esetleg anyagi, vagy más jellegű lenne."
És mit gondolsz, honnan "jön" a tudat, az észlelő, a jelenlét? Az abszolút nemlétezőből? Az nem volt, nem lesz, nincs.
Mi viszont eléggé itt vagyunk.
Nem, az örökkévalóról válik le. És abba olvad újra vissza.
Sok kis tudat teszi ezt.
---
"A 6 kapun kívül nincs tapasztalás, ezek híján nincs, ki vagy mi tapasztaljon."
A kapukat nem a tudat nyitja a világra?
---
"Nem kell őket azonosítani sem anyagi, se más természettel. - Buddha ezt tartotta az Arany középútnak."
Miért is kellene. Ők azonosítják magukat, amíg rá nem ébrednek erre. -
#731
Ha nem tudod, de van, az azt jelenti, hogy létezik valami, amivel semmiképp nem kerülhetsz kapcsolatban. Ha pedig mégis kapcsolatba kerülsz vele, akkor bizony az valami, tehát a hat kapun keresztül érzékelhető dolog, olyan, mint bármi más, így akármit megtudhatsz róla, de ugyanúgy elmúlik, mint minden dolog. Nem érdemes többet feltételezni a dolgokról, mint amik valójában. Magát a létezés és nemlétezést is a szenves tudat hozza létre, amitől a jelenségek jövő-menő létező benyomását keltik. Nem nehéz belátni, hogy az érzékszervek híján nem létezik tapasztalás.
Nincs olyan, hogy nem-tapasztalt világ. Épp ezzel az absztrakt valamivel vágjuk el magunkat a dolgok valódi természetétől, és nem sok értelme van a ki vagy mi tapasztal kérdésnek, ilyen egyszerűen nincs ragaszkodás nélkül, mint ahogy a dolgoknak nincs öntermészete.
Az énképzet nem képes betölteni a ráképzelt örökkévaló szerepet, a buddhizmus szerint ez a ragaszkodás tartja fent a szenvedést, miszerint az öntudat egy fix pont, ami a világot figyeli. Valójában saját magát nézi, olyan, mint ha tükörbe néznéd magad.
A tudatot nem igazán lehet ilyen módon vizsgálni, mert minden megfigyelés az ő saját megfigyelése, és megfigyelések összefüggései, a szabályok, a minősítések belőle jönnek, egyrészt minden pillanatban saját magát tapasztalja, másrészt ez tudatlannak énlélek és világ hasadásaként jelenik meg.
Minden minősítés, mint fizika, kvantumfizika, lélek, anyag végtelen és véges belőle jön, és az ember ezekkel való azonosulásként áll össze, és megszületik egy olyan helyen, ahol az üresség uralkodik.
Nincsen más, mint tudat így nem érdemes arról beszélni, hogy ez esetleg anyagi, vagy más jellegű lenne.
A 6 kapun kívül nincs tapasztalás, ezek híján nincs, ki vagy mi tapasztaljon.
Nem kell őket azonosítani sem anyagi, se más természettel. - Buddha ezt tartotta az Arany középútnak. -
dez #730 "Ha valami a hat érzékelési tartományon kívül esik arról vajon hogyan lehet tudomásunk?"
A hogyant nem tudom, csak azt, hogy van.
---
"Ezekkel az észlelt dolgokkal való azonosulás által tudjuk ugyanis azt mondani valamiről, hogy létező, vagy nem-létező."
A látható világban.
---
CSAK tapasztalás van, és nincs sok értelme annak a kérdésnek, hogy ki tapasztalja.
Én sem azt kérdezem elsősorban, hogy ki tapasztal, hanem azt, hogy mi...
A ki elvész, illetve beleolvad a mibe, de az megmarad, számára nincs idő.
---
"Pontosan amiatt, mert ez a "ki" csak a gondolataink mélyén létező "személy", éppúgy, mint az Önvaló, amit vagy akit sokan az "igazi énjüknek" tartanak."
A tudat nem magyarázható a klasszikus fizika keretein belül, de pl. kvantumfizikával sem feltétlenül...
---
"Elköveted azt a tévedést, hogy a tudatnak önvalót feltételezel, pedig a tudat nem működik a 6 érzékelési tartományon kívül, vagy nélkül."
Biztos vagy benne? :)
---
"Miből vonod le, hogy ez materializmus?"
Mert úgy látom, csak a látható, emberi fogalmakkal, eszközökkel megfogható világot feltételezed. -
#729
Ha valami a hat érzékelési tartományon kívül esik arról vajon hogyan lehet tudomásunk? Ezekkel az észlelt dolgokkal való azonosulás által tudjuk ugyanis azt mondani valamiről, hogy létező, vagy nem-létező.
CSAK tapasztalás van, és nincs sok értelme annak a kérdésnek, hogy ki tapasztalja. Pontosan amiatt, mert ez a "ki" csak a gondolataink mélyén létező "személy", éppúgy, mint az Önvaló, amit vagy akit sokan az "igazi énjüknek" tartanak.
Elköveted azt a tévedést, hogy a tudatnak önvalót feltételezel, pedig a tudat nem működik a 6 érzékelési tartományon kívül, vagy nélkül. Tehát nem ezeken a kapukon keresztül látod a dolgok ürességét amikor meditálsz, mert ezek maguk üresek, mert nem rendelkeznek önvalóval.
Nem beszéltem a tapasztalások materiális, vagy lelki eredetéről, szerintem se nem lelki/szellemi/tudati, se nem anyagi, ugyanis mindezzel való azonosulás nem-én. Miből vonod le, hogy ez materializmus? -
dez #728 Azt hiszem, kettőnk létező és nem-létező fogalmának értelme eltér, ez okoz bizonyos félreértést.
Úgy tűnik, a te léteződ a 'látható' világbeli valami, és a nem-léteződ az ebben nem létező valami. Én nem a 'látható' világról beszéltem. És úgy tűnik, a 'Tanító' is.
Te viszont - úgy tűnik - egyfajta materialista szemlélettel próbálod értelmezni ezeket a szövegeket. Úgy nem lesz könnyű. :) -
#727
Jó, hogy nem kezdték el egy agykutató konferencián prédikálni az ürességet... szerintem azonnal otthagytam volna őket, ugyanis biztos nem az volt a téma. -
#726
A halmazok nem az én, s nincsenek is benne.
Az én nincs benne azokban, de nélkülük sincs.
A halmazok és az én nem keverednek, mint tûz és tüzelõ,
Így hát az én hogyan is létezhet?
A lét szenvedés. Keletkezés, és elmúlás.
A keletkezés és elmúlás
Elhagyását hirdette a Tanító.
Ezért a nirvána bizony
Nem lehet sem "létező", sem "nem-létező"
Ha lét tagadásából értelemszerûen
Következik, hogy a nemlétben hisz,
Akkor a nemlét tagadásából
Miért nem következik, hogy a létben hisz? -
dez #725 Korábban említettem, hogy múlt héten voltam egy buddhista agykutató előadásán. (Még tartozom ennek - rövid - leírásával, ha valakit érdekel.) Nos ő nem éppen ilyen nihilista-féle, tökéletesen szeretet-mentes, más élőlények iránt teljesen közömbös (lásd rákos topik) képet festett a buddhizmusról... -
dez #724 Én meg olvasgatás helyett a meditáció gyakorlását javaslom, úgy 10 évig.
(Drogok nem helyettesítik.) -
dez #723 Persze, hogy nincs más, mivel amikor egyedül maradsz a kiterjedés nélküli síkon, nincs más rajtad kívül, még idő sem. Minden megszűnik, csak a létezés marad. Még egy ez előtti lépcsőfok az én és a más egybeolvadása. De a megfigyelés akkor is megmarad, csak kiterjesztődik. -
#722
Ha továbbra is érdekel, akkor javaslom tanulmányozásra a Lankávatára szutrát. Bár bármelyik másik szutrát is olvashatod. -
#721
Az önvaló az ego. Minden buddhista ágazat legvégső tanítása az üresség, avagy éntelenség, és nézetektől mentesség. Erről bárki meggyőződhet, mikor az egyhegyűség után szétfoszlik a megfigyelő/megfigyelt kettőssége, és nincs "én" nincs "más". -
utility #720 Ez meg a te álmod, csak te érted... -
dez #719 Te nem tudod, mi az az önvaló, és nem tapasztaltad, ezért félreérted Buddhát is. Ez a véleményem. -
#718
Buddha csak tudja, hisz egyenesen az ürességből szólnak a szavai. :) -
#717
Nem is írtam, hogy az ego az tudat, valamit félreolvastál. Az énképzet a tudat kettőssége, mert ilyen a természete.
Az ego nem tudat. Az ego az öntudat, az énképzet.
Minden ami Te vagy az az ego. Nincs valami ez mögötti lélek, ami mindezt birtokolja. Mert csak ego birtokol.
"Nem létezik dolog jellemzők nélkül, mondja Nagarjuna. Ennek igazságának belátáshoz nem kell egyetem. Ha létezne bármi is tulajdonságok híján, az semmilyen módon nem kerülhetne kapcsolatba a dolgokkal, egy ilyen elszigetelt önvaló teljesen haszontalan és hiábavaló lenne.
Majd teszi fel rá a kérdést: ez esetben MIHEZ társulnak a tulajdonságok? Mi vagy ki az, aki 'valamilyen'?????????
Nincs ilyen "mi vagy ki", csak a fejünkben. Ahogyan a jellemzők sem létezhetnek önmagukban, nincs "piros" önmagában, csak akkor, ha valamihez társul a pirosság. Mégis úgy használjuk a nyelvet, hogy a pirosnak önálló létet feltételezünk, mint ahogy Istennek is, Önvalónak is, magunknak, az "egónknak" is."
"Az meg attól, amely nem hordoz semmit, és általában nagy T-vel írják, s amit az egyetlen állandó, érzékszervek útján nem-megtapasztalható dolognak képzelünk el....elméletben.
Ám ha valami a hat érzékelési tartományon kívül esik, arról mi módon lehet tudomásunk? A hatását is csak a hat kapu valamelyikén tudja kifejteni, mert ha ez nem így történik meg, akkor "van valami a Tudaton kívül is". Vagyis üldögél valahol az Isten a trónján. Aki teljesen el van tőlünk különítve, semmilyen formában -a képzeletünkön túl- nem léphetünk kapcsolatba vele....vagyis teljesen haszontalan. Vagyis nincs.
Ha viszont van Önvaló, ami megnyilvánul a hat kapun keresztül, akkor MINDENT megtudhatunk róla, de ezek a dolgok éppúgy keletkeznek-elmúlnak, mint minden más. Ez esetben az Önvaló nem is eshet kívül az érzékelési tartományon, nem lehet örökkévaló, így nem is töltheti be ráosztott-ráképzelt különálló "lényeg" szerepet.
Ha a Tudaton belül van, akkor az bizony VALAMI. Egy bálvány, egy forma. Szóra sem érdemes.
Vagyis a feltevés, mely a hat érzékelési tartomány mögött egy működtetőt, egy attól elkülönült Erőt, Önvalót feltételez, elég vad spekuláció. CSAK tapasztalás van, és nincs sok értelme annak a kérdésnek, hogy ki tapasztalja. Pontosan amiatt, mert ez a "ki" csak a gondolataink mélyén létező "személy", éppúgy, mint az Önvaló, amit vagy akit sokan az "igazi énjüknek" tartanak."
"Én soha nem fogom tapasztalni a tudatot, mert én vagyok az egom." Ezen érdemes elmélkedni.
"...senki nem látja Buddhát; a teljesen megvilágosodott Buddha lét ott látható, ahol még nem fejlődött ki a világ."
"Lanká ura, a lények jelenségek, olyanok, mint a falra festett alakok, nem rendelkeznek fogékonysággal se tudatossággal. Lanká ura, az egész világ mentes a cselekvéstől és a tettől, mivel egyetlen dolognak nincs valóságtartalma, nincs meghallott és nincs hallás. Lanká ura, az egész világ olyan, mint egy mágikusan alkotott kép. Ezt nem értik meg a bölcselkedők és a tudatlanok. Lanká ura, aki a dolgokat így látja, az a valóságot látja. Az, aki a dolgokat másképp látja, az a megkülönböztetésben leledzik, az a megkülönböztetéstől függ, és a kettősséghez ragaszkodik. Ez olyan, mint a tükörben visszaverődött képünket nézni, a vízen vagy a holdfényben lévő árnyékunkat nézni, a házban lévő árnyékunkat nézni, a völgyben hangzó visszhangot hallgatni. Az emberek megragadják a megkülönböztetés szülte önön árnyékukat, fenntartják a dharma és az adharma megkülönböztetését, haboznak megszüntetni a kettősséget, folytatják a megkülönböztetést, és soha nem érik el a nyugalmat. A nyugalom az egységet (ékágra) jelenti, a nyugalom szüli a legmagasabb szamádhit, amely elnyeri a Tathágataság méhébe való belépést, amely az önmagad belsejében megvalósított nemes tudás birodalma."
Az énképzet mögött nincsen én és nincs más, az üresség nem tapasztalás, mert nincs ki tapasztal, ellenben amikor a tapasztalatok jelen vannak.
Ha nincs énképzet, akkor mi marad? Nincs semmiféle én sem más, semmi mástól nem vagy külön. -
dez #716 Nézz utána ennek a szónak: önvaló.
(Persze a megtapasztalás jobb, mint az olvasgatás, elmélkedés.) -
dez #715 "Ez már maga az ego, vagyis énképzet."
Ez tévedés. Az ego nem a tudat, hanem mindaz, amit magunkról gondolunk. A tulajdonságaink. A tudat megfoghatatlan a fizikai világ fogalmaival. Nem egy halmaz, hanem a halmazok fölött álló, önmagától információt nem tartalmazó, azt csak átvevő "semmi", ami mégis van.
Így a szövegedben cseréld vissza a tudatot az egora.
Azt hiszem, te nem arról beszélsz, amiről én.
"A tudatot és tartalmát nem lehet szétválasztani", "amikor a tapasztaló jelen van, akkor az énképzet is működik."
Ezek tévedések. Az, hogy te még nem tapasztaltad meg, hogy ez nem így van, nem jelenti azt, hogy így van. A meditáció egyik fő célja az énképzet kikapcsolása, annak szűrője nélküli tapasztalás, ill. a síkok közötti szabad átjárás, azt is beleértve, ami kiterjedés nélküli. Azt gondolom, az utóbbi a nirvána. -
#714
Semmi ami "én" az nem halhatatlan. Minden dolog, ami az ént képzi elmúlik.
Továbbá semmi olyan dolog nincs, amit az ember tapasztal, de kívülesik a 6 érzékelési tartományon, mert ezek határozzák meg magát a létezést, és az ént, az embert, mint olyant. -
#713
#699 deznek :) -
#712
A budhizmusban a tudat nem különbözik a másik 5 érzékszervtől, nem szorul megtisztításra, mert nem hordoz semmit. Sokan azt gondolják, hogy az valami érzékszerveken túli dolog, persze egyszerű belátni, hogy ha valami a 6 érzékelési tartományon kívül esik, arról nem lehet tudomásunk. A tudatot és tartalmát nem lehet szétválasztani, így nincs kívül, és nincs belül. Ha nem azonosítod magad a halmazokkal akkor nincs ki tapasztalna, ellenben amikor a tapasztaló jelen van, akkor az énképzet is működik.
"...amit magunkhoz kapcsolunk" -Kihez, vagy mihez is? A halmazok egyértelműen nem-én, és nem is birtokolja azt egy végső "én". Ez már maga az ego, vagyis énképzet.
Megjegyzés: Mostanában az egot sokan keverik a "hamis énképzet"-tel, amikor valaki mással azonosul, mint saját maga, pedig maga a bárminemű azonosulás generálja az "én"-t. Az ego nem "hamis énképzet"-et jelent, hanem ez maga az én, vagy énképzet, enélkül nincs én és nincs más, nincs tudati megkülönböztetés.
A reinkarnáció buddhizmusban nem lélekvándorlást jelent, ahogy a hindu vallásban, hanem magát a karma működését, amint az nem fejeződik be egy élet után, hanem további okként szolgál születésre és halálra. Nem egy halhatatlan "fix pont" vándorol testről testre, hanem maguk a késztetések öltenek újra alakot, és szenvednek. A karma pedig nem egyetlen oksági láncolat, sokkal inkább egy összekuszálódott folyam, nincs is személyes karma, csak a ragaszkodás miatt látszik úgy. Tehát egész addig van ez a leszületés, amég a tudat megkülönböztetése működik.
A lámaizmus legvégső tanai is az ürességet tanítják, azt, hogy a dolgok mentesek önlényegtől, bár a vallás ez ága szerintem kifele elég lebutított világi arcát mutatja, de ettől is olyan populáris. De az sem véletlen, hogy Buddha tanításának első pontja kimondja, hogy a lét minden aspektusa szenvedés. Elég drasztikus, és világos, ugye? :) A cél a Nirvana, ami nem létező, és nem nem-létező, nem-elhagyott, nem-elnyert, nem-megsemmisülő, nem-örök, nem-szűnő, nem-keletkező. A bibi csak az, hogy nirvanat nem lehet elérni, mert az elérés ragaszkodásból származik. Buddhizmus tanítása így a nem-ragaszkodás. -
#711
Nah, ez így nem fair :D
Egyre jobban érdekel a téma -
dez #710 Mert így kerek az álom. -
utility #709 Ha nincs energia, miért kell fizetnem villanyszámlát? -
dez #708 Különben is, energia sincs. Csak álmodjuk. :) -
dez #707 Egyszer majd igen. ;) -
utility #706 Nálam nem :DD -
dez #705 A vágy megszűnhet... -
utility #704 Szóval a vágy tartja fent a körforgást, akkor az az energia megfelelője. -
dez #703 (Többek között, persze. [Elírásokért meg bocs.]) -
dez #702 Ez nem érzés. :)
Csak nehogy félrevezessen az a másvalami! ;) -
utility #701 (Ilyenkor állítólag nincs számottevő agyműködés.)
Na ezt az ézést ismerem, csak nálam más váltja ki... -
dez #700 Kicsit meglepett, amit sz4bolcs írt, mindenesetre több tan szerint a legbelső én halhatatlan, hiszen nem a fizikai világ része.
Csak azt nem tudom, mi van, amikor öntudatlanok vagyunk. Bár ez végülis úgy is felfogható, hogy az idő csak egy képzetes dolog, az észlelő egyszerűen átugorja azt az időszakot.
(A buddhizmussal én is csak ismerkedem, bár csak módjával, mert egyrészt nem tervezem, hogy buddhista legyek, másrészt nem akarom, hogy a tanult dolgok "rámtelepedjenek".) -
dez #699 Hát... A meditáció eddig nekem azt sikerült belátni, vagy inkább megtapasztalni, hogy a tudat megmaradhat tér-, és idő-érzet, és bármi egyéb információ nélkül, a semmi közepén. Ilyenkor válik külön az igazi belső én a többitől, mindentől, ami a világhoz köti. És mégis van. (Ilyenkor állítólag nincs számottevő agyműködés.)
A tudat nem keverendő azzal az információ-csomaggal, amit magunkhoz kapcsolunk (ill. hozzászokunk, hogy hozzánk van kapcsolva), mint pl. az egó.
A tudat az észlelő. Semmi más.
De egéybként érdekes, hogy ezt mondták, hiszen a buddhizmusban is megtalálható a reinkarnáció tana. Szerintük a dala láma is egy korábbi láma reinkarnációja. Ilyenkor ráadásul még a tulajdonságok és a tudás átvitele sincs per.def. kizárva. -
#698
Meditáció segít belátni, hogy valójában nincs. Egy dolog sem rendelkezik önlényeggel.
utility: A buddhizmus szerint a ragaszkodás hozza létre az öntudatot, énképzetet, és ettől a tudatlanságtól, a tudat kettősségétől van karma, ami okságot, a dolgok kölcsönös függését jelenti. Ebben benne van a születés és halál láncolata.
Minden más vallástól különbözik abban (legalábbis és nem ismerek több ilyet), hogy azt tanítja, az embernek nincs egy állandó része, nem is birtokolja azt egy végső, állandó "én". A ragaszkodás okozza a szenvedést, mert az énképzet nem tudja betölteni a különálló ráosztott lényeg szerepét.
Én is sokat kérdezősködtem buddhistáknál, mi az, ami nem keletkezett, és nem múló, mi marad belőlem halál után. A válasz kiábrándító volt: semmi amit magamnak gondolok...
Ami megszületett, meghal, de ki született meg? Meglátva, hogy minden dolog éntelen, üres önlényegtől, akkor senki meg sem született. Nincs mi elmúlna, de nincs is semmi örök, semmi keletkező, sem múló. -
#697
???
nem érted amit irok egy hsz-el feljebb a megoldás :) -
utility #696 Annyit biztosan tudok hogy megmaradó mennyiség...
Ami soha nem hal meg, nem tünik el csak átalakul...a buddhizmusban van valami hasonló fogalom?