Meditáció

"Ez már maga az ego, vagyis énképzet."

Ez tévedés. Az ego nem a tudat, hanem mindaz, amit magunkról gondolunk. A tulajdonságaink. A tudat megfoghatatlan a fizikai világ fogalmaival. Nem egy halmaz, hanem a halmazok fölött álló, önmagától információt nem tartalmazó, azt csak átvevõ "semmi", ami mégis van.

Így a szövegedben cseréld vissza a tudatot az egora.

Azt hiszem, te nem arról beszélsz, amirõl én.

"A tudatot és tartalmát nem lehet szétválasztani", "amikor a tapasztaló jelen van, akkor az énképzet is mûködik."

Ezek tévedések. Az, hogy te még nem tapasztaltad meg, hogy ez nem így van, nem jelenti azt, hogy így van. A meditáció egyik fõ célja az énképzet kikapcsolása, annak szûrõje nélküli tapasztalás, ill. a síkok közötti szabad átjárás, azt is beleértve, ami kiterjedés nélküli. Azt gondolom, az utóbbi a nirvána.

Semmi ami "én" az nem halhatatlan. Minden dolog, ami az ént képzi elmúlik.
Továbbá semmi olyan dolog nincs, amit az ember tapasztal, de kívülesik a 6 érzékelési tartományon, mert ezek határozzák meg magát a létezést, és az ént, az embert, mint olyant.

#699 deznek :)

A budhizmusban a tudat nem különbözik a másik 5 érzékszervtõl, nem szorul megtisztításra, mert nem hordoz semmit. Sokan azt gondolják, hogy az valami érzékszerveken túli dolog, persze egyszerû belátni, hogy ha valami a 6 érzékelési tartományon kívül esik, arról nem lehet tudomásunk. A tudatot és tartalmát nem lehet szétválasztani, így nincs kívül, és nincs belül. Ha nem azonosítod magad a halmazokkal akkor nincs ki tapasztalna, ellenben amikor a tapasztaló jelen van, akkor az énképzet is mûködik.

"...amit magunkhoz kapcsolunk" -Kihez, vagy mihez is? A halmazok egyértelmûen nem-én, és nem is birtokolja azt egy végsõ "én". Ez már maga az ego, vagyis énképzet.
Megjegyzés: Mostanában az egot sokan keverik a "hamis énképzet"-tel, amikor valaki mással azonosul, mint saját maga, pedig maga a bárminemû azonosulás generálja az "én"-t. Az ego nem "hamis énképzet"-et jelent, hanem ez maga az én, vagy énképzet, enélkül nincs én és nincs más, nincs tudati megkülönböztetés.

A reinkarnáció buddhizmusban nem lélekvándorlást jelent, ahogy a hindu vallásban, hanem magát a karma mûködését, amint az nem fejezõdik be egy élet után, hanem további okként szolgál születésre és halálra. Nem egy halhatatlan "fix pont" vándorol testrõl testre, hanem maguk a késztetések öltenek újra alakot, és szenvednek. A karma pedig nem egyetlen oksági láncolat, sokkal inkább egy összekuszálódott folyam, nincs is személyes karma, csak a ragaszkodás miatt látszik úgy. Tehát egész addig van ez a leszületés, amég a tudat megkülönböztetése mûködik.
A lámaizmus legvégsõ tanai is az ürességet tanítják, azt, hogy a dolgok mentesek önlényegtõl, bár a vallás ez ága szerintem kifele elég lebutított világi arcát mutatja, de ettõl is olyan populáris. De az sem véletlen, hogy Buddha tanításának elsõ pontja kimondja, hogy a lét minden aspektusa szenvedés. Elég drasztikus, és világos, ugye? :) A cél a Nirvana, ami nem létezõ, és nem nem-létezõ, nem-elhagyott, nem-elnyert, nem-megsemmisülõ, nem-örök, nem-szûnõ, nem-keletkezõ. A bibi csak az, hogy nirvanat nem lehet elérni, mert az elérés ragaszkodásból származik. Buddhizmus tanítása így a nem-ragaszkodás.

Nah, ez így nem fair :D
Egyre jobban érdekel a téma<#bohoc>

Mert így kerek az álom.

Ha nincs energia, miért kell fizetnem villanyszámlát?

Különben is, energia sincs. Csak álmodjuk. :)

Egyszer majd igen. ;)

Nálam nem :DD

A vágy megszûnhet...

Szóval a vágy tartja fent a körforgást, akkor az az energia megfelelõje.

(Többek között, persze. )

Ez nem érzés. :)

Csak nehogy félrevezessen az a másvalami! ;)

(Ilyenkor állítólag nincs számottevõ agymûködés.)

Na ezt az ézést ismerem, csak nálam más váltja ki...<#idiota>

Kicsit meglepett, amit sz4bolcs írt, mindenesetre több tan szerint a legbelsõ én halhatatlan, hiszen nem a fizikai világ része.

Csak azt nem tudom, mi van, amikor öntudatlanok vagyunk. Bár ez végülis úgy is felfogható, hogy az idõ csak egy képzetes dolog, az észlelõ egyszerûen átugorja azt az idõszakot.

(A buddhizmussal én is csak ismerkedem, bár csak módjával, mert egyrészt nem tervezem, hogy buddhista legyek, másrészt nem akarom, hogy a tanult dolgok "rámtelepedjenek".)

Hát... A meditáció eddig nekem azt sikerült belátni, vagy inkább megtapasztalni, hogy a tudat megmaradhat tér-, és idõ-érzet, és bármi egyéb információ nélkül, a semmi közepén. Ilyenkor válik külön az igazi belsõ én a többitõl, mindentõl, ami a világhoz köti. És mégis van. (Ilyenkor állítólag nincs számottevõ agymûködés.)

A tudat nem keverendõ azzal az információ-csomaggal, amit magunkhoz kapcsolunk (ill. hozzászokunk, hogy hozzánk van kapcsolva), mint pl. az egó.

A tudat az észlelõ. Semmi más.

De egéybként érdekes, hogy ezt mondták, hiszen a buddhizmusban is megtalálható a reinkarnáció tana. Szerintük a dala láma is egy korábbi láma reinkarnációja. Ilyenkor ráadásul még a tulajdonságok és a tudás átvitele sincs per.def. kizárva.

Meditáció segít belátni, hogy valójában nincs. Egy dolog sem rendelkezik önlényeggel.

utility: A buddhizmus szerint a ragaszkodás hozza létre az öntudatot, énképzetet, és ettõl a tudatlanságtól, a tudat kettõsségétõl van karma, ami okságot, a dolgok kölcsönös függését jelenti. Ebben benne van a születés és halál láncolata.
Minden más vallástól különbözik abban (legalábbis és nem ismerek több ilyet), hogy azt tanítja, az embernek nincs egy állandó része, nem is birtokolja azt egy végsõ, állandó "én". A ragaszkodás okozza a szenvedést, mert az énképzet nem tudja betölteni a különálló ráosztott lényeg szerepét.

Én is sokat kérdezõsködtem buddhistáknál, mi az, ami nem keletkezett, és nem múló, mi marad belõlem halál után. A válasz kiábrándító volt: semmi amit magamnak gondolok...

Ami megszületett, meghal, de ki született meg? Meglátva, hogy minden dolog éntelen, üres önlényegtõl, akkor senki meg sem született. Nincs mi elmúlna, de nincs is semmi örök, semmi keletkezõ, sem múló.

???
nem érted amit irok egy hsz-el feljebb a megoldás :)

Annyit biztosan tudok hogy megmaradó mennyiség...<#vigyor3>
Ami soha nem hal meg, nem tünik el csak átalakul...a buddhizmusban van valami hasonló fogalom?

Fú, dejó eszmefuttatások, van olyan topik, ami konkrétan ilyesmivel foglalkozik?

Nem "megalapozott", de van...

"...a materializmus olyan alany filozófiája, aki elfelejt önmagáról számot adni."

A kérdéseidre a válasz: Nem. Ezen én is gondolkodtam. Egy kõdarab sincs külön semmitõl, mi mitõl is gondoljuk ezt? Az öntudattól. Úgy viselkedik az öntudat, mint egy fix pont, amihez képest minden változik, mozog, közben nem látja, hogy saját maga, mint fix pont nem megalapozott. Valóban nincs mozgás a világban, minden dolog nem-megsemmisülõ, nem-örök, nem-szûnõ, nem-keletkezõ.

És mi az, hogy energia? ;)
(De egyébként szerintem ez nem igazán ebbe a topikba való téma. A meditáció nem az ilyeneken való agyalás. :) Szal nem törvény-gyártás, konkretizálás, stb.)

Nincs benned és nincs rajtad kívül.

A törvényket mi látjuk bele a világba. A világ inkább káosz. Valójában olyan sincs hogy elektron, hanem az energia valamilyen valószínûséggel lehet elektron állapotban. Vagy ott vannak a neutrinók amelyek haladásuk során oszcillálnak két neutrínótipus között.

Jó kérdések.
Kár, hogy a mai fizikusok többségének ezek valahogy nem jutnak el a tudatáig. Pl. próbáld meg BiroAndrasnak elõadni.
Ilyeneket mondanak, hogy pl. nem kell tudnia, mert csak törvényeket követ.
De mik azok a törvények? És mi követi õket?

Hasonlórol már Kalamara is beszélt az LQG-ben. A sok megfigyelõ hozza létre a teret és idõt a kauzitást, az ok-okozatot. A QM szerint is ameddig nem figyeli meg senki a dolgokat, addig azok szuperpozicióban maradnak. Vagyis nem léteznek olyan formában, ahogy mi ismerjük õket.
Ha egy elektron létezne, tudná vajon mi az a tér? Vagy idõ? Vagy mozgás? Tudhatna-e bármit? Létezhetne önmagában?

Gondolj bele, a korcsid minden nap végén nagyjából ugyanoda kerül akárcsak te. A Hold 28 naponta ugyanoda kerül. De sorolhatnám a végtelenségig az ismétlõdéseket. Vagy vegyük a gyorsítókban az ütközéseket. Rengeteg féle részecske keletkezik, de a másodperc tört része alatt visszaáll mint fotonokká elektronokká és protonokká. Mintha egy hologrammot megzavartunk volna.
De a legszembetûnõbb azt EPR pár, ha az egyiknek változik a polaritása változik a másiké is akár milyen messze jár.
Hát ilyen a mi szép világunk...

Pedig hasonlóan vélem, érzem (csak nem konkretizálom ennyire), de nem arról beszélek.

Érdekes feltevés :o

nem vagyunk egy hullámhosszon <#alien>

Nem úgy értem. Aki úgymond tudja, az tudja, aki meg nem, az nem fogja elhinni. Persze pl. lehetne erre alapozni egy új vallást. Egy új ellentét...

Persze , utánna lehetne írni hogy szerintem... de hát a vak is látja hogy ez magánvélemény , nem? <#wink>

Nem vagyok benne biztos, hogy sok értelme van ezt így közölni.
Amúgy sem tudhatod, hogy ez pontosan így van, vagy valami ilyesmi, de a hétköznapi emberi elmével nem felfogható.

A világ csak egy hologramm, minden mozgás csak illúzió. Sõt minden csak illúzió. Aki igazán volt szerelmes az tudja. Nincs múlt nincs jövõ, minden csak benned létezik.

Hm, gondolom, úgy értette, és ebben végülis igaza volt, hogy a legtöbb ember gondolatban nem igazán a jelenben van, nem azt éli meg, fogja fel fullosan, stb., hanem a múltban, és a jövõre próbál terveket szövögetni.

Hm, gondolom, úgy értette, és ebben végülis igaza volt, hogy a legtöbb ember gondolatban nem igazán a jelenben van, nem azt éli meg, fogja fel fullosan, stb., hanem a múltban, és a jövõre próbál terveket szövögetni.

Miért, tudsz máshol is lenni, mint a jelen?
Ha valaki komolyabban foglalkozik a meditációval, nem élményhajhászként, akkor tanácsos elfelejtenie az ilyen dolgokat, hogy "agyad szüleménye".
Ha valaki eljut az egyhegyûségig, akkor úgyis érti, miért írom.

Na, volt valaki az elõadáson? (#667) Majd leírom, miket mondott.

pont az lenne a lényeg hogy ne a jövön gondolkodj hanem maradj a jelenben, errõl szol minden tanitás ezt tanitja minden mester. Csak a JELEN van a többi csak az agyad szuleménye ;)

Értelek, sorry...amúgy ez tény, Einstein asszem hegedült...

Tévedsz, én nem erre utaltam, hogy "ilyen nincs, felesleges róla gondolkodni". Hanem hogyha egyfolytában így jár az agyunk, azzal sokszor csak körbe-körbe rohangálunk, mint az egér egy ketrecben, és közben elkerülik a figyelmünket más dolgok, amik talán ott vannak az orrunk elõtt, de mégsem vesszük észre.
Egyébként sem úgy értettem, hogy egyátalán nem lehet ilyenekrõl gondolkodni, hanem hogy nem egyfolytában. A meditáció idejére kapcsoljuk ki ezeket minnél jobban. Utána sokszor éppenhogy sokkal frissebben tudunk gondolkodni, és olyasmi is eszünkbe jut, ami addig nem (jobban mûködik az intuíció is). És nem is csak ilyen közvetett hatások vannak... Maga a meditáció is rávezet bizonyos (tiszta) felismerésekre.

És ha mindkettõ? :)

Iderakom hogy ne kelljen keresgélned.
a könyv

Mostmár értem hogy lehetséges az, hogy Feynman 1940-es elméletét csak most kezdik elõvenni. Eddig mindenki így gondolkodott, hogy hogy irányíthatná már a jövõ a múltat?
Sajnos odáig jutott a kisérleti fizika, hogy vagy feladjuk a realitást vagy ilyen alternatív elméletet fogadunk el mint a Wheeler-Feynman-féle abszorberelmélet. Nagyon jól leírható vele mind az EPR mint a késleltetett választásos kisérletek eredménye.És ott pedig irányítja a jövõ a múltat. Nem én gondolgodom ilyeneken, ezt most találtam.
De olvasd el a könyvet mielõtt itélkeznél. Utánna tárgyalhatunk.

Inkább - többek között - annak megtanulása, hogy ne állandóan ilyeneken járjon az agyunk... :)

Ha a jövõ is írányíthatja a gondolatainkat, akkor vajon a meditáció ennek kikapcsolása vagy felerõsítése?

Meditációval a vastagabb agykéregért
Hétfõn elõadást is tart!

Sziasztok,

Várunk szeretettel a Sayadaw U Vivekananda nepáli kolostor irányító szerzetes elvonulásán Kácson Június 16 és Július 1-je között. Lehet egy, illetve két hétre is jönni. Az elvonuláson a vipassana meditációs technikát gyakoroljuk. Részleteket megtaláljátok a www.vipassana.hu weboldalon.

Buddhista Vipassana Társaság