1015
Élet egy másik dimenzióban
  • SRobert
    #775
    Tehát szembeszegülsz a valósággal? :)))
  • Dying Soul
    #774
    Én talán nem nevezném botnak.
  • SRobert
    #773
    Shuzan felemelte a botját:
    - Ha ezt botnak nevezitek, szembeszegültök az igazsággal. Ha nem nevezitek botnak, szembeszegültök a valósággal.
    Nos, minek nevezitek?
  • sz4bolcs
    #772
    Maximum meg-nem-fogalmazni lehet. :)
  • sz4bolcs
    #771
    Kaputlan kapu, biztos ellentmondásos.
  • dez
    #770
    Én ezt tudom (nem véletlenül meditálok, elmélkedés helyett - persze nem csak ecélból), de mintha amit mondasz kicsit ellentmondana önmagának...
  • sz4bolcs
    #769
    Egyszerűbben szólva dez:
    Léten és nem-léten gondolatokkal nem lehet túllépni, mert ezek úgy, mint a halmazok és azokkal való azonosulás, megkülönböztetésből, és ragaszkodásból származnak.

    "Ha belátjuk, hogy a halmazok valótlanok,
    Az én képe eltûnik.
    Ha pedig az én képe eltûnik,
    Többé nem állnak össze halmazok. "
  • sz4bolcs
    #768
    Szív szutra szerint:

    "Ezért, Sáriputra, az ürességben nincs alak, nincs érzés, nincs gondolat, nincsenek emlékek, nincs tudat. Nincs szem, fül, orr, nyelv, test, tudat. Nincs hang, szag, íz, tapintás, tudat minőségek. Nincs látószerv addig, hogy nincs tudatosságszerv. Nincs tudatlanság, nincs a tudatlanság megszűnése addig, hogy nincs öregség és halál, nincs az öregségnek és halálnak megszűnése. Nincs szenvedés, keletkezés, megszűnés, út. Nincs tudás, nincs elérés, nincs nem-elérés."
  • sz4bolcs
    #767
    A dharma nem megérthető addig, amég halmazokhoz ragaszkodunk, mert a dharma nem megkülönböztetett nézet. Mégis ki ismerné fel minden dolog éntelenségét, a halmazok ürességét? Nem elég elgondolkodni azon, hogy mi az én, és megállapítva, hogy "én vagyok", vagy "én nem vagyok", mert attól a ragaszkodás megmarad.
    Mire gondolsz, mi több kéne? A nirvana feltételektől mentes, nem elnyert, akkor helyes azt mondani, hogy valami megértése által érhető el?
    A dharma egészen addig megkülönböztetett nézet marad, amég valaki el nem éri a megszabadulást, olyan, mint a sokat emlegetett tutaj, ami átkelésre, és nem megőrzésre való. Elmével, és gondolattal nem megragadható valódi tartalma (nézd meg pl. a zent, vagy a koanokat), akkor pedig hogy lehet világmodell, vagy teoria?
    Így is lehetne? ..ahogy a dolgok vannak, semmi manasz alkotta cicomával


    kellemetlen élmény: figyelni a légzést, majd elveszteni a figyelmet, és mikor újra felfigyelsz rá, olyat tapasztalsz, mint ha nem lenne légzés.
  • dez
    #766
    Milyen kellemetlen élményekre gondolsz?
  • dez
    #765
    "Aki megértette a Dharmát, egyben elérte a megszabadulást."

    Nos, ezt nem olyan nehéz megérteni. Tulajdonképpen kis fantáziával pár perc alatt sikerülhet. Ez szerinted elég is a megszabaduláshoz? Kicsit máshogy fogod élni az életedet, de a megvilágosodáshoz ennél kicsit több kell...

    Meg azt próbálom elmondani, ami itt ki lett fejve általad, ez egyfajta világmodell, aminek persze megvan a belső logikája, de akkor is csak egy teória. Így is lehetne, de egyátalán nem biztos, hogy így van. Szóval ez már vallás.
  • Dying Soul
    #764
    Jah, ez főleg akkor fordul elő, ha az emmbernek tele az orra.
  • sz4bolcs
    #763
    Elalváskor senki ne figyelje a légzését, mert kellemetlen élményekben lehet része, amikor a figyelem átmegy nem-figyelembe, aztán visszakapcsol figyelembe.
  • Dying Soul
    #762
    Rendben, akkor nagyobb volt a füstja, mint a lángja :)
  • sz4bolcs
    #761
    Valóban. Aki látja, hogy ragaszkodása teremti a szenvedést, az nem hibáztat senkit azért, mert egyetlen dolog sincs következmény nélkül. Nem mások a rosszak, ha a dolgok nem olyanok, mint amikhez ragaszkodunk velük kapcsolatban, nem a világ a gonosz, ha nem kapjuk meg tőle, amit várunk, ha nem vesszük észre az állandótlan mivoltukat.

    Az elengedés lehet fokozatos, lehetséges nem elengedés, lehet hirtelen felismerése a dolgok természetének. Aki ragaszkodik az saját szenvedéséhez ragaszkodik, ha pedig így van, viselje el összeszorított foggal.

    Nem értettem meg, ezeket a dolgokat nincs, ki megértse. Ki értené meg, hogy nincs én, és más? Azok a dolgok, amik elégedettséghez, békéhez és nyugalomhoz vezetnek, nem teremtenek ragaszkodást azok üdvösek.
    Valóban, aki azt mondja, hogy nincs énje helytelen nézetet vall. Aki att mondja, hogy van énje, az helytelen nézetet vall. Ugyanígy a van is meg nincs is, se nem nincs, se nem van is helytelen nézet. Mi más van még?

    Aki megértette a Dharmát, egyben elérte a megszabadulást.
  • dez
    #760
    Velem is volt már ilyen. Attól nem kell félned, hogy megfulladsz, a légzés az akaratodtól függetlenül is működik. (Max. a pánikreakció pár másodpercre megakasztja, vagy csak úgy érzed.)
  • dez
    #759
    Lehet, hogy "nem kéne lennie" (mert ez ilyen-olyan rossz ragaszkodás, stb.), de: most van. Te ott a túlvégen is benne vagy ebben a kettősségben, különben nem írkálnál itt a fórumon. Nem is lennél jelen a világban.

    Felesleges is megkérdeznem, hogy attól, hogy megérted (vagy azt hiszed, tökéletesen megérted, pedig talán csak egy bizonyos szinten) ezt a ragaszkodást, kettősséget, stb., megszabadultál-e tőle.

    Nem rögtön az út túlvégén kell kezdeni az út járását.
  • Khamwasss
    #758
    Akkor én már elég erősen rájöttem, napi 5 órát alszok pedig többet szeretnék (sokkal) :D
  • SRobert
    #757
    Nincs összefüggésben.
    Régebben nekem is soxor volt, pedig rendesen aludtam.
  • SRobert
    #756
    Naná, hogy. :)
  • Dying Soul
    #755
    Így már érthető :)
  • sz4bolcs
    #754
    A boldogáság kívánatos dolgok eléréséhez van kapcsolva. Nem elérni, vagy elveszteni a kiváltó dolgokat szenvedés.
  • Dying Soul
    #753
    Hogy jöhetnék arra rá? A boldogság és a fájdalom kapcsolatára.

    (Ez már erősen OFF)
  • sz4bolcs
    #752
    Hol vesztél el?
  • Dying Soul
    #751
    [Elvesztette a fonalat]
  • sz4bolcs
    #750
    Rájössz, hogy milyen függésben létezik boldogság, és fájdalom. :D
  • Dying Soul
    #749
    Az miért jó nekem?
  • sz4bolcs
    #748
    ne aludj annyit, amennyit szeretnél :)
  • Dying Soul
    #747
    :O
    Lehet többet kellene aludnom, 6 óra nembiztos, hogy megfelelő.
  • sz4bolcs
    #746
    Ismered a hozzátoldást?:

    "-szájak mozognak"
  • sz4bolcs
    #745
    Szerintem ezt tapasztalta. Rémisztő. De én sem haltam bele. Majd ha olyan komoly lesz a baj, hogy egyszer belehalok, akkor több jelentősséget tulajdonítok neki.
  • SRobert
    #744
    A szél lobogtatta a templomi zászlót. Két szerzetes elkezdett vitatkozni rajta. Az egyik azt állította, hogy a zászló mozog, a másik azt, hogy a szél mozog. Hosszan vitatkoztak, de nem tudtak megegyezésre jutni. A Hatodik Pátriárka a következőket mondta nekik:
    – Nem a szél az, ami mozog, nem a zászló az, ami mozog. A ti tudatotok az, ami mozog.
    A két szerzetes megszégyenült.

    Mumon hozzáfüzése:

    Nem a szél az, ami mozog, nem a zászló az, ami mozog, nem a tudat az, ami mozog. Hogy látod most a pátriárkát? Ha eljutsz a megértésig ebben a dologban, látod majd, hogy a két szerzetes aranyat kap, pedig csak vasat akart venni. A pátriárka pedig képtelen volt visszatartani sajnálatát, és szégyenszemre udvarolt nekik.
  • SRobert
    #743
    "Még ennél is ijesztőbb az úgynevezett alvási paralízis, amikor a betegnek gyakorlatilag hamarabb ébred meg az agya, mint a teste, s ha éjjel felriad, 30-60 másodpercig képtelen megmozdulni, mintha nyaktól lefelé megbénult volna."
    Forrás: weborvos (többekközt)
  • Dying Soul
    #742
    Reméltem, hogy valami ilyesmi lehet a háttérben, köszi!

    /OFF vége
  • sz4bolcs
    #741
    Mint Axl Rose a November Rain végén...
    Szerintem amég fölébredsz, addig ne foglalkozz vele. Velem is megesett már.
    De valami olyasmi magyarázat van rá, hogy a tested, vagy a mozgásért felelőd agyműködés még nem indult be, csak a gondolkodó...
  • Dying Soul
    #740
    Nem is tudom hova kellene írnom, talán egy "Bizarr dolgok" topikba, de félek, hogy max 10 hsz. volna ott, ezért felesleges lene megnyitnom. De ennek a dolognak, amit most leírok semmi köze nincs szerintem a meditációhoz. Azért írom ide, mert itt okos emberek vannak. Szóval a dolog a következő: Már másodjára fordul elő velem, hogy reggel mikor felkelnék ez a különös dolog történik velem. Tudatomnál vagyok, érzékszerveim is működnek, de miután ez tudatosodik bennem, felkelnék. És megpróbálok megmozdulni, sikertelenül. Érzem, hogy remegnek a karjaim mikor megpróbálnék feltápászkodni. És hirtelen elakad a légzésem is, mintha valami korlát lenne itt. Aztán ugye egy rövidebb pánik, ami még azt a gondolatot is kiöli belőlem, hogy 3-4 percig birom levegő nélkül. Megszólalni még sosem próbáltam, lehet az sem menne. És aztán egyszeriben hirtelen feltudok ülni az ágyon és kapkodva veszem a levegőt.

    Bocs, ha nagyon off.
  • sz4bolcs
    #739
    Nincs megfigyelő és megfigyelt, ez a poén az egészben.
  • dez
    #738
    Ugyanazt ismételgeted vég nélkül.
    Értem, amit írsz, ismert előttem.

    Te a szöveg egy értelmezéshez ragaszkodsz.
    Attól egy pillanatra sem tudsz elszakadni, így nem látod meg, amit mutatnék.

    De azért még egy kicsit próbálkozom.
    Próbáld a gondolatot egyben venni, nem részleteiben máris elvetni.

    A te "én"-ed, és az én "én"-em nem ugyanaz a fogalom.

    Ebben az árnyékvilágban van egy olyan, hogy agy, ami képeket gyárt, tudattartalmakat állít össze.
    Ez az énképzet.
    (Erre rakódik rá még az ego, és a többi réteg.)
    Egy mechanikus, materialisztikus világban itt véget is érne a történet.
    De ilyen világ nincs - nincs világ azt azt észlelő nélkül.
    (Talán mert az észlelő maga a képzelő? De most tegyük ezt egy kicsit félre.)
    Az észlelő az, ami beleéli magát a számára vetített képbe. De nem maga a kép.
    Elhiszi magáról, hogy az, amíg fel nem ismeri, hogy nem az.
    Ez az önvaló, melynek nincs kezdete, nincs vége.
    Ezért nem szűnhet meg létezni, csak már nem azonosul a képpel.
  • SRobert
    #737
    Egy szerzetes a csan legfontosabb alapelvét tudakolta, de Csao-csou mester kimentette magát:
    – Pisilni kell mennem – mondta. – Látod, még egy ilyen kis dolgot is magam intézek el.
  • sz4bolcs
    #736
    A dolgok nem-megkülönböztetéséből kiemelkedve újra azonosulva a halmazokkal, azt hiszi az ember, hogy valami végső lényeget látott, újra zavarodottsága lesz úrrá rajta, és nem szabadul.